Magyar Ifjúság, 1970. május-augusztus (14. évfolyam, 17-34. szám)

1970-06-05 / 22. szám

SPORT KRÓNIKA SPORTVAKÁCIÓ a vakáció a gyerekeknek sok örömet, a felnőttek­nek pedig sok gondot jelent. Szülők, pedagógu­sok és sportvezetők szeretnék és remélik, hogy a csaknem háromhónapos szabad időt a diákok hasz­nosan, okosan és pihentető programmal töltenék el. A szünidei menetrend, a táborozások, üdülések, éppen úgy, mint az ország más területén, a főváros. XVII. kerületének diákjainál is a sport, a Felsza­badulási Jelvényszerző jegyében zajlik. A Fürst Gimnázium tantestülete követésre méltó példát mu­tatott: a nyáron az iskola sportlétesítményeiben te­remtenek lehetőséget a környék fiataljainak tested­zésére, nyitva lesz tehát a kapu. Nem feledkeznek meg az úttörőkről sem, sport-napközitábort biztosí­tanak részükre, és a hagyományos sportolási lehető­ségek mellett még kerékpáros kirándulásokat is szerveznek. A kisdiákok 25—30 kilométeres, szalon­nasütéssel, főzéssel és más romantikus elemekkel tarkított túrán szerezhetik meg a jelvényszerző ver­seny piros emléklapját. A legizgalmasabb megmozdulásnak az utcák-terek bajnoksága ígérkezik. A kispályás labdarúgó vetél­kedőt, a Volán SC kérésére, a kerületi TS írta ki, a harci szellem fokozására a győztesnek járó serleget máris közszemlére tették. A viadalok irányítására pedig a Volán edzőit és játékosait kérték fel. A fiatalok a jelvény megszerzéséhez szükséges negyedik követelményt pályaépítéssel teljesíthetik. A csapatok maguk készíthetnek kispályát, amelyhez a területet a tanács, a hozzávalót pedig a sportszö­vetség biztosítja. KLOSS GÓLJA a feA­A színész és újság­író válogatott 93 ezer néző előtt mérkőzött, immá­ron 28. alkalom­mal. Végeredmény: 5:5. Stanislaw Mi­­kulsky, azaz Kloss kapitány bizonyítot­ta, hogy nemcsak népszerű színész, hanem szimpatikus góllövő sportoló is. Kabalás, tizenhár­­mas számú mezé­ben a művészek­nél játszott, s gól­jánál majd kilyu­kadt a háló. Ahogy a konferanszié, Hegedűs János dr. találóan megje­gyezte: „Lengyel góllövőt még nem ünnepeltek így a Népstadionban.. ■0 / r? c­p^] Baranyecz foltozása után Az NDK pálya-kerék­párosok dolgát a csupa­szív magyar versenyzők váratlanul megnehezí­tették, hiszen már az el­ső napon, a tenderi ver­seny során, a világbaj­nokságot is nyert NDK duó csak keserves győ­zelmet szerzett a­ na­gyon lelkes magyar pá­ros ellen. A szívre, a hajtásra Baranyecz szol­gáltatta a példát. Az ezerméteres állóraj­tos időfutamban az első 200 méterig ragyogó volt, szinte széttépte a pedált, amikor is lánca elsza­kadt ... Hangos jajkiál­tással és három béfenc­­cel zuhant a betontek­nőre. De Baranyeczet kemény fából faragták! Az ügyeletes orvos őt, a szerelő pedig gépét tol­­dozta-foltozta össze. Húsz perc múlva megis­mételték a futamot és így is harmadik lett... Gratulálunk! GYŰRÖTTFÜLŰEK Berlinben, június 9-11-én a szabad­fogásban, 12-14-én kötöttfogásban csapnak össze Európa legjobb gyű­röttfülűi. A magyarok kötöttfogásban az olimpia óta nem vettek részt je­lentős világversenyen, a szabadfogá­­súak is csak Szófiában voltak, így a közeli helyszín alkalmat adhat kísér­letezésre is. íme, a rajtlista. CSATÁRI SZABADFOGÁS Súly Név Egyesület 48 kg Látók BVSC 52 kg Erdős Bp. Honvéd 57 kg Kiinga Bp. Honvéd 62 kg Szabó L. Vasas 68 kg Rusznyák DVTK 74 kg Trázsi Cs. Dózsa 82 kg Deák Bocskai 90 kg Bajkó Vasas 100 kg Csatári Bp. Honvéd 100 • Botond Orosháza 48 kg Gól H. Spartacus 52 kg Alker FTC 57 kg Varga Bp. Honvéd 62 kg Baracsi Csepel 68 kg Németh Spartacus 74 kg Steer BVSC 82 kg Szabó T.Dunaújváros 90 kg Sillai Győri Dózsa 100 kg Kiss F. Ganz-MÁVAG 100 * Csatári Bp. Honvéd KÖTÖTTFOGÁS 70/220 MAGYAR IFJÚSÁG MEGKEZDŐDÖTT... A futballközvéle­­mény Mexikóra te­kint: megkezdődött a kilencedik labda­rúgó világbajnok­ság. Az első mér­kőzések már lezaj­lottak, a nyitó ta­lálkozón a szovjet válogatott