Magyar Ifjúság, 1970. január-április (14. évfolyam, 1-16. szám)
1970-04-17 / 15. szám
VILÁGOT TEREMTŐ ERŐ „A csodás jelekből való jóslás mese. De a tudományos jövőbe látás tény" — írta 1918-ban. Azt tartotta, hogy a tudomány nemcsak képes „megjósolni” a jövőt, de nem is létezhet prognózisok nélkül. Ha a tudomány nem elégszik meg a tények összegyűjtésével, hanem meg is magyarázza őket, feltárja a jelenségek törvényszerű összefüggését, akkor nemcsak a gyakorlati tevékenység eszközéül szolgál, hanem szükségképpen magában kell foglalnia az előrelátást is. Nos, ezt példázza az egész lenini életmű is. A korszak lényegét, alapvető tartalmát és fő sajátosságait meghatározó lenini jellemzés ma is megőrizte érvényét, amelyben a tudományos előrelátás nélkülözhetetlen segítséget jelentett és jelent ma is az egész kommunista mozgalom számára. Korunk új jelentőségeinek marxista elemzéséhez közvetlen kiindulópont ma is Lenin. A közös történelmi koron belül azonban lényeges változások is történtek, új jelenségek törtek útat, újabb tendenciák bontakoztak ki amelyeket Lenin nem láthatott előre. A marxizmus alapvető tanításai — mint például a proletár államról a pártról a párt és a munkásosztály vezető szerepéről szólóak — mindmáig megőrizték érvényüket, de vitathatatlan, hogy napjainkban a marxista elmélet számos olyan feladat előtt áll, amelyre Lenin nem hagyott hátra kész megoldásokat, pontos „recepteket", de hátrahagyta az elmélet és a gyakorlat öszszekapcsolásának, az élet által felvetett kérdések alkotó, marxista megközelítésének klasszikus példáját, a marxizmus alkalmazásának és fejlesztésének lenini módszerét, amely a megváltozott körülmények között is teljes egészében megőrizte korszerűségét és időszerűségét. A lenini örökséghez való viszony természetét, alkotó felhasználásának jellegét illetően példaképül szolgál számunkra Lenin viszonya Marx és Engels tanításaihoz. „Marx és Engels tanításait a forradalmi elmélet szilárd alapjának tekintették, most azonban mindenfelől olyan hangok hallatszanak, hogy ezek a tanítások elégtelenek és elavultak" — írta Lenin a századfordulón, s egyben világosan leszögezte a maga véleményét is: „Mi teljesen Marx elméletének talaján állunk: ez az elmélet változtatta először a szocializmust utópiából tudománnyá. Ez vetette meg ennek a tudománynak a szilárd alapját és jelölte ki az utat, amelyen haladnunk kell, továbbfejlesztve és minden részletében kidolgozva ezt a tudományt." Határozottan elutasította azt a „kritikát”, amellyel a Bernstein köré csoportosuló nagyhangú „újítók” felléptek, és kijelentette: „Marx elméletét egyáltalán nem tekintjük befejezett és érinthetetlen valaminek: ellenkezőleg, meggyőződésünk, hogy ez az elmélet csak az alapköveit rakta le annak a tudománynak, amelyet a szocialistáknak minden irányban tovább kell fejleszteniük, ha nem akarnak elmaradni az élettől.” Lenin szavai ma is aktuálisan csengenek, és kifejezik a marxizmus klasszikus örökségéhez való viszonyukat. Lenin, Marx tanítványa, s a tanítvány magais milliók tanítója. Személyesen nem ismerhettékegymást, nevük mégis egybeforrt, életművük, tevékenységük jóllehet különböző korszakban éltek, egységes és szét nem választható. Történelemformáló erő rejlik ebben az egységben. Egyebek között ennek tudható be, hogy a munkásosztály és a szocializmus ellenségei évtizedek óta igyekeznek szembeállítani Lenint Marx-szal, mint ahogy Marxot is az érett Marx-szal. Pedig ha valaki „elismeri” a marxizmust, de szembeállítja annak legkiválóbb művelőit egymással, az azokhoz a burzsoá teoretikusokhoz hasonlít, akikről Lenin azt mondta, h°gy „gyöngédséggel”, „öleléssel” akarják megölni a marxizmust. Az ilyen teoretikusok — akarva vagy akaratlanul — szembekerülnek a marxizmussal. Lenin egész életművét Marx és Engels hagyatékára és az emberiség által felhalmozott tudományos eredmények sokoldalú elemzésére építette. Senki sem ismerte jobban Leninnél Marx, Engels életművét, de Lenin nemcsak a marxi írásokat ismerte páratlan alapossággal, hanem azokat a történelmi körülményeket