Magyar Ifjúság, 1970. május-augusztus (14. évfolyam, 17-34. szám)
1970-06-05 / 22. szám
SPORT KRÓNIKA SPORTVAKÁCIÓ a vakáció a gyerekeknek sok örömet, a felnőtteknek pedig sok gondot jelent. Szülők, pedagógusok és sportvezetők szeretnék és remélik, hogy a csaknem háromhónapos szabad időt a diákok hasznosan, okosan és pihentető programmal töltenék el. A szünidei menetrend, a táborozások, üdülések, éppen úgy, mint az ország más területén, a főváros. XVII. kerületének diákjainál is a sport, a Felszabadulási Jelvényszerző jegyében zajlik. A Fürst Gimnázium tantestülete követésre méltó példát mutatott: a nyáron az iskola sportlétesítményeiben teremtenek lehetőséget a környék fiataljainak testedzésére, nyitva lesz tehát a kapu. Nem feledkeznek meg az úttörőkről sem, sport-napközitábort biztosítanak részükre, és a hagyományos sportolási lehetőségek mellett még kerékpáros kirándulásokat is szerveznek. A kisdiákok 25—30 kilométeres, szalonnasütéssel, főzéssel és más romantikus elemekkel tarkított túrán szerezhetik meg a jelvényszerző verseny piros emléklapját. A legizgalmasabb megmozdulásnak az utcák-terek bajnoksága ígérkezik. A kispályás labdarúgó vetélkedőt, a Volán SC kérésére, a kerületi TS írta ki, a harci szellem fokozására a győztesnek járó serleget máris közszemlére tették. A viadalok irányítására pedig a Volán edzőit és játékosait kérték fel. A fiatalok a jelvény megszerzéséhez szükséges negyedik követelményt pályaépítéssel teljesíthetik. A csapatok maguk készíthetnek kispályát, amelyhez a területet a tanács, a hozzávalót pedig a sportszövetség biztosítja. KLOSS GÓLJA a feAA színész és újságíró válogatott 93 ezer néző előtt mérkőzött, immáron 28. alkalommal. Végeredmény: 5:5. Stanislaw Mikulsky, azaz Kloss kapitány bizonyította, hogy nemcsak népszerű színész, hanem szimpatikus góllövő sportoló is. Kabalás, tizenhármas számú mezében a művészeknél játszott, s góljánál majd kilyukadt a háló. Ahogy a konferanszié, Hegedűs János dr. találóan megjegyezte: „Lengyel góllövőt még nem ünnepeltek így a Népstadionban.. ■0 / r? cp^] Baranyecz foltozása után Az NDK pálya-kerékpárosok dolgát a csupaszív magyar versenyzők váratlanul megnehezítették, hiszen már az első napon, a tenderi verseny során, a világbajnokságot is nyert NDK duó csak keserves győzelmet szerzett a nagyon lelkes magyar páros ellen. A szívre, a hajtásra Baranyecz szolgáltatta a példát. Az ezerméteres állórajtos időfutamban az első 200 méterig ragyogó volt, szinte széttépte a pedált, amikor is lánca elszakadt ... Hangos jajkiáltással és három béfenccel zuhant a betonteknőre. De Baranyeczet kemény fából faragták! Az ügyeletes orvos őt, a szerelő pedig gépét toldozta-foltozta össze. Húsz perc múlva megismételték a futamot és így is harmadik lett... Gratulálunk! GYŰRÖTTFÜLŰEK Berlinben, június 9-11-én a szabadfogásban, 12-14-én kötöttfogásban csapnak össze Európa legjobb gyűröttfülűi. A magyarok kötöttfogásban az olimpia óta nem vettek részt jelentős világversenyen, a szabadfogásúak is csak Szófiában voltak, így a közeli helyszín alkalmat adhat kísérletezésre is. íme, a rajtlista. CSATÁRI SZABADFOGÁS Súly Név Egyesület 48 kg Látók BVSC 52 kg Erdős Bp. Honvéd 57 kg Kiinga Bp. Honvéd 62 kg Szabó L. Vasas 68 kg Rusznyák DVTK 74 kg Trázsi Cs. Dózsa 82 kg Deák Bocskai 90 kg Bajkó Vasas 100 kg Csatári Bp. Honvéd 100 • Botond Orosháza 48 kg Gól H. Spartacus 52 kg Alker FTC 57 kg Varga Bp. Honvéd 62 kg Baracsi Csepel 68 kg Németh Spartacus 74 kg Steer BVSC 82 kg Szabó T.Dunaújváros 90 kg Sillai Győri Dózsa 100 kg Kiss F. Ganz-MÁVAG 100 * Csatári Bp. Honvéd KÖTÖTTFOGÁS 70/220 MAGYAR IFJÚSÁG MEGKEZDŐDÖTT... A futballközvélemény Mexikóra tekint: megkezdődött a kilencedik labdarúgó világbajnokság. Az első mérkőzések már lezajlottak, a nyitó találkozón a szovjet