Magyar Ifjúság, 1970. január-április (14. évfolyam, 1-16. szám)
1970-01-09 / 1. szám
— Nem titkolhatják kedves szülők — mondta a hetedikesek osztályfőnöke —, hogy a tavalyi hetedik osztály egyik növendéke egészséges fiúgyermeknek adott életet nyáron, a vakáció alatt. Bár az aggodalom ez esetben eső után köpönyeg, felteszem a kérdést: helyeslik-e, hogy gyermekeiknek szexuális felvilágosítást tartsunk az osztályfőnöki óra keretében? — Tiltakozom! — vágott közbe egy felbőszült apa. — Az én kislányom még a tizenhármat sem töltötte be. Ő még ártatlan gyerek, nem engedem, hogy nyugalmát ilyen szemérmetlen dolgokkal bolygassák fel! A párbeszéd még a tanév kezdetén hangzott el egy jó nevű, budai iskola szülői értekezletén, ahol szülők és pedagógusok érveltek, vitatkoztak órák hosszat: illik-e, szabad-e, kell-e beszélni szexuális kérdésekről 12—13 éves gyerekekkel? Jó volna, ha riportunk az akkor tiltakozó szülők kezébe kerülne. „Inkább halva lássam!" A kislány leletei azt mutatták, hogy a terhesség több mint tizenkét hetes. Sápadt, keszeg asszony kísérte a lányt. — Az anyja vagyok. Az én házamban él, az én fejemre hozta a maflaságával a szégyent. Az én nyakamon marad, ha kitudódik róla, hogy úgy van, mert nálunk, faluhelyen, egy megesett cafka nem kell senkinek. Értsék meg, az a gyerek nem születhet meg! — Volna egy megoldás — mondta az orvosnő —, egy speciális eljárás. De fel kell hívnom a figyelmét, a kislány nagyon fiatal, még nem töltötte be a 15-öt. Ilyen esetekben rendkívül veszélyes, meglehetősen nagy kockázattal jár a műtét. — Nem érdekel! Inkább halva lássam a gyerekemet, mint ez a szégyen. Hol írjam alá? 1968-ban két 15 éven aluli leány veszítette életét művi terhességmegszakítás következtében. Történetünk szereplője volt az egyik. „Tisztességes” nap az AB-n. Péntek. A Trefort utcai rendelőintézetben egy órától ülésezett az abortusz bizottság. Az előtérben már fél egytől csoportba zsúfolódva vártak sorukra a nők. Volt köztük lezserebb, magabiztosabb, másról lerítt az aggodalom. Pedig a „tortúra” nem tartott sokáig. Egy és két óra között 37 terhes nő fordult meg a bizottság előtt. Közöttük: tizenegy leány. Az elhangzott mondatok közül feljegyeztem néhányat. Az orvosnő: az iskolában vagy a szülők otthon nem világosították föl? Fogamzásgátlásról nem hallott még? N. Mária (16 éves): De, hallottam. Csak tetszik tudni, nálam ez a dolog olyan alkalomszerű. Nem élek én rendszeresen ... szóval tetszik érteni. Néha, ha úgy adódik. Az orvosnő S. Rózsának is feltette az előbbi kérdést. Válasz: Tudom, van az az Infecundin. De azt mondják, attól el lehet hízni, én pedig vigyázok az alakomra ! " P. Erzsébet. 17 esztendős, faluról utazott fel, nehogy otthon kitudódjon a „szégyen”. Amikor a doktornő az írásos szülői beleegyezést kéri, piruló arccal süti le a szemét. Az kéne még csak. Agyon is vágna az apám, ha megtudná ... — Másképp pedig nem megy, kislányom. Haza kell menni az írásos beleegyezésért. Kiskorúak esetében ettől nem tekinthetünk el. A szipogó lány után a nővér becsukta az ajtót és felsóhajtott. — Nincs szerencséje. Egyébként az ilyen napokat, amikor kevés a fiatal lány, úgy szoktuk nevezni: „tisztességes nap”. Máskor jóval többen vannak. Mi mindent hall, lát, aki mint mi is, évek óta ül az abortusz bizottságban. — Például? — Például, jött egyszer egy 15 éves kislány ... — kezdte a főnővér, és én alig győztem jegyezni a történeteket. Szerelemből A lány zokog, dagadt, piros arcán látszik, hogy órák óta sír. Magas fiatalember támogatja, csitítgatja. Miután ő úgysem tud megszólalni, a fiú beszél. Kihúzza magát, úgy mondja, mint egy vallomást. — Doktornő kérem, mi szeretjük egymást! Másfél év múlva leszerelek, akkor összeházasodunk. De most még semmink sincs és a Zsuzsika csak 16 éves, felelőtlenség lenne azt a gyereket... — És ez nem felelőtlenség fiatalember, hogy ide juttatta a menyaszszonyát? És ha többet nem lehet gyerekük ? A sírás felerősödik. — Jaj, ne tessék ezt mondani! Mi szeretjük a gyerekeket. Én vagyok a hibás, de többet nem fog ilyen előfordulni. Csak most az egyszer ... Az ő esetük elég ritka. Ezek a „szerelmek” általában gyöngébbek. Nem tartanak ki az abortusz bizottságig. Ide rendszerint már egyedül jönnek a lányok. Vagy szülői felügyelettel, mint tavaly M. Ildikó. „Felnőtt vagyok” — Doktornő, engem apámék erőszakkal hoztak ide — közölte elszántan M. Ildikó —, én önöktől semmit sem akarok, mert a gyerekemet meg fogom szülni. Addigra betöltöm a 18-at, felnőtt vagyok, tudom mit