Magyar Ifjúság, 1970. január-április (14. évfolyam, 1-16. szám)

1970-03-27 / 12. szám

Minden filmművészetnek vannak adós­ságai a nemzeti kultúra történetével szem­ben. Nem kivétel a magyar filmgyártás sem. És, noha még sohasem készült játékfilm Arany Jánosról, Adyról, József Attiláról, Munkácsy Mihályról, Mednyánszky László­ról, és sok-sok másról, most mégis eggyel kevesebb az adósság, mert a táncfilmjei ré­vén európai hírnevet kivívó Banovich Ta­más „Szép magyar komédia” címmel Ba­lassi Bálint életének fontosabb eseményei­ről forgat igen érdekesnek ígérkező filmet. A korabeli világirodalom szintjén — nyelvi korlátai ellenére — Balassi Bálint Ben Johnsonnal vethető össze, s nemcsak irodalmi sokoldalúságuk, minden műfaj­ban egyformán jelentős művészi rangjuk, hanem kalandos külső életük fordulatai is itt-ott hasonlítanak. Többek között ez is indokolja egy Ba­­lassi-film készítését. Legalábbis a kül­földiek számára. A hazai közönséget pe­dig az új, most születő műben elsősorban az érdekli, hogyan sikerül majd Balassi klasszikus verseit beleötvözni ebbe a sajá­tos hangvételű színesfilmbe, mely helyen­ként nem kevesebbre vállalkozik, mint­hogy kamerával mondja el a legismertebb Balassi-versek hangulatát... őszintén szólva: tudom, hogy pokoli ne­héz feladatot vállaltam magamra, amikor munkához kezdtem — mondta erről a ren­dező is —, de annyi évi tervezgetés és ké­szülődés után, azt hiszem sikerült megta­lálnom azt az ötletet, amely célhoz vezet­het. Forgatókönyvíróm, Garai Gábor, ma­ga is költő, figyelmeztetett, hogy Balassi elsősorban lírikus, ezért ha életének lírá­ját igyekszem megragadni — nem tévedhe­tek: verseinek hangulatához kerülök közel, így azután a forgatókönyvben Balassi ka­landos életét három nagy, sőt talán végze­tes szerelme köré csoportosították, s mind­az, ami vele e szerelmek révén és általa történik, költészetének javarészéhez is el­vezet. Balassi korának különösen műveit embere, ki a magyaron kívül latinul, len­gyelül, sőt — töredékeiből tudjuk — ola­szul is verselt, ugyanakkor hamisítatlan reneszánsz hős is: a kegyetlen, kíméletet nem ismerő csaták és a sokszor csak ra­bolt szerelmek bajnoka. Épp ezért fil­münk a csaták és szerelmek örömeinek is áldoz — díszletei, ruhái, jellemei és akciói — a reneszánsz ma sokszor szabadosan ható „egyenes­ szándékú” törekvéseit is ki­fejezik. A kor légkörét, hangulatát, köz­felfogását és eljárásait át kell élnie a mai nézőnek, hogy teljes egészében megérthes­se a főhős, Balassi gondolkodásának és költészetének lényegét. Balassi roppant összetett alakját Sztan­kay István kelti életre. Első és legfonto­sabb szerelmét, az érzelmein értelmével uralkodni tudó­ Losonczi Annát, aki azon­ban időről időre a költő karjaiba veti ma­gát , a lengyel Beata Tyszkiewicz ala­kítja. Ez már a harmadik magyar film fő­szerepe. A szép Beata első ízben, egy fan­tasztikus, úgynevezett Science fiction film­ben, „Az idő ablakai”-ban jelent­ meg ma­gyar filmen, majd az „Egy őrült éjszaka” című mai tárgyú bűnügyi film főszereplő­je lett. Most, harmadszorra, egész rendkí­vüli lehetőséget kapott, így