Magyar Ifjúság, 1971. május-augusztus (15. évfolyam, 19-35. szám)

1971-08-06 / 32. szám

MOSZKVAI TELEFON­JELENTÉS FILMVÁSZON VAGY M UTÓ ASZTAL? A műtét javában tart, de végső kimenetelét még senki sem tudja ... A beteg neve: Homo Sa­piens. Betegsége: társadalmi együtt­élésből származó, kezelhető­nek mondott, de mégis akut problémák. A naponta látott három­négy játékfilm oly mélyen boncolgatja e valóban élő, fá­jó emberi problémákat, hogy esténként, mikor ismét kí­gyóinak a fények a Kreml kongresszusi palotájában, mindig újra meg újra elgon­dolkozom, mi is az, amit az aláhulló, szépen díszített füg­göny eltakar: filmvászon, vagy műtőasztal? Bevallom, a filmvásznat, most a VII Moszkvai Nem­zetközi Filmfesztivál idején inkább műtőasztalnak látom. És e műtőasztal első „kezelés­re” váró betege — az ifjúság. Lapzártáig 25 film pergett (ebből 17 a hivatalos verseny­ben), még 14 van vissza, de a már látott és még hátralevő filmek fele a fiatalok problé­máival foglalkozik. Az argentinoké például a latin-amerikai haladó ifjúság forradalom utáni társadalmi felelősségének bonyolult konf­liktusát tárgyalja. A bolgároké egy szakmai gyakorlatra utazó végzős geo­lógus pálya- és párválasztásá­nak sajátos kalandjait mutat­ja be. A spanyoloké a külföldön munkát kereső fiatal lányok és fiúk anyagi és erkölcsi gondjaiba, bajaiba enged be­pillantást. Valahol Bahiában Jörge Amado egyik szociog­ráfiai elemekkel átszőtt mun­kája ihlette az amerikai ver­senyfilm debütáló rendezőjét. A téma: magányos gyermekek bandájának kalandozása, si­kere, bukása, emberré érése. A film címe: „Homokdombok generálisai". Ügy tűnik, min­den évtized elkészíti a maga gyermekbandákról szóló film­jét. A negyvenes években Bing Crosbyval a főszerepben, láthattuk a „Magam útját já- rom"-ot, a téma távoli ősva­riánsát, melyből a második világháború utáni első béke­évek világsikerű „Valahol Európában"-ja formált film elvet. Ez a téma tér vissza az ötvenes években Bunuel híres „Los Olvidados"-óban, majd n „Senki földje"-ben, a franciák hatvanas években készült al­kotásában, és most a hetvenes években a „Homokdombok ge­nerálisai" -ban. Szívem szerint a film címét „Valahol Bahiá- ban”-ra keresztelném át, any- nyi mindenben rokon a „Va­lahol Európában”-nal, bár sok, ennél későbbi film ele­meit is felfedezhetjük cselek­ményében. Végeredményben Hal Bartlett .»rendező gyönyö­rűen fényképezett, de nagyon középszerű filmet készített, amelynek rokonszenves mon­danivalója nyomatékosan fi- gvolmeztet a kiáltó társadal­mi igazságtalanságokra. A harcoló Vietnam „Nhung kisasszony” című versenyfilm- je Saigonba vezeti a nézőt: a forradalom fiatal lányai be­épülnek egy szórakoztató ne­gyed bordélyaiba, és önmaguk feláldozásával segítik a népi felszabadítási harcot. A „Kopár sziget” alkotója, Kaneto Shindo új filmje a „Ma élni, holnap meghalni”, egy nehéz sorban felnőtt 19 éves vidéki fiú drámája, aki semmiképp sem tud beillesz­kedni a modern nagyváros társadalmába, gengszterré züllik. Érdekes részletei elle­nére Shindo alkotása csaló­dást okozott, messze elmaradt korábbi filmjei mögött. A Goya film külön fejezet Nagy érdeklődés kíséri a DEFA és a LENFILM közös produkciójában készült Goya- film sikerét. Kétrészes alko­tás, amely Feutchwanger ná­lunk is több kiadást megért regénye nyomán készült, Kon­rad Wolf rendezésében. A Goya-film kellemes meg­lepetés. Nem egyszerű élet­rajz (sőt legkevésbé az), ha­nem inkább egy elgondolkoz­tató, de ugyanakkor szórakoz­tató tanulmány egy zseniális művészegyéniség nagy perió­dusának kialakulásáról. Wolf nemcsak