akarok. Szerelmes voltam, ő pedig elhagyott, amikor megtudta, mi a helyzet. Én olyan típus vagyok, aki csak egyszer szeret. Ezután csak a gyerekemnek fogok élni. Tudom, hogy nehéz lesz, de dolgozni megyek és megmutatom, hogy azért is felnevelem a fiamat! A bizottság meghatódott ettől a karakán vallomástól. Ez igen. Micsoda céltudatos kis ember ez a lány. A doktornő maga segített meggyőzni a pedagógus szülőket, fogadják szeretettel a kis unokát, utóvégre a nő joga eldönteni, akar-e gyermeket. A szülők nagy nehezen beleegyeztek, más városba költöztek, hogy ott majd elváltnak mondhassák a lányt. A Trefort utcai rendelőben továbbra is figyelemmel kísérték ezt a kétségkívül nem mindennapos esetet. Amikor a baba — a számítás szerint — már megszületett, utánaérdeklődtek. Az apa válaszolt. Zavaros, mentegetőző levélben megírta, hogy a kicsi megszületett, egészséges is, de túl sok gond volt vele. Ildikó időközben meggondolta magát, és úgy határozott, hogy nem teszi tönkre az életét egy ilyen gyerekkori ballépésért. A kisbabát állami gondozásba adták. A jóságos „keresztmama” A kiskorú lánynak két bejelentett budapesti lakása volt. A bizottság elé kifestett idős nő kísérte. Ahogy megmozdult, csak úgy csörögtek rajta az ékszerek. — Te csak hallgass, Marika — torkolta le a csinos arcú lánykát —, majd a keresztmama mindent elintéz. Drága aranyos főorvosasszony. Ennek a lánynak az anyja halálos beteg, súlyos szívidege van. Maga vállalná a felelősséget, hogy a beleegyezéssel zaklassam? Rögtön belehalna. Ez pedig egy buta, jószívű liba. Hogyan szülhetne, mikor még ő is gyerek. Szóval, azért tartottam én a keresztvíz alá, hogy jóban, rosszban vele legyek. Hadd írjam alá én a szülői beleegyezést. Anya , keresztanya nem mindegy? Az állítólagos keresztmama nem tett jó benyomást a főnővérre. Gyanús volt a két bejelentett lakás is. Rövidesen rendőri ügy lett a dologból. A 15 éves kislányról kiderült, hogy nem is olyan libuska. A jóságos keresztmama pedig bíróság elé került olyan váddal, amit a köznyelv így ismer: kerítés. Interjú az orvossal Az Egészségügyi Minisztérium Anya- és Csecsemővédelmi Főosztály vezetőjével beszélgetünk az abortusz bizottságok tizenéves látogatóinak problémáiról. — Lehet, hogy a fiatalok körében népszerűtlen az álláspontom, de szerintem egyáltalán nem szükséges szexuális életet élnie egy 18 éven aluli, tehát kiskorú fiúnak vagy lánynak! Mert, ha el is fogadjuk az akcelerációt, vagyis, hogy a mai gyerekeknél a nemi érés is hamarább kezdődik, mint régen, ez nem változtat azon, hogy a teljes személyiség érettséget csupán a 18. életév körül éri el a fejlődő szervezet. — Veszélyes-e a kiskorú lányok számára a korai szexuális élet? — Elsősorban a nem kívánt terhesség jelenthet testi és lelki sérüléseket. A művi terhességmegszakítás, esetleg megszakítások, a fiatal, fejletlen szervezet esetében gyakran olyan károsodáshoz vezethetnek, amely később spontán vetéléseket, esetleg teljes meddőséget okoz. — Sokat beszélünk az új és hatásos fogamzásgátlókról. — Felnőtt nőknek ajánlhatók, de fejlődésben levő gyerekeknek kevésbé. A hormonhatásokra épülő fogamzásgátlók, például az Infecundin, kifejezetten káros lehet a serdülő szervezetre. — Az ön véleménye szerint mi hát a teendő? — Segíthet például az iskola, ahol bizonyos ismeretanyagot kaphat a gyermek, hogy tisztában legyen az alapvető biológiai folyamatokkal. De mindez még kevés. Az évek során arra kell nevelni a fiatalokat, hogy megtanuljanak felelősséggel élni. Hozzáteszem: A könnyeket, a riadalmat, fájdalmat, testi és lelki megpróbáltatást el lehet kerülni. Nem óvszereket ajánlunk, inkább önbecsülést. Tévedés azt hinni, hogy a szüzesség elveszítésétől egy csapásra felnőtt lesz a 13—15 éves ember. Aki úgy él, hogy már tökmag korában dicsekszik, ennyi meg enynyi fiúval volt „dolga”, aki ha kirándulni megy, a szexuális kapcsolat ugyanúgy hozzá tartozik a víkend programjához, mint a termoszból szervírozott limonádé, az a legjobb úton van afelé, hogy testileg, lelkileg alkalmatlanná tegye magát egy későbbi komoly, igényes és tartós érzelmekre épülő kapcsolatra. * Több mint 35 ezer gyermek él állami gondozásban. Mintegy 17 százalékuk fiatalkorú leányanya nemkívánt gyermeke. Az 1968-as esztendőben 14 657, 19 évesnél nem idősebb leányon hajtottak végre művi terhességmegszakítást. Közülük 101 volt a 15 éven aluli... Nézem az adatokat, számokat és a struccpolitikus apára gondolok, aki riportunk elején azt mondotta, hogy a kislánya még „ártatlan gyerek ...” Bedecs Éva