Magyar Ifjúság, 1970. május-augusztus (14. évfolyam, 17-34. szám)
1970-06-05 / 22. szám
MI LESZ A SZIGETTEL? Az utóbbi időben a Hawaii-szigetek körül állandóan vészjelek érkeznek. Ám nemcsak Hawaii kér segítséget. Halálos veszély fenyeget más csendes-óceáni szigeteket is. Egy honolului lap nemrégen ezt írta: „Az atomkísérletek következményeihez még egy csapás járult. Veszélyes a Hawaii-szigetek helyzete. Ha az Egyesült Államok nem ad hathatós segítséget, elveszíti zászlajának egyik csillagát.” Tengeri csillagok óriási hadának támadásáról van szó. Ezeket az állatokat a halászok ,,szúró koszorúknak” nevezik. A veszély abban rejlik, hogy ragadozók módjára elpusztítják a koralltelepeket. Köztudomású, hogy a csendes-óceáni szigetek többsége korall eredetű. Ezenkívül a korallzátonyok jól záró gyűrűként öveznek körül számos szigetet, s ezzel védik az alámosástól és az óceán hullámcsapásaitól, emellett természetes öblöket alkotnak haltenyésztés céljaira. Tengeri csillagok örök idők óta tanyáztak e világrészen. Az utóbbi időben azonban katasztrofálisan elszaporodtak. Ennek több oka van. Egyes biológusok a sugárzás fokozódása következményének tartják e jelenséget. Mások meg a tengeri csillagok irt,ólának, egy falánk csigafajtának a kivészésében látják — ennek a hátát ugyanis értékes csigaház díszítette, s ezért pusztították ki barbár módon. — — AZ ORVOS VÁLASZOLEgy olvasó több kérdésére Végh Anna gödöllői olvasóm olyan közérdekű kérdéseket tett fel, amelyekre a lap hasábjain válaszolok. Mi történt az A 2 vírussal, miután befejezte a lakosság jelentős részét megbetegítő világkörüli útját? — kérdezi. Bujkál! És ha megváltozik a szerkezete, újra támadásba lendülhet. Ennek megértéséhez azonban azt is tudni kell, hogy ezek a fénymikroszkóppal nem látható picinységű kórokozók felépítésüket tekintve három típusra oszthatók. A C jelzésű enyhe lefolyású betegséggel elsősorban gyerekeket támad meg. Az ilyenfajta fertőzés átvészelése egész életre védettséget biztosít. A B típusúak is viszonylag enyhe betegséget okoznak, és általában nem lépik át egy-egy kisebb közösség, például egy iskola tanulóinak körét. A vírus felépítése alapján megkülönböztethetünk B/0, B/1, B/2 altípusokat. Egy-egy ilyen altípus okozta fertőzés átvészelése a többi altípusokkal szemben is 5—7 évi védettséget nyújt. Az A altípusai: A/0, A/1, A 2, bár szerkezetükben igen hasonlóak, de a kis különbség is elegendő ahhoz, hogy az átvészelés egymás ellen ne nyújtson védelmet. A védőoltásokkal a szervezetbe juttatott ellenanyag is csak olyan, altípusok ellen véd, amilyenekből ezeket előállították. Eddig 53 országban 77 influenzakutató intézet vizsgálja a fertőzéseket, és próbálja meghatározni, hogy melyik típus, illetve altípus okozza a járványt. Ilyenkor megfelelő ellenanyagot készítenek és az ilyen védőanyaggal beoltottak vagy nem kapják meg a fertőzést, vagy ha megbetegszenek, az influenza enyhébb lefolyású. Mint a bevezetőben említettem, az A 2 bujkál, és ha a szerkezete annyira megváltozik, hogy az már A 3 altípusnak nevezhető, akkor az egy újabb világjárványnak lehet az elindítója. Második kérdése: befolyásolja-e a C-vitamin fogyasztása az influenza terjedését? Igen, de nem orvossága a betegségnek. Az emberi szervezet C-vitamin szükséglete a csecsemőkorban a legkisebb, napi 30 milligramm. A szoptatós anyák és a serdülő korúak ennek mintegy háromszorosát igénylik. A C-vitamin-szegény állapot, a C-hipovitaminózis is a szervezet ellenállóképességét általában csökkenti, és így sokféle betegség terjedésének kedvez. Az influenzajárvány idején fokozottabban kell ügyelnünk arra, hogy ne szenvedjünk C-vitamin-hiányt, különösen akkor, amikor kevés a C-vitamint tartalmazó gyümölcs. A szervezet a vízben oldódó vitaminok feleslegeit nem raktározza, azok kiürülnek. Ez azt a következtetést vonná maga után, hogy az ebbe a csoportba tartozó C-vitamint sem szabad fogyasztani. Ez az elmélet, de nem merném határozottan állítani, hogy ez így igaz, mert úgy tapasztaltam, hogy akik bővebben fogyasztanak C-vitamin-tartalmú ételeket, mintha védettebbek lennének az influenza ellen. Harmadik kérdése: miért nincs olyan fertőtlenítő tabletta, amelyet mint a cukorkát el lehetne szopogatni, és a szájüreget megtisztítaná a baktériumoktól? Úgy gondolom, azért, mert a fertőtlenítő szintet kell elérniük, ennél kevesebb hatástalan, a nagyobb koncentráció pedig veszélyes lehet. A gondolat mindenesetre érdekes és tekintve, hogy nem tartom magam ebben a kérdésben illetékesnek, a javaslatot gyógyszerkutató szakembereknek fogom továbbítani. A negyedik kérdés: van-e gyógyító hatása a reteknek? Viszonylag több benne a B,-vitamin, a C-vitaminból viszont kevesebbet tartalmaz. Ma már nem sorolják a gyógynövények közé, de dédanyáink házipatikáiban fontos háziszer volt. Középen kivágták és cukorral töltötték meg a feketeretket, ettől nedvet eresztett, és ezt hasznosnak vélték a szamárköhögés ellen is. A tüdőbetegek gyógyítására felszeletelt retket megcukrozva, kőedényben tették a kemencébe, és addig maradt ott, amíg a kenyér kisült. Ezt a nedvet szeplő elleni szernek is használták. Meg lehet próbálni. Dr. Veres Pál AKROBATA! 1929, Kalifornia. Egy öreg légi határ tűnik fel az égen. Egyfedelű, egymotoros gép, a Fairchild 71. Mindössze két ejtőernyősnek jut benne hely, míg a többi nyolc ott helyezkedett el, ahol éppen meg tudott kapaszkodni. Amikor az öreg láda 4000 méter magasra ért fel, a felhőtlen ég alatt egyik ejtőernyős a másik után a mélységbe ugrott. Mintegy 2000 méterrel alább újból összetalálkoztak, kezet kézbe fogtak. Ez volt az első emberi csillag-alakzat az ejtőernyős sport történetében. Az „ernyősök” szabad esése — tehát zárt ernyővel történt zuhanása — 30 másodpercig tartott. Ezután 700 méteren ernyőt nyitottak, miután ellökték egymást maguktól... Ez a légi randevú azonban nem egyszerű torna, ezt néhány adattal érzékeltetjük. Amikor a tizedik ugró elhagyta a gépet, az első már 350 métert zuhant. Kérdés: hogyan érte utól az elsőt az utolsó ugró? Ennek megvan a kellő fékezési technikája. Az első ugrónak mintegy 200 km óra sebességre kell „fékeznie”, míg az utána következőnek egy áramvonalban besorolva kell zuhanni körülbelül 320 km óra sebességgel. Végül elérik, hogy egymás kezét elkaphatják. A fékezést és némi kormányzást pörgéssel, bukfencezéssel érik el. Ha valaki túl nagy sebességgel érkezik, könnyen a mélybe ránthatja a már kialakult láncot, ha egyáltalán sikerül a kijelölt helyén a társai kezét megragadnia. Igen veszélyes helyzet alakul ki, ha két ugró, a több száz kilométeres óránkénti sebességgel történő zuhanás közben összeütközik. Ebből