is, amelyek között azok létrejöttek. Ha a történelmi helyzet változott, Lenin habozás nélkül változtatott a korábbi elméleti megállapításokon, továbbfejlesztette azokat. A marxista tanok továbbfejlesztésében megmutatkozó elvi merészsége azonban elválaszthatatlanul egybefonódott a Marx és Engels tanításai iránti hűséggel. Lenin mindig ostorozta a revizionistákat minden egyes szóért, amelyet kihagytak belőle, hogy saját nézeteiket így próbálják igazolni. Ugyanakkor Lenin kíméletlenül bírálta mindazokat, akik a változott helyzetben betű szerint ragaszkodtak egyik vagy másik idejét múlt tételhez. Maró gúnnyal fordul szembe azokkal, akik feláldozták az élő marxizmust a holt betűnek és nem a valóság tanulmányozásából, a gyakorlat által felvetett tapasztalatokból indultak ki az elméleti következtetések megalkotásánál Számtalanszor hivatkozott Engels megállapítására, amely szerint az elmélet „nem dogma, hanem a cselekvés vezérfonala”. „Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk — írta —, akkor a „marxizmust egyoldalú, torz, holt tanítássá tesszük, kiöljük eleve a lelkét, megingatjuk legmélyebb elméleti alapját — a dialektikát, a minden oldalú és ellentmondásokkal teli történelmi fejlődés tanát, megbontjuk a korszak meghatározott gyakorlati feladataival való kapcsolatát, melyek minden új, történelmi folyamatnál megváltozhatnak.” Nincs a marxizmusnak egyetlen ága sem, amelyben Lenin nem végzett eredeti, a marxizmus fejlődését előrevivő felméleti munkát. Mégis azt kell mondanunk, hogy Lenin nem új elméletet alkotott, hanem a történelmi helyzet volt új, a társadalmi életben következtek be jelentős változások és az elméletnek szükségszerűen tükröznie kellett ezeket a változásokat. Ezért a leninizmus ennek az új történelmi korszaknak nem egyik, és nem sajátosan „nemzeti”, vagy „területi” változata, hanem ennek a korszaknak a marxizmusa. Lenin nagysága éppen abban rejlik, hogy a korszak meghatározott gyakorlati feladataival szerves kapcsolatban művelte a marxizmust, hogy rendkívüli biztonsággal ismerte fel és jelölte meg az új történelmi fordulatok által felvetett új feladatokat, és vont le új következtetéseket mind az elmélet, mind pedig a forradalmi mozgalom gyakorlata számára. Így vált a leninizmus az imperializmus, a szocialista forradalmak, a szocializmus egész világon való győzelme korszakának marxizmusává. Lenin nemcsak tudományt tanult Marxtól, hanem szenvedélyt is, nemcsak szigorú realizmust, hanem forradalmi romantikát is. Lenin — miképpen Marx és Engels — egyszerre volt nagy teoretikus és aktív forradalmár, pártmunkás. Nem tudott úgy dolgozni a mozgalomban, hogy tollját ne hívta volna segítségül, és nem tudott úgy a tudománnyal foglalkozni, hogy ne álljon a legelevenebb kapcsolatban a mozgalommal. A párt szervezése, a forradalmi harcok vezetése nem tartotta őt vissza elméleti munkájától. Sőt, legjelentősebb írásait a legnagyobb harcok közepette alkotta. írásai ezért olyan életteliek ma is, mert bennük nemcsak zsenialitása, egyéni nagysága tükröződik, hanem a harcban közvetlenül résztvevő forradalmár mélységes hite az ügy iránt, amelyet szolgál. Lenintől megtanulhatjuk, hogyan kell egybeforrasztani az elméletet a gyakorlattal, hogyan kell alkotóan alkalmazni és elvi szilárdsággal védeni, és az új követelményeknek megfelelően továbbfejleszteni a munkásosztály forradalmi világnézetét. A lenini örökség megőrzése, tisztán tartása, folytatása és alkotó alkalmazása elsőrendű kötelessége a kommunisták mai nemzedékének. Ez eddig sem volt töretlen folyamat és ezután sem lesz az, eddig is komoly küzdelemben, ezután is nehéz harcok közepette történhet meg. A lenini örökség nagy életerejét mutatja azonban, hogy a mozgalom megtorpanásain éppen a lenini elvek alapján tudott úrrá lenni. A lenini elvekhez, a leninizmushoz való hűség képezi az eszmei zálogát további előrehaladásunknak, a hazai és a nemzetköziküzdőtéren jelentkező feladataink sikeres megoldásának. Ezért számunkra Lenin születésének 100. évfordulója nem formális megemlékezés csupán, hanem mindenekelőtt