Magyar Ifjúság, 1970. május-augusztus (14. évfolyam, 17-34. szám)
1970-06-05 / 22. szám
ALKOSSUNK TÖRVÉNYT! A fiatalok s az ifjúság érdekeit képviselő szervezetek — mindenekelőtt a KISZ — régi vágya és javaslata volt, hogy törvényben rögzítsék a fiatalság jogait és kötelességeit, valamint az állami és társadalmi szervek, az állampolgárok feladatait az ifjúsággal kapcsolatban. Az ifjúság nevelésének mint össztársadalmi feladatnak a meghatározását tartalmazza már az 1087/1957. (IX. 21.) számú kormányrendelet, amelyet az 1016/1967. (VI. 26.) számú rendelet követett. Mindkét rendelkezés komoly alapot nyújtott a fiatalok neveléséhez és az ifjúsági mozgalom fejlődéséhez, ám csupán rendeletek voltak! Az igények s az ifjúság körében végzett munka tapasztalatai alapján a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága ez év februárjában széles körűen megtárgyalva az ifjúság körében végzett munkát, a többi között állást foglalt egy átfogó ifjúsági törvény megalkotása mellett is. Ennek szellemében született a forradalmi munkásparaszt kormány május 24-i határozata, amely e témáról kimondja: „A kormány indokoltnak tartja az ifjúság védelmével, sajátos igényei kielégítésével, az ifjúságpolitika fejlesztésével kapcsolatos elveknek és időálló rendelkezéseknek törvényben történő rögzítését, ezért felkéri az igazságügyminisztert, hogy 1971 első negyedévében a kormány elé terjesszen javaslatot az ifjúságról szóló törvényről arra figyelemmel, hogy a javaslat 1971 első félévében az országgyűléshez benyújtásra kerülhessen.” Az új törvény előkészítése megmozgatta nemcsak a fiatalok fantáziáját, hanem az ifjúsággal foglalkozó szervekét, intézményekét, a felnőttekét is. A Magyar Televízió „Ifjúság 70" című nagy érdekörömmel fogadjuk azokat a javaslatokat, amelyek szó szerinti elképzeléseket, paragrafus-, illetve fejezet szövegeket tartalmaznak, s természetesen szívesen olvasunk minden olyan levelet, amelyben nemcsak javaslatok szerepelnek, hanem rövid indoklás is. Mi lesz a javaslatok sorsa? 1. A leginkább közérdekű javaslatokat rendszeresen közzétesszük a Magyar Ifjúság hasábjain. 2. Alkalmat adunk vitára, mindenki kifejtheti véleményét a közölt javaslatokkal kapcsolatban.lődéssel kísért komplex vetélkedőjének is egyik fő témájává tette a törvény előkészítését, s nemcsak a versenyzőket szólította fel javaslattételre, hanem a nézők széles táborát is. A Televízió nyilvánossága előtt már a vetélkedő első adásában nyilatkozott dr. Korom Mihály igazságügyminiszter, s elmondta: nagyon helyesnek tartja a törvényelőkészítésnek ezt a demokratikus módszerét. Az igazságügyminiszter egyébként az az NDK-ban tett tanulmányútja után hasonlóképpen nyilatkozott. Közös érdekünk, hogy a most előkészítés alatt álló törvény előkészítése a legszélesebb társadalmi rétegek aktív részvételével történjen, s a törvény valóban jó legyen. Ezért szerkesztőségünk csatlakozik a Televízió „Ifjúság 70” adásának kezdeményezéséhez. Felhívjuk a Magyar Ifjúság olvasóit és a tvnézőket , fiatalokat, ifjúsági vezetőket, pedagógusokat, jogászokat, szülőket és mindenkit, aki szívén viseli az ifjúság jövőjét — , alkossunk együtt törvényt! A Televízió „Ifjúság 70” adásával együtt várjuk mindannyiuk véleményét és javaslatait az ifjúsági törvénnyel kapcsolatban a következő két témakörben: 1. Mire terjedjen ki az ifjúsági törvény, mivel foglalkozzon, milyen fejezetek szerepeljenek benne? 2. Milyen konkrét rendelkezéseket tartalmazzon? A javaslatokat eljuttathatják az alábbi címekre: Magyar Ifjúság szerkesztősége — Budapest Vili., Somogyi Béla u. 6. Magyar Televízió — Ifjúság 70. — Budapest V., Akadémia u. 17. 