Magyar Ifjúság, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1969-10-10 / 41. szám

GYULAI FERENC EGY KÉMELHÁRÍTÓ NAPLÓJÁBÓL Házassági ajánlat (4.): Kanizsai otthon elszámolt a pénzzel. Kö­zölte a feleségével, hogy a vasárnapi külön­munkák a jövőben is folytatódnak, de meg­éri a fáradságot. Mária ekkor már sejtett valamit az igaz­ságból, de azt nem tudta, hogy konkrét kap­csolat jött létre a teheráni és mérnök test­vére között. Továbbra is tartotta a viszonyt a kereskedővel, aki bőségesen jutalmazta ezért. Egyik napon Kecskés magnetofonszalagot pörgetett le, Mária és a teheráni beszélgetett. A lejátszáskor fordították a mondatokat. — Meg kell mondanod, hogyan döntöttél — szólt a férfi. — Jól tudod, hogy nem döntöttem. Nem olyan könnyű elhatározásra jutni. Nem szíve­sen válok meg a hazámtól csak azért, hogy a bizonytalanságba menjek. Tudod, hogy egy­szer már voltam idegenben. Elmeséltem, ho­gyan történt, mi lett a vége. A férfi nevetve szólt közbe: — És kimondatlanul is gyanúsítottál en­gem. Pedig alaptalanul. Én is Párizsban voltam abban az időben, de nem a nácik ol­dalán álltam. Sőt, ha mindent tudni szeret­­nél... _ Én nem vádoltalak soha! Ezt nem hall­hattad tőlem! _ Persze, hogy nem. De az ilyesmit meg­érzi az ember. Nos, mindezek után is várom döntésedet, változatlanok az érzéseim irán­tad, s feleségül akarlak venni. — A lebonyolítást hogyan képzeled? — Egyszerű. Én hamarosan visszauta­zom. Te kapsz egy rokoni látogatásra szóló meghívólevelet, amelyre útlevelet kérsz, és kint maradsz. A többi az én dolgom. — Gondolom, hogy az esküvő lenne az első... — Persze ... Természetesen. — És kint hol telepednénk le? Teherán­ban? Vagy Franciaországban? — Miért fontos ez? Részletkérdések csu­pán ... — Nem azok. Mielőtt döntök, mindent tudnom kell rólad. Ezt beláthatod ... Hosszas életrajz következett ezután. Mo­hammed Kaszemi, életútjának felvázolása során nem takarékoskodott a kalandos törté­netekkel, de mindent gondosan elhallgatott, ami a hírszerző tevékenységre irányult. Szívbemarkolóan ecsetelte, hogy miért kellett elválnia, s Máriában, úgy érzi, hűséges és boldog élettársra talál. Üzleti tárgyalásairól szólva kijelentette, hogy csupán a szerződés aláírása van hátra, mindenben megállapodás született. Anyagi biztonságot ígért Máriának. — Hamarosan választ fogok adni — jelen­tette ki Mária. — Remélhetek? — Igen. Egymásra néztünk az ezredessel. A magnó már elhallgatott. — Hol történt a beszélgetés? — kérdezte Kecskéstől a főnök. Egyik szórakozóhelyen vette fel a fi­gyelőcsoport. A lakosztályt ugyanis mostaná­ban ritkábban keresi fel a hölgy. — Mi a véleményetek — kérdeztem — mit mond majd a nő? Lényegtelen — vélekedett az ezredes. —­­Elképzelhető, hogy igenlő választ ad. A má­sik is. De ez nem változtat azon, hogy az il­lető bűnös tevékenységet folytat, s ez össze­egyeztethetetlen az itt-tartózkodásával. — Közbe akarsz avatkozni? — Még nem, de hamarosan sor kerül rá. A táskacsere után Kanizsai mérnök a táskacsere után meg­gyorsította ügynöki tevékenységét. Valószínű, a nagyobb összegű pénz buzdította erre, ame­lyet a teheráni, a Vörös Csillag Szálloda ét­termében, a vacsora közben ígért be. Következő feladatként rakétabázisokat kel­lett a mérnöknek felderítenie. Ennél már al­­kalmazmia kellett Kanizsainak a vegyszeres eljárást. Egyik szombat délutánt választotta a kirándulás időpontjául. Nagyon valószínű, hogy Mohammed Kaszemi újabb képeslapja, amely ezúttal az egyik dunántúli várost áb­­­­­rázolta, egyenes feladás volt a feladat sür­gősségére. A semmitmondó szövegben három szám is szerepelt; kétségkívül a rejtjelrend­szer kulcsszámai voltak, amelyek szüksége­sek a később lebonyolítandó rádiós