Magyar Ifjúság, 1971. május-augusztus (15. évfolyam, 19-35. szám)

1971-08-06 / 32. szám

[ GYULAI FERENCftl­ [ mST- .­­vr ■ H ' i x, -Jf -M -jSi§ ItirflS W * h­inHÚjváros . 1 /“ sSSS JBrIbSe mRE IH Bh jkeot 181 fSges Bm cglglg&l SBsm figfll H B HaH S/BSm ^H flH M Wi pH I ^B I Fedőneve 0-23­ ­ ELŐZMÉNYEK: Mészáros főhadnagy érdekes újságcikket kapott főnökétől, Hámori alezredestől. A tudósítás arról számolt be, hogy egy Ko­csis nevű férfit öt pisztolylövéssel megöl­tek. Az osztrák újság arról is beszámolt, hogy a tetteseket menekülés közben sike­rült elfogni, de hamarosan megszöktek az őrizetbevételből. A megölt személy kétség­kívül azonos egy Kocsis nevű horthysta tiszttel, egyike volt azoknak a kiképzők­nek, akik ügynököket küldtek át Magyar­­országra. Az egyik gyilkos az O—23-as fedőnevű ügynök, aki nem más mint Ola­jos Miklós. Legújabb értesülés szerint Ola­jos hivatalosan beutazott az országba, s titkos rádióüzenetet is kapott már. Fény­képek alapján megtörtént az azonosítás, s Mészárosnak sikerült felfednie Olajos élet­­történetét. A nyomozás során eljutott uno­katestvéréig, aki mindent tagadott, mond­ván, hogy a disszidálás óta nem tud semmit Olajos Miklósról. Ugyanakkor a kiküldött figyelők jelentették, hogy az O—23-as felkereste unokatestvérét. A má­sodik rádióüzenet megfejtése után a fő­hadnagy újból felkereste az unokatestvért, s a jelzett „Tigris” néven mutatkozott be, találkozót adva az O—23-asnak. Ugyan­akkor megpróbálta kideríteni, hogy való­jában ki rejtőzik a „Tigris” név mögött. Mészáros elment a megbeszélt találkozóra, de nem járt eredménnyel. A szigeten si­került rábukkannia egy társaságra, amely­nek egyetlen nő tagja egy különös éjszakai tűzeset környékén volt. A gyári tűzeset kivizsgálása gyorsan megtörtént. Nagyon gondos, alapos mun­kát végeztek a szakértők. Szerencsére a kár nem volt túlságosan jelentős, s ez le­hetővé tette, hogy a részleg munkája na­gyobb zökkenő nélkül folytatódjon. Az éj­szakai műszakban levők meghallgatása után egyértelmű volt a következtetés: túl­ságosan is jól megszervezett, öngyulladás­nak álcázott tűz történt. Hámori alezredes irodájában öten ültek. A tanácskozás témája a gyárban történt tűz volt. A szakértői és nyomozati állás­pontok ismertetése után az alezredes meg­köszönte a részvevők jelenlétét, csak Mé­száros főhadnagynak intett, hogy maradjon még. Mészáros tudta, hogy nem véletlen ez, szüntelenül forogtak fejében a gondo­latok, hogy túlságosan könnyelmű volt azon az éjszakán, amikor hagyta, hogy a nő egyedül tegye meg az út további részét. Az utóbbi hetekben egyébként is többet foglalkozott önmagával, mint korábban. Nem tudta megmagyarázni magának, de olyan érzés hatalmasodott el benne, mintha pech-sorozat üldözné. Nem olyan jelentős dolgok voltak ezek, hogy alapvetően be­folyásolták volna a rábízott ügyek mene­tét, mégis lehetetlen volt nem látni egy-egy apróság mögött a balkezességet, az ügyet­lenkedést. Saját magának legalábbis ezt ma­gyarázta, de felkészült arra is, hogy ér­vekkel védje álláspontját, ha mástól kapná a bírálatot. Ezek között elsőként szerepelt, hogy fáradt, nagyon sokat vállalt magára az utóbbi időben, s a „nagy hajtás” tör­vényszerűen megbosszulja magát; részle­tekre, finomságokra nem figyel fel az em­ber. Márpedig ebben a szakmában ez olyan alapkérdés, mint az esztergályosnál a gép­beállítás pontossága. Aztán arra is gon­dolt, hogy át kellene ruccannia más terü­letre, az azonos lefolyású ügyek talán sablonossá tették gondolkodásmódját, túl­ságosan is egy kaptafára épül