3. Az összegyűjtött javaslatokat — a tv ifjúsági osztályával együtt — eljuttatjuk a előkészítésben illetékes szervekhez: a KISZ központi bizottságához; az Igazságügyminisztériumhoz; az országgyűlés jogügyi bizottságához. Első alkalommal összeállítást közlünk azokból a javaslatokból, amelyek a Magyar Televízióhoz telefonon vagy levélben érkeztek. Nagyon kevés nálunk a fiatal tanácstag, képviselő, vezető. Helyesnek tartanám, ha a különféle testületekben (tanácsok, sportszövetségek, szakszervezetek, parlament stb.) a harminc éven aluliak aránya minimum 25 százalékos lenne. És nem szabadna megfeledkezni a nőkről sem. (Kiss Erzsébet, Budapest IX.) A próbaidő után a fiatal szakemberek köthessenek a vállalattal 5 évre szóló munkaszerződést, és így részesülhessenek a törzsgazdaság előnyeiben. (Péter Antalné, 335—061) Még mindig sok vitára ad okot az egyetemi felvételi rendszer, mert voltaképpen gyorstalpaló, néhány órás felvételiztetés folyik. Azt javaslom, hogy a felvételek nyilvános szakmai és több fordulós közéleti, politikai versenyben dőljenek el. Mérjék a leendő pályára való alkalmasságot is. (K. László, Budapest.) Ne engedjék a diákokat házasodni, még akkor sem, ha egyetemistákról van szó, mert ez a szülőkre nagy terheket ró. (Bartha Miklósné, 834—872) Létesítsenek ifjúsági bankot, amelyben már úttörőkortól gyűjthetnének lakásra a fiatalok. (Vajon István, 631— 709) Törvény kötelezze a vállalatokat, intézményeket, tanácsokat a lakóterületi és intézményi sportlétesítmények finanszírozására és fejlesztésére, hogy a fiataloknak rendszeres, korszerű, egészségügyi követelményeknek megfelelő testedzést és sportolást biztosítsanak. (B. Zoltán, Budapest XIII., Váci út.) Szeretnék én is javaslattal élni. Javaslattal azoknak a fiataloknak a nevében, akikért államunk és társadalmunk már eddig is sokat tett, de még van tennivaló az érdekükben. A szocialista jog alapelvei között szerepel a szocialista humanitás is, amely nemcsak a jogra, de az egész társadalomra jellemző. Javaslatom az érintett fiatalok társadalmi beilleszkedését (megelőzés), nevelését szolgálná egyrészt, másrészt a fiatalok tudatának alakítását. 1. Állami gondozott, veszélyeztetett és hátrányos helyzetben élő tanulók — azonos képességek és rátermettség esetén — részesüljenek előnyben a közép- és felsőfokú iskolai felvételinél, ill. a középiskolában is. Tanulói szerződésüket (ipari, ktsz) csak súlyos vétség esetén bonthassák fel. 2. Értelmi fogyatékos fiatalok részére a 8. osztály elvégzése után a vállalatok, üzemek kötelesek megfelelő munkahelyet biztosítani. A meghatározott munkaköröket csak fogyatékos fiatalokkal lehet betölteni. A BORÍTÉKRA KÉRJÜK RÁÍRNI: I ■ '■’V 'S' H Bi ÖRUÉ! 3. Valamennyi megyeszékhelyen Ifjúsági Tanácsadó és Felvilágosító Intézetet kell létrehozni. Az intézet a tanács és a KISZ védnöksége alatt társadalmi munkában adna jogi, pedagógiai, pszichológiai, orvosi stb. kérdésekre választ, illetve támogatást. (Dobos László, Miskolc, IV. éves joghallgató.) Eddig senki sem említette, hogy azoknak a fiataloknak, akik albérletben, gyerekkel, vagy esetleg a szülőknél szűkös körülmények között élnek, a honvédségi hozzájárulásuk ugyanúgy 12 százalék, mint egy olyan férfinak, aki szüleivel együtt lakik, de csak saját magáról gondoskodik. Sokat számít havonta az a 250—300 forint. Tehát javaslatom a következő: ne egyforma arányban osszák meg a családos és egyedülálló férfiak között a katonaadó fizetését. A családos ember részére szüntessék meg vagy emeljék fel az egyedülálló férfiak honvédségi hozzájárulását magasabb százalékra. (Szívós Ferencné, Bp. XXI., Erdősor 95.) • Az összes dolgozók a vállalatnál az ifjú házasoknak ajánljanak fel fizetésükből 1 százalékot. (Tóth Józsefné, 423—151) Az általános iskola elvégzését 20 éves korig tegyék kötelezővé. (Török Iván, 363—496) A diplomatervek kérdésében a fiatalok az egyetemi önkormányzat révén döntsenek. (Pásztor Gedeon, 212—663) Szervezzenek meg Budapesten is Gyermekszínházat és Ifjúsági Színházat. Moszkvában is, másutt is van ilyen Intézmény. Emellett a jelenlegi színházak vezetői legyenek felelősek azért, hogy több gyerek- és ifjúsági darab kerüljön színre, amely a mai gyerekek, fiatalok mai problémáival foglalkozik. (P. J.