Magyar Ifjúság, 1970. szeptember-december (14. évfolyam, 35-51. szám)

1970-11-27 / 47. szám

MAGYAR IFJÚSÁG TERMÉSZET­TUDOMÁNY TECHNIKA Az Interkozmosz 24-ről, a szocialista országok negyedik közös űrállomásáról készült ez a kép, fellövése előtt a szerelőcsarnokban. A mesterséges holdat a Nap ibolyán­túli és röntgensugarainak s a földi légkör felső rétegére gyakorolt hatásuknak tanulmányozására bocsátották fel. P. Ik I 1. AZ ORVOS VÁLASZOL Levelekre röviden H. J., Sarkad. Az első lépést, a legnehezebbet már megtette, most folytassa, amit megkez­dett, és tegyen eleget az orvos előírásainak. De nem tessék­­lássék módon. A gyógyulni akarás sok esetben fél gyó­gyulás! NI. Elemér, Croswig. Nincs oka az elkeseredésre. Leírása alapján a panaszok egyszerű megfázástól is származhatnak. Nem hinném, hogy bármilyen műtétre szükség lenne. Ha csak a felsorolt tünetek áll­nak fenn, ez sem lehet akadá­lya a házasságnak, akkor már­is írhatják a meghívókat. „Van-e még mit tenni?” Le­veléből csak azt állapíthatom meg, hogy indokolatlan a fé­lelme. Az alaki változás és a vélt ok között összefüggés nincs. A továbbiakban ez nem lehet akadálya esetleges kez­deti sikertelenségének, csupán lelki érzékenysége az ok, de később ez is rendeződik. Erre számíthat! G. Károly, Kecskemét. A fülcseppeket használat előtt testmelegre, 37 C fokra kell felmelegíteni. Ezt az üveg kézben tartásával el lehet ér­ni. A túl hideg vagy túl me­leg gyógyszer a hármas ívjá­ratot, az egy­ensúlyszervet in­­gerli, szédülést, hányást vált­hat ki. M. Mária nem bírja meg­állni, hogy ne egyen édessé­get, kérdi, mit tegyen? Le­gyen erős és álljon ellen a kí­sértésnek. Megéri! Bár 58 kiló­jával még nem tartozik a túl­súlyosak közé, de ha nem hagyja abba a nassolást, oda­kerülhet! K. Mihály, Nagykőrös. A szem kötőhártyagyulladása nem törvényszerűen visszaté­rő betegség. Legfeljebb arról lehet szó, hogy adott környe­zetben a hajlamosító ténye­zők erősebben hatnak. A be­tegség megelőzésére kérje ki a szemészeti szakrendelés or­vosának tanácsát. R. Lászlóné, Nyíregyháza. Az említett orvosságok a kí­vánt állapot elérését nem be­folyásolják. További tenni­valóit nőgyógyászati szakren­delésen mondják majd meg. P. Tiborné, Budapest. A ke­rületi audiológiai szakrendelé­sen közlik majd tudnivalóit, tennivalóit. A kerületi rende­lőintézetben igazítják útba. R. Teréz, Budapest. Keres­sen fel szerkesztőségünkben, fogadóórámon. Akkor megbe­széljük majd, hogy valóban olyan kilátástalan-e a sor­sa, mint amilyennek ír­ja. Személyesen kívánok vá­laszolni a sárisápi J. Imrének, a kerepesi H. Sándornak. M. Sándor keressen fel menyasz­­szonyával együtt, ha erre még szükség lenne. Dr. V. P. Figyelem! Pályázat! Következő három számunkban részleteket közlünk egy decem­berben megjelenő új filmből. Minden alkalommal felteszünk olvasóinknak 2-2 kérdést. A válaszokat január 31-ig küldjék be a következő címre: FOMO Bp. V., ker. Báthori u. 10. Propaganda Csoport A helyes megfejtőket díjazni fogjuk. Csak budapestiek pályázhatnak! Az Abwehr ügynöke Bemutatjuk Klimovot, a szovjet hadsereg volt tisztjét, a Lett­ország megszállt területén működő hitlerista kémiskola nö­vendékét. A Leningrádnál állomásozó német csapatok a szovjet hadse­reg támadását várják, de nem tudják, melyik irányból. Klimovot bízzák meg a feladattal, hogy derítse fel a szovjet hadsereg terveit. Klimov­­ nem lett áruló. Kapcsolatot teremt elvtársaival, és a tőlük kapott feladat végrehajtása érdekében tovább dolgozik a németeknek úgy, hogy ne keltsen gyanút. Milyen feladattal tért vissza Klimov a kémiskolába? Hogy hívják Klimov alakítóját? Ashabádban a Vízügyi Minisztérium épülete egy­szerű, modern. Előtte pom­pás szökőkút permetezi az üdítő vizet. A minisztériu­mi szobájában fogad I. B. Zaharcsenko, a Kara-Kum­­csatorna építésvezető fő­mérnöke. Zöld teával kí­nál, és a falon függő tér­képre mutat: — Önök tudják, hogy az egész világon milyen kincs az éltető víz, és milyen fon­tos az okos vízgazdálkodás. Ismerik természetátalakító terveinket, amelyekkel fo­lyók irányát változtattuk meg és tengereket alkot­tunk hazánk területén. 1954-ben került napirendre a szomjazó Türkménia víz­­gazdálkodásának megalko­tása. Az élet vize A repülőgép 6000 méteres magasságokban jár. Alattunk holdbéli táj, kiégett kráterek, szélbarázdálta homoktenger, kopár, szürke, vigasztalan dombok. Ez a fekete homok a Kara-Kum-sivatag. Végtelenül kietlenül terül el, ameddig a tekintet a gép kis ablakán el­kalandozhat. Aztán a távolban feltűnik a ké­ken csillogó Kara-Kum-csatorna. Türkmén nyelven: az élet vize. 1 millió hektárnyi területet öntöznek, virágzó növényi kultúrát teremtenek a szovjet emberek a több mint 1000 kilométer hosszú Kara-Kum-csatorna megépítésével dolnunk kellett az éltető és drága víz tartalékolására rendkívül száraz időjárás esetére. Ezért amíg az új szakasz épült, a régi csa­torna szélesítése is folyt, és meg kellett építeni az első víztároló medencét, hogy a téli vizeket is felfogjuk, s ezzel biztonsági tartalékot képezzünk. Az építkezésben minden korszerű földgépet felhasználtunk. Az átlagos építkezések gépesítéséhez viszonyítva itt az arány há­romszoros. Ebben a sza­kaszban jutott el az Amu Darja vize Ashabádig. Itt, ahol a század elején még gyakori volt a szomjhalál, szökőkutak díszíthetik a vá­rost, s az építészek már ter­vezik a hajókikötőt... Hajóút a sivatagban­ ­ A harmadik szakasz­ban a Mérvtől az Airekig 845 kilométerre nyújtózik majd az életet adó csator­na, s akik 1972-ben idelá­togatnak, hajóutat tehetnek majd a sivatagban. A har­madik szakasz építése két év múlva befejeződik, s már most foglalkozunk a negyedik szakasz tervezésé­vel, amelynek érdekessége, hogy szubtrópusi zónát szel át, és a csatorna hossza 1300 kilométer lesz. Az új ötéves tervünkben kezdjük meg ennek az építkezésnek az előkészítését, miközben az előző szakaszon a csa­torna szélesítése folyik.­­ A türkmének az élet vizének nevezték el a csa­tornát ... — Igen, a vizet csak az tudja becsülni igazán, aki legalább egy napig szom­jazott. Egyszerű volna azt mondanom, hogy vizet ho­zunk a szomjazóknak. Sze­retném, ha megértenék, itt a víz az élet alapfeltétele. Víz nélkül szomjaznak em­berek, állatok, víz nélkül nincs élelmiszer, nincsenek iparnövények. Itt a víz minden élet és gazdaság alapja. A vízzel való öntö­zés — létkérdés. — Eddig a csatornaépítés volt a legfőbb téma ... — A csatornaépítés csak a kezdet. Említettem a szubtrópusi zónát. A keleti ember azt mondja, a növé­nyek királya a fügepálma. Feje tűzben ég, de lábát vízben áztatja. Nos, ennek a nagy értékű haszonnö­vénynek a telepítése is sze­repel tervünkben a követ­kező zónában. De alapvető, hogy a csatorna mellé szov­­hozok és kolhozok települ­nek. A mi feladatunk, hogy kiépítsük az öntözőhálóza­tot, majort létesítsünk, hogy azonnal megkezdődjék a növények termesztése. A majorokat — vagy ha tet­szik, farmokat — vízzel, gázzal, villamosítással, te­lefon- és úthálózattal lát­juk el, és nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy vasbetonelemgyárunk a leg­nagyobbak közé tartozik a Szovjetunióban. Egymillió hektár öntözése — Milyen méretűek a gazdaságok? — A kísérletek beigazol­ták, hogy a 10 000 hektár nagyságú gazdaság — amelynek kiépítése, ültet­vények telepítése, az épít­kezés, erdőtelepítés körül­belül öt évet vesz igény­be — a leggazdaságosabb. Elvünk, hogy megteremt­sük az alapfeltételeket biz­tosító „magot” és évről év­re fejlesszük tovább. A far­mokat például legelőször száz lakással látjuk el, s mire elkészül, 500 lakásos települést adunk át az ille­tékes állami gazdaságnak. Ilyen, új kultúrákat te­remtő komplex vállalat mindössze három működik a Szovjetunió területén. — Önök új emberi tele­püléseket hoznak létre az öntözött területeken. Ho­gyan biztosítjuk