Magyar Ifjúság, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1969-10-10 / 41. szám
A Csend Napja a harag napja ♦ Az amerikai diákok tiltakozó „eszkalációja“ kezdődik Washingtonban a vietnami agresszió ellen ♦ Szenátorok az egyetemisták mozgalmában ♦ Spock gyermek-gyógyász a háziagitátorok között Október 15-e a Csend Napja lesz 400 amerikai egyetemen és főiskolán. Diákok és professzorok huszonnégy órára hátat fordítanak az előadótermeknek, hogy házról-házra járva, a vietnami háború elleni harag napjává változtassák október 15-ét. A mozgalom már most, jóval a tüntetés napja előtt túlnőtt az egyetemi közösségek keretein. A New York Timesban huszonnégy demokratapárti honatya jelentette be, hogy csatlakozik az akcióhoz: köztük van Eugene McCarthy szenátor, akit tavaly a háborúellenes mozgalom a maga elnökjelöltjének akart, és McGovern szenátor, akit sokan az 1972-es elnökválasztás egyik demokratapárti favoritjelöltjének tartanak. Ott lesz a tüntetők és háziagitátorok között Dr. Benjamin Spock, a híres gyermekgyógyász, akinek csecsemőápolási kézikönyve nemcsak minden szupermarket zsebkönyv-polcán volt megtalálható, hanem Johnson volt elnök unokájának gyerekszobájában is. Velük tart az amerikai értelmiség olyan kiválósága is, mint John Kenneth Galbraith professzor, a világhírű közgazdász, aki Kennedy elnöksége idején Washington indiai nagykövete volt... A vietnami háború katonai szótárából kölcsönzött szóval azt mondhatjuk, hogy ezzel az október 15-ével a tiltakozó mozgalom „eszkalációja” veszi kezdetét az Egyesült Államokban. Nem csupán abban az értelemben, hogy a nyári szünidőt (a politikusok esetében pedig a Nixon elnöknek adott türelmi időt) követően most kerül sor a legnagyobb arányú akcióra. Azért is beszélhetünk „lépcsőzetesség”ről, mert október 15-e után minden hónap közepén ismét tüntetéseket hirdetnek az Egyesült Államokban, mégpedig minden hónapban — egyegy nappal hosszabb akciósorozatot. Máris tudjuk, hogy novemberben, amikor kétszer huszonnégy órásra rendezik a Csend Napját, dr. Spock vezetésével 45 ezer ember vonul majd fel a „Halottak Menetében”, amely nem véletlenül választotta útvonalául a washingtoni Arlington katonai temetőtől a Capitoliumig, a törvényhozás házáig vezető útszakaszt. A tüntetők ugyanis a háborúellenes mozgalomban először idén tavasszal alkalmazott, és igen megrázó tiltakozási formát választottak. Mindegyikük kezében tábla lesz, rajta a vietnami háború egy-egy halottjának a neve. (A menet létszáma ezért a halottak számától függ.) Amikor a Fehér Ház elé érnek, ki-ki hangosan kiáltja majd a „saját” halottjának a nevét. Aligha kétséges, hogy 45 ezer ember hömpölygő menete, a tiltakozás erején túlmenően, megdöbbentően fogja szemléltetni azt is, hogy az emberéletek micsoda tömegét követelte — csak amerikai katonákban is! — eddig a vietnami háború. A Csend Napjának előkészítésével kapcsolatban feltűnő, hogy több híres, nagy egyetem vezetősége bejelentette: a foglalkozások hivatalos felfüggesztésével járul hozzá a mozgalom lebonyolításához. Mi több, a michigani egyetem rektora — már szeptemberben — kétnapos háborúellenes tanár—diák párbeszédet kezdeményezett intézetében. Noha a várható hatást előre természetesen nem lehet lemérni, a politikai meteorológusok valamelyest támaszkodhatnak arra a közvéleménykutatásra, amelynek adatait épp a napokban hozta nyilvánosságra a Gallup Intézet. Arra a kérdésre, hogy vettek-e részt valamilyen tüntetésen, a megkérdezett egyetemi hallgatók 28 százaléka igenlő választ adott. A mintegy 7 millió amerikai egyetemi és főiskolai hallgatóra kivetítve ez azt jelenti, hogy az utóbbi hónapok — igaz, különböző célú és előjelű — diákmegmozdulásaiban csaknem kétmillió fiatal vett részt! Ezeket a közvéleménykutatási adatokat minden bizonynyal ismerik a Fehér Házban is. A konzervatív londoni Times washingtoni tudósítója egyenesen arra hívja fel a figyelmet, hogy Nixon elnök legutóbbi katonai vonatkozású bejelentései azt a célt is szolgálják, hogy általuk megpróbálja kifogni a szelet a háború-ellenes mozgalom vitorlájából. A Newsweek saigoni főtudósítója, Maynard Parker olyan bizalmas jelentés létéről is tud, amely szerint Nixon elnök egy-egy látványos, de korlátozott katonai jelentőségű csapatkivonás bejelentésével készül hatástalanítani a robbanásveszélyes „közvélemény-bombát”. Ez azt jelenti, hogy ha igaz az értesülés, a