Goya életének epi­zódjait, de többek között fes­tészeti újításainak születését és lényegét is igyekszik képi eszközökkel megértetni a né­zővel. A bolgár, magyar, szov­jet, német, jugoszláv és len­gyel művészek közreműködé­sével készült produkció cím­szerepében Donatas Banionis remekel. És a többi művész rangos munkája is újból csak arra figyelmeztet, hogy a film­gyártásban gyorsabban kelle­ne tovább lépnünk a szocia­lista munkamegosztás útján. Általános vélemény: a Goya- film valamelyik díj biztos esé­lyese. Latin-amerikai filmút Politikailag jelentős filmnek mondható az olasz Daniano Daniani „A rendőrfelügyelő vallomása a főállamügyész- nek” című alkotása. Ez a bá­tor és jószándékú film azon­ban elsősorban nem a már sokszor látott történet, hanem a főszereplő Franco Nero ki­váló alakítása révén lett nép­szerű és sikeres. A kubaiak „A víz napjai” című alkotása ugyancsak or­vosi pontossággal boncolgató mű. Főhősnője 1936-ban gyó­gyító forrásvizet fedezett fel, s otthona, kútja valóságos bú­csújáró hellyé alakult. Bete­gek százai tódulnak hozzá, üz­letileg is hasznosítja népsze­rűségét és hírnevét. De egy nap meghal egy beteg, sőt ku- ruzslással kezdik vádolni. Le­tartóztatják, ám egy ügyvéd kivívja szabadságát. Ekkor a hatalom katonái támadnak rá és jószándékának el kell buk­nia. A szűkszavú tartalom közel sem fejezi ki a film értékeit: nagyszerű fényképezését, a ki­tűnő színészi munkát és azt a vonzó, magával ragadó drámai stílust, melyet egyre gyakrab­ban neveznek „latin-amerikai filmútnak” ... Fenyves György Darko Dameski, a Fekete mag című jugoszláv versenyfilm főszereplője - /—• 1 MAGYAR IFJÚSÁG 1+1*2 Azaz: egv meg egy az nem egyenlő kettővel. Már ami ezt a fránya táncdalfesztiváli mű­sorvezetést illeti. Mert folyik ez a könnyű (mi lagadás, eléggé könnyű) nyá­ri szórakozásnak szándékolt műsorsorozat, amelyet érthető módon kicsit megújítottak; a szabályok, a formák apró vál­toztatásai legalábbis erre a megfiatalító szándékra enged­tek következtetni. Ám a szer­kesztők, abbéli igyekezetük­ben, hogy jobban eladják a kissé állottnak tűnő árut, egy szükségtelen és sikerületlen újítást is „eszközöltek”. Neve­zetesen a konferálásban. Mégpedig azt, hogy az eddigi korrekt, a legszükségesebb in­formációkra korlátozott mű­sorközlés helyett most vala­miféle kétlépcsős rakétát ta­láltak ki: van egyszer maga a konferálás, azaz a számok, s énekesek bejelentése, aztán van egy másik „lépcső”, a bá­gyadt humoré, amely ilyen­olyan reflexiókat igyekszik fűzni valamihez, amihez az égvilágon semmi fűzni való nincsen. A látottak tanúsítják: a közönségnek szeme sem reb­bent erre az újításra, s ez nem is csoda. Egy ilyen jellegű fesztiválon vagy a legpuritá­nabb műsorközlésre kell szo­rítkozni, és ezt teheti akár két műsorközlő is (egy csinos lány és egy jóvágású fiú, amint ezt innen-onnan közve­tített hasonló műsorokban már számtalanszor láthattuk); vagy egy nagyon magvas hu­morú, önálló számként is meg­álló konferanszié kell — aki viszont ez esetben föléje emel­kedik a tulajdonképpeni mű­sornak, sőt, ellene dolgozik az attól várt sikernek. Magyaran. a mostani megoldás nem csu­pán gyéren csörgedező humo­ra miatt nem jó, hanem azért sem, mert ez a kettős töltésű petárda mint kitaláció is szük­ségtelen. Azokat a számokat ugyanis, amelyek mélyen kö­zepes színvonalúak, ezzel a kétütemű humor-segédmotor­ral sem lehet „feldobni” — amelyek meg amúgy is jók, éppen emiatt nem igénylik az ólombélésű mentőövet. És egyébként is: egy táncdalfesz­tiválon — minden ellenkező híreszteléssel szemben — még­iscsak a daloknak