fel mind­egyik ... Aztán ... Hát igen, ezt volt a leg­nehezebb bevallania önmagának, de meg kellett tennie, nagyon megnövekedett a si­kerek láttán az önbizalma. Amit talán elősegített az is, hogy komolyabb „fejmo­sást” egyetlen esetben sem kapott a főnö­kétől, s feljebbvalóitól sem. Ha összeha­sonlította egy-egy korábban rábízott tiszt előkészítését egy mostanában lezajlottal, akkor bizony az önbizalom táplálta rutin­megoldások tömegét fedezte fel. És mindez egy éjszakai „baki” miatt ve­tődött fel. Biztosra vette, hogy Hámori most már nem hagyja szó nélkül a történ­teket. Csak a felvetés módja idegesítette. Amikor ketten maradtak az irodában, az alezredes felállt az íróasztaltól, s helyet mutatott a főhadnagynak a dohányzóasztal mellett. — Mi a véleményed? — kérdezte Mé­szárostól. — Miről? — Hát miről, az egész tűzesetről.. . — Sajnos, nem tudom cáfolni a szakértői megállapításokat — jelentette ki a főhad­nagy, s látszott rajta, hogy nagyon is végig­gondolta amit mond. — A tények őket igazolják. És ami a legfontosabb, a kár nem olyan nagy, hogy merészebben mesz­­szire menjenek. — Ez igaz. — Persze nekünk az lenne a jó, ha talál­nánk valami olyan apróságot, ami másik vonalat is jelentene. — Egy eldobott gyufaszálra, vagy egy ottfelejtett öngyújtóra gondolsz? Vagy eset­leg valamilyen fecnire, amire ráírta valaki, hogy mikor kell bekövetkeznie az öngyul­ladásnak? De lehet még sorolni az olyan apróságokat, amelyek azonnal megváltoz­tatnák a dolgokkal kapcsolatos ítéleteket. Legalábbis kétségbe vonnák. Hát aligha hi­szem, hogy ilyesmit találni fogunk, bár­mennyire is reménykedsz. Mészáros jól tudta, hogy most követke­zett el a pillanat. Ha ellentmond és azt próbálja bizonygatni, hogy legmerészebb gondolataiban sem szerepeltek ilyen elkép­zelések, akkor főnöke biztosan kemény, szigorú hangot használ majd. Ezért jobb­nak tartotta, ha végighallgatja a fejtege­tést, ami mint várható volt, ránézve nem hízelgő. Az aranyszabály értéke Hámori nem is kérette magát. Látszott, hogy jó előre felkészült a beszélgetésre. És Mészáros is jól számított, amikor az alezredes egy szusszanásnyi szünet után folytatta a hangos gondolkodást, sokkal nyugodtabb, türelmesebb volt a hangja. — Egyetértek azzal, hogy a szakértői vé­lemények megalapozottak, s azért is elis­merés jár, mert gyorsan megtörtént a vizs­gálat. Mégis felmerült bennem a kétkedés, mégpedig éppen a te nagyvonalúságod miatt. Amikor látta, hogy a főhadnagy hirtelen mozdulattal felveti a fejét, mintegy rea­gálásként az elhangzott megjegyzésre, to­vább fűzte a gondolatsort: — Igen, jól értetted ... Pontosan erről van szó. Hogy ilyen helyzetbe kerültünk, annak egyik oka a te nagyvonalúságod. El­felejted néha azt az aranyszabályt, hogy a mi szakmánkban nincsenek felesleges és véletlen dolgok. Éppen ezért nincsenek ab­szolút gáncstalan és mindig okos elhárítók, meg feltétlenül rossz megjelenésű, ostobán gondolkodó ügynökök. — De hiszen én éppen... — próbált közbevágni Mészáros. — Ne szólj bele, amíg nem mondtam el mindent. Ez az általad is ismert arany­­szabály annyit ér, amennyit az elhárító „jegyez érte”. Vagyis — betartja, illetve nem. A túlzott nagyvonalúság megnyilvá­nulhat önkényes elhatározásokban, helyte­len döntésekben, bizonyos tények figyel­men kívül hagyásában, s annak az érzésnek a táplálásában, hogy csalhatatlan va­gyok ... Hangsúlyozom ezeket a jelensége­ket, mert nem szeretném, ha fáradság, kedvtelenség, vagy nemtörődömség ját­szana közre. És meggyőződésem, hogy szó sincs erről. — Mármint az én esetemben? — kérde­zett közbe a főhadnagy, mert nem tudta megállni tovább, hogy ne szakítsa félbe főnökét. — Igen. — Értem. — Én csak addig jutottam el, hogy sze­retném, ha értenéd. Ehhez még el kell mondanom valamit... Legegyszerűbb mód­szerrel elintézni az egészet annyit jelent, hogy egy-egy helytelen, vagy helytelennek tartott intézkedés miatt a megfelelő fe­gyelmi felelősségrevonás megtörténjen. Nem vagyok ellene ennek, de sokkal többre tartom a meggyőzés általam sajátosan al­kalmazott módszerét. Mészáros megint felvetette földre szege­zett tekintetét, s kutatóan nézte az alezre­des arcát. Kimondatlanul is arra számított, hogy most következik majd a feketeleves. Hámori közölni fogja, hogy a „gondolko­dási idő” tartalmi haszna érdekében ilyen és ilyen más jellegű feladattal bízza meg, vagy egyszerűen „kivonja”. — Szabadna hallanom erről a módszer­ről bővebben? — kérdezte a főhadnagy. — Ha akartad, eddig is észrevehetted. Annyi az egész, hogy mindenkinek saját magának kell rádöbbennie arra, hogy hibá­zott, s ebből következtetéseket kell levon­nia. Nem olyanokat, hogy balkezes vagyok, sutaságaim miatt ez meg ez történt... Sok­kal inkább érdemes tűnődni azon, hogy a rutin­munka, a beképzeltség, a nagyvona­lúság mit jelent. Megmondhatom: átmene­tileg fordított helyzetet eredményez. Az előbb használt példánál maradva, az elhá­rító látszik ostobának és az ügynök okos­nak. Ha a felismerés megtörtént — és sze­rintem a te esetedben alapos önmarcango­­lást okozott ez —, akkor már csak egy lé­pés van hátra a változtatásig. Hát éppen itt tartunk most. — Értem, alezredes elvtárs! — Én is ezt remélem. — Vársz tőlem valamilyen fogadkozást? — Nem. Ezzel a témát befejezettnek te­kintem! — Köszönöm . .. Mészáros felállt. Gondolta, a beszélgetés befejeződött, s Hámori a téma lezárása után nem tartóztatja tovább. Nem ez tör­tént. Sajátos iskolai módszerek — Ne siess — mondta az alezredes — Mutatok neked valamit. Hátha segít ... Négy oldal gépelt anyagot tett a főhad­nagy elé. Mészáros azonnal tanulmányozni kezdte, összefoglalása volt annak a jelen­téssorozatnak, amely rendelkezésre állt a Kocsis-féle iskola sajátos kiképzési mód­szereiről, oktatási anyagáról. Meglepően érdekes olvasmánynak bizonyult az össze­foglaló, a legdrasztikusabb módszerek al­kalmazásától kezdve a szabotázs-cselekmé­nyeken és zsaroláson keresztül egészen a hivatástudatra és az emberi hiúságra tör­ténő számításig minden szerepelt benne.­­ Amikor ezeket a módszereket kiagyal­ták, még nagy reményű volt a kiképző, az a horthysta tiszt — jelentette ki Mészáros. — És éppen a saját módszereire fázott rá. — Nem az első eset ez. De nem is ez a fontos. Azért mutattam meg az összesítőt, mert mindenképpen érdekes, nagyon fon­tos lehet számunkra, hogy mit tudunk meg erről a társaságról, további módszerek, el­járások, s személyek vonatkozásában. Nem egyszerű, kisstílű ügynökökről van szó. Azért hangsúlyozom ezt újból... — Alezredes elvtárs, az előbbi beszél­getésből levontam a­­szükséges következte­téseket ebben a tekintetben is. Nem taga­dom, harmad- vagy negyedrangú fontos­ságúnak tartottam korábban, hogy abban a Kocsis-féle társaságban odakint mi tör­ténik. De be kellett látnom ... — Az előbb sem kértem önkritikát. Most sem szeretném. Viszont megismétlem, na­gyon fontos számunkra, hogy mit tudunk meg ebben a vonatkozásban. Esetleg né­hány ember élete is függhet ettől! Nem öncélú fontoskodás tehát részemről ez, még kevésbé valamiféle belebeszélés. Sze­retném, ha következtetésekre jutnál. — Részemről ez már megtörtént! — Hogyhogy? — Abban kell előbbrelépni, hogy meg­tudjuk pontosan, ki rejtőzik a Tigris álnév mögött. — Egészen jó — mosolyodott el félig tré­fásan, félig cinikusan Hámori. — Ha azt számítom, hogy szeretnéd a találkozót... — Most feltételezésekről van szó való­ban, de nem alaptalanokról. A tűzeset tu­dom, hogy csábító lenne! — Most már szeretném, ha nem rébu­szokban beszélnél... — Ez egyértelmű. Nem keletkezett olyan kár, amely indokolná, hogy nagyobb meny­­nyiségű „poroltót" használjunk fel. Ugyan­is, akik megszervezték az öngyulladást, ép­pen erre számítottak. Az iskola sajátos módszerei közé ez bőven belefér. Éppen a harmadik oldalon olvastam hasonló példát, ha jól emlékszem ... A főhadnagy lapozgatni kezdte az össze­foglalót. Amikor megtalálta a keresett részt, rábökött az ujjával. — Egészen érdekes fejtegetés — mondta Hámori, s intett, hogy Mészáros folytassa tovább. — Ha tehát a tűzesettel elvonják a fi­gyelmünket, akkor nyugodtan tevékeny­kedhetnek más, sokkal izgalmasabb és szá­mukra fontosabb területen. Tehát a nő sze­repe úgyszólván semmi. Ha utánavetjük magunkat, hamis nyomra terelődünk. — Különben is tudjuk róla, hogy kicsoda. — Így van. És feleslegesen töltenénk az időt. Azt persze nem mondom, hogy értel­metlen szemmel tartani őt, de szükségte­lennek tartom a nagyobb figyelmet. — Helyes. Gyerünk tovább! — Következésképpen a Tigris név mö­gött levő személy lehet legfontosabb szá­munkra. Mindenképpen találkoznia kell az O—23-assal, hiszen neki nincs olyan hely­zetismerete, hogy bármit is meg tudjon csi­nálni segédlet nélkül. Márpedig olyan ap­róságért nem küldték el, ami ne igényelne kisebb utánjárást. Kezdem értékelni a növekvő hangu­latosságodat ... — Tárgyilagos vagyok. — Jól van. — Ha tehát abból indulok ki, hogy sze­rény személyemmel változatlanul helyette­síteni szeretném a Tigris fedőnevű ügynö­köt, akkor mindenképpen tisztáznom kell a személyét, tudnom kell, hogy mire szá­míthatok egyáltalán... — Ha most arról akarsz meggyőzni, hogy feltétlenül dicsérnem kell a körültekinté­sedet, az alaposságodat, akkor nagyon kér­lek, ne fáradj, mert semmi értelme. — Nem erről van szó. Különben tényleg csináltam egyet-mást. Ki rejtőzik a név mögött? Mészáros engedélyt kért arra, hogy saját irodájába távozzon néhány pillanatra. Fényképfelvételeket teregetett az asztalra, amikor visszaérkezett. — Mi ez? — kérdezte az alezredes. — Annak a bizonyos szigeti estének a megörökítése. Gondoltam arra, hogy ne múljon el nyomtalanul minden, ezért a technikai csoport egyik beosztottját igény­be vettem. — Helyes. — Megörökítette azt az asztaltársaságot. Jól látni rajta mindenkit. Számunkra egyet­len érdekes ember van rajta. — Kicsoda? — Aki a Tigris álnév mögött rejtőzik. — Biztos hogy itt van? — Mérget merek venni rá. — Az még nem sok. — Bebizonyítom ... — Jó. Csak halljam, hogy ki az illető. — A hosszú főmérnök ... 71/32 03 MAGYAR IFJÚSÁG­ I MAGYAR IFJÚSÁG fórum M­edence van „Örömmel olvastam az »Úszóoktatás a Balatonon« cí­mű írásukat. Nagyon időszerű kezdeményezésnek tartom. Cikkükben akadályokról ír­nak, amelyek hátráltatják a mozgalom kibontakozását. El­sősorban a létesítményhiányra panaszkodnak. Ezzel kapcso­latban nekem is lenne egy pa­naszom. A dévaványai strand évek óta hasznavehetetlen. A strandon van egy 33 méteres versenymedence, azonban a medencében a fiatalok fociz­nak, mivel nincs víz benne. Ez lehetetlen állapot, s bár a strand átadása után cikkek je­lentek meg arról, hogy fürdő van, de víz nincs, ám változás azóta sem történt. Érdeklőd­tem a hivatalos szerveknél, hogy mikor élvezhetjük végre strandunkat, a válasz azonban lesújtó volt: nincs rá pénz, talán a következő ötéves terv­ben. Tizennégyezer ember él Dé­­vaványán, jórészük fiatal, szeretnének a strandjukon fü­rödni is. Remélem, levelem elolvas­sák az illetékesek is és a sok fiatalt érintő problémát mi­előbb megoldják.” Juhász Ferenc Dévaványa Kör utca 11. Kedves Olvasónk! Bízunk benne, hogy az il­letékes fórumokon is felfi­gyelnek levelére, s gyors in­tézkedéssel véget vetnek az el­képesztő helyzetnek.­ okumentumokat kérek! „Azzal a kéréssel fordulok a Fórum rovatához, hogy ad­jon segítséget »felderítő« munkámhoz. A MÁV építőgépjavító üze­mében dolgozom. Gépíró és a »Steinmetz kapitány« szocia­lista brigád naplóvezetője va­gyok. Névadónkról nagyon keve­set tudok, sem fénykép, sem dokumentum nem áll rendel­kezésemre, hogy a naplót szí­nesebbé tegyem. Kérem Önöket, tegyék közzé levelemet azzal, hogy aki tud Steinmetz Miklós hozzátarto­zóiról, életének hiteles fordu­latairól, kérem írjon címem­re ” Ballagó Mária MÁV építőgépjavító üzem, Jászkisér M­entsük meg! Amint Önök is tudják, egyik nagysikerű filmünkhöz, az Eg­ri csillagokhoz monumentális költséggel készíttetett monu­mentális díszletet a Magyar Filmgyártó Vállalat. A díszletvár, amelyre na­gyon sokan felfigyeltek ha­zánkban, Pilisborosjenő házá­ban áll, romosan, s méltatla­nul elfelejtetten, mint annak idején a külvilágtól visszavo­nult Gárdonyi Géza. Többször feltettem önma­gamnak és társaimnak a kér­dést, hogyan lehetne megmen­teni ezt a várat a fiataloknak, a népgazdaságnak. Tudomá­sunk szerint hárommillió fo­rint, de egyesek szerint 25 millió forint értékű a díszlet. Sajnos bármennyit is gondol­kodtam rajta, oda jutottam, hogy a négyéves várfalak megérettek a lebontásra. Nem kérdezem ki a felelős e drága díszlet pusztulásáért, talán a természet?! Hiszen a szabad ég alatt áll. A külső betonfa­lak még csak tűrhetőek, de a belső udvar, sajnos baleset- és életveszélyes, így aztán hiába utaztam 200 kilométert oda­­vissza, hogy beljebb juthassak a vár hallgatag falai közé, mert mindenhol szögesdrótok aka­dályozták célom megvalósítá­sát. Talán még haszna is lett volna az államnak a várból, mert — mint a faluban beszé­lik — külföldi filmesek is megnézték. De megállapítot­ták, hogy nagyon romos, s így nem használhatják. Próbáljuk megmenteni, ami még menthető, talán a fiata­lok összefogása révén még te­hetünk valamit. Társadalmi munkában esetleg helyrehoz­hatnánk. Én magam is szíve­sen dolgoznék a helyreállítá­son. Az összefogás már annyi nagy dolgot vitt végbe. S ez nem is olyan nagy feladat. A renovált várban művésztele­pet, turistaszállót stb. lehetne létrehozni. Kár lenne lebonta­ni azt, ami már egyszer fel­épült.” Viczkó Tibor Székesfehérvár Lenin utca 36. Szerkesztői Szenetek Simon Istvánné győri olvasónk érdeklődött: ha a szülési szabad­ság után munkába áll, akkor is jogosult-e a szoptatási időkedvez­ményre, ha gyermekét mestersé­gesen táplálja. A szoptatási időkedvezmény a gyermek etetésére, tisztántartásá­ra szolgál. Ebből következően a szoptatási időkedvezmény a gyer­mekét mesterségesen tápláló anyát, valamint az örökbefogadó szülőt is megilleti, és annak ki­adását semmiféle orvosi vizsgá­lathoz, vagy orvosi bizonyítvány­hoz kötni nem szabad. Ez a ked­vezmény csak annak az anyának nem jár, aki gyermekét állami gondozásba adja. Mester Róbertné budapesti levél­írónk munkatársát helyettesíti. Ezért kérdezte, hogy megilleti-e a saját bére és munkatársa bére közti különbözet. Alapvető szabály, hogy ha a dolgozó átmenetileg mást helyet­tesít, az általa ténylegesen betöl­tött munkakörre előírt­­munkabér illeti meg, ez azonban nem lehet kevesebb az eredeti munkaköré­ben elért átlagkeresetnél. Havidí­jas dolgozót magasabb munkakö­rű dolgozó helyettesítése esetén csak akkor illeti meg a magasabb munkakörnek megfelelő bér, ha 30 napnál tovább tart a helyettesí­tés. Ilyen esetben a ténylegesen ellátott munkakörre előírt bérté­tel legalább alsó határának meg­felelő összegű személyi alapbért kell kapnia. A szabadság bérezésére kiváncsi Ijjas Károly nagykanizsai olva­sónk. Most megy szabadságra, előre megkapta az erre járó bért, de csak az alapbérét fizették ki. A Munka Törvénykönyve sze­rint a szabadságidőre átlagkereset jár a dolgozónak. Az átlagkereset kiszámítására vonatkozó szabá­lyok szerint, amennyiben 30 nap­nál nem hosszabb időt vesz igény­be, a bérköltség és a részesedési alap terhére a megelőző naptári negyedévben kifizetett díjazások­ból kell az átlagkeresetet kiszá­mítani. Kovács Eszter Budapestről ide­genvezető szeretne lenni. Kérte, ismertessük, milyen feltételek mellett lehet valaki idegenvezető. Idegenvezetéssel csak az e célra kijelölt vállalatok és intézmények foglalkozhatnak. Ezek a tanácsi idegenforgalmi hivatalok, az IBUSZ, az Express Ifjúsági Uta­zási Iroda, a Cooptourist és más hasonló vállalatok. Idegenvezető­ket is ezek alkalmazhatnak. Ide­genvezetői tevékenységet csak az fejthet ki, akinek az Országos Idegenforgalmi Tanács erre enge­délyt adott és igazolvánnyal látta el. Idegenvezető általában az le­het, aki az e célra szervezett ok­tatásban részt vett. Az idegenve­zetőket a már említett idegenfor­galmi szerv munkaviszonyban megbízásos viszony keretében foglalkoztatja. Seres Tamás budapesti levél­írónk kérdése: elérkezett a lak­­bérfizetés ideje, de a vállalat még nem folyósította a lakbér-hozzá­járulást. Köteles-e a saját pénzé­ből fizetni? A lakbérről szóló rendelkezések szerint a lakbér-hozzájárulásra jo­gosult bérlő vagy második kere­ső a régi és az új lakbér közötti különbözetet július, augusztus és szeptember hóra csak akkor kö­teles megfizetni, ha a lakbér-hoz­zájárulást már megkapta. Ilyen esetben a kézhezvételt követően nyomban, legkésőbb szeptember 25-ig köteles befizetni a lakbér­­különbözetet. Berta Jánosné Budapestről, a la­kásépítéssel kapcsolatos szociálpo­litikai kedvezményekről érdeklő­dik. Szövetkezeti lakást vásárol­tak, ez év elején költöztek be, és azt szeretné tudni, hogy a gyer­mekek után járó szociálpolitikai kedvezményt ők is igénybe vehe­­tik-e. A kedvezményre jogosultság és a kedvezmény mértékének meg­állapítását a kölcsönszerződés, il­letve az adás-vételi szerződés alá­írása előtt kell kérni az OTP-től. Mivel a kölcsönszerződést már rég aláírták, így nem kaphatják meg ezt a kedvezményt, mert a jog­szabály csak július 1-én lépett ha­tályba. Békés Károly győri olvasónk most érettségizett, de ősszel már szakmunkástanuló lesz. Kérdi, kaphatnak-e szülei utána tovább­ra is családi pótlékot. A középiskolai tanulmányok cí­mén folyósított családi pótlék a középiskolai tanulmányok befeje­zéséig, legfeljebb a gyermek 19. életévének betöltéséig jár. Ha te­hát már leérettségizett és ezzel befejezte középiskolai tanulmá­nyait, akkor a családi pótlékra tovább akkor sem jogosult, ha ősszel szakmunkástanulónak megy. Ifjúsági Érdekvédelmi Szolgálatunk hetenként csütörtökön 14—18 óra között a szerkesztőség­ben (Budapest VIII., So­mogyi Béla u. 6. III. emelet) tart fogadóórát.

Next