Magyar Ifjúság, 1970. május-augusztus (14. évfolyam, 17-34. szám)

1970-06-19 / 24. szám

A HÉT VICCES FAIR-PLAY DU — UGYE, JO? Egy fogoly megszökik a börtönből, de elfogják. A bör­tönigazgató megkérdezi tőle, miért akart szökni. — Nősülni akartam!... — Ember! Magának hamis elképzelései vannak a szabad­ságot illetően ... Egy spanyol újságban jelent meg az alábbi hirdetés: „El­vesztettem sokdioptriás szem­üvegemet. Kérem a becsüle­tes megtalálót, értesítsen, de csak nagy betűkkel!” • Negyedik általánosba járó kisfiú iskolai dolgozatából: „A természetnek mindenre van gondja. Az oroszlánnak például azért olyan nagy a fe­je, hogy ki ne férjen a rá­cson.”• Palermóban egy tengerész így szól a szállodában: „Kérek egy szárazföldre né­ző szobát.. sportszerűtlenségből Mexikóban Marcello kiábrándult „A mai fiatalság a klinikai szerelem generációja” — nyi­latkozta szomorúan Marcello Mastroianni — „nem érdekli őket a szemek játéka, az ud­varlás művészete, nyersen a lényegre törnek. Ami az én fiatalságomban oly varázsla­tos volt, az ma nincs többé.” Meg kell jegyeznünk, hogy e lehangoló vélemény kiala­kulásában nyilván része lehe­tett Barbara Mastroianninak, a művész 17 esztendős leányá­nak, aki a hírek szerint való­ságos hippi udvartartással vé­teti magát körül, s egyelőre semmi komoly dologgal nem hajlandó foglalkozni. Kanizsai Cola A Cola hovatovább legnép­szerűbb hazai üdítőitalunk! Most a Magyar Likőripari Vál­lalat nagykanizsai telepén is Coca-Cola üzem létesítését kezdték el. Igaz, ez csak a jö­vő nyári szomjúságunkon eny­hít, 1971-ben kanizsai Coca- Colá­val látják el a balatoni nyaralókat és a Dunántúl nagy részét. Mintha fényképeznék őket úgy mosolyognak, szolidak és szelídek. Ilyen lenne a tengeri medve, és ilyen a rend zord őre? A Portsmouth­ kikötőben kapták lencsevégre őket. Vakáció A héten 1200 szakmunkás­tanuló kezdte meg a nyara­lást. Jól felszerelt, kicsinosí­tott üdülők várják a fiatalo­kat Zamárdiban, Szántódon, Máriafürdőn és Edericsen. Bunda­nadrág Ilyen nevű ruhadarabot már nagyanyáink is viseltek. Azért ez némileg vonzóbb látvány. Nem? Tériszony nélkül Óriási ballon, rajta lélek­vesztő kerekes tákolmány, azon parányi ember. A lég­gömb hatalmas antennát rejt magában, mellyel a mexikói VB távközlő holdjainak jeleit is veszik. Akár a légy a falon, úgy „mászkál” a ballonon ez a sajátos festőállvány. A spe­ciális munkát végző mester egyesek szerint azt nyilatkoz­ta, ennyi erővel akár az Eiffel­­tornyot is befesthetné. Állító­lag a párizsi cirkusz igazgató­ja máris érdeklődött Iránta... Mini szkafander A gép egyike azon régi égi határoknak, melyek az emlé­kezetes „Azok a csodálatos férfiak” című filmben röpköd­tek. A pilóta, aki ízléses mini­szkafanderben készül a fel­szálláshoz, Imogen Hassel an­gol filmszínésznő. Abban két­kedünk, hogy ez a viselet szé­lesebb körben elterjedne a férfipilóták között, az viszont biztos, hogy a csinos Imogen nagy sikert aratott a Black­­bushe repülőtéren felsorakoz­tatott veterán „varrógépek” személyzete előtt. 14-20 éves fiatalok! A Magyar Rádió és Televízió szerkesztői fokozottabban szeretnének támaszkodni ifjú nézőik, hallgatóik véleményére. Ezért várjuk olykor 14 és 20 év közötti tanuló, szakmunkás-tanuló, illetve a mezőgazda­ságban vagy az iparban dolgozó fiatalok jelentkezését, akik szá­munkra a televízió és a rádió műsorairól — időnként — véleményt mondanak. Kérjük a jelentkezési lap kitöltését és visszaküldését.