ehhez a munkaerőt? — Most 26 ezer munká­sunk, alkalmazottunk van, akik a Kara-Kum-csatorna építésében, a növénykultú­ra, a telepek kiépítésében vesznek részt. A napokban vettük számba: embereink között harminckét nemzeti­ség található. Végső sorban azonban a helyi lakosság az, amely szívvel-lélekkel szol­gálja ezt a nagyszabású ter­vet. És persze, ma már minden munkafázishoz kép­zett szakembereink vannak. Nagy számban képezünk hidrotechnikusokat, és az ashabadi mezőgazdasági főiskolán kapnak diplomát az öntözési szakemberek. A Kara-Kum-csatorna 1985-re éri el a Kaspi-ten­­gert. Egymillió hektárnyi területet öntöznek, de a tudo­m­ányos és műszaki szá­mítások szerint ez a terület 4 millió hektárra növelhető. A finom szálú, egyiptomi típusú gyapot, az értékes fügepálma és a sivatagi nap tüzében élő gyümölcs több tízezer tonnányi meny­­nyisége jelzi majd, hogy az ember úrrá lett a természe­ten , visszafordítja a fo­lyókat, legyőzi a nap he­vét és a sivatagot. K. M. A sivatagi homokdűnéken nincs növényi élet. Csak az ember és a teve dacol a mostoha körülményekkel A természetet szembeszállva . Először vegyék szem­ügyre a területet, amely a Káspi-tengertől az Amu Darja folyóig terjed. Kiet­len, sivár fekete homok. Nappal forró, éjjel hideg, és minden életet megél, mert Türkméniában az évi csapadék minimális. A tá­jat északon alacsony he­gyek szegélyezik, amelyek­nek csekély hőmennyisége nem szolgáltat elegendő vi­zet. A terület itt akkora, mint Franciaország, de la­kossága csupán kétmillió, mert csak a víz közelében lehetséges az élet. A három kis folyó vízmennyisége nem számottevő. A geoló­giai kutatások megállapí­tották, hogy a legnagyobb folyó, az Amu Darja, év­milliókkal ezelőtt a Kaspi­­tengerbe ömlött, azóta meg­változtatta útját. A legegy­szerűbb tehát a­ folyó vizét visszakényszeríteni a régi útra. Ez azért is lehetséges, mert a talajnak természe­tes lejtése van a Kaspi-ten­­ger felé, tehát zsilipezésre nincs szükség. — Milyen körülmények játszottak közre a munka megkezdésében ? — Ahogyan 1954-re visz­­szaemlékszem, a kezdet em­bertelenül nehéz volt. Első­sorban számolni kellett a forró sivatagi napsütéssel, amely eltikkasztja az em­bereket. Ezután számot kel­lett vetni azzal, hogy biz­tosítsuk a vizet a munká­soknak, majd a csatorna­mederben. S végül a siva­tagi csatornaépítésben nem volt szakmai tapasztala­tunk. „Húzni” a vizet — Feltételezhető, hogy a kiégett talajon a föld és a nap felszippantja a vi­zet ... — Igen, ez komoly ve­szélyt jelentett. Éppen ezért határoztuk el, hogy a csa­tornaépítést a folyónál, az Amu Darjánál kezdjük el. Kissé szokatlan eljárás ez a világ csatornaépítkezései­nek történetében, de a leg­természetesebb, ha magunk után „húzzuk” a vizet. Kép­zeljenek el egy építkezést: 15 kilométer távolságban elöl dolgoznak a bulldóze­rek, a földkotró gépek. Ezen az éghajlaton, amely kiszikkasztja az embereket, maximális gépesítésre volt szükség. A csatornának már az első szakaszában hajózhatónak kellett len­nie, mert az embereket a vízen — bárkákon, hajókon — szállásolták el, ott mű­ködtek az irodák és a szük­séges műhelyek. Így a rend­kívül nehéz természeti vi­szonyok között a legjobb körülményeket tudtak biz­tosítani a csatornaépítők­nek. — Az elképzelés be­vált ... — Mint látják, a Kara- Kum-csatorna eljutott Ashabádig, s ott ahol ré­gen ivóvízhiány volt, ma már strandolni is lehet... Az első szakasz, az Amu Darjától a Murgab folyóig, 400 kilométeres szakaszon, a legnehezebb terepen el­készült, és ezzel 8800 hek­tárnyi földterület vált ön­­tözhetővé. — Milyen műszaki elkép­zelések szerint folyt tovább a munka? — Szakaszos megoldá­sokra volt szükség, mégpe­dig a területet öntöző kis folyócskák adták meg a természetes távolságokat. A második szakaszban a Mur­­gebtől a Mérv folyóig 530 kilométer hosszú csatornát építettünk. Itt azonban gon­ MAGYAR IFJÚSÁG1570/47

Next