Magyar Ifjúság, 1970. január-április (14. évfolyam, 1-16. szám)

1970-04-17 / 15. szám

TANULJÁK A DEMOKRÁCIÁT ‘ét Mn.: 0 liir 1­0 1W . : 10 0 mint SE mwnn'di P immnimu gs BMnUtt *g BWtHllUXia A Tisztelt Ház kupolás, vörös­­szőnyeges épületében a felnőt­tek parlamentje is ilyen volna tán, ha a honatyák, akik orszá­gunk dolgairól tanácskoznak, ma­guk is innen lennének a 20 esz­tendőn, mint a III. Országos Diákparlament 280 képviselője. A megyék és a kerületek küldöttei a háromnapos ülésszak idején egyre inkább hangjukra találtak a kezdeti elfogódottság után. Né­ha elragadta őket a lendület és nem találtak rá a legválasztéko­sabb kifejezésekre, talán nem is mindig a legfontosabb dolgokról beszéltek, de — hibáival, erényei­vel együtt — mindenképpen az ifjúság fóruma volt ez a három nap ott a Láng Gépgyár Rozs­­nyai utcai művelődési otthoná­ban, párt-, állami és KISZ-éle­­tünk vezető emberei előtt. Intézkedések és adósságok A III. Országos Diákparlamen­ten is éreztette hatását, hogy az MSZMP KB februári ülésén megtárgyalta pártunk ifjúságpoli­tikáját és az ezzel kapcsolatos tennivalókat. A tanácskozáson részt vett Aczél György, az MSZMP KB titkára, Méhes Lajos, a KISZ KB első titkára, Lugossy Jenő művelődésügyi, és Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyet­tes, Bíró Mihály, az MTI elnök­­helyettese, Hantos János, a fő­városi tanács végrehajtó bizott­ságának elnökhelyettese, vala­mint állami és mozgalmi életünk számos más vezető személyisége, mintegy dokumentálva, hogy igazi fórumként becsülik a diá­kok parlamentjét. Az iskolai és mozgalmi élet de­mokratizmusa, valamint a szo­cialista tanár—diák viszony volt a központi téma, amelynek je­gyében már hónapok óta vitáztak a fiatalok. Simonfi Éva, az előkészítő bi­zottság nevében a legutóbbi par­lament nyomán megvalósult eredményeket foglalta össze. Megszületett a szakmunkáskép­zésről szóló új törvény. Meghono­sodott középiskoláinkban a Vi­lágnézetünk alapjai tantárgy. Új érettségi vizsgaszabályzat könnyí­ti a kéttagozatos iskolába járók dolgát és így tovább. Egy sor kérdésben ugyanakkor még nem született intézkedés. A kollégiumi helyek kellő ütemű gyarapításának például anyagi akadálya volt, s még mindig el­kelne a menzai koszt javítása. A helyi parlamentek­ vitáit ösz­­szegezve megállapították, hogy a tanári kar sok iskolában nem is­meri és nem alkalmazza az 1016- os kormányrendeletet. Gyakran még mindig a fiatalok bevonása nélkül döntenek a fiatalok dol­gairól. A bibliától a vegyszeres gyomirtásig A szekciókban itt is ott is eltöl­tött órák, félórák arról győztek meg, hogy szenvedélyes vélemé­nyekben most sem volt hiány. Az égetően fontos problémák mellett azonban sokan olyan témákkal töltötték az időt, amelyek nem­igen nőttek túl egy osztályfőnöki óra, vagy egy iskolai KISZ-tag­­gyűlés keretein. A gimnáziumi szekcióban az egyik felszólaló felvetette, hogy vannak még vallásos fiatalok, emiatt a KISZ-tagoknak is aján­latos lenne a biblia tanulmányo­zása. Félórás meddő vita kere­kedett szavai nyomán. Holott az iskolai élet is garmadával kínált témát. Kicsi a 13 forintos keret a menzai ellátásra. Nem könnyű a szakmunkástanulók helyzete, ha tovább akarnak tanulni, a szakközépiskolások — csakúgy, mint két évvel ezelőtt — még mindig nem kapnak idejében tankönyvet, amiből tanulnak el­avult. Pedig új munkahelyeiken — így mondta Tóth Judit, vá­­sárosnaményi mezőgazdasági szakiskolás — a legmodernebb vegyszeres eljárások ismeretét is megkövetelik. Utolsó percben ér­keznek meg az érettségi tételek, javítani kellene a tantervet... A KISZ számos szervezeti kérdése, a tagfelvétel és az érdekesebb, vonzóbb KISZ-élet sürgetése is hangot kapott. A háromnapos ülésszak részve­vői tehát mindenképpen gazda­godtak. Ám — és ez