beszél erről: — Anna, akit alakítok, roppantul vonzó ember. Érett asszonyisága szinte szünet nélkül egy őt bálványozó, őt követő férfit akar, hiúsága a költő biztosította halhatat­lanságára vágyódik, de esze és tapasztala­tai főúri férjéhez való „hűségre” serkentik. Nos, ez az összetett jellem igazi karakter­­színészi csemege, azt hiszem a világ vala­mennyi filmszínésznője hálásan fogadná. Balassi későbbi feleségét, Dobó Kriszti­nát, a romániai Széles Anna alakítja. A kolozsvári Magyar Nemzeti Színház fiatal művésznője a „Pokoliév” című magyar filmben már játszott, de most minden ko­rábbi szerepénél nehezebb feladatot kapott.­­• Krisztina talán kissé együgyű, túl vé­dett környezetben felnőtt lány. Nem tud uralkodni Balassin, nem is érti egyéniségét, csak azt tudja, hogy fiatal és mutatós teste vonzza. A költő első érzelmeinek óriási vi­harát idegenül fogadja — és már terhes, amikor megtudja, hogy beteg is, és elzár­kózik, majd elválik férjétől. Naiv lány és szexbomba, reneszánsz kaméliás hölgy és újkori Bovaryné elegye kell, hogy alakítá­somban megjelenjen: azt hiszem, ez életem eddigi legbonyolultabb színészi feladata. A harmadik szerelem a szép Célia, vagy Coelia. Alakját Gyöngyössy Kati kelti élet­re. Szép és vonzó lánynak kell lennie, aki semmi mást nem akar, csak nyíltszívű és nem túl platói szerelmet. A „Szép magyar komédia” felvételei feb­ruár közepén kezdődtek és április közepé­re érnek véget. A külső képeket a magyar várakon kívül talán Kassa környékén és — bizonyosan — Krakkóban és Krakkó környékén forgatják. F. GY. SZÉP MAGYAR KOMÉDIA Losonczi Anna, a varsói Beata Tyszkiewicz Balassi Bálint alakítója: Sztankay István FEBRUÁR 23 Hétfő. Reggel még nem tudtuk, indulunk-e. Már egy hete újra készen áll­tunk. Először a kocsi ké­sett, amelyet értünk kül­dött a Marquee-Martin menedzseriroda. A múlt hét keddjére vártuk, és csak csütörtökön érkezett. Nagy ovációval fogadtuk a Ford-Transitot. Már csak a munkavállalási enge­dély volt hátra. Egész délelőtt szaladgál­tunk. Este, fél 8, start a Kárpá­tié elől. FEBRUÁR 24-25. München után váratlan fordulat. Hármas defekt.­­ Ezzel a kocsival egy lé­pést se szabad tovább menni — mondták a szer­vizben. — Nem hogy Lon­donba! Sofőrünk mérgesen felhív­ta telefonon Londont, hogy azonnal küldjenek másik kocsit. Késésünk egy újabb nappal gyara­podott. FEBRUÁR 26. Hajnalban Brüsszelben kötöttünk ki. Bár sietős volt az utunk, sokáig te­keregtünk. Sofőrünk elté­vedt. Nem is csoda! Brüsszel dimbes-dombos, tekervényes város. Végre ! Irány Ostende. Errefelé rosszak az utak. Cammog­tunk. Elmúlt már dél, ami­kor kocsinkkal hajóra szálltunk, hogy átkeljünk a Csatornán. Aztán már a doveri fehér sziklákat filmeztük. London, Irdatlan forga­lom. Úgy nézegettünk jobbra-balra, mintha fá­radtak se lennénk. Egye­­nesen a Sohóba mentünk. Itt van a Marquee klub. Fél óra múlva már ját­szottunk. A menedzser el­engedte a második mene­tet, hadd pihenjünk. Mi meg sorba jártunk jó né­hány klubot. A Speakea­­syben vacsoráztunk. ILLÉS TURNE Illések angliai sikeréről háromhasábos, fényképes beszámolót közölt művészeti