Magyar Ifjúság, 1970. május-augusztus (14. évfolyam, 17-34. szám)

1970-06-05 / 22. szám

MI LESZ A SZIGETTEL? Az utóbbi időben a Hawaii-szigetek körül állandóan vészjelek érkeznek. Ám nemcsak Hawaii kér segítséget. Halálos veszély fenye­get más csendes-óceáni szigeteket is. Egy ho­nolului lap nemrégen ezt írta: „Az atomkí­sérletek következményeihez még egy csapás járult. Veszélyes a Hawaii-szigetek helyzete. Ha az Egyesült Államok nem ad hathatós segítséget, elveszíti zászlajának egyik csilla­gát.” Tengeri csillagok óriási hadának támadásá­ról van szó. Ezeket az állatokat a halászok ,,szúró koszorúknak” nevezik. A veszély ab­ban rejlik, hogy ragadozók módjára elpusz­títják a koralltelepeket. Köztudomású, hogy a csendes-óceáni szigetek többsége korall ere­detű. Ezenkívül a korallzátonyok jól záró gyűrűként öveznek körül számos szigetet, s ezzel védik az alámosástól és az óceán hul­lámcsapásaitól, emellett természetes öblöket alkotnak haltenyésztés céljaira. Tengeri csillagok örök idők óta tanyáztak e világrészen. Az utóbbi időben azonban ka­tasztrofálisan elszaporodtak. Ennek több oka van. Egyes biológusok a sugárzás fokozódása következményének tartják e jelenséget. Má­sok meg a tengeri csillagok irt,ólának, egy fa­lánk csigafajtának a kivészésében látják — ennek a hátát ugyanis értékes csigaház dí­szítette, s ezért pusztították ki barbár módon. — — AZ ORVOS VÁLASZOLEgy olvasó több kérdésére Végh Anna gödöllői olvasóm olyan közér­dekű kérdéseket tett fel, amelyekre a lap ha­sábjain válaszolok. Mi történt az A 2 vírussal, miután befejez­te a lakosság jelentős részét megbetegítő vi­lágkörüli útját? — kérdezi. Bujkál! És ha megváltozik a szerkezete, újra támadásba lendülhet. Ennek megértéséhez azonban azt is tudni kell, hogy ezek a fénymikroszkóppal nem látható picinységű kórokozók felépíté­süket tekintve három típusra oszthatók. A C jelzésű enyhe lefolyású betegséggel elsősor­ban gyerekeket támad meg. Az ilyenfajta fertőzés átvészelése egész életre védettséget biztosít. A B típusúak is viszonylag enyhe betegséget okoznak, és általában nem lépik át egy-egy kisebb közösség, például egy is­kola tanulóinak körét. A vírus felépítése alapján megkülönböztethetünk B/0, B/1, B/2 altípusokat. Egy-egy ilyen altípus okozta fer­tőzés átvészelése a többi altípusokkal szem­ben is 5—7 évi védettséget nyújt. Az A al­típusai: A/0, A/1, A 2, bár szerkezetükben igen hasonlóak, de a kis különbség is elegen­dő ahhoz, hogy az átvészelés egymás ellen ne nyújtson védelmet. A védőoltásokkal a szervezetbe juttatott ellenanyag is csak olyan, altípusok ellen véd, amilyenekből ezeket elő­állították. Eddig 53 országban 77 influenza­kutató intézet vizsgálja a fertőzéseket, és pró­bálja meghatározni, hogy melyik típus, illet­ve altípus okozza a járványt. Ilyenkor meg­felelő ellenanyagot készítenek és az ilyen vé­dőanyaggal beoltottak vagy nem kapják meg a fertőzést, vagy ha megbetegszenek, az inf­luenza enyhébb lefolyású. Mint a bevezető­ben említettem, az A 2 bujkál, és ha a szer­kezete annyira megváltozik, hogy az már A­ 3 altípusnak nevezhető, akkor az egy újabb vi­lágjárványnak lehet az elindítója. Második kérdése: befolyásolja-e a C-vita­­min fogyasztása az influenza terjedését? Igen, de nem orvossága a betegségnek. Az emberi szervezet C-vitamin szükséglete a csecsemőkorban a legkisebb, napi 30 milli­gramm. A szoptatós