Fehér Ház még tartogat néhány csapatvisszavonási propaganda-bejelentést, de azzal a megszorítással, hogy a Vietnamban bevetett amerikai haderő létszáma 1972-re se (!) csökkenjen a jelenlegi félmilliós szint fele alá ... Ugyanakkor Nixon felfüggesztette a novemberi és decemberi vietnami behívásokat, sőt kilátásba helyezte a behívások rendszerének reformját is ... Ilyen körülmények között a Csend Napja meglehetősen hangos válasz lehet a Fehér Ház „politikai tűzszerészeinek” patikamérlegen adagolt propaganda-lépéseire... S. P. Eddig sem volt titok, hogy a CIA, az ismert amerikai hírszerző ügynökség, szinte korlátlan befolyással rendelkezik az Egyesült Államokban. Ezt bizonyította, többek között az emlékezetes Kirba-ellenes invázió Kennedy elnöksége idején, amikor azonban a CIA kezdeményezésére kierőszakolt partraszállás a Disznóöbölben, az ellenforradalmirok vereségével végződött. A CIA Dél-Vietnamban is ,Állam az államban” — mint most a hírhedt „zöldsapkások”, a Special Forces tisztjeinek ügye bizonyítja. A Rheault ezredes parancsnoksága alatt levő különleges egység tagjai egy fényképen felismerték aCIA egyik ügynökét a partizánok között. Thai Khac Chuyen felett ezért maguk a „zöldsapkások” ítélkeztek, hangtompítós pisztollyal. Bírósági tárgyalás nélkül agyonlőtték s holttestét zsákba varrva helikopterről a tengerbe dobták. Ha nem tudódik ki az ügy, napirendre térnek felette, hiszen nem ez volt az amerikaiak első és utolsó gyilkossága Dél-Vietnamban. A közvélemény azonban bírósági tárgyalást követelt. A nyolc „zöldsapkás” tisztet cellákba zárták , amíg a CIA közbe nem lépett, s később „nemzetbiztonsági" okokra hivatkozva megtagadták, hogy az ügyről tanúskodjanak. A vádat elejtették, s mindössze annyi történt, hogy atiszteket „Vietnamon kívüli” területre vezényelték. Várjuk a híradást, hogy Rheault parancsnok, s „zöldsapkás” tiszttársai hol folytatják tevékenységüket, természetesen a CIA védelme alatt... Azok a géppisztolyos amerikaiak viszont, akikről szó esik, aligha menekülnek meg a bírósági tárgyalástól, sőt ítéletre is számíthatnak. Igaz, velük nem törődik a hírszerző szolgálat... Deverson Legrand tiszteletes úrról van szó, aki új szektát alapuítött az Egyesült Államokban. Ez nem is keltett feltűnést az „ezer szekta országában”, amíg a rendőrség nem tért be a templomba. Ott a kegyszerek mellett puskákat és géppisztolyokat, s kábítószereket találtak. A tiszteletest a New York-i vizsgálóbíró elé idézték. A reverendás Legrand két fiatal apáca kíséretében jelent meg. A vizsgálóbíró megmotoztatta őket, s csodák csodájára, az apácák szoknyája alatt géppisztolyokat és kábítószert találtak. A további nyomozás tehát megállapíthatta, hogy a tiszteletes úr egyáltalán nem tiszteletre méltó dolgokkal foglalkozott, s a szekta csak álcázás volt. . . A Vatikán — mint arról a londoni Sunday Telegraph tudósít —, sokkal nagyobb méretekben foglalkozik olyan üzleti vállalkozásokkal, amelyek, enyhén szólva, nem illenek az egyház elveihez. De ezúttal nem arra emlékeztetünk, hogy a Vatikánnak olyan óriási monopolvállalkozásokban vannak részvényei, mint a Shell, vagy a Gulf Oil, a General Motors, a Bethlehem Steel — hanem arra, hogy a pápa unokaöccse, a Guilio Pacelli herceg által igazgatott vállalat (Instituto Farmacologico Sereno) fogamzásgátló tablettákat gyárt! Hiábavalónak bizonyul a Vatikán ellenvetése a születésszabályozás iránt — az üzlet mégiscsak üzlet! A Paris Jour arról ad hírt, hogy De Gaulle tábornok — aki egyébként még nem mondott le arról, hogy beleszóljon Franciaország politikájának alakításába — fürdőszoba nélküli lakást kapott Párizsban. A volt elnökök, és nagyobb érdemeket szerzett tábornokok ugyanis Franciaországban nyugdíjazáskor öröklakást kapnak Párizsban a hadügyminisztériumtól. De Gaulle számára az Avenue de Breteuil 37. szám alatt vásároltak félmillióért egy ötszobás lakást. A ház 19 évvel ezelőtt épült, s a lakásnak nemhogy fürdőszobája, de konyhája és központi fűtése sincs ... Sőt, kétséges, hogy kandallóit használhatják-e? A volt tulajdonos ugyanis távozáskor magával vitte az olajkályhát ... Bizonyára a tábornok ellen szavazott a választásokon, s nem akarta, hogy De Gaulle — nyugalomba vonulása után — túlságosan felmelegedjen Párizsban ... (Sebes) Rheault ezredeismét vidám .. A „zöldsapkások” által megölt dél-vietnami ügynök özvegye és gyermeke , Ihhhhimhhhmhimhmi 10