Magyar Ifjúság, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1969-10-10 / 41. szám

CASERTAI PALÁNK ALATT Casertáról eddig csak egyszer, a futballháború idején hallottunk, amikor a helyi harmadik ligás csapatot ért sérelem miatt, a dühödt szurkolók kissé feldúlták. Csak a katonaság megjelenése vetett véget az utcai harc jellegű érzelemhullámzásnak. Persze, a casertai összecsapások oka nemcsak futball eredetű, de erről más alkalommal, részletesen beszámolunk. A Nápolytól 24 kilométerre levő városkában rendezték a kosárlabda Euró­­pa-bajnokság egyik csoportjának mérkőzéseit. Itt játszott a magyar vá­logatott is és végül, összesítésben nyolcadik lett. Ez meglehetősen távoli helyezés, mégis javítás jellegű, hiszen legutóbb Tamperében csak tizen­harmadikok lettek. A casertai napokat idézzük most fel. Kenyeres tankok A hotel előtt óriási tömeg. Meghatód­nak, hát ennyien várják őket, rendes társaság, tudják, hogy a magyar spor­tolók jönnek. Leszállás, fagyos hallgatás, semmi ujjongás, a casertai arcokon a nemzetközi csodálkozás jele, kik ezek, honnan jöttek, milyen célos legények. A hallban, kulcsátvételnél, apró, nagyhajú, fehér és fekete csipkeinges fiatalemberek bukkannak fel. Óvatosan kikukucskálnak a térre, ahonnan az első sörény megjele­nésekor egetverő üdvrivalgás hallatszik, majd módszeresen és ütemesen ütik a kí­vülállók az üvegajtót és az ablakokat. A portás a fejére mutatva, pantomimmal közli, hogy errefelé sok az őrült és ennek okát gitárpengető mozdulatokkal mutat­ja be. Aztán egy plakát felé int. Fesztivá­lok fesztiválja, hirdetik a rikító betűk, de a portás legizint,­s közli, hogy a csipkein­ges közreműködők negyedosztályúak, de itt még jók. Éjszaka nem is alszanak sok­at, mert non-stop ünnepük a negyedosztályúakat, s amikor hajnalban végre megpihen a zenerajongók tábora, néhány perc múlva újabb csörömpölés, hangzavar. Mindenki a reszkető ablakhoz rohan, néhány vén tank cammog az utcán, „mennek a reg­geliért a fiúk”, hangzik a kedves-cinikus sportoló szöveg és aztán pihennek is. Délelőtt az újonnan épült csarnokban padló­ kóstolgatást tartanak, s terepszem­lére a híres stadionba is ellátogatnak, oda, ahonnan a zavargás elindult. Egy­szerű, vidéki pálya, jól épített trübünök­­kel és frissen felhúzott, a lelátó felé gör­bülő több méteres szögesdrót sövénnyel, biztonsági rácsokkal, és Olaszországban szokatlan salakpályával. Aztán séta, „lát­tunk már szebb lányokat is” megállapítá­sokkal, s gyorsan kiderül, hogy Caserta nem világváros, pedig trolibusz is jár. Van viszont egy akkora Bourbon kasté­lya, hogy a szem nem látja végig; az 1200 szobás épület-kolosszust erőnléti okok­ból egyelőre nem látogatják meg, s a hét kilométeres parkban, visszautasítva a konflis-kocsisok séta-ajánlatait, arany­­haletetéssel akklimatizálódnak. Ebéd, do­bóedzés, majd Ben Hur következik.­­Vslás­­nap reggel már fagyos a hangulat, bár 28 fok meleg van, este ünnepi megnyitó, utána viszont az első meccs, pontosan az Európa-bajnok Szovjetunió ellen. A kilá­tások a szabó szakmát favorizálják, saj­nos, zakó van kilátásban, bár nekik n­em a menők ellen kell nyerni. Reszkető szabadnap . Kezdődik az első széria, sorrendben a szovjet, a bolgár és a görög csapat ellen. A hagyományos „gyerünk” a jelszó az első meccsen, de a 215 centis Andrejev behunyt szemmel is a kosárba talál, a félidőben így is csak tíz ponttal vezetnek, a máso­dik játékrészben kialakul a sajnálatosan nagyarányú vereség. Következnek a bol­gárok, mindössze két ponttal húznak el szünetig, s ritka izgalmas szituációk után egy ponttal nyernek. Elkövetkezik az első győzelem, csak egypontos, de ki törődik vele, lényeg az, hogy megverik a görögö­ket, az öröm az egekig csap, mindenki boldogan nyeli le az engedélyezett kis pa­lack sört és altatóval térnek az ágyba, hogy másnap kiránduljanak nyugodtan, a diadal fényében. S végig reszketik a tú­rát, nyaktörő, busz­ nemjárta utakon vé­gig életveszélyes sebességgel hajt a ver­senyzői babérokra pályázó pilóta, s bi­zony, egy idő