* A rendszeres értékelők között több jutalomtárgyat, köztük televíziót, rádiót sor­solunk ki. Név: Lakcím: Életkor: Foglalkozás: .................................................................................................................... A tanulókat kérjük, írják be, hogy milyen típusú iskolába (gim­názium, technikum, szakközépiskola, főiskola, egyetem stb.) járnak, a már dolgozók írják be legmagasabb iskolai végzettségüket: .......... Otthonukban van-e rádiókészülék? Otthonukban van-e televíziókészülék? Köszönettel MAGYAR RADIO ÉS TELEVÍZIÓ Tömegkommunikációs Kutatóközpont • A jelentkezési lapot levelezőlapra ragasztva, vagy levélborítékban 1 forintos bélyeggel kérjük a következő címre küldeni: „Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutatóközpont — Buda­pest Vill., Bródy Sándor u. 5—7.” MAGYAR IFJÚSÁG napirenden DIPLOMÁCIAI NAPTÁRUNK Ezekben a napokban a szomszédos Ausztria köztársasági el­nökét, Franz Jónást üdvözölhetjük hazánkban, jövő héten Dzsa­­far Nimeri szudáni elnök lesz a vendégünk, Fock Jenő miniszter­­elnökünk június elején viszonozta Belgrádban a jugoszláv kor­mányfő magyarországi látogatását, Péter János külügyminisz­ter pedig a minap érkezett vissza Norvégiából. S ez csupán a júniusi magyar diplomáciai naptár néhány eseménye, amely várhatóan tovább gazdagodik a legközelebbi hetekben. Kétség­telen, hogy napjainkban zsúfoltabb a magyar vezetők, népköz­­társaságunk külpolitikája irányítóinak utazási és vendéglátási programja. És ebben nincs semmi rendkívüli. Kapcsolataink jól fejlődnek a szocialista világgal és a felszabadult országokkal, s népköztársaságunk eredményei, növekvő tekintélye nagyobb lehetőségeket nyitott a tőkés országokkal való kapcsolataink bővítésére is. Ismeretes, hogy a Varsói Szerződés országainak vezetői fő­városunkból bocsátották szárnyra az összeurópai biztonsági ér­tekezletre szólító nyilatkozatot, amely budapesti felhívás néven széles körű visszhangot keltett. Ezt a felhívást egészítette ki a szocialista államok külügyminisztereinek prágai napirendi ja­vaslata, amelyről azóta külügyminiszterünk Moszkvától Hágáig, Stockholmtól Berlinig, éppen úgy, mint Budapesten a hozzánk látogatott jugoszláv és olasz külügyminiszterrel széles körű esz­mecserét folytatott. Természetesen a magyar diplomáciai kezde­ményezések kapcsolódtak a Varsói Szerződés többi tagállamá­nak hasonló lépéseihez. Legutóbb Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter tárgyalt Párizsban a francia kormány vezetőivel, s az európai biztonság kimunkálását szolgálják többek között a szovjet—nyugatnémet, a lengyel—nyugatnémet és az NDK és az NSZK kormányfőjének részvételével Erfurtban, majd Kas­­selban folytatott tanácskozások. Vagyis: az európai realitások elismerését a túloldalon is — negyedszázaddal a második világ­háború után. Diplomáciánk a mi szerény eszközeinkkel igyek­szik részt venni és hozzájárulni ehhez a bővülő kelet—nyugati párbeszédhez, az európai biztonsági értekezlet létrejöttéhez. Nem egyedül tesszük erőfeszítéseinket, hanem együtt a szövetsé­geseinkkel, s éppen ez ad tekintélyt, nyomatékot szavainknak. Ha a budapesti felhívás óta kontinensünkön lezajlott kelet­­nyugati találkozókat, kétoldali megbeszéléseket mérlegeljük, s figyelembe vesszük, hogy a NATO-országok közelmúltban Ró­mában tartott tanácsülése a korábbi, lényegében elutasító állás­ponthoz képest némi előrehaladást ígért — immár kimondhat­juk, hogy az európai biztonsági tanácskozás tulajdonképpen már elkezdődött. Pontosabban: az eszmecsere immár olyan széles kö­rűvé vált, hogy remélhetően hamarosan konkrétabb formában napirendre kerül az értekezlet összehívása. Az eszmecsere már eddig is azt bizonyítja, hogy kontinensünk népei olyan kedve­zően fogadták a szocialista országok kezdeményezéseit, hogy im­már a NATO-országok sem zárkózhatnak el egy ilyen értekez­let megtartása elől. Ennek érdekében folytatja erőfeszítéseit a magyar diplomá­cia, szoros együttműködésben szövetségeseinkkel, kedvezőbb kö­rülményeket teremtve az Európa biztonságát szavatoló érte­kezlet sikeréhez. A­T 89 EZER FIATAL KÉPVISELETÉBEN Hónapokon át hasznos eszmecserék és élénk viták zajlottak a mezőgazdaság állami üzemeiben dolgozó fiatalok körében. A KISZ központi bizottsága, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal és a MEDOSZ elnökségével közösen kezde­ményezte és szervezte az