-né, Budapest.) Két gyermekem van, egy 18 éves (most érettségizik) és egy 19 éves (első éves orvostanhallgató). Első témám inkább a családok támogatását szolgálná, de az ifjúsággal kapcsolatos. Az SZTK — a törvénynek megfelelően — tavaly júliusig folyósította részükre a 300 Ft családi pótlékot. A gyermekeink nevelésével járó kiadásokat zokszó nélkül viseljük, hisz értük élünk, de azért enyhén szólva furcsának, méltánytalannak tartjuk, hogy éppen akkor vonják meg az ilyen családoktól a 300 forint segítséget, amikor a gyerekek koruknál fogva a legtöbb táplálékot fogyasztják, ruházkodásuk is jóval többe kerül, mint azelőtt, és orvostanhallgató esetében — bármilyen jó tanuló is legyen az illető — ösztöndíjra csak a második évben számíthat. Az ilyen családoknak nagy segítség lenne egy ilyen törvény: a 18. életévét betöltött, felsőoktatási intézménynél tanuló gyermek után nem vonható meg a családi pótlék addig, amíg — fél, illetve 1 év eltelte után — ösztöndíjban nem részesíthető. Egy édesanya Sárvár, Hunyadi u. 52. Törvény kötelezze egy bizonyos korig a fiatalokat a munkavállalásra. Három hónapon túl ne legyenek munka nélkül. (Báli Ferenc, 429—612) Az egyetemi felvételi eltörlését javasolja Czinger István. (113—314) Szabad szombatot minden gyermeknek és iskolásnak. Azonos vakációt minden tanuló fiatalnak. (Egy tizenöt éves fiatalnak azonos igényűek a szervrendszerei, akár ipari tanuló, akár gimnazista az illető.) Érje utol az ipari tanulók egészségügyi ellátása a kor követelményeit; részben az üzemi dolgozókéval azonos, részben a középiskolásokéval azonos főfoglalkozású orvoslétszámot kapjanak. (A múlt évben megjelent rendelet alapján bizonyos üzemekben 1200—1800 munkás után alkalmazhatnak főfoglalkozású üzemorvost, a munka minősége szerint, szemben az eddigi általános 2000 főre jutó főfoglalkozású üzemorvossal. Az iparitanuló-intézetekre vonatkozóan a 2000 fős normát változatlanul meghagyták. Sajnos, azt is tudom, hogy iparitanuló-intézetben alkalmazott főfoglalkozású iskolaorvost a KSH nem tart nyilván, ugyanakkor a középiskolákban hasonló orvos igen sok van, még vidéki városokban is. (Dr. Szabó Gyula gyermekorvos, Győr, Ipar u. 20. I. 6.) Hozzák törvénybe, hogy a tsz-fiatalok is annyi családi pótlékot kapjanak, mint az iparban dolgozók. A falun élő fiataloknak is éppoly nehéz az életet elkezdeni, mint bármely kezdő diplomásnak. (Sáringer Mátyásné, Sándorfalva.) Főiskolai felvételeknél vegyék figyelembe az úttörő- és KISZ-mozgalomban kapott kitüntetéseket. (Németh Tiborné, 636—334) Törvény kötelezze az iskolákat, hogy a 8. osztályban három órában a fogamzásgátlás módszereiről legyen szó. (Fábián Katalin.) Sorköteles ifjú házasságot a katonaidő letöltése előtt nem köthet. Házassági szándékát mindenki egy fél évvel az esküvő előtt az illetékes anyakönyvi hatóságnál bejelenteni köteles. Feleannyi válás, illetve elsietett, rossz házasság lenne! (Dr. Kiss Zoltán, Görömböly.) • □ 70/22 IJ MAGYAR IFJÚSÁG 1 „Én nem vagyok az, akinek eddig magamat hittem. Nevelőszüleimtől haláluk előtt tudtam meg, hogy állami menhelyről fogadtak magukhoz, ahová ismeretlen előzmények után kerültem. Ki vagyok én? Állítólag Gál Péter a nevem, állítólag Budapesten, előttem ismeretlen kerületben, 1941. december 31-én születtem. Romos területen találtak rám, s vittek a Veszprémi Gyermekmenhelybe. Innen pedig Erdélyi Pálhoz, nevelőapámhoz kerültem 1947-ben, Tatabányára a IV. kerület, Vilitelep 384—2-be. Kérem, segítsenek megtalálni szüleimet, múltamat, ami nélkül nyugtalanul, s állandó kétségek közt élek. Nekem is jogom van tudni, ki vagyok voltaképpen. Kik voltak a szüleim, hol éltek, mivel foglalkoztak? Az apró, elmosódó emlékkép is nagyon kevés a múltamból! Semmi! Csak nyugtalanít és kérdésekre ösztönöz. Láttam a tv-ben, hogyan találta meg valaki otthonát, nekem miért ne sikerülne? Segítsenek ...! Gál Péter (?) 