halálos balesetek adódhatnak. A veszélyes helyzetek ellenére az ejtőernyős sport baleseti statisztikája kedvezőbb, részarányosan kevesebb a halálos baleset, mint például az autóközlekedésben, illetve az autóversenyeken. A múlt évben az Egyesült Államokban kétmillió ugrásból „csak” 28 volt halálos. Érdekes, hogy a legtöbb halálos ugrás oka olyan mulasztás, amelyről az ugró tulajdonképpen nem is tehet. Van, aki súlyos tengeri betegséget kap ugrás közben, elszédül, és ezért nem nyitja ki az ernyőt. Van olyan is, aki valóságos kéjérzet rabja lesz, annyira élvezi a levegőben úszás gyönyörét, hogy megfeledkezik a nyitózsinór megrántásáról. Másokat úgy elragad a szabad mozgás öröme, mint az első szerelem vagy az első kereset érzései. Ezzel is magyarázzák az ejtőernyős sport nagy vonzerejét. A bátrak sportja a szocialista országokban, így hazánkban is, s különösen a Szovjetunióban világszerte elismert tömegsportnak számít. Nyugaton azonban drága dolog az ejtőernyőzés. Nyugat-Németországban például, ahol mindössze 1600-an űzik ezt a sportot, az alapfelszerelés 2000 márkába kerül. Aki pedig meg akarja szerezni az ejtőernyős jogosítványt, további költségek várják, főként a repülőgép üzemköltségeihez való hozzájárulás és az oktatási díjak... Az ugrások különböző fajtái ismertek. Az automatikus ugrásoknál az ernyőt a repülőgéphez erősített kötél nyitja ki 600 méter magasságban. A kézi nyitás 2000 méteres ugrásnál mintegy 700 méteren történik. Ehhez már stopperóra és magasságmérő szükséges. A legkedveltebb ejtőernyős sport a célbaugrás, rendszerint 25 méteres körbe. A leérkezés, földet érés, illetve talajfogás egyébként nem olyan „borzasztó”, mint azt sokan hiszik. Olyan, mintha két-három méter magasságból ugranánk a földre . .. A légi akrobaták „sportja” azonban veszélyesebb vállalkozás és főként Nyugaton dívik. Ott egyéni vállalkozók nagy pénzkereseti lehetőségei közé tartozik, akárcsak a nyílt utca felett kifeszített kötéltáncosok mutatványai. Egyik formája, a „repülő ember” már nagyon sok áldozatot követelt. A repülő ember madáröltözetben — széttárt karja és lábai között selyemszövet feszül — próbál meredek siklásban maradni, majd végül is ernyővel leereszkedni. Rendszerint kifáradnak, esetleg elreped, összegabalyodik a levegőben a selyem vagy műanyag szövet s végül még az ernyő nyitása is lehetetlenné válik, mert testük reménytelenül forgásba kezd, s ezt nem tudják már megállítani. Sz. E. Egyre több a női ejtőernyős. Legtöbben a szovjet ejtőernyős nők vannak. „A levegőben úszva úgy fekszem, mint az ezeregyéjszaka hercegnője a varázsszőnyegen” - mondta a fotón látható ejtőernyős nő az ugrás élményéről. A BÁTOR HEGYMÁSZÓ A NÉVADÓ RONDOYRA INDUL Joe Brown, a harminckilenc éves walesi hegymászó egy nyolctagú brit alpinista csapat élén a jövő hónapban kísérletet tesz, hogy megmássza a több mint 5800 méter magas perui Névadó Rondoy csúcsot, mégpedig a nyugati oldalról, mivel erről még sohasem sikerült feljutni rá. Következő céljuk az El Toro csúcs (ez körülbelül harminc méterrel magasabb).. Az El Torót még sohasem sikerült meghódítaniuk az alpinistáknak. Brownék azt tervezik, hogy ezúttal felkutatják annak a repülőgépnek a roncsait is, amely e hegyek között 1954 novemberében zuhant le, mintegy 100 000 dollár értékű rakományával. MAGYAR IFJÚSÁG1570/22