állami gazdaságokban, az erdőgazda­ságokban és a vízügyi kirendeltségeknél dolgozó fiatalok élet- és munkakörülményeit fölmérő helyi, területi és megyei tanács­kozásokat. Az országos aktívaértekezletet megelőző különböző fórumokon csaknem 2000 felszólaló és küldött mondta el a vé­leményét üzemének eredményeiről, munkatársainak gondjairól, örömeiről. A mezőgazdaság állami üzemeiben 276 664 ember dolgozik. Közülük több mint 89 000 harminc éven aluli, tehát csaknem minden harmadik dolgozó fiatal. Tudott és elismert tény, hogy az állami és erdőgazdaságok voltak hazánk első szilárd mező­­gazdasági árutermelő bázisai. A kutatások és a tudományok eredményeinek gyors gyakorlati felhasználásával, az anyagi és műszaki bázis nagyarányú fejlesztésével, a népgazdaság legkor­szerűbb mezőgazdasági egységeivé fejlődtek. Példamutató tevé­kenységük, szervezettségük szinte felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a termelőszövetkezeti gazdaságok kialakulásához, a szocialista termelési viszonyok megszilárdulásához és a falusi ifjúság eszmei, politikai, szakmai neveléséhez. Külön tanulmányt érdemelne, hogy mi mindenről beszélt és mondott véleményt a kétezer felszólaló. Elmondták, hogy mit tettek és tesznek a termelés fokozásáért és az egyre­­növekvő szakmai igények kielégítéséért. Mintegy tízezer főre tehető már az állami mezőgazdasági üzemekben dolgozó fiatal agrárértel­miség. A képesítéssel rendelkező szakmunkások száma is meg­haladja a nyolcezret. A MÉM különböző szakiskoláiban je­lenleg tízezer fiatalt taníttatnak az üzemek. A műszaki forra­dalom már nem álom, hanem valóság! A modern technika és a kémia alkalmazása mind jobban tért hódít. Megnyugtató és örvendetes dolog, hogy az állami üzemekben dolgozó ifjúság lépést tud és akar tartani a fejlődéssel. Ennek egyik bizonysága, hogy a fiatalok szinte úttörő kezdeményezői voltak a szocialista brigádok létrejöttének. Jelenleg mintegy hatvanezer fiatal dol­gozik a többszörösen kitüntetett brigádokban, 118 fiatal érde­melte ki a Szakma ifjú mestere, 163 pedig a Kiváló ifjú mérnök és a Kiváló ifjú technikus címet. őszintén és nagyon bátran mondtak véleményt a fiatalok üzemük, gazdaságuk problémáiról, az erkölcsi, politikai, szak­mai nevelés ellentmondásairól, a pályaválasztás és a munka­helyi beilleszkedés erkölcsi, anyagi elismerésének tapasztala­tairól, az érdekképviselet és az érdekvédelem gyakorlati hely­zetéről. Sok szó esett a folyamatos foglalkoztatásról, az időszaki munkát végző lányok és fiatalasszonyok életéről, az üzemi ét­keztetésről, a munkásszállásokról és az elvándorlásról. Mert ilyen is van. A termelőszövetkezetek egy része a már kész, gya­korlatban „vizsgázott” szakemberek csábítása révén biztosítja saját szükségletét. Sokan felvetették, hogy alacsony a kezdő mérnökök és technikusok fizetése. Hogy sokkal kevesebbet ke­resnek, mint a kezdő szakmunkások. Szinte kivétel nélkül min­den tanácskozáson szó esett a lakáskérdésről. A községektől tá­vol eső pusztákon, majorokban és erdőkben még mindig régi, toldozott-foldozott épületekben van a szolgálati lakások elég je­lentős része. Az épülő új szolgálati lakásokat zömmel az idősebb dolgozók kapják. Több gazdaság és üzem fiataljai panaszolták, hogy gazda­sági vezetőik úgyszólván teljesen elfeledkeznek a KISZ-alap­­szervezetek segítéséről, támogatásáról. Azt mondják: ha lesz KISZ-élet, kaptok pénzt klubra meg berendezésre is, de előbb mutassátok meg, hogy mit tudtok. Ám hogyan legyen szervezeti élet, ha a legelemibb feltételek is hiányoznak. Íme egy kis csokor az örömökből és gondokból. A június 23—24-én sorra kerülő országos tanácskozás folytatja a megkez­dett munkát. A vízügyi kirendeltségek fiataljainak országos ta­nácskozására későbbi időpontban kerül sor. Rájuk, az ő munká­jukra, helytállásukra most minden percben szükség van. Jó munkát, eredményes, hasznos tanácskozást! Németh Sándor MAGYAR IFJÚSÁG370/24

Next