a diákparla­mentek sajátja — két év múlva legtöbbjük már nem lesz közép­­iskolás. A mai elsősöknek, máso­dikosoknak ezért is érdemes meg­szívlelniük, hogy legközelebb még jobban válasszák meg hoz­zászólásaik témáját. Ezt még tanulni kell! — Hogy tetszik a parlament? — szólítottam meg egyik szünet­ben Kiss Istvánt, a budapesti Kaffka Margit Gimnázium III. osztályos diákját. — Ezt még tanulnunk kell! Re­mek lehetőség ez a fórum, de úgy érzem nem igen tudunk élni még vele. Túl sok a formalitás. A fel­nőttek tanácskozásain elfogadott megkötöttségek, automatikus kéz­feltartások valahogy nem ide va­lók, hiszen mi diákok vagyunk. Kár volt ennyire lecsiszolni, hogy úgy mondjam: „szalonképessé” tenni az iskolai parlamentek nyerseségét — Véleményed szerint milyen a jó diákparlament? — Amikor nem általánosságok­ról van szó. A plenáris ülések idején szemmel láthatóan sokan unatkoztak. Konkrét javaslatok­kal kellene előállnunk, itt és itt, ebben és ebben várunk segítséget. Ezzel többre mennénk a nagy szavak helyett. De hát mi olyan szigorúan tartjuk a formát, hogy az elnök még akkor is szavazást rendelt el, amikor felolvasta, hogy a 280 részvevő közül 155 a fiú és 125 a lány. Válasz a kérdésekre? Az interpellációs kérdések ré­szint írásban érkeztek, részint szóban hangzottak el. Sokan fel­keresték az idén először felállí­tott interpellációs urnát, ahová akár név nélkül is bedobhatták kérdéseiket. Az interpellációkra válaszolva L­ugossy Jenő, művelődésügyi miniszterhelyettes elmondta, hogy majd 50 kérdés érkezett hozzá. A bírált tankönyvekről szólva elismerte, hogy bár köny­veink nagyobb része világviszony­latban is kiváló, akad köztük né­hány gyengébb is. A szakközép­­iskolásokat türelemre kérte, hi­szen — mint megjegyezte — az új típusú iskola kialakításán több mint ezer szakember dolgozott évekig. Nagy Imre munkaügyi mi­niszterhelyettes egyetértett azzal, hogy a szakmunkás-képzésben még sok a tennivaló. Bár törek­szenek a megoldásra, még hosszú ideig várni kell arra, hogy a tan­könyvek megfeleljenek a rohamos műszaki, technikai fejlődés kö­vetelményeinek. Az sem egysze­rű — mondotta —, hogy a diá­kok egyes igen drága szakköny­vekhez is olcsóbban hozzájussa­nak. A választ nem fogadjuk el A diákparlament elnöke a zá­rás napján, a délelőtti ülésszak végén igen tiszteletteljesen és udvariasan arra kérte a két mi­niszterhelyettest, hogy az inter­pellációkra adott válaszaikat egészítsék ki konkrétumokkal, mert a küldöttek így nem fogad­hatják el azokat. — Szemtelenség — szisszent fel valaki a hátam mögött. Ilyesmi valóban először fordult elő diákparlamenten. De semmi­képpen sem szemtelenség. Talán inkább arról van szó, hogy — a központi témához híven — ezek a fiúk és lányok valóban tanul­ják a demokráciát! A két minisz­terhelyettes nem is bántódott meg miatta. Elfoglaltságuk elszó­lította őket ugyan a tanácskozás­ról, de ígéretet tettek, hogy a me­gyéknek egy héten belül írásban megküldik a kért konkrét vála­szokat. A forradalmiságról Aczél György, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára a III. Országos Diákparlament ta­nulságairól szólva elmondta, hogy a formális megoldások, a több­ször átrágott, jólfésült felszólalá­sok és a másodpercre kidolgozott forgatókönyv helyett a problé­mák nyers, őszinte és keresetlen felvetésére hivatott egy ilyen fó­rum. Azt ajánlotta, hogy vonják le a tanulságokat, és a legközeleb­bi diákparlamentig küszöböljék ki a jelenlegi fogyatékosságokat. Ezután a mai fiatalok forradal­­miságáról beszélt. A szocializmus teljes felépítése időbe telik. És bár látványosabb a falak elfog­lalásáért vívott harc, a belső épí­tés értő, türelmes munkája nélkül, a falak csak puszta falak marad­nak. A „belsőépítészek” nélkülöz­hetetlen munkája vár a mai