Magyar Ifjúság, 1970. május-augusztus (14. évfolyam, 17-34. szám)

1970-06-05 / 22. szám

ALKOSSUNK TÖRVÉNYT! A fiatalok s az ifjúság érdekeit képviselő szer­vezetek — mindenekelőtt a KISZ — régi vágya és javaslata volt, hogy törvényben rögzítsék a fia­talság jogait és kötelességeit, valamint az állami és társadalmi szervek, az állampolgárok feladatait az ifjúsággal kapcsolatban. Az ifjúság nevelésének mint össztársadalmi fel­adatnak a meghatározását tartalmazza már az 1087/1957. (IX. 21.) számú kormányrendelet, ame­lyet az 1016/1967. (VI. 26.) számú rendelet köve­tett. Mindkét rendelkezés komoly alapot nyújtott a fiatalok neveléséhez és az ifjúsági mozgalom fej­lődéséhez, ám csupán rendeletek voltak! Az igények s az ifjúság körében végzett munka tapasztalatai alapján a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága ez év februárjában széles körűen megtárgyalva az ifjúság körében végzett munkát, a többi között állást foglalt egy átfogó ifjúsági törvény megalkotása mellett is. En­nek szellemében született a forradalmi munkás­paraszt kormány május 24-i határozata, amely e témáról kimondja: „A kormány indokoltnak tartja az ifjúság vé­delmével, sajátos igényei kielégítésével, az ifjú­ságpolitika fejlesztésével kapcsolatos elveknek és időálló rendelkezéseknek törvényben történő rög­zítését, ezért felkéri az igazságügyminisztert, hogy 1971 első negyedévében a kormány elé terjesszen javaslatot az ifjúságról szóló törvényről arra fi­gyelemmel, hogy a javaslat 1971 első félévében az országgyűléshez benyújtásra kerülhessen.” Az új törvény előkészítése megmozgatta nemcsak a fiatalok fantáziáját, hanem az ifjúsággal fog­lalkozó szervekét, intézményekét, a felnőttekét is. A Magyar Televízió „Ifjúság 70" című nagy érdek­lődéssel kísért komplex vetélkedőjének is egyik fő témájává tette a törvény előkészítését, s nemcsak a versenyzőket szólította fel javaslattételre, hanem a nézők széles táborát is. A Televízió nyilvánossága előtt már a vetélkedő első adásában nyilatkozott dr. Korom Mihály Igaz­ságügyminiszter, s elmondta: nagyon helyesnek tartja a törvényelőkészítésnek ezt a demokratikus módszerét. Az igazságügyminiszter egyébként az az NDK-ban tett tanulmányútja után hasonlókép­pen nyilatkozott. Közös érdekünk, hogy a most előkészítés alatt álló törvény előkészítése a legszélesebb társadalmi rétegek aktív részvételével történjen, s o törvény valóban jó legyen. Ezért szerkesztőségünk csat­lakozik a Televízió „Ifjúság 70” adásának kezde­ményezéséhez. Felhívjuk a Magyar Ifjúság olvasóit és a tv- nézőket — fiatalokat, ifjúsági vezetőket, pedagó­gusokat, jogászokat, szülőket és mindenkit, aki szí­vén viseli az ifjúság jövőjét — : alkossunk együtt törvényt! A Televízió „Ifjúság 70” adásával együtt várjuk mindannyiuk véleményét' és javaslatait az ifjúsági törvénnyel kapcsolatban a következő két témakörben: 1. Mire terjedjen ki az ifjúsági törvény, mivel foglalkozzon, milyen fejezetek szerepeljenek ben­ne? 2. Milyen konkrét rendelkezéseket tartalmazzon? A javaslatokat eljuttathatják az alábbi címekre: Magyar Ifjúság szerkesztősége — Budapest Vili., Somogyi Béla u. 6. Magyar Televízió — Ifjúság 70, — Budapest V., Akadémia u. 17. A BORÍTÉKRA KÉRJÜK RÁÍRNI: I ■ '■’V 'S-' H Bi ÖRUÉ! Örömmel fogadjuk azokat a javaslatokat, ame­lyek szó szerinti elképzeléseket, paragrafus-, illetve fejezet szövegeket tartalmaznak, s természetesen szívesen olvasunk minden olyan levelet, amelyben nemcsak javaslatok szerepelnek, hanem rövid in­doklás is. Mi lesz a javaslatok sorsa? 1. A leginkább közérdekű javaslatokat rendszere­sen közzétesszük a Magyar Ifjúság hasábjain. 2. Alkalmat adunk vitára, mindenki kifejtheti véleményét a közölt javaslatokkal kapcsolatban. 