döntet­lenül játszott a há­zigazdákkal. Meg­lepetésre a mérkő­zés elmaradt a várakozástól, ál­mos, bágyadt játék folyt többnyire, csak a szovjet ka­pus, Kavazasvili (képünkön) alakí­tásai nyújtottak él­ményt. Ahogy mon­dani szokták, úgy kapta el a labdát, mint a legyet. Nyugalma, hideg­vére imponáló volt. BENE JÓSLATA Az élvonalbeli játékvezetők nem alkalmazzák egy­ségesen a szabályokat. Legfőképpen a kemény és durva játék közötti különbségre, az előnyszabály tudatos figyelembevételére, néhány csapat vagy já­tékos különleges elbírálására gondolunk. A Ferenc­város—Pécs mérkőzésen Soós Gábor játékvezető be­mutatta, hogyan nem szabad bíráskodni! Többször a vétlen csapatot sújtotta azzal, hogy nem alkalmazta az előnyszabályt. Az összecsapás után földön maradt Mátét szinte félrelökdöste, miután úgy gondolta, hogy a pécsi csatár szimulál. Amikor pedig a ferenc­városi Vépi (alig akadt tiszta megmozdulása) a ti­zenhatoson belül földre küldte Bérezésit, a játék­vezető határozottan továbbot intett. A sajtóteraszon ülő Bene Ferenc, az újpestiek gólzsákja mosolyogva fordult hátra: „Ez a másik oldalon 11-es!...” S a második félidő végén, amikor Juhászt cselez­­getés közben elválasztották a labdától (elesett) a pécsi büntetőterületen belül, Sós határozottan mu­tatott a 11-es pontra. Bene hátraszólt: „Mit mondtam?!...” Egyébként a Ferencváros jobb volt ellenfelénél... HÁRTYA HELYETT SAKK Hosszú ideig a hu­szonegy, a ferbli, a kop­­ka és a többi kártyajá­ték jelentette az egyet­len szórakozást az épí­tőipari munkásszálláso­kon. Hajnalokig forgat­ták az ördög bibliáját, sokszor egész havi fi­zetések cseréltek gazdát, a blattverés nemegy­szer verekedéssel vég­ződött. Ezen a helyze­ten kívántak változtat­ni a szakszervezeti ak­tivisták. Úgy vélték: ha házhoz szállítják a kul­túrát, akkor végeznek a káros szenvedéllyel. Hat budapesti munkásszál­láson létrehozták az ön­tevékeny kulturális bi­zottságokat. A szervezet megfelelő tárgyi feltéte­lek biztosításával sza­bad kezet kapott, hogy a szállóban lakó sok ezer munkásnak érdek­­lődésüknek­ m­egfelelő és sokrétű programot ad­jon. A kulturális műsorok­ mellett a sport is pol­gárjogot nyert; a könyvtárból nemcsak könyvet, hanem sakk­készletet és asztalitenisz felszerelést is lehet már kölcsönözni. Amikor pe­dig a foci- és röplabda­felszerelést is megvásá­rolták, már a testneve­lést sem kellett hirdet­ni. Ma már nehéz lenne felderíteni, melyik szál­lóban vált mindennapos­sá elsőként a sportfog­lalkozás. A Béke útiak társadalmi munkával kézi- és röplabdapályát építettek, a csavargyá­riak még a hétvégi ha­zautazásukat is lemond­ták,­­ha a szállók közöt­ti bajnokság ezt kíván­ta, hiszen asztalitenisz­ben, röplabdában, lab­darúgásban és sakkban rendeznek vetélkedőket. Ezek után már nem lehet csodálkozni azon, hogy a Béke útiak közül az egyik volt zsugás menő a sakkozók csil­laga. Amikor a tizedik né­ző elfoglalta helyét, a pályán 22 fiatalember már javában kavargott. Hogy mit csináltak, mit kergettek, azt csak az edzők, a cserejátékosok és egy-két, magát szak­értőnek tartó szurkoló tudta, s esküdtek: a gyepen első osztályú gyeplabda-mérkőzés fo­lyik a MÁVAUT és a Sörgyár legénysége kö­zött. A csapatok az első tíz percben még szigo­rúan a megbeszélt tak­tika szerint játszottak, de ez nem befolyásolta az esélytelenebbnek tar­tott MÁVAUT gárdá­ját, hogy bevegye a gyeplabdásoknál masze­­koló jégkorongozó, Lo­­sonczi kapuját. A kide­ríthetetlen okból bojtos sísapkát viselő közleke­dési góllövő örömében indián táncot lejtett a pálya széltében-hosszá­­ban, az éppen szunyó­kálni készülő szurkolók nagy örömére. A félidőt jelző sípszó után a játé­kosok szerszámjaikat hónuk alá csapták, és leheveredtek a földre pihenni. Csak úgy rep­kedtek a taktikai utasí­tások. A MÁVAUT be­állósa azt magyarázta: „ütni a labdát, fiúk”. Mivel ennek a játéknak a lényege éppen ebben a cselekvésben nyilvá­nul meg, senki sem vi­tatkozott vele. Persze a sörösök sem tétlenked­tek. Úgy döntöttek, megnyerik a mérkőzést. A H. félidő talán még egy fokkal kevésbé volt érdekes, mint az első. Ha egy hazánkba láto­gató indiai vagy pakisz­táni vendég véletlenül megnézi a mérkőzést, könnymorzsolgatva gyertyákat gyújtott vol­na a gyeplabda oltárán. A sörgyáriak közben, mint akik kötik az ebet a karóhoz, kétszer is hálóba hajszolták a kis gombócot. A pályáról lefelé me­net a vesztes csapat egyik játékosa hossza­san nézegette a botját. Kemény fából faragott, valódi indiai bot volt. Egyik felén, átlátszó nylon ragasztó alatt, fe­hér papíron az 1956-os melbourne-i olimpián rajtoló indiai csapat já­tékosainak aláírása dí­szelgett. Ezzel a bottal így játszani a felség­sértés ... NEM MEGLEPŐ EREDMÉNY A csoporthelyezése­kért vívott ádáz harc befejeződött, a hajrában az MTK elérte azt, ami­ről korábban nem is ál­modott. A kék-fehérek (képünkön legjobbjuk, Szuromi) a harmadik helyért játszanak majd, produkciójukhoz azon­ban mostanában hozzá­teszik a szurkolók, hogy az V. Dózsa elleni ered­ményüket a fél város jósolta előre... Már csak azért is, mert az újpestiek a meccsre cso­portgyőztesként érkez­tek... MAGYAROS JUDO A Műegyetemi Atlétikai és Futball Club az árvízkárosultak megsegítésére ajánlotta föl azt a 10 ezer forintot, amelyet az egyesület sportolói hazánk felszabadulásának 25. évfor­dulója tiszteletére rendezett felvonuláson ta­núsított aktív és fegyelmezett részvételükért, az MTI budapesti tanácsától jutalomként kaptak. Rázós visszatérés A volt világbajnoki pályán, a Margitsziget melletti Duna-ágban so­kat rakoncátlankodó hullámok megnehezítet­ték a motorcsónak-ver­senyzők dolgát, gyakori volt a bukás. Csak né­­hányan lovagolták jól a hullámokat, köztük a tavaly súlyosan megsé­rült Lukács­ Lóránt. A nehéz küzdelemben a harmadik helyet szerez­te meg, megelőzve a vi­lágbajnok E. Zimmer­­mannt. Sikeres és rázós visszatérés... CSIK-TELEPATIfs Kézilabdában ma már nincs lefutott mérkő­zés. A nők mezőnyére érvényes a megállapí­tás: az FTC abszolút esélyesként rajtolt a Va­sas ellen, s mégis örülnie kellett a döntetlen­nek. Csikné Horváth Klára szétzúzta minden győzelmi reményüket. A válogatott balkezes átlövője három gólt bombázott és ragyogóan irányított! Korszerű felfogásban játssza ezt a férfias játékot: ütközésnél nem pattan le az eléje álló védőről, hanem a védőjátékos hup­pan a földre. S úgy látszik, ebben a játékban van telepátia: amíg Csikné villogott az Üllői úton, addig a férj, Csik János szórta a gólokat a BNA hálójába. Tízszer talált a hálóba, a pi­ros-kék férfiegyüttes motorja volt (22:15-re nyert a Vasas) s a csapat a bajnokságban a második helyre került. 7:6 Komputerré alakult át a Ferencváros labdarú­gó-szakosztálya; a játé­kosok és a vezetők azt számolgatták, milyen arányú Honvéd-győze­lem „jó” a Fradi első helyére. A 7:6! Erre ke­vesen számítottak, de arra is, hogy tarjáni MIRE JÓ? győzelemmel zárul a piros-fehérek salgótar­jáni mérkőzése. Kika­pott a Honvéd, és a baj­noki döntőt a két régi rivális, az U. Dózsa és az FTC játssza. A tar­jáni 90 perc bizonyítot­ta: a labdarúgás nem matematika! EJTETT EMBER? — A téma ugye nem is lehet vitás? — A válogatottság?! Ejtett ember vagyok. — Miért? — A jugoszláv meccs után mindenki elma­rasztalt. — És nem érzi jogos­nak? — Nem szélsőt ját­szottam ... Egy gólban egyébként én is benne voltam. — Megsértődött? — Lehet egy focistá­nak megsértődni? — Azóta? — Gyengén játszom. — Foglalkozása? . — Sportinstruktor. — Lakás? — Nincs. — Lesz? — Júliusban meghá­zasodom. Talán azután. — Tanulás? — Felsőfokú Építő­ipari Technikum — ősz­től. — Tervek? — Jó házasság, jó család, jó játék. — Elképzelhetőnek tartja, hogy beválogat­ják? — Nehezen. De min­den lehetséges. Az interjúalany: Pusz­tai László (Bp. Honvéd).

Next