fia­talokra, és vajon kell-e szebb for­­radalmiság, mint az a tudat, hogy ezt a munkát történelmünk kez­dete óta először végzik. Járatlan út romantikája várja őket. A diákok „tisztelt háza” nagy tapssal fogadta Aczél György szavait. Interjú Borbély Gáborral — Ezúttal nem a KISZ KB kö­zépiskolai és szakmunkástanuló osztályának vezetőjéhez, hanem a frissen megalakult diáktanácsnak, azaz fogalmazzunk pontosan: a KISZ KB Középiskolai és Szak­munkástanuló Tanácsának főtit­kárához jöttünk. Kérdésünk: mi indokolja a tanács létrehozását és milyen feladatok várnak a tes­tületre ? — Szükség volt egy, a KISZ KB mellett működő társadalmi szervre, amely két diákparlament között az állami és KISZ fóru­moknak jelzi a diákifjúság prob­lémáit és javaslatokkal él. Ezen­kívül figyelemmel kíséri a par­lamenten felvetődött ötletek, javaslatok sorsát és szorgalmazza megvalósításukat. — Kik a tanács tagjai? — A diáktanácsban 49 diák és 17 felnőtt munkálkodik, a szű­­kebb vezetőség 9 tagjából 4 a diák. — A Veszprém megyei diák­parlamentről írott riportban megkockáztattuk: talán nyíltabb vitázó kedvet eredményezne, ha az igazgatók jelenléte nélkül in­terpellálnának a­ diákok. Mi er­ről a véleményed? — Nem lenne jó dolog. A diák­parlament tulajdonképpen a szo­cialista demokrácia egyik gya­korlótere. Nyílt, őszinte, bátor szókimondásra akarjuk szoktatni a gyerekeket. Ha bírálnak, bírál­janak szemtől szembe. Később, ha dolgozni fognak, a főmérnököt sem küldhetik ki a szobából, ha bírálni akarják. A KISZ termé­szetesen kiáll mellettük, megvé­di őket, szókimondásuk miatt nem eshet bántódásuk.­­ A diákparlament évről évre elfogadottabb, megbecsültebb fó­ruma a fiataloknak. A miniszté­riumok, a KISZ-szel együtt időről időre visszatérnek az elhangzot­takra, és az ésszerű, jó javaslato­kat megvalósítják. Az eleinte ké­telkedő felnőtteknek is meg kell érteniük, hogy nem éretlen gye­rekek játékparlamentjéről van szó. Ezek a gyerekek itt komolyan veszik a demokráciát és egyre in­kább felelősséggel hallatják hangjukat az őket érintő kérdé­sekben.* Vajó Péternek, a KISZ KB tit­kárának zárszavával ért véget a III. Országos Diákparlament. Az ifjú „képviselők” pedig, akik három napig fiatalok száz­ezreinek küldötteiként és szószó­lóiként tanácskoztak — este a diákbálon tősgyökeres teenager­­ként sékeltek. Bedecs Éva BESZÁMOLÓ A III. ORSZÁGOS DIÁKPARLAMENTRŐL Vélemények a folyosóról Zsong az előcsarnok, még tíz perc és elkezdődik a tanácskozás. Ki mit vár a diákparlamenttől. Ez a kérdés. És a válaszok? Hruby Éva, a budapesti Simon Ferenc Bőripari Technikumból: „Az ipari tanulók problémáira szeretnék megnyugtató megol­dást találni, el kellene érni, hogy továbbtanulásukat megkönnyít­sék.” Süveges Györgyi, egri Dobó Ist­ván Gimnázium: „Kíváncsi va­gyok, mi lesz, ha terítékre kerül a kollégiumok ügye?” Katona Márta, Tatabányáról, az Árpád Gimnáziumból: „Meg kel­lene beszélnünk: hogyan lehetne politikusabbá tenni a KISZ-éle­­tet?” Sziklai Rózsa, budapesti Bu­dai Nagy Antal Gimnázium: „Jó lenne megtudni, hogyan értel­mezzük az iskolák demokratiz­musát.” Tímár Béla, egri Gárdonyi Gé­za Gimnázium: „Meg kellene szüntetni a KISZ-tagfelvétel jelenlegi formalista módszereit.” Kanalas Sándor, Oroszlány, MVM 312-es iskola: „Mit várok a parlamenttől? Kérdéseinkre ki­elégítő választ, és mielőbbi intéz­kedést!” VLAGYIMIR ILICS LENIN AZ ÖREGEMBER ÉS A GYEREK Lenin élete a korabeli dokumentumok tükrében. A kisfiú nagy titka Michel SIMON, a 4­ ** M A ■ n­nv Szovjet film. OKTOBER NAPIfll TELET Monumentális magyar-román szlovák film. Rendező: KÓSA FERENC A Téli Palota ostroma előtt Dózsa György szerepében: BESSENYEI FERENC Szinkronizált szovjet film. Budapesten április 16-tól a filmszínházak műsorán! MAGYAR IFJÚSÁG 1370/15

Next