28 éves, finommechanikus vagyok, nős, 4 éves kisfiam van. Sportoltam, a Tatabánya tartalékcsapatáig jutottam el. Határőr voltam. Nem dohányzom. Kedvenc ételem, mindent megeszem. Gyümölcsöm, amit legjobban szeretek, az őszibarack. A kék és a zöld a kedvenc színem. Legkedvesebb íróm: Szabó Magda. Költőm, talán mert én is szilveszterkor születtem — Petőfi Sándor.” Fiatalember! Magas, barna hajú, barna szemű, nagyon komoly arcú. Néha elmosolyodik, de olyan bizonytalanul, mintha egész létének ismeretlen évei tennék kétségessé, hogy ő az! Gál Péter és senki más... Egy hosszú beszélgetésből és az elénk fektetett iratokból alig lehet kihámozni néhány használható adatot. Péter feltehetően 1941. december 31-én született, tehát 1944-ben 3 éves volt. 1944. november 1-től 1945. augusztus 18-ig a Hadaró Ella vezette menhely bölcsődéjében tartózkodott, majd átkerült az Irgalmas Nővérekhez mint gondozott. Ha a születési év biztos, akkor 1945. augusztus 18-án már negyedik életévét taposta. 1946-ban Olasz Mihályné tatai (Eszterházi kastély) lakos fordult kéréssel az Országos Gyermekvédő Ligához (Budapest VIII., Szentkirályi u. 2.) az örökbefogadás ügyében. Áthelyezését a tatai Irgalmas Nővérekhez Olaszné tatai lakos bejelentése alapján megerősíti a 2.797/1946. számú okirat. Ezt Hadaró Ella telepfelügyelőnek küldték 1946. március 28-án. Nem tudjuk, azonban, hogyan reagált erre az átiratra Hadaró Ella. Tény az is, hogy Péter (?) a Veszprémi Állami Gyermekmenhelyen is volt, de az iratokból nem tűnik ki világosan, hogy mettől meddig. Az örökbefogadási jegyzőkönyv 1951. február 8-án kelt adatai szerint, Erdélyi Pál és neje 1948. június 26- tól kezdődően nevelte és tartotta el. A gyermek Péter (?) — veszprémi menhelyi törzsszáma állítólag 51.289. A Tatabányán 1951. január 12-én kelt 513—142/1—1951. III. sz. anyakönyvi véghatározatban foglalt adatok szerint ez a törzsszám helyes. Ez az irat viszont a gyermek Erdélyiékhez költözésének idejét 1947-ben jelöli meg, ellentétben az 1951. február 8-án kelt örökbefogadási szerződést megelőző jegyzőkönyvvel, amelynek tanúsága szerint a fenti költözés 1948. június 26-án történt meg. A közölt gyermekfénykép — amely állítólag Pétert ábrázolja a Hajdúszoboszlón készült Bolygó Sándor gyermekfényképésznél, feltehetően 1947- ben. A fénykép elkészítésének körülményei nem tisztázottak. Ha az Országos Gyermekvédelmi Liga és Gyermekszanatóriumi Egyesület irattári anyaga még létezik, meg lehetne találni Hadaró Ella telepfelügyelő válaszát is, amelynek adatai alapján tovább léphetnénk a titok megfejtésének útján. Sokat mondana az érdekeltek számára a Veszprémi Állami Gyermekmenhely irattári anyaga is. Budapesten talán él az az ember, aki Pétert valamelyik kerületben a romok között megtalálta és ismeretlen úton-módon eljuttatta a veszprémi gyermekmenhelyre. Péter él, dolgozik, gyermeke van, de hiányzik tudatából múltjának piciny darabkája. Hol volt 1944. november 1-ét megelőzően? Hogyan és mi módon került Olasz Mihálynéhoz, s abba az intézetbe, ahol Hadaró Ella volt a telepfelügyelő? Mikor és hol született valójában? Csupa nagy kérdőjellel végződő kérdés. Nemes feladat lenne a derék, múltját kutató fiatalembernek megnyugtatással szolgálni! Segítsetek! G. F.—S. 2. 3 után Péter keresi szüleit