válogatott döntetlenül játszott a házigazdákkal. Meglepetésre a mérkőzés elmaradt a várakozástól, álmos, bágyadt játék folyt többnyire, csak a szovjet kapus, Kavazasvili (képünkön) alakításai nyújtottak élményt. Ahogy mondani szokták, úgy kapta el a labdát, mint a legyet. Nyugalma, hidegvére imponáló volt. BENE JÓSLATA Az élvonalbeli játékvezetők nem alkalmazzák egységesen a szabályokat. Legfőképpen a kemény és durva játék közötti különbségre, az előnyszabály tudatos figyelembevételére, néhány csapat vagy játékos különleges elbírálására gondolunk. A Ferencváros—Pécs mérkőzésen Soós Gábor játékvezető bemutatta, hogyan nem szabad bíráskodni! Többször a vétlen csapatot sújtotta azzal, hogy nem alkalmazta az előnyszabályt. Az összecsapás után földön maradt Mátét szinte félrelökdöste, miután úgy gondolta, hogy a pécsi csatár szimulál. Amikor pedig a ferencvárosi Vépi (alig akadt tiszta megmozdulása) a tizenhatoson belül földre küldte Bérezésit, a játékvezető határozottan továbbot intett. A sajtóteraszon ülő Bene Ferenc, az újpestiek gólzsákja mosolyogva fordult hátra: „Ez a másik oldalon 11-es!...” S a második félidő végén, amikor Juhászt cselezgetés közben elválasztották a labdától (elesett) a pécsi büntetőterületen belül, Sós határozottan mutatott a 11-es pontra. Bene hátraszólt: „Mit mondtam?!...” Egyébként a Ferencváros jobb volt ellenfelénél... HÁRTYA HELYETT SAKK Hosszú ideig a huszonegy, a ferbli, a kopka és a többi kártyajáték jelentette az egyetlen szórakozást az építőipari munkásszállásokon. Hajnalokig forgatták az ördög bibliáját, sokszor egész havi fizetések cseréltek gazdát, a blattverés nemegyszer verekedéssel végződött. Ezen a helyzeten kívántak változtatni a szakszervezeti aktivisták. Úgy vélték: ha házhoz szállítják a kultúrát, akkor végeznek a káros szenvedéllyel. Hat budapesti munkásszálláson létrehozták az öntevékeny kulturális bizottságokat. A szervezet megfelelő tárgyi feltételek biztosításával szabad kezet kapott, hogy a szállóban lakó sok ezer munkásnak érdeklődésüknek megfelelő és sokrétű programot adjon. A kulturális műsorok mellett a sport is polgárjogot nyert; a könyvtárból nemcsak könyvet, hanem sakkkészletet és asztalitenisz felszerelést is lehet már kölcsönözni. Amikor pedig a foci- és röplabdafelszerelést is megvásárolták, már a testnevelést sem kellett hirdetni. Ma már nehéz lenne felderíteni, melyik szállóban vált mindennapossá elsőként a sportfoglalkozás. A Béke útiak társadalmi munkával kézi- és röplabdapályát építettek, a csavargyáriak még a hétvégi hazautazásukat is lemondták,ha a szállók közötti bajnokság ezt kívánta, hiszen asztaliteniszben, röplabdában, labdarúgásban és sakkban rendeznek vetélkedőket. Ezek után már nem lehet csodálkozni azon, hogy a Béke útiak közül az egyik volt zsugás menő a sakkozók csillaga. Amikor a tizedik néző elfoglalta helyét, a pályán 22 fiatalember már javában kavargott. Hogy mit csináltak, mit kergettek, azt csak az edzők, a cserejátékosok és egy-két, magát szakértőnek tartó szurkoló tudta, s esküdtek: a gyepen első osztályú gyeplabda-mérkőzés folyik a MÁVAUT és a Sörgyár legénysége között. A csapatok az első tíz percben még szigorúan a megbeszélt taktika szerint játszottak, de ez nem befolyásolta az esélytelenebbnek tartott MÁVAUT gárdáját, hogy bevegye a gyeplabdásoknál maszekoló jégkorongozó, Losonczi kapuját. A kideríthetetlen okból bojtos sísapkát viselő közlekedési góllövő örömében indián táncot lejtett a pálya széltében-hosszában, az éppen szunyókálni készülő szurkolók nagy örömére. A félidőt jelző sípszó után a játékosok szerszámjaikat hónuk alá csapták, és leheveredtek a földre pihenni. Csak úgy repkedtek a taktikai utasítások. A MÁVAUT beállósa azt magyarázta: „ütni a labdát, fiúk”. Mivel ennek a játéknak a lényege éppen ebben