és elő­adóiknak kell a főszerepet játszaniuk. —t— RÁDIÓ Füstölög a telefon Én is albérlő vagyok, nem véletlen tehát, hogy kettőzött figyelemmel kísértem a LA­KÁSÉPÍTÉSRŐL, LAKASEL- OSZTASRÓL — FIATALOK­NAK című műsort: vajon a méltán népszerű Különleges tudakozó munkatársai és a stúdióba invitált szakemberek hogyan, s főleg milyen gya­korlati tanácsokkal próbálnak megvigasztalni? „Harmincezer forintom van, lakásom nincs. Kihez fordul­jak?” S a válasz? „Gyors megoldást nehéz ajánlani. . Igen, az első kérdésre adott, meglehetősen általános, de legalább őszinte válasz cáfolni látszott a műsorkészítők szán­dékát. Már belenyugodtam, hogy az olyannyira fontos gyakorlati tanácsokból nem lesz semmi, amikor nyikordult a stúdióajtó, megjelent Mes­ter Ákos, s bejelentette, hogy fél hat óta füstölög a telefon. Mi minden történt azután . . . Érdemes felidézni az önma­gukban is érdekes részleteket? Aligha. Valószínűleg a fél or­szág hallgatta a tévémentes csúcsidőben sugárzott „vi­gasztalást”. Mindenesetre az érdeklődésroham nemcsak, és talán nem is elsősorban arra figyelmezteti a rádiósokat és vendégeiket, hogy kevés a la­kás, és sok az igénylő. (Ezt eddig is tudták.) Sokkal in­kább arra, hogy a lakásra és tájékoztatásra egyaránt rá­szorulók a tömegkommuniká­ciós eszközöktől, a hivatalok­tól is több törődést, felvilágo­sítást érdemelnének. Ezért az­tán nem feltétlenül azt kell számon kérni PETUR ISTVÁN műsorvezetőtől, hogy csak ritkán kérdezett bele beszél­getőpartnerei olykor túl álta­lános válaszaiba. Egyelőre elé­gedjünk meg azzal, hogy a rá­dió végre lehetőséget adott az albérlők-megtűrtek kételyei­nek, tévhiteinek eloszlatására. Végre? Nos, a műsorpropaganda, s egy kicsit a rádiókritika hibá­ja is, hogy jószerével árnyék­ban maradtak olyan soroza­tok, mint GACSI SÁNDOR EGY LAKÁSÉPÍTŐ SZÖVET­KEZET NAPLÖJABÓL, vagy KELEMEN KATA LAKÁS­HELYZET 1971-BEN című mű­sora, arról nem is szólva, hogy egyre rendszeresebbé válnak az IFJÚSÁGI RANDEVÚBAN sugárzott iakásriportok is. Nincs más hátra, mint az ígé­ret: az elkövetkezendőkben mi is fokozott figyelemmel kísér­jük ezeket a fontos és izgal­mas sorozatokat. Persze, azért egy kérés sem árt: a KÜLÖN­LEGES TUDAKOZÓ lakástájé­koztatója folytatódjék minél előbb, de ha lehet, a válasz­adó illetékesek próbálják meg lefordítani a bonyolult, rideg­nek ható jogi formulákat a hallgató nyelvére . . . ZÖLDI LÁSZLÓ KONCZ GÁBORRAL Szavai, mozdulatai indulatosak, érzelemtől túlfűtöttek a magánélfeté- ben, baráti beszélgetéseiben is. A sze­repek közül is azokat szereti — mint mondta —, amelyekben az érzelmek és az indulatok forrnak, szinte a vég­letekig fokozva kavarognak. Vélemé­nye szerint azért van ez, mert a szí­nésznek embereket kell megjeleníte­nie, az embert pedig leginkább az ér­zelmei és az indulatai jellemzik. — Az ilyen szerepek kedvelése és a helyváltoztatás, a József Attila Színházból a Vígszínházba szerződés, összefüggenek? — Részben. Egyébként bennem tiszta romantika él általában a szín­ház, a színjátszás iránt, s úgy vélem, ezen belül kell néha a változatosság. A szerződés nálam sohasem szakítást jelent, csak újabb állomást, új élmé­nyeket, szerepeket, tanulnivalót. Be­vallom, vágytam már új szerepre. Il­letve nem is újakra, hiszen kaptam mindig újat és újat, hanem más szereDekre. Ügy érzem, túl sok olyan pozitív hőst játszottam már, akiket az író talált ki. Gyakran sajnos olyan író. aki maga túlságosan távol állt attól, amiről írt. Többek között az ilyen szerepek miatt is hagytam ott a József Attila Színházat, s mentem egy másikhoz, ahol — bízom