tevé­kenységhez. A kirándulás azonban nem járt eredmény­nyel. Kanizsai útközben gyakorlatozó mun­kásőröket látott, s ez rossz érzést váltott fel belőle. Nem merte tovább folytatni az utat, félt a lebukástól. Mondani sem kell persze, hogy amikor figyelőcsoportunk vezetője je­lentést tett a történtekről, elnevettük ma­gunkat a főnökkel. — Látod, a puszta megjelenés is mit je­lent — mondta az ezredes. — Pedig ha a mérnök úr tudta volna, hogy mindent elkö­vettünk azért, hogy végrehajtsa a feladatot. Mindegy! Meg kell kezdeni a „B” variáció végrehajtását. Sürget az idő bennünket. Hol­nap délelőtt lesz alkalmas minden körülmény ehhez. A mérnöknek a logikus feltételezések szerint turistaútra kell indulnia. — Miért? — Mert ez az akció nem sikerült. Most már meg kell szereznie az adó-vevőt... Ab­ban ugyanis bizonyos, hogy a teheráni már nem akar találkozni vele. — Értem. Minden elő van készítve! Vasárnap reggel 9 után indult el a mér­nök. Mi is indultunk, a teheráni kereskedő lakosztályába. Kecskés és két külügyminisz­­tériumi tisztviselő volt velem. A teheráni az első kopogtatásra ajtót nyitott, amikor az­tán meglátott bennünket, tiltakozni kezdett, hogy nincs egyedül, miféle eljárás ez! Má­ria volt nála. Az egyik tisztviselő a tiltako­zásáradattal szemben tudomására hozta, hogy megengedhetetlen tevékenységet folytatott, s ezért helyes lenne, ha elhagyná az országot. Mária döbbenten nézett hol a teheránira, hol ránk. Rossz sejtései most váltak bizony­sággá. Az asztalon fekvő táskát figyelte meg... Elmarad az esküvő A teheráni magyarázatot követelt. Elétet­tük a mérnök által átadott rajzok fotókópiá­ját, s egyben felszólítottuk a táska felnyi­tására. Már nem tiltakozott. Intettem Máriának, hogy vizsgálja meg a táska tartalmát. Majd­nem elnevettem magam, mert olyan bizton­sággal nyúlt a titkos rekeszhez, mintha a fe­leség venné ki a jól ismert dugihelyről az elrejtett pénzt. Előkerültek a rajzok. — A testvére munkája! — közöltem vele. — Nem igaz! — tiltakozott. — Sajnos igaz. Kanizsai mérnök szállítot­ta ennek az úrnak, jócskán kapott érte ju­talmat. A teheráni, a külügyminisztérium­ tisztvi­selőhöz fordult, arról érdeklődött, hogy mi­kor utazhat el. Mária dührohamot és sírógörcsöt kapott. Gyűlölettől elfulladó hangon sziszegte: — Nem lesz esküvő! Mindig tudtam, hogy aljas vagy, olyan ügyekkel foglalkozol, ame­lyekért börtön jár. És még ő tesz házassági ajánlatot... A testvérem megrontója ... Mennyire gyűlöllek... A teheráni látta, hogy mindennek vége. Egyetlen célja­­volt csupán, mielőbb elhagy­ni az országot Mária felém fordult. — Engem őrizetbe vesznek? — kérdezte. — Ön szabad. — És a bátyám? — Róla majd később. A turista ásogat Miután a teheránival nem volt tovább dol­gom, engedélyt kértem az ezredestől, hogy be­kapcsolódhassak Kanizsai figyelésébe, illetve őrizetbe vételébe. Beleegyezett. A turistává átvedlett mérnök, a Normafa megállónál szállt le, s úgy tett, mint akinek semmi célja nincs, csupán a természet szép­ségében gyönyörködik, a jó levegőn tölti ide­jét. Nem volt túlságosan forgalmas, zajos a környék. A figyelőcsoport tagjai annyira jól választották meg helyeiket, hogy aligha me­rülhetett fel gyanú a mérnökben. — Mikor kezd már hozzá? — kérdezte a csoport parancsnoka. — Mérnöki alapossággal végzi a munkát — válaszoltam. — Pontosan behatárolja a helyet. Nem akar keresgélni, biztosra megy. — Akkor napokig várhatunk. — Nyugalom. Nem tart már túlságosan soká. Kényelmes, lassú mozdulatokkal szedte ki a mérnök táskájából a felszerelést. Mint­ha szabadtéri tűzhelyet akart volna készíte­ni, olyan látszatot teremtett. Kis ásóval túr­ta a földet. Senki sem zavarta elfoglaltságában. Azért, mintha érzett volna valamit, gyanakvó pil­lantásokkal fürkészte a környéket. Megállt. Félretette az ásót. Valamit iga­zított a táskán. — Nem találja? — kérdezte suttogva a fő­hadnagy, akinek intésére, utasítására vártak a figyelést végző nyomozók. — Szerintem, most akarja kiemelni a föld­ből és a táskába tenni — mondtam. Gyors mozdulatokkal a táskába rejtette a földből kiemelt dobozt. Bólintottam a főhadnagynak. Beosztottai, három irányból közelítették meg a mérnö­köt.