anyák és a serdülő ko­rúak ennek mintegy háromszorosát igénylik. A C-vitamin-szegény állapot, a C-hipovita­­minózis is a szervezet ellenállóképességét általában csökkenti, és így sokféle betegség terjedésének kedvez. Az influenzajárvány idején fokozottabban kell ügyelnünk arra, hogy ne szenvedjünk C-vitamin-hiányt, külö­nösen akkor, amikor kevés a C-vitamint tar­talmazó gyümölcs. A szervezet a vízben ol­dódó vitaminok feleslegeit nem raktározza, azok kiürülnek. Ez azt a következtetést von­ná maga után, hogy az ebbe a csoportba tarto­zó C-vitamint sem szabad fogyasztani. Ez az elmélet, de nem merném határozottan állí­tani, hogy ez így igaz, mert úgy tapasztal­tam, hogy akik bővebben fogyasztanak C-vi­­tamin-tartalmú ételeket, mintha védettebbek lennének az influenza ellen. Harmadik kérdése: miért nincs olyan fer­tőtlenítő tabletta, amelyet mint a cukorkát el lehetne szopogatni, és a szájüreget megtisz­títaná a baktériumoktól? Úgy gondolom, azért, mert a fertőtlenítő szintet kell elér­niük, ennél kevesebb hatástalan, a nagyobb koncentráció pedig veszélyes lehet. A gondo­lat mindenesetre érdekes és tekintve, hogy nem tartom magam ebben a kérdésben ille­tékesnek, a javaslatot gyógyszerkutató szak­embereknek fogom továbbítani. A negyedik kérdés: van-e gyógyító hatása a reteknek? Viszonylag több benne a B,-vi­tamin, a C-vitaminból viszont kevesebbet tartalmaz. Ma már nem sorolják a gyógynö­vények közé, de dédanyáink házipatikáiban fontos háziszer volt. Középen kivágták és cu­korral töltötték meg a feketeretket, ettől ned­vet eresztett, és ezt hasznosnak vélték a sza­márköhögés ellen is. A tüdőbetegek gyógyí­tására felszeletelt retket megcukrozva, kő­edényben tették a kemencébe, és addig ma­radt ott, amíg a kenyér kisült. Ezt a nedvet szeplő elleni szernek is használták. Meg le­het próbálni. Dr. Veres Pál AKROBATA! 1929, Kalifornia. Egy öreg légi határ tűnik fel az égen. Egyfedelű, egymo­toros gép, a Fairchild 71. Mindössze két ejtőernyős­nek jut benne hely, míg a többi nyolc ott helyezke­dett el, ahol éppen meg tu­dott kapaszkodni. Amikor az öreg láda 4000 méter magasra ért fel, a felhőtlen ég alatt egyik ejtőernyős a másik után a mélységbe ugrott. Mintegy 2000 mé­terrel alább újból össze­találkoztak, kezet kézbe fogtak. Ez volt az első em­beri csillag-alakzat az ej­tőernyős sport történeté­ben. Az „ernyősök” szabad esése — tehát zárt ernyő­vel történt zuhanása — 30 másodpercig tartott. Ez­után 700 méteren ernyőt nyitottak, miután ellökték egymást maguktól... Ez a légi randevú azon­ban nem egyszerű torna, ezt néhány adattal érzékel­tetjük. Amikor a tizedik ugró elhagyta a gépet, az első már 350 métert zuhant. Kérdés: hogyan érte utól az elsőt az utolsó ugró? En­nek megvan a kellő féke­zési technikája. Az első ug­rónak mintegy 200 km óra sebességre kell „fékeznie”, míg az utána következőnek egy áramvonalban besorol­va kell zuhanni körülbe­lül 320 km óra sebesség­gel. Végül elérik, hogy egymás kezét elkaphatják. A fékezést és némi kor­mányzást pörgéssel, buk­­fencezéssel érik el. Ha va­laki túl nagy sebességgel érkezik, könnyen a mély­be ránthatja a már kiala­kult láncot, ha egyáltalán sikerül a kijelölt helyén a társai kezét megragadnia. Igen veszélyes helyzet ala­kul ki, ha két ugró, a több száz kilométeres óránkén­ti sebességgel történő zu­hanás közben összeütközik. Ebből halálos balesetek