3. Az összegyűjtött javaslatokat — a tv ifjúsági osztályával együtt — eljuttatjuk a előkészítés­ben Illetékes szervekhez: a KISZ központi bizott­ságához; az Igazságügyminisztériumhoz; az ország- gyűlés jogügyi bizottságához. Első alkalommal összeállítást közlünk azokból a javaslatokból, amelyek a Magyar Televízióhoz te­lefonon vagy levélben érkeztek. Nagyon kevés nálunk a fia­tal tanácstag, képviselő, ve­zető. Helyesnek tartanám, ha a különféle testületekben (ta­nácsok, sportszövetségek, szak- szervezetek, parlament stb.) a harminc éven aluliak aránya mi­nimum 25 százalékos lenne. És nem szabadna megfeledkezni a nőkről sem. (Kiss Erzsébet, Bu­dapest IX.) A próbaidő után a fiatal szakemberek köthessenek a vállalattal 5 évre szóló munkaszerződést, és így részesül­hessenek a törzsgárdaság előnyei­ben. (Péter Antalné, 335—061) Még mindig sok vitára ad okot az egyetemi felvételi rendszer, mert voltaképpen gyorstalpaló, néhány órás felvé­teliztetés folyik. Azt javaslom, hogy a felvételek nyilvános szak­mai és több fordulós közéleti, po­litikai versenyben dőljenek el. Mérjék a leendő pályára való al­kalmasságot is. (K. László, Buda­pest.) Ne engedjék a diákokat há­zasodni, még akkor sem, ha egyetemistákról van szó, mert ez a szülőkre nagy terheket ró. (Bartha Miklósné, 834—872) Létesítsenek ifjúsági ban­kot, amelyben már úttörő­kortól gyűjthetnének lakás­ra a fiatalok. (Vajon István, 631— 709) Törvény kötelezze a válla­latokat, intézményeket, ta­nácsokat a lakóterületi és intézményi sportlétesítmények fi­nanszírozására és fejlesztésére, hogy a fiataloknak rendszeres, korszerű, egészségügyi követel­ményeknek megfelelő testedzést és sportolást biztosítsanak. (B. Zoltán, Budapest XIII., Váci út.) Szeretnék én is javaslattal élni. Javaslattal azoknak a fiataloknak a nevében, aki­kért államunk és társadalmunk már eddig is sokat tett, de még van tennivaló az érdekükben. A szocialista jog alapelvei között szerepel a szocialista humanitás is, amely nemcsak a jogra, de az egész társadalomra jellemző. Ja­vaslatom az érintett fiatalok tár­sadalmi beilleszkedését (megelő­zés), nevelését szolgálná egyrészt, másrészt a fiatalok tudatának ala­kítását. 1. Állami gondozott, veszélyez­tetett és hátrányos helyzetben élő tanulók — azonos képességek és rátermettség esetén — részesül­jenek előnyben a közép- és felső­fokú iskolai felvételinél, ill. a középiskolában is. Tanulói szer­ződésüket (ipari, ktsz) csak súlyos vétség esetén bonthassák fel. 2. Értelmi fogyatékos fiatalok részére a 8. osztály elvégzése után a vállalatok, üzemek kötelesek megfelelő munkahelyet biztosíta­ni. A meghatározott munkakörö­ket csak fogyatékos fiatalokkal lehet betölteni, 3. Valamennyi megyeszékhe­lyen Ifjúsági Tanácsadó és Felvi­lágosító Intézetet kell létrehozni. Az intézet a tanács és a KISZ védnöksége alatt társadalmi mun­kában adna jogi, pedagógiai, pszichológiai, orvosi stb. kérdé­sekre választ, Illetve támogatást. (Dobos László, Miskolc, IV. éves joghallgató.) Eddig senki sem említette, hogy azoknak a fiatalok­nak, akik albérletben, gye­rekkel, vagy esetleg a szülőknél szűkös körülmények között élnek, a honvédségi hozzájárulásuk ugyanúgy 12 százalék, mint egy olyan férfinak, aki szüleivel együtt lakik, de csak saját magá­ról gondoskodik. Sokat számít havonta az a 250—300 forint. Te­hát javaslatom a következő: ne egyforma arányban osszák meg a családos és egyedülálló férfiak között a katonaadó fizetését. A családos ember részére szüntes­sék meg vagy emeljék fel az egyedülálló férfiak honvédségi hozzájárulását magasabb száza­lékra. (Szívós Ferencné, Bp. XXI., Erdősor 95.) • Az összes dolgozók a válla­latnál az ifjú házasoknak ajánljanak fel fizetésükből 1 százalékot. (Tóth Józsefné, 423—151) Az általános iskola elvég­zését 20 éves korig tegyék kötelezővé. (Tőrök Iván, 363—496) A diplomatervek kérdésé­ben a fiatalok az egyetemi önkormányzat révén dönt­senek. (Pásztor Gedeon, 212—663) Szervezzenek meg Buda­pesten is Gyermekszínhá­zat és Ifjúsági Színházat. Moszkvában is, másutt is van ilyen Intézmény. Emellett a jelen­legi színházak vezetői legyenek felelősek azért, hogy több gyerek- és ifjúsági darab kerüljön színre, amely a mai gyerekek, fiatalok mai problémáival foglalkozik. (P. J.-né, Budapest.) Két gyermekem van, egy 18 éves (most érettségizik) és egy 19 éves (első éves orvostanhallgató). Első témám in­kább a családok támogatását szol­gálná, de az ifjúsággal kapcsola­tos. Az SZTK — a törvénynek megfelelően — tavaly júliusig fo­lyósította részükre a 300 Ft csa­ládi pótlékot. A gyermekeink ne­velésével járó kiadásokat zokszó nélkül viseljük, hisz értük élünk, de azért enyhén szólva furcsá­nak, méltánytalannak tartjuk, hogy éppen akkor vonják meg az ilyen családoktól a 300 forint se­gítséget, amikor a gyerekek ko­ruknál fogva a legtöbb táplálékot fogyasztják, ruházkodásuk is jó­val többe kerül, mint azelőtt, és orvostanhallgató esetében — bár­milyen jó tanuló is legyen az il­lető — ösztöndíjra csak a máso­dik évben számíthat. Az ilyen csa­ládoknak nagy segítség lenne egy ilyen törvény: — 18. életévét betöltött, felső- oktatási intézménynél tanuló gyermek után nem vonható meg a családi pótlék addig, amíg — fél, illetve 1 év eltelte után — ösztöndíjban nem részesíthető. Egy édesanya Sárvár, Hunyadi u. 52. Törvény kötelezze egy bi­zonyos korig a fiatalokat a munkavállalásra. Három hónapon túl ne legyenek munka nélkül. (Báli Ferenc, 429—612) Az egyetemi felvételi eltör­lését javasolja Czinger Ist­ván. (113—314) Szabad szombatot minden gyermeknek és iskolásnak. Azonos vakációt minden ta­nuló fiatalnak. (Egy tizenöt éves fiatalnak azonos igényűek a szervrendszerei, akár ipari tanuló, akár gimnazista az illető.) Érje utol az ipari tanulók egészség- ügyi ellátása a kor követelmé­nyeit; részben az üzemi dolgozó­kéval azonos, részben a középis­kolásokéval azonos főfoglalkozású orvoslétszámot kapjanak. (A múlt évben megjelent rendelet alapján bizonyos üzemekben 1200—1800 munkás után alkalmazhatnak fő­foglalkozású üzemorvost, a mun­ka minősége szerint, szemben az eddigi általános 2000 főre jutó fő­foglalkozású üzemorvossal. Az iparitanuló-lntézetekre vonatko­zóan a 2000 fős normát változat­lanul meghagyták. Sajnos, azt is tudom, hogy iparitanuló-inté- zetben alkalmazott főfoglalkozá­sú iskolaorvost a KSH nem tart nyilván, ugyanakkor a középisko­lákban hasonló orvos igen sok van, még vidéki városokban is.) (Dr. Szabó Gyula gyermekorvos, Győr, Ipar u. 20. I. 6.) Hozzák törvénybe, hogy a tsz-flatalok is annyi családi pótlékot kapjanak, mint az iparban dolgozók. A falun élő fiataloknak is éppoly nehéz az életet elkezdeni, mint bármely kezdő diplomásnak. (Sáringer Mátyásné, Sándorfalva.) • Főiskolai felvételeknél ve­gyék figyelembe az úttörő- és KISZ-mozgalomban ka­pott kitüntetéseket. (Németh Ti- borné, 636—334) Törvény kötelezze az isko­lákat, hogy a 8. osztályban három órában a fogamzás- gátlás módszereiről legyen szó. (Fábián Katalin.) Sorköteles ifjú házasságot a katonaidő letöltése előtt nem köthet. Házassági szándékát mindenki egy fél évvel az esküvő előtt az illetékes anya­könyvi hatóságnál bejelenteni kö­teles. Feleannyi válás, illetve el­sietett, rossz házasság lenne! (Dr. Kiss Zoltán, Görömböly.) □ 70/22 IJ MAGYAR IFJÚSÁG urá" Péter keresi szüleit 1 „£n nem vagyok az, akinek eddig ma­gamat hittem. Nevelőszüleimtől haláluk előtt tudtam meg, hogy állami menhelyről fogadtak magukhoz, ahová ismeretlen előzmények után kerültem. Ki vagyok én? Állítólag Gál Péter a nevem, állítólag Budapes­ten, előttem ismeretlen kerületben, 1941. decem­ber 31-én születtem. Romos területen találtak rám, s vittek a Veszprémi Gyermekmenhelybe. Innen pedig Erdélyi Pálhoz, nevelőapámhoz kerültem 1947-ben, Tatabányára a IV. kerület, Vili. telep 384—2-be. Kérem, segítsenek megtalálni szüléi­mét, múltamat, ami nélkül nyugtalanul, s állandó kétségek közt élek. Nekem is jogom van tudni, ki vagyok voltaképpen. Kik voltak a szüleim, hol él­tek, mivel foglalkoztak? Az apró, elmosódó emlékkép is nagyon kevés a múltamból! Semmi! Csak nyugtalanít és kérdések­re ösztönöz. Láttam a tv-ben, hogyan találta meg válaki otthonát, nekem miért ne sikerülne? Segít­senek ...! Gál Péter (?) 28 éves, finommechanikus vagyok, nős, 4 éves kisfiam van. Sportoltam, a Tatabánya tartalékcsapatáig jutottam el. Határőr voltam. Nem dohányzom. Kedvenc ételem: mindent meg­eszem. Gyümölcsöm, amit legjobban szeretek, az őszibarack. A kék és a zöld a kedvenc színem. Legkedvesebb íróm: Szabó Magda. Költőm: talán mert én is szilveszterkor születtem — Petőfi Sán­dor.” Fiatalember! Magas, barna hajú, barna szemű, nagyon komoly arcú. Néha elmoso­lyodik, de olyan bizonytalanul, mintha egész létének ismeretlen évei tennék két­ségessé, hogy ő az! Gál Péter és senki más... Egy hosszú beszélgetésből és az elénk fektetett iratokból alig lehet kihámozni néhány használható adatot. Péter feltehetően 1941. december 31-én szü­letett, tehát 1944-ben 3 éves volt. 1944. november 1-től 1945. augusztus 18-ig a Hadaró Ella vezette men hely bölcsődéjében tartózkodott, majd átke­rült az Irgalmas Nővérekhez mint gondozott. Ha a születési év biztos, akkor 1945. augusztus 18-án már negyedik életévét taposta. 1946-ban Olasz Mihályné tatai (Eszterházi kastély) lakos fordult kéréssel az Országos Gyermekvédő Ligá­hoz (Budapest VIII., Szentkirályi u. 2.) az örök- befogadás ügyében. Áthelyezését a tatai Irgalmas Nővérekhez Olaszné tatai lakos bejelentése alap­ján megerősíti a 2.797/1946. számú okirat. Ezt Ha­daró Ella telepfelügyelőnek küldték 1946. március 28-án. Nem tudjuk, azonban, hogyan reagált er­re az átiratra Hadaró Ella. Tény az is, hogy Péter (?) a Veszprémi Ál­lami Gyermekmenhelyen is volt, de az iratokból nem tűnik ki világosan, hogy mettől meddig. Az örökbefogadási jegyzőkönyv 1951. február 8-án kelt adatai szerint, Erdélyi Pál és neje 1948. június 26- tól kezdődően nevelte és tartotta el. A gyermek Péter (?) — veszprémi menhelyi törzsszáma állítólag 51.289. A Tatabányán 1951. január 12-én kelt 513—142/1—1951. III. sz. anya­könyvi véghatározatban foglalt adatok szerint ez a törzsszám helyes. Ez az irat viszont a gyermek Erdélyiékhez költözésének idejét 1947-ben jelöli meg, ellentétben az 1951. február 8-án kelt örök- befogadási szerződést megelőző jegyzőkönyvvel, amelynek tanúsága szerint a fenti költözés 1948. június 26-án történt meg. A közölt gyermekfénykép — amely állítólag Pé­tert ábrázolja — Hajdúszoboszlón készült Bolygó Sándor gyermekfényképésznél, feltehetően 1947- ben. A fénykép elkészítésének körülményei nem tisztázottak. Ha az Országos Gyermekvédelmi Liga és Gyer­mekszanatóriumi Egyesület irattári anyaga még létezik, meg lehetne találni Hadaró Ella telepfel­ügyelő válaszát is, amelynek adatai alapján to­vább léphetnénk a titok megfejtésének útján. So­kat mondana az érdekeltek számára a Veszprémi Állami Gyermekmenhely irattári anyaga is. Budapesten talán él az az ember, aki Pétert va­lamelyik kerületben a romok között megtalálta és ismeretlen úton-módon eljuttatta a veszprémi gyermekmenhelyre. 3 Péter él, dolgozik, gyermeke van, de hiányzik tudatából múltjának piciny da­rabkája. Hol volt 1944. november 1-ét megelő­zően? Hogyan és mi módon került Olasz Mihály- néhoz, s abba az intézetbe, ahol Hadaró Ella volt a telepfelügyelő? Mikor és hol született valójá­ban? Csupa nagy kérdőjellel végződő kérdés. Nemes feladat lenne a derék, múltját kutató fia­talembernek megnyugtatással szolgálni! Segítsetek! G. F.—S. 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék