Magyar Ifjúság, 1970. május-augusztus (14. évfolyam, 17-34. szám)

1970-08-07 / 31. szám

A HÉTVICCES MEGLEPETÉS Érthetetlen — Apu, a tinta nagyon drága? — Ugyan, dehogy, kis­fiam. — Akkor igazán nem ér­tem, az anyu miért balhé­zott, amikor véletlenül ki­öntöttem egy üveggel a szőnyegre... MÁSOLAT — AZONNALI Álmatlanság Egy idős hölgy éjjel há­romkor felcsengeti orvosát: — Doktor úr, már négy órája állandóan az egyik oldalamról a másikra for­dulok, és sehogyan sem tu­dok elaludni! — Hát csoda? Ha el akar aludni, akkor feküdjön nyugodtan! INSTANT copies of tre­­ instant Copies Olcsó sajtok Az olcsó sajtokról az élelmi­szerminőség-ellenőrző szakemberek megállapítot­ták, hogy bár ízük, minő­ségük ellen nincs kifogás, „megjelenésük”, azaz cso­magolásuk nem felel meg a követelményeknek. A vizsgálatot követően több olcsó sajt kifejezte abbeli reményét, hogy a vonzó sajtkülső ezután nem­ csupán a nemes faj­ták sajátja lesz. Zokogó sisak Hát ezt is feltalálták végre, a zokogó tűzoltósisakot! A meghökkentő japán újítás csak az első pillanatban tűnik képtelenségnek. A si­sakról sűrű patakokban alá­zúduló víznek ugyanis ko­moly funkciója van: oltás közben védi a tűzoltók fe­jét a perzselő hőségtől. Zseni Gyors karriert futott be egy romániai fűrésztelep fiatal segédmunkása, Vasile Si­­taru. Alighogy munkába állt, felfigyeltek rá, hogy az épületfák bonyolult mére­teit villámgyorsan számít­ja ki — fejben és hibátla­nul. Hét számjegyes össze­gek szorzását hamarább végzi el, mint a számoló­gép. Vasile különös képes­ségeit szakemberek vizsgál­ják. Menő fej Ez a fej, csakugyan szó sze­rint „menő” fej, mert egy virgonc fekete hangyához tartozik — persze sokszo­ros nagyításban! KISZ-esek segítsége A litkei Kossuth Terme­lőszövetkezet gabonát árai­ban is sok kárt okozott a viharos erejű szél. Az erő­sen megdőlt gabonát nehéz kombájnnal aratni. Előke­rültek hát a régi szerszá­mok, a kaszák és a lovas fű­kaszáló gépek. Így vágják a búzát. Fiatalok siettek a közös gazdaság segítségére. A KISZ-alapszervezet tagjai jórészt az iparban dolgoz­nak. Többségük most sza­badságot kért munkahe­lyén. A fiúk és leányok né­pes serege négy napon át aratott, kévébe kötötte a kalászokat. Azt a területet „szállták meg”, ahol a kombájn nem tudott ha­ladni, mert kalászok feküd­tek útjába. A „hadjáratot” Vérségi Edit, a községi KISZ-titkár vezette. Óriásszobrok Európában egyedülálló vállalkozás színhelye a Dráva menti síkságból ki­emelkedő 442 méter magas Szársomlyó. Egy fiatal pé­csi szobrász, Bocz Gyula óriási szobrokat farag ki a hegy mészkő tömbjeiből! A művész — aki egyébként „civilben” a Sophiana Gép­gyár munkása — évek óta dolgozik a szársomlyói sziklák „átalakításán”. Különös divatbemutató zajlott le a Divatáru Nagykereske­delmi Vállalat bemutatótermében: miközben mindenki hápogott a melegtől, felvonultatták a téli sál-, kendő- és nyakkendő-újdonságokat. Ez a csinos kislány is csak a fotósok kedvéért viselte nyugodtan a képen látható sísze­relést, aztán messze hajította magától, mert szerencsére a tél még távolinak tűnik. Kápolna tárlat Nyaralók, víkendezők, ér­demes megállni a balaton­­boglári kápolnánál. Szep­tember 20-ig mindennap megtekinthető a Kápolna­tárlat, Galántai György és Papp Oszkár festőművész, Haris László fotóművész, Magyar József és Molnár V. József grafikusművész munkáinak gyűjteménye. Minden vasárnap délelőtt 11 órakor rövid műsor: gi­táron játszik Sztankovits Béla, verset mond Nagy Attila. Búcsúztató és fogadás A katonai főiskolára, a központi katonai kollé­giumba és a központi tiszt­helyettesi iskolára felvett budapesti fiatalok és hoz­zátartozóik bensőséges ünnepségen vettek részt. A Magyar Néphadsereg Köz­ponti Klubjának nyári he­lyiségében a KISZ buda­pesti bizottsága búcsúztatta a fiatalokat, a néphadsereg nevében pedig Horváth Já­nos vezérőrnagy, a Zalka Máté Katonai Műszaki Fő­iskola parancsnoka köszön­tötte a jövő tisztjeit, tiszt­helyetteseit. Az ünnepséget a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrend­del kitüntetett Művész­­együttesének műsora, majd a fiatalok és a katonai fő­iskolák tisztjeinek baráti beszélgetése követte. Angol hobby Nemrégiben még a némete­ket tartották a legszenvedé­lyesebb fotoamatőröknek, néhány éve azonban a bri­tek törtek az élre. A sta­tisztikai adatok tanúsága szerint 1969-ben a szigetla­kók nem kevesebbet, mint 95 millió font sterlinget költöttek erre a hobbyra. Ezer szerencséjük az ango­loknak, hogy hobbyjuk csupán a fotózás és nem — horribile dictu — a mini italos üvegek gyűjtése ... Ebdolog A mélynövésű „családtag” szomorúan várja a megváltó pillanatot, amikor gazdája továbbvonszolja, bár lehet, hogy csak egy másik üzletig. A portál pereme olyan ma­gas, hogy még a kényszerű pihenőidőt sem tudja kelle­mesen eltölteni... Szoba­fogságban A szegedi járási bíróság egy fiatalkorúakból álló ga­leri ügyében ítélkezett. A társaság betöréseiről, ga­rázdálkodásairól vált hír­hedtté. A bíróság a banda négy tagját javítóintézeti nevelésre ítélte, a többieket próbára bocsátották azzal a kikötéssel, hogy este 8 után nem hagyhatják el a lakásukat. A környék lakói kíváncsian várják, vajon használ-e a szobafogság a gazemberpalántáknak? Folytatásos Gabriel Gabriel Estevo-Mongia­­ni, mozambique-i fiatal­ember olyan hosszú, mint egy folytatásos regény. Alacsonyabb szobákban csak ülve tárolható és 2 méter 64 centiméteres ma­gasságával , minden bizony­nyal első a világon cen­tikben kifejezett nagyságát tekintve. A tudósok sze­rint 24 éves koráig nő az ember. Mivel Gabriel csu­pán 22 esztendős, remény­kedhet, hogy saját magas­sági rekordját még fokozni tudja! Juj! Kánikula ide vagy oda — ez azért váratlanul jött. A lapátnyél görcsös megraga­dása arra enged következ­tetni, hogy valaki ezért pil­lanatokon belül lakolni fog... Megnyílt a IV. Országos Középisko-­ iai Honismereti Tábor Za­laegerszegen. A táborozók két héten át ismerkednek a zalai tájak szépségeivel, ne­vezetességeivel. MAGYAR IFJÚSÁG MAGYAR IFJÚSÁG „MECÉNÁSOK" ÉS TANULÓK öt év óta egyenletesen csökken a társadalmi ösztön­díjjal tanuló egyetemisták és főiskolások száma. A Művelődésügyi Minisztérium felmérése elgondolkoztat­hat mindenkit, aki csak szívügyének tekinti a szakem­ber-utánpótlást. Tizenegy esztendővel ezelőtt, amikor az 1959/ 60-as tanévre először hirdették meg a társadalmi ösztön­díjakat, országszerte nagy volt a nekibuzdulás mindkét oldalon: kezdeményeztek a vállalatok, intézmények, s örömmel jelentkeztek a fiatalok. Néhány év alatt el is jutottunk odáig, hogy a felsőfokú tanintézetek­ben tanulók 22 százaléka már valamelyik vállalatot, in­tézményt, közületet tekinthette „mecénásának”. Ekkor azonban fordulat állt be, s ma már az egyetemisták­nak alig 12 százaléka élvezheti az ösztöndíjrendszer e hasznos formáját. Okot mindkét oldalon találunk. Kétségkívül befo­lyásoló tényező, hogy a vállalatoknak az ösztöndíjat a részesedési alapból kell kifizetniük. Számukra te­hát — legalábbis látszatra és pillanatnyilag — az a kifizetődőbb, ha „kívülről” hoznak új diplomásokat, s nekik adnak akár magasabb fizetést is a béralap terhére. Hasonlóképpen közrejátszik a kényelmesség is. Egyes vezetők úgy vélik, egyszerűbb „szakember­igénylistákat” benyújtaniuk az egyetemeknek, mint keresni, kutatni és megtalálni a megfelelő, az üzem m­­rikája iránt éppen a közvetlen kapcsolat hatására jobban érdeklődő, s oda magukat előre szívesen le­kötő fiatalokat. Megvannak persze a megtorpanás okai a másik oldalon is: egyre több fiatal érzi, hogy az általa választott területen minden előzetes megkötött­ség nélkül is könnyen el tud helyezkedni a diploma megszerzése után. Így sorolhatnánk tovább az okokat: az ösztöndíja­­sok kisebb megbecsülését tükröző alacsonyabb kez­dőfizetéseket; a tavaly megjelent rendelet-módosítás figyelmen kívül hagyását; a szélesebbre nyitott skála „minimumainak” alkalmazását. . Akármelyiket is nézzük, mindegyik legfeljebb ma­gyarázza a csökkenést, de egy sincs közöttük, amely megkérdőjelezhetné magát a társadalmi ösztöndíjat. Ellenkezőleg! A tizenegy éve bevezetett rendszernek továbbra