Magyar Ifjúság, 1971. január-április (15. évfolyam, 1-18. szám)
1971-02-26 / 9. szám
A szavazást nem csak személyekre és együttesekre kérte a lap: véleményt mondtak a legjobb 1970-es angol nagylemezekről, kislemezekről, a legjobb tvvagy rádió show-ról, a legjobb disc-jockeyről is. A legjobb LP-nek a már csak nevében létező Beatles „LET IT BE”-je bizonyult, második George Harrison önálló lemeze, az „All Az eredmények véglegesek, a meglepetéseken is túlvannak az illetékesek, no meg az érintettek. Meghalt a király, éljen a király — a New Musical Express, a legnagyobb példányszámú, népszerű angol pop-hetilap szavazatai alapján eldőlt, kik az 1970-es Top Pop, azaz a pop- és beatzene legjobbjai listájának éllovasai. Things Must Pass", s a harmadik a „Led Zeppelin 3. számú albuma”. A legjobb kislemez a Mungo Jerry együttes „In the Summertime" című száma, noha a zenekar a világlistán csak a 15., az angol listán pedig a 11. helyet kapta. A második a Free „Allright Now” című lemeze, bár a Free a világlistán a 14. s az angol listán a 8. helyen áll. A legjobb tvshow-nak a „Top of the Pops” bizonyult, második a rádió Disco 2 műsora (amolyan Csak Fiataloknak!), s a harmadik a Cliff Richard tv-show. A legjobb disc-jockey Jimmy Savile. És most lássuk az énekeseket és zenekarokat, mert az igazi csemegék itt adódtak. A világlista legjobb férfi énekesei 13 éve szavaznak, s ezúttal ez a tizenkettedik győzelme! — Elvis Presley, őt Cliff Richard és Tom Jones követi. A zenei személyiségek világlistáját szintén „A Király” vezeti, utána Cliff Richard és Andy Williams jön. Engelbert Humperdinck az első listán a 17., ezen pedig a 23. helyen van... A legjobb női énekesek világlistáját Diana Ross vezeti, a következők: Melanie és Cilia Black—Dusty Springfield, azonos számú szavazattal, holtversenyben. A legjobb együttes a világlistán a Creedence Clearwater Revival, a Beatles és a Led Zeppelin előtt. Ez meglepetés, de nem csoda. A Rolling Stones az ötödik. Az angol lista legjobbjai: férfi énekesben első Cliff Richard,ugyancsak ő a legjobb énekes egyéniségek listavezetője, s mindkét listán Tom Jones áll mögötte). A legjobb női énekes Cilia Black (Lulu és Dusty Springfield előtt), s ő a 3. az énekes egyéniségek listáján. A legjobb együttes a Beatles, a Hollies és a Led Zeppelin előtt. A legjobb hangszeres együttesek: Shadows, C.C.S., Mr. Blue. A legjobb új együttesek: McGuiness Flint, Deep Purple, Free. A legjobb új lemezénekesek: Elton John, Dave Edmunds, Robert Plant. ig7. S akinek ennyi kevés lenne, néhány „csemege”: Donovan a 19. az angol listán; Joan Baez a 20. a világlistán; Bob Dylan a 8. a világlistán; a veterán Frank Sinatra 7. helyével alaposan megelőzi a 12. helyezett Mick Jaggert a világlistán; a Shadows 17. az angol együttesek listáján, s a világlistán nincs az első 20 között; Paul McCartney nagylemeze, a „McCartney” csak a 7. helyre volt jó az angol nagylemezlistán stb. stb. Mint minden listán, ezen is lehet vitatkozni. Egy azonban bizonyos: a megdönthetetlennek hitt trónok is meginognak egyszer, s a pop és beat világában sincs ez másképp. Elvis pedig? Az élő kivétel, aki egymagában erősíti a szabályt... „Elvis pedig? Az élő kivétel, aki egymagában erősíti a szabályt.. Cilia Black és a kisfia, Robert John Cliff Richard Mosolygó Buddha-fej? Perzsa népmese gyermekhőse? S a mediterrán fényű szemek, az arcmezők gödreiben bujkáló huncut kis figurák? S végezetül: a lassú szavak, az időtlen időkből fel-ki szakadok? Kazanlár Emil portréja ez, vagy csupán vázlat egy különös archoz? Soha fáradságosabban tárulkozó beszélgető partnert, soha könnyedébben adakozó barátot ... * Mit tudunk róla? 1939- ben született, Teheránban. Apja perzsa, édesanyja magyar. 1962-ben telepedett le végleg hazánkban, az ELTE oktatója volt, három iranisztikai évfolyam perzsa lektora. Nemrég végzett a francia—spanyol szakon. De tökéletesen beszél magyarul, jól angolul, mindent megért örményül és törökül. Két esztendeig dolgozott az Állami Bábszínházban. Az Eötvös Klubban működő egyetemi bábegyüttes vezetője vagy inkább „tótumfaktuma”. Édesanyjával együtt elbeszéléseket fordít az Európa Könyvkiadó Mai iráni elszólók című kötetébe. Szakdolgozatának témáját az összehasonlító színháztörténet tárgyköréből választotta.* Az Eötvös Klubban ülünk. Kazanlár Emil emlékezik: — Kertes házban laktam, örményül, törökül és perzsa nyelven beszéltek a szomszédok. Asszíroktól tanultam franciául. Életem döntő eseménye: hétesztendős koromban apám elégette, majd kidobta játékaimat, és megtiltotta, hogy rajzoljak. Azóta életformám a játék, a rajz. A színekre emlékszem legszívesebben. Imádtam a Nagy Bazárt, a „perzsavásárt”. A fedett tetős, boltíves bazárban és az épület előtt ezerszínű ésillatú portéka halmozódott: mozsarak, húsdarálók, szőnyegek, bugylibicskák, selymek, agyagkorsók és számtalan keleti étel. Az árusok improvizált ritmikus szövegekkel csábították a vevőket. A boltok előtt tömjénszerű botocskák égtek. Később a hétéves fiúk körülmetélési szertartásán láttam ősi perzsa bábjátékot. Tizenkét éves koromban már magam is előadtam a Jancsi és Juliska keleti változatát. S természetesen a perzsa miniatúrák: elkeseredetten követeltem édesanyámtól, hogy olvassa fel a miniatúrás könyvek epikus legendáit. Sok kis figura látszott e különös lapokon, amelyek majdnem azonosak, de mégsem egyformák, és valamilyen kapcsolat alakul ki közöttük. Griffmadarak, óriások, sárkányok, s nem utolsósorban emberek élnek e képeken, szüntelen mozgásban, szőnyegeken, mezőkön, tengervízben, a térben szétszórva, sosem statikusan. Persze azért realista gyerek voltam: nem hittem a Baba Now Rúzban, az Újév Apóban. Inkább a tavaszban bíztam, s bizonyosan tudtam: egyszer valamivel örömet kell szereznem a gyerekeknek. Iparművészeti gimnáziumban tanultam tovább: a perzsa miniatúraművészetet. Szimin Danesvár volt a tanárnőm — ma Irán világirodalmi rangú írója. Hiszem, alkotó emberként tőle és édesanyámtól kaptam a legtöbbet. A Csizmáskandúr című előadás alakjai: miniatúrabábuk. Kazanlár* Emil ma is alkotó iparművész, bábtervező. Figurái emlékeztetnek a Nagy Bazár színskálájára, arcukon különös keleti vonások. Az Eötvös Klubban Picassodarabot játszik Kazanlár Emil magyar nyelven , a perzsa színjátszás mimikájával, gesztusaival. A tervek? Már készül, a Corvina jelenteti meg A bábjáték története című műhelytanulmányát, tovább vezeti az Eötvös Klub Marionett Stúdióját, diszszertációt ír az összehasonlító színháztörténet tárgykörében, középperzsát és óperzsát (ékírást) tanul, a Világirodalmi Lexikon számára a mai perzsa költészet szócikkeit írja, s végül : verseket fordít... Nádor Tamás 71/912MAGYAR IFJÚSÁG A rokonszenves agronómus olyan tsz-be kerül ahol a pénz helyett sóhajjal fizetnek a munkaegységért. A tagok persze berzenkednek, a vezetőség természetesen a kivezető utat keresi. Az agronómus egyelőre kívül reked a gondokon, csupán új környezetével ismerkedik. Nos, az ismerkedés gyorsan váltakozó hangképei már sejtetik, hogy titok lappang a határban. Az újonnan jött kisvártatva rátalál a titok nyitjára: az elnök úgy akarja pénzhez juttatni a tagságot, hogy az árvíz most a bevetetlen földbe — utólag — főtt magot vettet. Mit tegyek? — töpreng az agronómus. Mit tennék az ő helyében? — kérdezzük mi. Hősünk nyugodjon bele a kártérítési csalásba? Beszélje le az elnököt ártalmas tervéről? Jelentse a veszélyt a biztosítónak? Vagy dolgavégezetlenül megfutamodjon ? A hallgató akaratlan azonosulása már jó jel, a szerző problémaérzékenységének elismerése. Mert nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy az állam érdeke — a kártérítés megakadályozása — és a szűkebb közösség érdeke — a kártérítés kierőszakolása — között kell igazságot tennünk. De biztos, hogy a két érdek egyúttal kétféle érdek is? A szerző nem hagyta figyelmen kívül azt a megszokott jelenséget, hogy az állam így is, úgy is, ha nem kártérítés, hát hitel formájában segíti a tsz-t? Az elszánt elnök egyezséget ajánl. A „ki- RÁDIÓ II mentőangyal csak” pénz felét adják a tagoknak, a másik feléből pedig a „lekenyerezett” agronómus valósítsa meg dédelgetett tervét, a falu jövőjét biztosító kertészetet. Hősünk azonban nem alkuszik. Valamiféle elvont erkölcsiség nevében kinyilatkoztatja, hogy a csalás akkor is csalás, ha egy egész szövetkezet hasznára követik el, s fájó szívvel, de elmenekül. Hősünk? Hm. Nem tudom. Most már nem is annyira rokonszenves. Az egyetemi üvegházban azt már megtanulta, hogy kompromisszumok árán nem érdemes élni, ám a kisbetűs életbe kerülve arra még nem döbbent rá, hogy kompromisszumok nélkül nem lehet élni. De mi lesz a szívesen azonosuló fiatal hallgatóval? Hiszen hős nélkül nincs ifjúsági hangjáték. S alighanem az író szándékától függetlenül, nem utolsósorban egy nagyszerű rádiószínész jóvoltából a háttérből az előtérbe nyomul, az érdeklődők tudatába lopózik a darab és a mezőgazdaság mentőangyala. A szerző ugyanis pusztán körvonalazza, ám Molnár Tibor szorongatóan hiteles beleérzéssel jeleníti meg a „Húsz óra” emlékezetes pártfunkcionáriusának tszelnök irodalmi édestestvérét, aki egyéni boldogulását, családját s apránként az életét áldozza azért, hogy a tengődő szövetkezetek végre napvilágra vergődjenek. Az eddig ismeretlen Z. Szilágyi János nemcsak problémaérzékeny író, hanem írni is tud, ráadásul — ez sem csekélység! — módfelett érzi a rádiós műfajt. Első hangjátéka, a „kártérítés nélkül” persze nem hibátlan, figyelemre érdemes tehetségét viszont feltétlenül tükrözi. Bizonyosan találkozunk még nevével, rádiódarabjaival. Zöldi László Mécs Károly és Pécsi Ildikó, a rádiójáték szereplői Iklády felv. A könyv címében szereplő mandarinzselészín nemcsak egy roncstelepről szerzett áramvonalas autót álcáz, hanem a mai „Autó- Amerikát” is. Azt a Jóléti-Szuper-Technikai-Nagy- Társadalmat, Gépi-Szuper- Paradicsomot, ahol az igazi problémákat — négerkérdés, háborúk — lekandírozzák, leöntik a formalizmus, az elvtelen alkalmazkodás cukormázával, ahol az embereket az automaták és „okosticiánok leröfögött szövegei" irányítják, s a közízlés, közerkölcs az „ami törvénytelen, az nem erkölcstelen, és ami erkölcstelen, az nem mindig rossz” elve után igazodik. Itt a szabadságigény legkönnyebb útját kénytelenek járni a szellemileg satnyává manipulált percemberkék, s a formák ezer színe: „Vízikék, vízizöld, vízinyers, vízibölény, vízipitymallat, víziesthajnal, vízimárvány, májfoltosmárvány, kankósfehér, apagyilkos rózsa, gutasi- KÖNYV Kandírozott mandarinzselészínű áramvonal mított veres, köszvénymenta sárga, búgatópor barna, mandarinzselé" külcsínje csak belül üres, sarokba szorított életérzésüket takarja. Életük ebben a forma- és színorgiában telik el, tevékenységüket a státusharc tölti ki, egyéniségük elképzelhetetlen a státusreflex kéje nélkül. Példaképeiket szentté avatják, s úgy zarándokolnak hozzájuk, mint Mekkába az igazhitűek. „Egy jól öltözött alak a pulttól Cassius mögé surran, enyhén megböki a hatodik bordája táján, azzal visszamegy a pulthoz, és azt mondja a barátnőjének: — Ez Cassius Clay. Hozzáértem. Nem vicc.” De ez a könyv nemcsak a „buggyantak paradicsomát", az „izompacsirtákat”, a „nagyszájúakat” a Johnson öcsiket, össznépi hősöket, az amerikai „nyolc és fél” ,„az átlagon aluli kispolgárok” panoptikumát vonultatja fel, mert ebből a fél Amerikából kinyomozhatjuk a teljes Amerika képét is. Így tudósít bennünket Tom Wolfe egy másik földrészről, amely a technikai forradalom következtében egészen közel került hozzánk, s amely így elveszítette titokzatos dicsfényét. Mondandója éppolyan meghökkentő, mint stílusa. Salinger Zabhegyezője után újabb rohamot indított az olyan irodalmi nyelv ellen, ami kiveti, kitagadja a kamasz-félvilág nyelvét. Anynyira újszerűen alkalmazza ezt a polgárt riasztó stílust, hogy az olvasó a könyv elolvasása után úgy érzi: „megáll az ész és visszanéz”... Udvarhelyi András A televízió adottságai nálunk olyanok, hogy különös gonddal kellene kezelni a téli hónapok műsorait. Nem tudom, készült-e ilyen irányú felmérés, de valószínűnek tűnik, hogy egyáltalán nem elhanyagolható rétegek számára az otthonülősebb téli esték sokat szidott, de mégis monopolhelyzetben levő kitöltője a televízió. Sokan persze azért szidják a tv műsorát, mert végignézik a rossz műsorokat is. A néző viszont azt kénytelen nézni, amit a tv sugároz számára. Mindez örvendetes lenne, ha a televízió csak informálna és csak jó műsorokat sugározna. Az utóbbi hetekben viszont éppen ezek a jó műsorok hiányoznak. És nem csupán a szórakoztató műsorok színvonala gyenge, de eltűntek az izgalmas, jó riportok, és baj van újabban már az ismeretterjesztő műsorokkal is. Az utóbbi idők ínségében például a „Daktori” vált az egyik legnépszerűbb adássá. Joggal közkedveltek nálunk a természetfilmek. De ez a film a legrosszabb amerikai séma szerint készült. Csak kisebb hányadában mutatja be az állatokat a maguk természetes környezetében és életében, nagyobb részét egy érzelgős sztori tölti ki, amibe belekényszerítik magukat az állatokat is. És nem lehet fenntartás nélkül örülni az önmagában kitűnő India-1 sorozatnak sem. Túl gyakran tekint kézenfekvő és közismert dolgoknak olyanokat, amikről bizony éppen akkor hallunk először, és nem ártana velük egy kicsit bővebben megismerkedni. Ami viszont még ennél a TV ínségben filmnél elnézhető és megbocsátható, az a magyar ismeretterjesztő műsoroknál már nem. Hovatovább még a „Delta”-t sem lehet egy átlagos érettségivel nyomon követni, pedig ez a műsor igyekszik népszerű és közérthető formában bemutatni és fogalmazni. A többi hasonló népművelő műsor is néha az igazi népművelés helyett tudományos káderek továbbképzését tekinti hivatásának. Sokat beszélünk arról, hogy napjainkban, amikor a tudományos és technikai forradalom korát éljük, nem tekinthetjük az ismeretszerzést lezártnak az iskolával, és szakadatlanul tovább kellene képeznünk önmagunkat. Erre kiváló eszköz a televízió. De igaz az is, hogy a sokat emlegetett „átlagnéző” nem létezik, és az egyes műsorok nem szólhatnak mindenkihez, csak bizonyos rétegek számára. Ám nem töltheti be a televízió feladatát ezen a téren sem, ha elveszti érzékét a realitás iránt. Bersényi Iván SLÁGER - 9 Mostani h e 1 (Legutóbbi) y e z é s Hetek száma 1 (1) Élünk és meghalunk — ILLÉS 4 2 (2) Oh, Barbarella — OMEGA7 3 (♦) Kócos ördögök — METRO9 4 (9) Jaj, nem vigyáztam — KOVÁCS KATI9 5 (5) János bácsi pipája — ZALATNAY SAROLTA9 6 (3) Régli dal — ILLÉS9 7 (8) Ne sírjatok, lányok — ILLÉS5 8 (14) Júliára vártunk — ILLÉS4 9 (9) Gyöngyhajú lány — OMEGA9 10 (8) Eredeti rubin — HUNGÁRIA9 11 (13) Vágyom egy nő után — KORDA GYÖRGY9 12 (11) André (je t’aime) — KONCZ ZSUZSA9 13 (12) Sört kérek én — ARADSZKY LÁSZLÓ9 14 (10) Menekülés — ILLÉS9 15 (-) Sötét a város — OMEGA1 A szavazatokat kedd (március 9.) déli 12 óráig küldhetitek be címünkre (Magyar Ifjúság szerkesztősége, Slágerlista, Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6.). Változatlanul kérjük, hogy mellékeljétek heti „10”-es jelzésű slágerlista-szelvényünket.