Magyar Ifjúság, 1970. január-április (14. évfolyam, 1-16. szám)

1970-01-09 / 1. szám

— Nem titkolhatják kedves szülők — mondta a hetedikesek osztályfőnöke —, hogy a tavalyi hetedik osztály egyik nö­vendéke egészséges fiúgyermeknek adott életet nyáron, a vakáció alatt. Bár az aggodalom ez esetben eső után köpö­nyeg, felteszem a kérdést: helyeslik-e, hogy gyermekeiknek szexuális felvilágo­sítást tartsunk az osztályfőnöki óra ke­retében? — Tiltakozom! — vágott közbe egy felbőszült apa. — Az én kislányom még a tizenhármat sem töltötte be. Ő még ár­tatlan gyerek, nem engedem, hogy nyu­galmát ilyen szemérmetlen dolgokkal bolygassák fel! A párbeszéd még a tanév kezdetén hangzott el egy jó nevű, budai iskola szü­lői értekezletén, ahol szülők és pedagó­gusok érveltek, vitatkoztak órák hosszat: illik-e, szabad-e, kell-e beszélni szexuális kérdésekről 12—13 éves gyerekekkel? Jó volna, ha riportunk az akkor tilta­kozó szülők kezébe kerülne. „Inkább halva lássam!" A kislány leletei azt mutatták, hogy a terhesség több mint tizen­két hetes. Sápadt, keszeg asszony kísérte a lányt. — Az anyja vagyok. Az én házam­ban él, az én fejemre hozta a mafla­­ságával a szégyent. Az én nyaka­mon marad, ha kitudódik róla, hogy úgy van, mert nálunk, faluhelyen, egy megesett cafka nem kell senki­nek. Értsék meg, az a gyerek nem születhet meg! — Volna egy megoldás — mondta az orvosnő —, egy speciális eljárás. De fel kell hívnom a figyelmét, a kislány nagyon fiatal, még nem töl­tötte be a 15-öt. Ilyen esetekben rendkívül veszélyes, meglehetősen nagy kockázattal jár a műtét. — Nem érdekel! Inkább halva lássam a gyerekemet, mint ez a szé­gyen. Hol írjam alá? 1968-ban két 15 éven aluli leány veszítette életét művi terhességmeg­szakítás következtében. Történetünk szereplője volt az egyik. „Tisztességes” nap az AB-n. Péntek. A Trefort utcai rendelőin­tézetben egy órától ülésezett az abortusz bizottság. Az előtérben már fél egytől csoportba zsúfolódva vár­tak sorukra a nők. Volt köztük le­­zserebb, magabiztosabb, másról le­rítt az aggodalom. Pedig a „tortúra” nem tartott sokáig. Egy és két óra között 37 terhes nő fordult meg a bizottság előtt. Közöttük: tizenegy leány. Az elhangzott mondatok közül fel­jegyeztem néhányat. Az orvosnő: az iskolában vagy a szülők otthon nem világosították föl? Fogamzásgátlásról nem hallott még? N. Mária (16 éves): De, hallottam. Csak tetszik tudni, nálam ez a do­log olyan alkalomszerű. Nem élek én rendszeresen ... szóval tetszik ér­teni. Néha, ha úgy adódik. Az orvosnő S. Rózsának is feltette az előbbi kérdést. Válasz: Tudom, van az az Infe­­cundin. De azt mondják, attól el le­het hízni, én pedig vigyázok az ala­komra ! " P. Erzsébet. 17 esztendős, faluról utazott fel, nehogy otthon kitudód­jon a „szégyen”. Amikor a doktornő az írásos szülői beleegyezést kéri, piruló arccal süti le a szemét. Az kéne még csak. Agyon is vágna az apám, ha megtudná ... — Másképp pedig nem megy, kis­lányom. Haza kell menni az írásos beleegyezésért. Kiskorúak esetében ettől nem tekinthetünk el. A szipogó lány után a nővér be­csukta az ajtót és felsóhajtott. — Nincs szerencséje. Egyébként az ilyen napokat, amikor kevés a fia­tal lány, úgy szoktuk nevezni: „tisz­tességes nap”. Máskor jóval többen vannak. Mi mindent hall, lát, aki mint mi is, évek óta ül az abortusz bizottságban. — Például? — Például, jött egyszer egy 15 éves kislány ... — kezdte a főnővér, és én alig győztem jegyezni a törté­neteket. Szerelemből A lány zokog, dagadt, piros arcán látszik, hogy órák óta sír. Magas fia­talember támogatja, csitítgatja. Mi­után ő úgysem tud megszólalni, a fiú beszél. Kihúzza magát, úgy mondja, mint egy vallomást. — Doktornő kérem, mi szeretjük egymást! Másfél év múlva leszere­lek, akkor összeházasodunk. De most még semmink sincs és a Zsuzsika csak 16 éves, felelőtlenség lenne azt a gyereket... — És ez nem felelőtlenség fiatal­ember, hogy ide juttatta a menyasz­­szonyát? És ha többet nem lehet gyerekük ? A sírás felerősödik. — Jaj, ne tessék ezt mondani! Mi szeretjük a gyerekeket. Én vagyok a hibás, de többet nem fog ilyen elő­fordulni. Csak most az egyszer ... Az ő esetük elég ritka. Ezek a „szerelmek” általában gyöngébbek. Nem tartanak ki az abortusz bizott­ságig. Ide rendszerint már egyedül jönnek a lányok. Vagy szülői fel­ügyelettel, mint tavaly M. Ildikó. „Felnőtt vagyok” — Doktornő, engem apámék erő­szakkal hoztak ide — közölte el­szántan M. Ildikó —, én önöktől semmit sem akarok, mert a gyere­kemet meg fogom szülni. Addigra betöltöm a 18-at, felnőtt vagyok, tu­dom mit akarok. Szerelmes voltam, ő pedig elhagyott, amikor megtudta, mi a helyzet. Én olyan típus vagyok, aki csak egyszer szeret. Ezután csak a gyerekemnek fogok élni. Tudom, hogy nehéz lesz, de dolgozni megyek és megmutatom, hogy azért is felne­velem a fiamat! A bizottság meghatódott ettől a karakán vallomástól. Ez igen. Mi­csoda céltudatos kis ember ez a lány. A doktornő maga segített meggyőz­ni a pedagógus szülőket, fogadják szeretettel a kis unokát, utóvégre a nő joga eldönteni, akar-e gyermeket. A szülők nagy nehezen beleegyeztek, más városba költöztek, hogy ott majd elváltnak mondhassák a lányt. A Trefort utcai rendelőben to­vábbra is figyelemmel kísérték ezt a kétségkívül nem mindennapos esetet. Amikor a baba — a számítás szerint — már megszületett, utánaérdeklőd­tek. Az apa válaszolt. Zavaros, men­tegetőző levélben megírta, hogy a ki­csi megszületett, egészséges is, de túl sok gond volt vele. Ildikó idő­közben meggondolta magát, és úgy határozott, hogy nem teszi tönkre az életét egy ilyen gyerekkori ballé­pésért. A kisbabát állami gondozás­ba adták. A jóságos „keresztmama” A kiskorú lánynak két bejelentett budapesti lakása volt. A bizottság elé kifestett idős nő kísérte. Ahogy megmozdult, csak úgy csörögtek raj­ta az ékszerek. — Te csak hallgass, Marika — tor­kolta le a csinos arcú lánykát —, majd a keresztmama mindent elin­téz. Drága aranyos főorvosasszony. Ennek a lánynak az anyja halálos beteg, súlyos szívidege van. Maga vállalná a felelősséget, hogy a bele­egyezéssel zaklassam? Rögtön bele­halna. Ez pedig egy buta, jószívű liba. Hogyan szülhetne, mikor még ő is gyerek. Szóval, azért tartottam én a keresztvíz alá, hogy jóban, rosszban vele legyek. Hadd írjam alá én a szülői beleegyezést. Anya , keresztanya nem mindegy? Az állítólagos keresztmama nem tett jó benyomást a főnővérre. Gya­nús volt a két bejelentett lakás is. Rövidesen rendőri ügy lett a dolog­ból. A 15 éves kislányról kiderült, hogy nem is olyan libuska. A jósá­gos keresztmama pedig bíróság elé került olyan váddal, amit a köz­nyelv így ismer: kerítés. Interjú az orvossal Az Egészségügyi Minisztérium Anya- és Csecsemővédelmi Főosz­tály vezetőjével beszélgetünk az abortusz bizottságok tizenéves láto­gatóinak problémáiról. — Lehet, hogy a fiatalok körében népszerűtlen az álláspontom, de szerintem egyáltalán nem szükséges szexuális életet élnie egy 18 éven aluli, tehát kiskorú fiúnak vagy lánynak! Mert, ha el is fogadjuk az akcelerációt, vagyis, hogy a mai gyerekeknél­ a nemi érés is hama­rább kezdődik, mint régen, ez nem változtat azon, hogy a teljes szemé­lyiség érettséget csupán a 18. életév körül éri el a fejlődő szervezet. — Veszélyes-e a kiskorú lányok számára a korai szexuális élet? — Elsősorban a nem kívánt ter­hesség jelenthet testi és lelki sérü­léseket. A művi terhességmegszakí­tás, esetleg megszakítások, a fiatal, fejletlen szervezet esetében gyak­ran olyan károsodáshoz vezethetnek, amely később spontán vetéléseket, esetleg teljes meddőséget okoz. — Sokat beszélünk az új és hatá­sos fogamzásgátlókról. — Felnőtt nőknek ajánlhatók, de fejlődésben levő gyerekeknek ke­vésbé. A hormonhatásokra épülő fo­gamzásgátlók, például az Infecun­­din, kifejezetten káros lehet a ser­dülő szervezetre. — Az ön véleménye szerint mi hát a teendő? — Segíthet például az iskola, ahol bizonyos ismeretanyagot kaphat a gyermek, hogy tisztában legyen az alapvető biológiai folyamatokkal. De mindez még kevés. Az évek során arra kell nevelni a fiatalokat, hogy megtanuljanak felelősséggel élni. Hozzáteszem: A könnyeket, a ria­dalmat, fájdalmat, testi és lelki megpróbáltatást el lehet kerülni. Nem óvszereket ajánlunk, inkább önbecsülést. Tévedés azt hinni, hogy a szüzesség elveszítésétől egy csa­pásra felnőtt lesz a 13—15 éves em­ber. Aki úgy él, hogy már tökmag korában dicsekszik, ennyi meg eny­­nyi fiúval volt „dolga”, aki ha ki­rándulni megy, a szexuális kapcso­lat ugyanúgy hozzá tartozik a víkend programjához, mint a termoszból szervírozott limonádé, az­ a legjobb úton van afelé, hogy testileg, lelki­leg alkalmatlanná tegye magát egy későbbi komoly, igényes és tartós érzelmekre épülő kapcsolatra.­­ * Több mint 35 ezer gyermek él ál­lami gondozásban. Mintegy 17 szá­zalékuk fiatalkorú leányanya nem­kívánt gyermeke. Az 1968-as esztendőben 14 657, 19 évesnél nem idősebb leányon haj­tottak végre művi terhességmegsza­kítást. Közülük 101 volt a 15 éven aluli... Nézem az adatokat, számokat és a struccpolitikus apára gondolok, aki riportunk elején azt mondotta, hogy a kislánya még „ártatlan gye­rek ...” Bedecs Éva

Next