adódhatnak. A veszélyes helyzetek el­lenére az ejtőernyős sport baleseti statisztikája ked­vezőbb, részarányosan ke­vesebb a halálos baleset, mint például az autóközle­kedésben, illetve az autó­versenyeken. A múlt évben az Egyesült Államokban kétmillió ugrásból „csak” 28 volt halálos. Érdekes, hogy a legtöbb halálos ug­rás oka olyan mulasztás, amelyről az ugró tulajdon­képpen nem is tehet. Van, aki súlyos tengeri betegsé­get kap ugrás közben, el­szédül, és ezért nem nyit­ja ki az ernyőt. Van olyan is, aki valóságos kéjérzet rabja lesz, annyira élvezi a levegőben úszás gyönyö­rét, hogy megfeledkezik a nyitózsinór megrántásáról. Másokat úgy elragad a sza­bad mozgás öröme, mint az első szerelem vagy az első kereset érzései. Ezzel is magyarázzák az ejtőernyős sport nagy vonzerejét. A bátrak sportja a szocialista orszá­gokban, így hazánkban is, s különösen a Szovjetunió­ban világszerte elismert tömegsportnak számít. Nyugaton azonban drága dolog az ejtőernyőzés. Nyu­­gat-Németországban példá­ul, ahol mindössze 1600-an űzik ezt a sportot, az alap­­felszerelés 2000 márkába kerül. Aki pedig meg akar­ja szerezni az ejtőernyős jogosítványt, további költ­ségek várják, főként a re­pülőgép üzemköltségeihez való hozzájárulás és az ok­tatási díjak... Az ugrások különböző fajtái ismertek. Az auto­­matikus ugrásoknál az er­nyőt a repülőgéphez erősí­tett kötél nyitja ki 600 mé­ter magasságban. A kézi nyitás 2000 méteres ugrás­nál mintegy 700 méteren történik. Ehhez már stop­peróra és magasságmérő szükséges. A legkedveltebb ejtőernyős sport a célbaug­­rás, rendszerint 25 méte­res körbe. A leérkezés, földet érés, illetve talajfogás egyébként nem olyan „borzasztó”, mint azt sokan hiszik. Olyan, mintha két-három méter magasságból ugra­nánk a földre . .. A légi akrobaták „sport­ja” azonban veszélyesebb vállalkozás és főként Nyu­gaton dívik. Ott egyéni vállalkozók nagy pénzke­reseti lehetőségei közé tar­tozik, akárcsak a nyílt ut­ca felett kifeszített kötél­táncosok mutatványai. Egyik formája, a „repülő ember” már nagyon sok áldozatot követelt. A repü­lő ember madár­öltözetben — széttárt karja és lábai között selyem­szövet feszül — próbál meredek siklás­ban maradni, majd végül is ernyővel leereszkedni. Rendszerint kifáradnak, esetleg elreped, összegaba­lyodik a levegőben a selyem vagy műanyag szövet s vé­gül még az ernyő nyitása is lehetetlenné válik, mert testük reménytelenül for­gásba kezd, s ezt nem tud­ják már megállítani. Sz. E. Egyre több a női ejtőernyős. Legtöbben a szovjet ejtőer­nyős nők vannak. „A levegő­ben úszva úgy fekszem, mint az ezeregyéjszaka hercegnő­je a varázsszőnyegen” - mondta a fotón látható ej­tőernyős nő az ugrás élmé­nyéről. A BÁTOR HEGYMÁSZÓ A NÉVADÓ RONDOYRA INDUL Joe Brown, a har­minckilenc éves walesi hegymászó egy nyolcta­gú brit alpinista csapat élén a jövő hónapban kísérletet tesz, hogy megmássza a több mint 5800 méter magas perui Névadó Rondoy csúcsot, mégpedig a nyugati ol­dalról, mivel erről még sohasem sikerült feljut­ni rá. Következő céljuk az El Toro csúcs (ez körülbelül harminc mé­terrel magasabb).. Az El Torót még sohasem si­került meghódítaniuk az alpinistáknak. Brownék azt tervezik, hogy ezút­tal felkutatják annak a repülőgépnek a roncsait is, amely e hegyek kö­zött 1954 novemberében zuhant le, mintegy 100 000 dollár értékű ra­kományával. MAGYAR IFJÚSÁG1570/22

Next