— Az ellenállásnak semmi értelme — hal­lottam a felszólítást. A meglepődött mérnök még gondolni sem mert ellenállásra, hiszen a földből hirtelen kinőtt nyomozók kétségtelenné tették, hogy számára véget ért a játék. — Szíveskedjék átadni az adó-vevőt! — szólítottam fel Kanizsait. Kikapcsolta a táskát. Az első pillanatban megállapítottam, hogy korszerű, meglehető­sen nagy teljesítményű berendezést bíztak külföldi gazdái, a mérnökre. — Szóval ezzel akarta bizonyítani hűsé­gét, meg a rajzokkal — mondtam. — Meg­nyugtathatom, azok is nálunk vannak már. Nem sikerült kivinni az országból. Az egyik nyomozó lépett mellém. — Az ezredes keresi a készüléken — szólt. Bejelentkeztem. — Minden rendben? — kérdezte a főnök. .— Igen. Megtaláltuk. Tökéletes tettenérés. — Sajnos, közben történt valami... — Csak nem a teheráni? — Nem. Vele nem történt semmi. Ügye­lünk rá, hogy ne okozhasson meglepetést. Mária azonban... — Mit csinált? — Megmérgezte magát! Az orvosi közbe­avatkozásnak már nincs értelme. — Igen. Hát erre nem számítottunk. Amikor visszaértem a helyszínre, már vé­get ért a fényképezés, a fénymegállapítás. A mérnök egykedvűen, sorsába beletörődve állt a nyomozók között. Közöltem vele húga ha­lálhírét. — Mindig gyengék voltak az idegei. Azért sajnálom őt. — Nem szakított fel túlságosan mély se­beket magában — állapítottam meg. — Min­den esetre bőven lesz ideje elgondolkoznia azon, hogy milyen szerepet játszott az ön­­gyilkosságában ... Meg arról is, hogy akkor, amikor két napot Bécsben töltött, magát be­csapták. — Ha bizonyíthattam volna ... — Akkor is túladnak magán. Nem sok­szor hangzott volna el a szignál, a Könnyű­lovasság ... Mérnök úr, gyengének bizonyult ebben a műfajban! Mielőtt beült a kocsiba megkérdezte: — Mit gondol, mennyit kapok? ■— Csak egyéni véleményt mondhatok .1! — Az is valami. — Tíz-tizenöt év körüli fegyház vár ma­gára... De több a bűne! Mereven nézett maga elé. Éppen úgy, mint később, a bírósági tárgyalás után, amikor kö­zölték vele, hogy 15 évre ítélték. Következik: Az ismeretlen telefonáló Díjtalanul utazhat — ön és családja — villamoson — autóbuszon — HÉV-en, ha a BKV dolgozója! A BUDAPESTI KISMLDSSZ VÁLLALAT felvesz: vasipari (lakatos — karosszérialakatos — autószerelő — villany­­szerelő — esztergályos stb.) és építőipari szakmunkásokat, betanított és segédmunkásokat, 44 órás munkahét. Felveszünk továbbá elektrikus szak­munkásokat, segéd­­elektrikusokat, betanított és segéd­munkásokat. HAVI ÁTLAGOS KERESETI LEHETŐSÉG: Vasipari és építőipari szakmunkások: 1900 Ft-tól, Elektrikus és segéd­­elektrikus: 1600 Ft-tól, Betanított munkás: 1600 Ft-tól, Segédmunkás: 1300 Ft-tól. MUNKARUHA­JÁRANDÓSÁG! FELVÉTEL: Budapest VII., Kertész u. 16. KIEMELT VÁLLALAT házgyári épületek­­ szereléséhez felvesz kőműves, ács, vasbetonszerelő, parkettás, asztalos, lakatos, műköves, üveges szakmunkásokat, továbbá női és férfi segéd­munkásokat. Állandó jelleggel szakmunkás átképző tanfolyamokat indítunk. Kiemelt bérezés. 44 órás munkahét. Minden szombat szabad. Legmodernebb technológia. VIDÉKIEK RÉSZÉRE KÜLÖNÉLÉST FIZETÜNK. SZÁLLÁST BIZTOSÍTUNK Utazási hozzájárulást térítünk, üzemi étkezést adunk. JELENTKEZÉS: személyesen 43. sz. ÁÉV Budapest XI., Dombóvári út 19.

Next