is fontos hivatása a szakember-utánpótlás tökéletesítése, s nem utolsósorban a fizikai dolgozók gyermekeinek pártolása. Országszerte ezekben a napokban, hetekben dönte­nek a társadalmi ösztöndíjak meghirdetéséről. Remél­jük, az idei ősz tapasztalatai már azt bizonyítják, hogy az illetékesek előtt ismét tekintélyének, jelentőségé­nek megfelelő a társadalmi ösztöndíjak becsülete. B. Gy. KIÁLLÍTÁS ELŐTT Hamarosan kaput nyit a 67. Országos Mezőgazdasá­gi és Élelmiszeripari Kiállítás. Bemutatja a felszaba­dulás óta eltelt 25 esztendő mezőgazdasági és élelmi­­szeripari eredményeit, a mezőgazdaság termelési mód­jában és a parasztság életkörülményeiben bekövetke­zett forradalmi átalakulást. A szocialista országok nemzeti bemutatóin keresztül számot ad hazánk és a KGST-országok műszaki-tudományos és gazdasági együttműködésének eredményeiről. Komoly és nagyon nehéz feladatra vállalkoztak a kiállítás rendezői, hiszen mindent bemutatni, mindent láttatni és érzékeltetni szinte lehetetlen. Ez a negyed­század a mezőgazdaság és az élelmiszeripar gyökeres átalakulásának és fejlődésének korszaka volt. Hétezer négyzetméternyi új pavilon készült a már meglevő 35­ ezer négyzetméter fedett csarnok mellé. A szabadtéri bemutatók területe 65 ezer négyzetméterre növekedett. A legutóbbi kiállításon, 1967-ben 1035, a mostanin pedig 2235 eredményt mutatnak be a gazda­ságok. örvendetes módon gyarapodott a külföldi kiállítók tábora. Hét szocialista állam: a Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK és Románia küldte el termékeit. Ír Mongólia dokumentációs bemutatót rendez. A tőkésországok közül Anglia, Auszt­ria, Belgium, Dánia, Franciaország, az NSZK, Hollan­dia és Svájc különböző cégeinek termékeit láthatjuk. A huszonnégy napig nyitva tartó kiállítás sok érde­kes programot, nemzeti, szövetkezeti és ifjúsági napot ígér. A lovasjátékok és lovasversenyek egy héten át zajlanak. A szabadtéri színpad naponta háromszor ad majd műsort. Minden látogató kedvére nézelődhet, és ami még lé­nyegesebb: tapasztalhat! N. S. OKOT ADÓ BIZALMATLANSÁG Panasz nyomán utaztunk Békés megye egyik közsé­gébe, ahonnan — így a panasz — a termelőszövetkezet traktoros iskolára küldött 15 fiatalembert, majd tanul­mányaik befejeztével, jogaik és érdekeik semmibe vé­telével azt kívánja tőlük, hogy a kukoricakapálásban bizonyítsák: valóban kiérdemlik a traktort... Tulajdonképpen örülnünk kellene, hogy egyetlen traktorossal sem tudtunk beszélni, mert gépeikkel a határban voltak, hogy dolgunk végezetlenül fordulhat­tunk meg. Ám magunkkal hoztuk a megíratlan riport tanulságait.­­ A panasz megalapozatlan volt. Nincs is sok értelme annak, hogy az olvasót tovább terheljük vele. Ezért csupán a majdnem­ téma lezárásául mondjuk el, hogy a szóban forgó tsz mind gazdaságilag, mind jogilag megalapozottan váltótársként kívánta szabályos, előre megszerkesztett és aláírt szerződéssel a 15 fiatalt foglal­koztatni. Kis, egészen kicsiny hiba történt csupán. Ha úgy tetszik, emberi, tehát semmiféle paragrafussal meg nem fogható tévedés. Egy ember félreértette a dolgot, és már-már a vád tagjára emelten továbbította. Ez a KISZ-titkár volt. Mostanában különösen sok szó esik az ifjúságról, s elsősorban az MSZMP Központi Bizottságának határo­zata nyomán ugyancsak napirendre került az ifjúsági törvény előkészítése, mint ahogy érvényben van a kor­mányhatározat — naponta hivatkozunk rá —, amely megtetézte az ifjúság nevében, a fiatalok érdekeinek védelmében fellépő ifjúsági vezetők jogait és lehetősé­geit, lehetővé tette, hogy még inkább partnerei legye­nek az állami és társadalmi szerveknek, illetve gazda­sági vezetőknek. De vajon csak azért válik valaki partnerré, mert er­re törvény jogosítja fel, vagy azáltal, hogy felelős vé­leményt mond, felelősséggel foglal állást? Nyilvánvaló a válasz és le kell szögezni, hogy nem személyre szóló. Minden olyan fiatalra vonatkozik, akit egy közösség szószólójául választ, s akitől joggal elvár­ják, hogy ne adja meg a kétkedés lehetőségét. K. E. 70/31 MAGYAR IFJÚSÁG3

Next