rovatában a Financial Times. A tekintélyes angol lap igen magasra értékelte kinti teljesítményüket: a magyar folklór sajátosan modern, kísérletező, fiatalos feldolgozásának exportját. FOTÓ: CSÁK MIKLÓS 70­12 EE MAGYAR IFJÚSÁG Fotó: Szóvári FEBRUÁR 27. Szállodánk szakmai. Tele volt soul énekesekkel-ze­­nészekkel. Itt laktak ezek­ben a napokban Dave, Dee, Dozy-ék is. Este megint Londonban játszottunk. „Bugyboré­koló" fényhatások köze­pette. Játszva játszottunk. Közönségünk egyre növe­kedett. FEBRUÁR 28. Cambridge. Egyetemi klub. 2x45 perc. Amikor játszani kezdtünk, még táncoltak. Néhány perc múlva abbahagyták. Min­denki a dobogó körül állt. A Holdfény '69-be bele­­bravóztak. A Nem érde­kel, amit mondsz-ha bele­tapsoltak, mint itthon. Nagy izgalmunkban a második rész 5 perccel rövidebbre sikerült. A klubigazgató nem hagyta szó nélkül. MÁRCIUS 1. Kellemes, tavaszias va­sárnap. Marquee-Martin úr lunchre hívott meg bennünket. Lemezeket hallgattunk. Tévéztünk. Beszélgettünk. Este London legnagyobb klubjában, a Lyceumban léptünk fel. Kb. 3-4000 ember. Több zenekar sze­repelt ebben a műsorban. Az est fénypontja az új felállításé Small Faces volt. Koncert után a discjoc­­key így búcsúzott: - Kellemesen csalódtam ebben a magyar együttes­ben. Nem is gondoltam volna, hogy Magyar­orszá­gon ilyen is létezik. A Lyceum klub menedzse­re hozzátette: - Következő fellépésnél emelem a gázsit. Vissza­várom az együttest. MÁRCIUS 2. Fél napot dolgoztunk a BBC színes televíziójában. Két számot vettünk fel (Lehetett volna; Nem ér­dekel, amit mondsz.). Nagy precizitással dol­goztak. Előfordult mégis: Fiatalok kiállítása Szombathelyen A Művelődési és Sport­palotában a Vasi Fia­tal Képzőművészek Csoportjának III. kiál­lításával harmadszor jelentkezik az 1968- ban kilenc taggal ala­kult csoport, amelynek létszáma - mivel a mindenkori kiállítókat tekintik tagoknak - je­lenleg 18 fő. Céljukul tűzték ki, hogy össze­fogják a különböző szakkörökből már ki­került, de szervezetileg sehova sem tartozó képzőművészeket. Bi­zonyos mértékig az el­nevezés túlzó, mivel in­kább szombathelyi csoportnak kellene őket mondani. Sokan közülük szorosabb kapcsolatban állnak civil munkájukban is a képzőművészettel, van közöttük, művész­tanár, iparművész, de­koratőr, nyomdai gra­fikus, mások tanárok, tisztviselők, tanulók. A csoport vezetője Vérte­si Péter, aki a Képző­­művészeti Főiskolán szerzett diplomát. Szer­vezeti formájuk nem jelent iskolát, inkább gyakorlati kérdések praktikus megoldását teszi lehetővé: közös műterem, kiállításszer­vezés, szakmai előadá­sok. Munkájukhoz je­lentős segítséget nyújt a megyei KISZ-bizott­­ság és az Ifjúság Há­za. A kiállítás anyaga rög­tön elárulja, hogy nem iskoláról, hanem jóval lazább társulásról van szó, ugyanis a kiállí­tók egyénenként is őr­zik arculatukat. Ez, persze nem azt jelenti, mintha már egytől egy­ig saját kialakult vilá­got mutatnának, pusz­tán az uniformis veszé­lye nem jelentkezik. Sokan küzdenek még az anyaggal, a techni­kai lehetőségek meg­hódításáért, néhányuk­­ra azonban érdemes odafigyelni külön-kü­­lön, amellett, hogy nem