alkalom a leninizmus, a lenini örökség újbóli elmélyült tanulmányozására, következetes alkalmazására és védelmére. Számunkra, az egész magyar nép számára van valami nagyszerű szimbólum abban, hogy a világ első szocialista állama szervezőjének és vezetőjének 100. születésnapja úgyszólván egybeesik hazánk felszabadulnának negyedszázados évfordulójával. A két évforduló egybeesése történelmileg véletlen jelenség, de belső tartalmuk találkozása törvényszerű. Április 4-e logikus folytatása, következménye Lenin októberének. Annak az orosz matróznak, aki az Auróra ágyúját elsütötte, édes gyermeke volt az a szovjet katona, aki 1945. április 4-én kiűzte az utolsó hitlerista katonát hazánk földjéről. Az azóta eltelt 25 esztendő gyökeres változásokat idézett elő egész népünk életében, átrajzolta hazánk társadalmi tagozódásának térképét. A nagy változás minden eredménye összefügg Leninnel és a lenini tanításokkal. Ezek az eszmék öltöttek testet az illegális kommunista mozgalom harcaiban, ezek realizálódtak szocialista forradalmunkban és annak minden vívmányában. Számunkra a kérdés nem úgy hangzik — mint azt manapság a burzsoázia propagandistái és egyes divatos „marxisták” felvetik —, hogy időszerű maradt-e a leninizmus, hanem csupán úgy tehetjük fel a kérdést: hogyan kell helyesen értelmezni és alkotóan alkalmazni korunkban és ezen belül hazánkban a lenini tanításokat? Így „tette fel” a történelem a múlt években is a kérdést a magyar kommunistáknak, és így teszi fel napjainkban is, amikor a szocializmus teljes felépítésén munkálkodik dolgozó népünk. Erőt és bizalmat ad bonyolult feladataink megoldásához mindaz, amit negyed évszázad alatt teremtettünk, hasznosan értékesíthető tanulság mindaz, amit a 25 éves küzdelem pozitív és negatív tapasztalataiból, a felelősségteljes történelmi elemzés feltár. Pártunk lenini politikája a legfőbb biztosíték arra, hogy jó úton haladunk, s a legnagyobb segítség az az erő, amely 25 évvel ezelőtt ezen az úton elindított, amely a felszabadulást hozta a magyar népnek, a szocialista internacionalizmus új világot teremtő ereje. MAGYAR IFJÚSÁG évtizedes emigrációból Stocklon át 1917. április 3-án Leninbaérkezett Pétervárra Lenin Pétervárott a sztrájkokat szerve Harci Szövetség a Munkásosztály Felszálítására nevű szervezet tagjai között Júliusban Lenin hamis igazolvánnyal Finnországba ment Lenin a Szmolnijból irányította a fegyveres felkelést: matrózok, katonák, munkások között az Októberi Forradalomban Mintha óriás hajó úszna a levegőben... Kiküldött munkatársunk uljanovszki riportja Az érkezés több mint prózai: a repülőteret kora tavaszi eső mossa, a város környékén valóságosak a hófoltok, a Volgán a jég nemkülönben. Az idén a méteres vastagságot is elérte. „Tartja magát, májusban megolvad majd" — mondják a helybeliek. A városszéli ráncos faházak sejtetnek valamit a régi település hangulatából, a messziről jött idegen bennük véli felfedezni az egykori Szimbirszk jellegzetességeit. Az áprilisi szél hangját ezerszeresen felülmúlja egy hőlégsugaras motor dübörgése. Kevés az idő, így szárítják az utat az építőknek. A nagy erejű masina kavicsot repít a levegőbe, meglágyítja az aszfalt felső rétegét. A látvány jelképnek is felfogható. Az idővel, az időjárással dacoló építők jelképének. Hiszen a változatlanul az út szélén merengő házacskák aligha a mai Uljanovszk életritmusáról, stílusáról árulkodnak. Az újat az útikönyvek, a képeslapok készítői sem tudják követni. Lenin szülővárosa rohamosan változik. Amit Uljanovszkról valamennyi útleírás közöl: itt született Vlagyimir Iljics Uljanov. Múzeum az a ház, amelyben az Uljanov család élt, ahonnan Vlagyimir Iljics az 1. számú iskolába járt. A látogatókat százezrekben számolják. A régi iskolát, amelyben ma is diákok tanulnak, néhány évvel ezelőtt Lenin-renddel tüntették ki. Iskolások vezetik végig a látogatót a kiállításon, megmutatják a tantermet, a padot, ahol a hetedikes, itteni tanulmányait kitüntetéssel befejező Uljanov ült. Tudniillik még, hogy ebben a városban dolgozott Goncsarov, az orosz irodalom