a cselekvésben nyilvánul meg, senki sem vitatkozott vele. Persze a sörösök sem tétlenkedtek. Úgy döntöttek, megnyerik a mérkőzést. A H. félidő talán még egy fokkal kevésbé volt érdekes, mint az első. Ha egy hazánkba látogató indiai vagy pakisztáni vendég véletlenül megnézi a mérkőzést, könnymorzsolgatva gyertyákat gyújtott volna a gyeplabda oltárán. A sörgyáriak közben, mint akik kötik az ebet a karóhoz, kétszer is hálóba hajszolták a kis gombócot. A pályáról lefelé menet a vesztes csapat egyik játékosa hosszasan nézegette a botját. Kemény fából faragott, valódi indiai bot volt. Egyik felén, átlátszó nylon ragasztó alatt, fehér papíron az 1956-os melbourne-i olimpián rajtoló indiai csapat játékosainak aláírása díszelgett. Ezzel a bottal így játszani a felségsértés ... NEM MEGLEPŐ EREDMÉNY A csoporthelyezésekért vívott ádáz harc befejeződött, a hajrában az MTK elérte azt, amiről korábban nem is álmodott. A kék-fehérek (képünkön legjobbjuk, Szuromi) a harmadik helyért játszanak majd, produkciójukhoz azonban mostanában hozzáteszik a szurkolók, hogy az V. Dózsa elleni eredményüket a fél város jósolta előre... Már csak azért is, mert az újpestiek a meccsre csoportgyőztesként érkeztek... MAGYAROS JUDO A Műegyetemi Atlétikai és Futball Club az árvízkárosultak megsegítésére ajánlotta föl azt a 10 ezer forintot, amelyet az egyesület sportolói hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére rendezett felvonuláson tanúsított aktív és fegyelmezett részvételükért, az MTI budapesti tanácsától jutalomként kaptak. Rázós visszatérés A volt világbajnoki pályán, a Margitsziget melletti Duna-ágban sokat rakoncátlankodó hullámok megnehezítették a motorcsónak-versenyzők dolgát, gyakori volt a bukás. Csak néhányan lovagolták jól a hullámokat, köztük a tavaly súlyosan megsérült Lukács Lóránt. A nehéz küzdelemben a harmadik helyet szerezte meg, megelőzve a világbajnok E. Zimmermannt. Sikeres és rázós visszatérés... CSIK-TELEPATIfs Kézilabdában ma már nincs lefutott mérkőzés. A nők mezőnyére érvényes a megállapítás: az FTC abszolút esélyesként rajtolt a Vasas ellen, s mégis örülnie kellett a döntetlennek. Csikné Horváth Klára szétzúzta minden győzelmi reményüket. A válogatott balkezes átlövője három gólt bombázott és ragyogóan irányított! Korszerű felfogásban játssza ezt a férfias játékot: ütközésnél nem pattan le az eléje álló védőről, hanem a védőjátékos huppan a földre. S úgy látszik, ebben a játékban van telepátia: amíg Csikné villogott az Üllői úton, addig a férj, Csik János szórta a gólokat a BNA hálójába. Tízszer talált a hálóba, a piros-kék férfiegyüttes motorja volt (22:15-re nyert a Vasas) s a csapat a bajnokságban a második helyre került. 7:6 Komputerré alakult át a Ferencváros labdarúgó-szakosztálya; a játékosok és a vezetők azt számolgatták, milyen arányú Honvéd-győzelem „jó” a Fradi első helyére. A 7:6! Erre kevesen számítottak, de arra is, hogy tarjáni MIRE JÓ? győzelemmel zárul a piros-fehérek salgótarjáni mérkőzése. Kikapott a Honvéd, és a bajnoki döntőt a két régi rivális, az U. Dózsa és az FTC játssza. A tarjáni 90 perc bizonyította: a labdarúgás nem matematika! EJTETT EMBER? — A téma ugye nem is lehet vitás? — A válogatottság?! Ejtett ember vagyok. — Miért? — A jugoszláv meccs után mindenki elmarasztalt. — És nem érzi jogosnak? — Nem szélsőt játszottam ... Egy gólban egyébként én is benne voltam. — Megsértődött? — Lehet egy focistának megsértődni? — Azóta? — Gyengén játszom. — Foglalkozása? . — Sportinstruktor. — Lakás? — Nincs. — Lesz? — Júliusban megházasodom. Talán azután. — Tanulás? — Felsőfokú Építőipari Technikum — ősztől. — Tervek? — Jó házasság, jó család, jó játék. — Elképzelhetőnek tartja, hogy beválogatják? — Nehezen. De minden lehetséges. Az interjúalany: Pusztai László (Bp. Honvéd).