lehet eléggé hangsúlyozni az ilyes­féle társulások hasz­nosságát akárcsak népművelési szempont­ból is. Világos, hogy Vértesi Péter számára elsősor­ban a főiskolai meste­rektől való szabadulás jelenti a problémát. Úgy véljük, olykor-oly­kor Vajda Lajosra em­lékeztető grafikái jel­zik az utat, amely pa­radox módon egyéni világához elvezetheti. Geszler Mária kerá­mia szobrai is tehet­ségről árulkodnak, né­mi egyszerűsödéssel is­ POZSONYI JÁNOS: CSENDÉLET-SAROK (M­O) VÉRTESI PÉTER: TÁJ ÉS FIGURA hogy az orgonaszóló alatt a gitárt fényképez­ték. Nyomban le is áll­tak, mert ez náluk nagy hiba. MÁRCIUS 3. Sajnos, közölték, hogy az egyheti késést, az elma­radt koncerteket nem tud­ják pótolni, mert Mün­chen ragaszkodik a szer­ződésben rögzített, erede­­­­ti március 4-i kezdéshez. Este 9-kor indultunk vol­na, ha Bródy nem mozi­ban ült volna. A sofőr idegességében majdnem elindult, mert nem késheti le a kompot. - Bródy jöjjön repülőgép­pel! - mondta. Különböző trükköket ta­láltunk ki, hogy még vár­hassunk egy kicsit. Fél 10- kor Bródy megérkezett. De mi lesz a komppal? MÁRCIUS 4. Vad vágtában, non-stop út után Münchenbe ér­keztünk. Kora este volt. Az a hír várt, hogy pi­henhetünk. Na­­ gondol­tuk­­, mi ezt már ismer­jük! Nekünk lett igazunk. Alig léptünk be a Blow up klubba, máris közöl­ték, hogy fél 10-kor meg kell kezdeni az első show-nkat. A második show-ra ne­gyed 12-kor került sor, így megy ez most már, szerződésünk szerint, már­cius 8-ig. - Nem olyan biztosi - mondta váratlanul a me­nedzser. MÁRCIUS 5. Fél 10-kor az első show-nk, negyed 12-kor a a második a Blowup-ban. MÁRCIUS 6. Ugyanígy. - Igen ám! - mondta a menedzser. - De nem március 8-ig, hanem 13-ig. MÁRCIUS 7-10. Szembetűnő, hogy egy­­egy sikerszámnál már egyáltalán nem táncol­nak. Estéről estére nőtt a a hallgatóságunk. MÁRCIUS 11-12. Este a közönség tapssal honorálta a külön hang­szerszólókat. Bródy furu­lyaszólóját, Zoli dobszóló­ját. Tulajdonképpen ekkor már világosan láttuk, hogy milyen a mai nyu­gati beat-hallgató fiatal­ság. Tényleg, hallgatják a zenét. Úgy, ahogyan kon­certzenét érdemes hall­gatni. Nem ordítoznak. Az üvöltés divatja elmúlt. Tapssal jutalmazzák azt, ami nagyon jó. Ez a maximum. De, ha nem tapsolnak, az még nem jelenti a sikertelenséget. MÁRCIUS 13. És péntek! Búcsúztunk. Amikor el­hangzott az utolsó szá­munk, a Holdfény '69,­­ a közönségből felkiabál­ták a discjockey-nak, hogy kérjen tőlünk rá­adást. Nagyon szeretik itt is a rock and rollt. Ráadásul eljátszottuk a Rock and roll Rozit. MÁRCIUS 14. Délben elindultunk Buda­pest felé. Éjfélkor Pesten voltunk. Tulajdonképppen nem is olyan nagy a világ. * - Ez idáig rendben van. De lesz-e folytatás? Levente útibeszámolójá­nak befejezéséül, így vá­laszolt: - Többféle szerződési ajánlatot kaptunk. Közü­lük mi egy amerikai le­mez­szerződést és turnét vállaltunk el. Tapasztal­tuk ugyanis, hogy Lon­donban most nagy az iz­galom. Váltás van. Az an­gol beatről áttevődött az érdeklődés az Európában turnézó Led Zeppelin, Fleetwoode Mac, Cree­­dence Clearwater Revi­val, Shocking Blue mu­zsikájára. Simon Gy. Ferenc

Next