jeles egyénisége, és séta közben biztosan észrevesszük a házat, amelyben Puskin töltött egy éjszakát. A közelmúlt alkotásaiból figyelmet érdemel a hatalmas sportcsarnokával, számos termével — az úttörőház, a 130 ezer kötetes gyermekkönyvtár, vagy a Lenin tér, ahol az egyik legszebb Lenin-szobor kapott helyet. Nos, ezek szerepelnek az útikalauzokban. Ami egyelőre nem szerepel, de feltehetőleg nagyon rövid idő alatt a legfontosabb uljanovszki nevezetességek közé tartozik majd, az a Lenin emlékhely. Alekszej Dmitrijevics Artyemovot, a Komszomol területi bizottságának titkárát ennek, az Uljanovszkban zajló legfontosabb építkezésnek adatairól, céljáról kérdezem: — A „Lenin emlékhely" a város legszebb részén épül — mondja. — Két évvel ezelőtt a Komszomol központi védnökséget vállalt a komplexum felett, amellyel tulajdonképpen az ifjúság állít méltó emléket Lenin szülővárosában a 100. évfordulóra. Nagyon nehéz lenne megmondani, hány fiatal fordult meg eddig, hogy hány városból, faluból érkeztek. Egy részük itt él, itt dolgozik azóta is, mások helyére újak jöttek. Az idén ötszáz fiatalt fogadtunk, összesen körülbelül hatezer ifjú építő jön városunkba. A terveket moszkvai, leningrádi, kijevi intézetekben készítették. — A hatezer ifjú között megtaláljuk a szocialista országok képviselőit is. Mi a nemzetközi csoport előtörténete? — Tavaly a szocialista országok ifjúsági szervezetei első titkárainak ülésén született az elképzelés, hogy a nemzetköziség lenini gondolatának kifejezésére, szimbolikus megjelenítésére leginkább Uljanovszkban kínálkozik lehetőség. Tíz szocialista ország küldte el brigádját. Mi is, ők is valljuk, hogy a legfontosabb momentum a részvétel, a szocialista országok fiataljainak jelenléte. De meg kell mondanom, hogy olyan munkateljesítménnyel rukkol ki valamennyi brigád, amely minden elismerést megérdemel. A. D. Artyemov elkísér az emlékhelyhez. A 23 szintes Venyec szálló valóban impozáns látvány. Az utca másik oldalán az emlékhely központja. Százszor száz méteres és építészeti szempontból is nagyszerű alkotás. Este megnéztem a Volga felől is. Az oszlopok között álló lámpák alulról világítják meg a falakat, így olyan, mintha óriási hajó úszna a levegőben. Az épület körülöleli annak a házcsoportnak két tagját, amelyben az Uljanov család első szimbirszki hónapjait töltötte, ahol Vlagyimir Iljics született. A centrumban állandó kiállításon kapnak helyet a Lenin életével kapcsolatos fényképek, makettek, könyvek és egyéb dokumentumok. A kiállítási terem hosszanti falainak nagy része üveg, a többit mozaik borítja, bemutatva a Szovjetunió történetének legfontosabb epizódjait. A tetőből toronyszerűen kiemelkedő részben találjuk a pártkönyvtárat, alatta monumentális csarnokban Lenin szobra áll. A csarnok önmagában is csodálatos látvány. A falakon mozaikdíszítés, a padló finom erezetű márvány. Előadó- és színházterem, mozi; felsorolni is sok a centrum valamennyi helyiségét. A nemzetköziség a tárgyakban is érzékelhető, a többi között magyar az akusztikai és a fordítóberendezés, a nézőtér székei. Elindulok a tanárképző főiskolába. Információim szerint itt dolgoznak a magyarok. Kívülről minden befejezettnek látszik, bent az építkezések szokásos zaja és rendje fogad. (Szeptemberben már itt kezdik a tanévet a főiskolai hallgatók.) — Szervusz — köszön rám egy szőke fiú, amikor éppen a pocsolyák közül keresem a kisebbet. — Szervusz — mondom én is. — Hol dolgoztok? Nevet és a fejét rázza. — Hol vannak a többiek? Oroszul mondja, nem érti, mit akarok. Kiderül, hogy a magyar kőművesek köszöntésével Üdvözlik itt egymást a kubaiak, a lengyelek, a koreaiak, a csehszlovákok, az NDK-beliek — röviden a nemzetközi munkacsapat tagjai. A magyarok állomáshelye a földszint utcai frontja. Vakolnak. Gondosan ügyelnek arra, hogy miként a nagykönyvben megírták, egyenesek legyenek a stukatúra élei. A magyar szóra röpködnek felém a biztatások: — Nehogy a malteros ládába essz A magyar építésbrigád az 1. számú iskolában és az idén ősszel megnyíló tanárképző főiskolában végzi a munkát