után, lesz ami lesz jelszó lett úrrá a csapaton, de megússzák. Szerdán a jugoszlávokkal mérkőznek, szoros kezdés után sima vereség követ­kezik, majd megverik a svédeket és meg­valósul a nagy terv:­a legjobb nyolc kö­zé jutottak. A nyolcas szám azonban nem szerencsés, maradnak a csoport vé­gén, mert újabb két vereség után (olasz és ismét bolgár együttes ellen) nyolcadi­kok. ■ A statisztika mindig hű képet ad a pro­dukciókról. Először is, vizsgáljuk meg a fizikai adottságokat, a döntő győzteséről és utolsó helyezettjéről, a szovjet és a magyar csapatról. Név Magasság (cm) Az összevetés, a centiméter vetélkedő is hátrányt jelez, hát még a technikai képzettség, az erőnlét, a­ dobótudás, a stratégiai felkészültség. S annyit csak Andrejevről, hogy egykori elődjénél, a legendásan behemót, de gyenge képessé­gű Kruminsnál alacsonyabb ugyan, ugyanakkor klasszis, a legjobb profikkal is versenyző kosaras. Produkciói élmény­számba mentek, bajnokságuk megszerzé­sében, s döntő szerepet játszott!! A magyar csapat, bár helyezése válto­zatlanul szerény, sokat fejlődött Tampere óta. Mégsem kerültek előbbre, mert ki­ . .. V. f- » «-•»«­Lenavai — az erős ember egyensúlyozatlanság jellemezte játéku­kat. Ezt mutatja az összehasonlítás, a se­lejtező mérkőzések első és második fél­ideinek­ egybevetése. Ezzel az eredménnyel­ jutott be a leg­jobb nyolc közé a magyar válogatott, itt azonban megtorpant. Az egyenetlenség, a remek alakítások után bekövetkezett ne­gatív sorozatok, a néhány perces kima­gasló egyéni teljesítmények é­s a mérkő­zéseken­­át tar­tó sikertelenségek,­ elsősor­ban lélektani okokra vezethetők vissza. Ha több­ akciójuk sikerült, ak­kor elbízták, magukat, ha pedig­ a támadások kudarccal végződtek, akkor­­ elkeseredtek,­­szomorú nemtörődömséggel játszottál­ tovább. Értékeljük megmozdulásaikat egy men­nyi — rutinos róka; Kovács — csupaszív játékos; Pálffy — hamarosan klasszisjá­­tékos lehet; Bánhegyi — ügyes, de kevés lehetőséget kapott; Prieszol — mindent tud, sokszor balszerencsés; Barna — profi dobógép; Lendvay — a magyarok erős embere; Gyurasits — ugyanaz, mint Bánhegyi; Geller — utódja lehet Gre­­mingernek; Hódy — remek adottságok, enerváltsággal párosulva. Hegedűs — bá­torsággal jobb lehetne. Búcsú és remény A vasárnapi meccs után búcsút vettek: Casertától, két főutcájától, nyüzsgő for­galmától, piacától, ahol egy helyen árul­nak papagájt és túrós lángost, színeha­­gyott kamásnit és előre foltozott farmer­­nadrágot, banánt és ellenszenvesen kí­gyózó angolnákat. Intettek egyet a sport­­csarnok felé, ahol reményük (a legjobb nyolc közé jutás) megvalósult, de egy kis többletbefektetéssel előkelőséget biztosí­tó helyezést szerezhettek volna. Legutóbb Finnországban ,tizenharmadikok voltak, most nyolcadikok, remélhetőleg ezt az előretörési arányt betartják továbbra is, és akkor már az élbolyban találják ma­gukat. Szabó Ferenc Orbay 193 Zastuhov 177 Gabányi 202 Paulauskas 194 Kovács 186 Sakandellidze 188 Pálffy 202 Kulkov 183 Bánhegyi 193 Bolosev 205 Prieszol 194 Polidov 200 Barna 191 S. B­jelov 193 Z­ondvay 198 Tomson 194 Gyurasits 194 Kovalenko 217 Geller 180 Volnov 200 Hódy 190 A. Bjezov 200 Hegedűs 204 Andrejev 215 II. Végered-Csapat félidő félidő meny Szovjetunió 34:44 29:51 63:95 Bulgária 29:31 36:35 65:66 Görögország 19:30 40:28 59:58 Jugoszlávia 30:35 26:50 56:85 Svédország 44:41 48:35 92:76 156:181 179:199 335:380 MAGYAR IFJÚSÁG A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Szabó János. Szer­kesztő: Lakatos Ernő. Felelős kiadó: Tóth László. Szerkesztőség: Budapest Vill., Somogyi Béla utca 6. Tel.: 130—460. Kiadja: Ifjúsági Lapkiadó Vállalat, Bp. VI., Révay u. 16. Tel.: 116—660. Készült a Szikra Lapnyomdában. Kéziratot, rajzot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzletei­ben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest, V., József nádor tér l...sz.) — , , @r­tie Előfizetési díj: 1 hónapra: 8,—, negyed évre: 24,—, fél évre 48,—, egy évre 96,— forint. *“ m­aeXi joo A győztes szovjet csapat

Next