benne a bensőmre is kíváncsiak. — Tudja már, mit játszik a Víg­színházban? — Igen. Sarkadi Imre Ház a város mellett című művében az öcsöt. Pis­tát játszom, ezzel debütálok. Külön­ben nem úi színház nekem a Víg. A főiskola után játszottam már ott. Várkonyi Zoltán pedig tanárom volt. s remélem, nevelőm lesz továbbra is. Mert a színésznek tanító, nevelő kell mindig, hiszen kívülről nem láthatja magát. — Azt mondják, többet van fel- vevőgéo előtt, mint színpadon. Mi­lyen filmekben játszik most? — Fut a Bors-sorozat, egyre több rész kell, úgy látszik, ennek soha­sem lesz vége. S ha az ember elvál­lalta. csinálni kell. Most forgatjuk a Thurzó Gábor novellából készült Könnyű ügyek tévé-filmet. Ezt a na­pokban fejeztem be. Következik a B. 13. című krimi. Ez mind a véget érni nem akaró Bors mellett. Voltam a Jó estét nyár. tó estét szerelem-ben is. valamint játszom egy Sánta Ferenc novellából készült, ugyancsak tele­víziós alkotásban, amelynek címe: Kék virág, sárga virág. Egv kislány­ról és egy csavargóról szól. — Feltűnő szeretettel beszél a film­ről. — Legszívesebben csak filmeznék, ha lehetne. Előbb-utóbb Magyaror­szágon is el fog — mert el kell! — jönni az az idő, amikor nem lehet este színházban játszani a színész­nek. nappal pedig filmeznie. Lénye­gében mindegyik külön, önálló em­bert kíván. — mi — BOLOND VAROS NEOTON Megjelent a NEOTON első nagylemeze, a BOLOND VÁROS. Érdekessége nemcsak a ti­zenkét új szám. hanem az is. hogy valameny- n.vi dalt a Pásztor—S. Nagy szerzőpáros írta. S. Nagy Istvánnak ez az első olyan nagyle­meze, amelyen minden szöveg az övé. Az együttes a TREMELOES együttessel tartott közös kisstadionbeli koncerten is az új nagy­lemez nótáit mutatta be — ..egyenesből” — a közönségnek. Nyáron az ő programúk is zsúfolt: saját számukat adják elő a táncdalfesztiválon, augusztusban országjáró ŐRI műsorokban szerepelnek, szombat esténként pedig a budai Ifjúsági Parkban szolgáltatják a zenét. Szep­temberben. az évnyitóval együtt évadot is nyitnak a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem NEOTON klubjában. Mind a régi rajongókat, mind az úi drukkereket szívesen látják. Ennyi minden között is iut idejük arra. hogy dolgozzanak az őszre lemezstúdióba ke­rülő második nagylemez számain. A NEOTON a jelek és a BOLOND VÁROS számainak ta­núsága szerint is, feljövőben van. A képen balról jobbra: Som Lajos, Ambrus Zoltán. Balázs Ferenc. Galácz Lajos és Pász­tor László. Fotó: Ágoston SLÁGER - 32 Mostani h e 1 (legutóbbi) y e z é s Hetek száma * 1 <-> Fák, virágok, fény — ZALATNAY SAROLTA 1 2 (3) Human rights — ILLÉS 18 3 <-) A pesti férfi — KOVÁCS KATI 1 4 (1) Mezítláb a főúton — ZALATNAY SAROLTA 5 5 (-) Várj, amíg sötét lesz — KONCZ ZSUZSA 1 6 (-) Eleonóra — ARADSZKY LASZLÖ 1 7 (2) Színes ceruzák — ILLÉS 18 8 (4) Sárga hegedű — ZALATNAY SAROLTA 6 9 (-) Almomban — TOLCSVAY 1 10 (5) A Kati jött — ILLÉS 18 11 (8) Ócska láda — ZALATNAY SAROLTA 3 12 (-) Ballada a szomorúságról — ZORÁN 1 13 (6) Sárgult kép — KORDA GYÖRGY 5 14 (15) Rohanok hozzád — HUNGÁRIA P 15 (ö Nem tudja a jobb kéz — SZÉCSI PÁL 4 Ez várható volt! Ilyen nagy „átírás” eddig még soha sem történt slágerlistánkon. Üjabb számok döngetik a kapukat . . . De, úgy látszik, kell egy kis idő, amíg feliratkoznak. Szavazatodat kedd (augusztus 10.) déli 12 óráig várjuk a szokásos címre (Magyar Ifjúság szerkesztősége, Slágerlista, Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6.). S mint szintén szokásos: mellékeld heti „33”-as jelzésű slágerlista-szelvényünket.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék