Magyar Ifjúság, 1971. május-augusztus (15. évfolyam, 19-35. szám)

1971-08-06 / 32. szám

V [c!V r V ’g!H! /!V ftn V 7 V ft ftftV ftf9aV H 42ftV i, V i 312 C A Dl 5 6 GÁ7 h].3 / 1 fi0 V1. Lmn 13 KERESZTREJTVÉNY VÍZSZINTES: A. 1—7. Férfinév. 7— 10. Fekete István állatregénye. 8— 11. Békés megyei község. 1—11. Gyermekirodalmunk megalapítója (1859—1929). 11—13. . . . ügymi­niszter. 12—15. Tanácskozás. B. 1— 7. Dél-amerikai sivatag. 8—11. A hindu vallás egyik istene. 8— 14. A Szahara a legnagyobb. 14— 15. Gallium. C. 1—5. Konyhakerti növény. 5—11. Magyar családnév. 9— 12. Alul fehér lábú ló. 12—15. Az asztalos egyik igéje. D. 1—4. Vizet ad. 4—8. Más vágányra jut­tat. 8—12. Turfa. 12—13. Germá­­nium. 14—15. Fedd. E. 1—2. Titán. 2— 4. Sziget — franciául. 3—7. El­csigáz. 7—8. Helyrag. 9—13. Sült tészta. 13—15. Éppen ellenkező­leg! F. 1—6. Gyors felfogásúak. 4— 8. Kutyaféle ragadozó. 8—11. Mona . .. 11—15. Íz és illat. G. 1— 4. Zola-regény. 3—5. Égitest. 5— 7. Igen jól hasadó ásvány. 7— 11. Egyszerű táska. 11—15. Név­utó. H. 1—4. Földünk legnagyobb állóvize. 4—6. Kalandozó őseink egyik vezére. 5—8. Ébredni kezd. 7—12. Világhírű amerikai felta­láló volt (mikrofon, fonográf, iz­zólámpa). 12—15. Felirat férfiin­geken. I. 1—3. Házi szárnyas. 3— 9. A részeshatározó eset latin ne­ve. 9—12. Vázlat. 12—13. Művel­­tető képző. 13—15. Kockáztatott pénzösszeg. J. 1—2. Kötőszó. 2—5. Finom tapintású. 4—14. A szófiai nemzetközi diákolimpián Rúzsa Imre volt a legkiválóbb ... 13— 15. Nagyhatalom. K. 1—4. A latin gyorsírás feltalálója. 4—8. Közép­európai folyó. 7—9. Egymás után tesz. 9—­11. Hogyan — oroszul. II— 15. Étkezés (bizalmas). L. 1— 4. Ritka férfinév. 4—5. Tiltószó. 5—8. Falevél, kéz jelzője. 7—10. Szamár — németül. 10—13. Szov­jet holdrakéta. 12—15. Az Észak­atlanti Szövetség angol nevének rövidítése. M. 1—3. Nem görbült (felület). 3—9. Nagyobb füles edé­nyek. 9—12. Népszerű eledel. 11— 15. Maró hatású anyagok. FÜGGŐLEGES: A. 1—7. Közép­­fekvésű férfihang. 5—13. Vala­mely zeneműnek egy bizonyos hangnemhez való tartozása. B. 1— 6. Enni adnak neki. 3—7. A filo­zófia egyik ága. 5—10. Legna­gyobb gépjárműgyártó üzemünk. 10— 13. Csend jelzője. C. 1—5. Brazíliai város. 3—7. Kártyaletét. 7— 11. Csillagászati pont. 10—13. Koptatom a tollat. D. 1—6. Ubor­ka jelzője. 6—12. Nagy nevettető volt (Béla). 10—13. . .. Lisa. E. 1—6. Az USA két állama. 5—10. Fali kárpit. 10—13. Brit korona­­gyarmat és protektorátus az Arab­félszigeten. F. 1—6. Egyszerű gé­pek. 6—8. Heves megyei község. 8— 12. Térfogategység. 10—13. Harmadvágás (vívásban). G. 1—3. Végtag. 2—4. Mátka. 2—7. Török­­országi hegycsúcs a szovjet—iráni határ közelében (5156 m). 7—10. A sivatag hajója. 9—13. Szín, ré­giesen. H. 1—5. Mikszáth-regény címében előforduló szó. 5—8. Ér­tékesít. 8—12. A három testőr író­ja. 12—13. Ételízesítő. I. 1—5. Sze­szes ital. 3—7. Fafajta. 7—11. Fejfedő. 11—13. Kekszdarab! I. 1— 6. Sportág. 6—8. Ragadozó ma­dár. 8—11. Lassú ütemű járás. N­— 13. Névutó. K. 1—3. Kúp ala­kú kaptár. 3—5. (Tenisz)játszma — angolul. 5—7. így, úgy — oro­szul. 7—13. Mulatságos szerepeket alakító színész. L. 1—4. Tüzérségi egység. 3—6. Magyar város. 4—7. Családnév. 7—8. Ragadozó hal. 8—10. Község Tolnában. 9—13. Átfúrt hordódugó. M. 1—5. A csa­ládi tűzhely védelmezői a római mitológiában. 3—5. Ügy, dolog — latinul. 5—7. Betűregiment. 7—11. Fénykép, rajz javítása. 11—13. Maró hatású anyag. N. 1—4. Ned­ves talajt kedvelő fafajta. 3—11. Akrobata. 11—13. Tészta fele!­0. 1— 2. Francia birtokos névmás. 2— 6. Attól fogva. 5—7. Szovjet sakknagymester. 7—9. Régi súly­mérték. 9—11. A hajó része. 11— 13. Hegedűtartó. Bíró Zsolt Csak a vastagabb betűkkel sze­dett kérdések megfejtését kérjük megírni — levelezőlapon, augusz­tus 16-ig „REJTVÉNY” megjelö­léssel. Levélcímünk: Magyar Ifjúság, Budapest, 8. Pf. 4. Megfejtések a 30. számból: Keresztrejtvény: Gereben, beli­ beg, zakatol, bakator, Adam, adom, nap, Nak, bar, sah, rőt, lön, tat, Tab, had, vad, Ma­ net, Monet, párol, páhol, kókusz, kónusz. Játék a betűkkel: 1. Ikerház. 2. Párharc. 3. Két héten belül. Könyvutalványt nyertek: Bauer Rita, Kovács István, Modrovits Imre, Paxián Antal, Szilágyi Ágnes, Törösi Ildikó — Budapest, Almássy Zoltán, Debrecen — Hollósy Tiborné, Szombathely — Mikus Györgyné, Körmend — Oláh István, Ecsegfalva — Orgo­­vány Etelka, Hódmezővásárhely — Petróczy Gyula, Dunaújváros — Scholtz Pálné, Miskolc — Sza­bó Mária, Karcag — Temesi Zol­tán, Tokod-Altáró. Az utalványokat postán küldjük el a nyerteseknek. — Ez gyors munka volt. Megveregetheti a kom­puterek vállát — humorizált Helden. — Köszönöm, elmehet. Majd a titkárnővel visz­­szaküldöm, ha végeztünk. Helden megvárta, amíg becsukódik az ajtó. — Most pedig válasszuk ki a legmegfelelőb­bet! — Bekapcsolta a vetítőt. — Mik ezek a burák? Olyanok, mint valami vizsgálófülkék! — csodálkozott Court. — Lám-lám. Szerencsénk van. Azt hiszem, a többit le sem kell vetítenünk. Ez tökéletesen megfelel — mondta vidáman Helden. — Nem csigázom tovább az érdeklődését. íme az elkép­zelt tervem... Tehát a pilóta átadja a levelet Bendinek. Kipakolja a gépet és indul visszafelé. Amint felszáll, én előlépek és tisztázom vele a helyzetet. Megkérem, hogy repüljön az óceán felé. — És ha netán nem akarja teljesíteni a pa­rancsot? — szólt közbe Court. — Arról én gondoskodom — mutatott revol­verére Helden. — Szóval hivatásos repülőgép-eltérítők le­szünk — mosolygott Court. — Ha muszáj! — tárta szét karját Helden. — No de egy pillanat! Még a sziget fölött vagyunk, sőt a repülőtér közelében, amikor előlépek és... Majdnem elfelejtem a legfontosabbat — csapott homlokára Helden. — Hát még egyszer el kell repülnünk, hogy ledobhassuk ejtőernyővel a fül­két, amiben három ember kényelmesen elfér. Ahogy belépnek, az ajtó hermetikusan bezárul. Ez itt fent a gépen, egy URH-készülék, jelzi, no meg a kis kamera, amit beépítünk a fülkébe. Úgy azután minden rendben van, mert ha nem mennek be mind a hárman: Bendi, Court és Kucso, akkor megsemmisítjük a szigetet. — És ha bemennek? — Akkor elalszanak néhány órára — mondta ravasz mosollyal Helden. — Addig mi körülné­zünk a szigeten, majd berakjuk őket a gépbe és visszarepülünk New Yorkba. Remélem, elég hu­mánus terv? — fordult Courthoz az ezredes. — Igen — sóhajtott Court. — Írjuk meg és mehetünk a főtitkárhoz. * „A Nemzetközi Bizottság üléseit az elnök ké­résére tíz nappal elhalasztották és csak rend­kívüli esetben ülhetnek össze” — hangzott a nyilatkozat a sajtó képviselőinek. — „Mivel az elnöknek fontos munkája van az Egészségügyi Világszervezetben. Természetesen a vizsgálatok tartanak, csak megbeszélésekre nem kerül sor” — fejeződött be a rövid nyilatkozat. Így a köz­vélemény is megnyugodott, hiszen tíz napig, ha csak nem történik valami , csend lesz. A bizottság tagjai azonban találgatták, hogy mi lehet az a sürgős munka, ami nem szenved­het halasztást és ami miatt a világot legjobban izgató problémát is el kell napolni. Kovaljov, aki magánemberként is összebarátkozott az el­nökkel, el is határozta, hogy felhívja telefonon, és megpróbál találkozni vele. — Halló! Egészségügyi Világszervezet? Az el­nök úrral, dr. Francis Courttal szeretnék be­szélni. — Ki keresi? — Igor Kovaljov szovjet megbízott, de nevó , hivatalos ügyben. — Kis türelmet kérünk ... Az elnök úr pilla­natnyilag lakásán található, és amennyiben óhajt vele személyesen találkozni, várja önt. — Ezt honnan tudja ilyen gyorsan megmon­dani? — kérdezte gyanakodva Kovaljev. — Közvetlen vonalunk van az elnök úrral, és máris beszéltem vele — válaszolta a központos. — Akkor mondják meg az elnök úrnak, hogy azonnal indulok — tette le a telefont Kovaljov. * — Bizonyára csodálkozik, kedves Kovaljov úr, hogy meghívtam. Ez nem szokás, nem illik. Po­litikusok esetében pedig kifejezetten veszélyes, mert találgatásokra adhat okot. Amiért beszél­nem kell önnel, az csak kettőnk között marad­hat, legalábbis addig, amíg nem válik veszé­lyessé ez a játék. — Kovaljov csodálkozva né­zett az elnökre. — De ne vágjunk a dolgok elébe! Sok mindent kell elmondanom magának, és hogy miért éppen magának, azt gondolom tudja ... Emlékszik beszélgetésünkre ott a kis tárgyalóteremben ? — Igen. Megállapítottuk, hogy a jelek szerint semmi ok az aggodalomra. Ha jól emlékszem — húzta össze szemét Kovaljov — nem fejezhettük be a beszélgetést, mert a főtitkár kérette. — Jól emlékszik. Most befejezzük — mondta keserűen Court. — Tudom, hogy magának kel­lemetlen, mondhatnám úgy is, lehetetlen jelen körülmények között a titoktartás,­ hiszen kor­mánya megbízásából dolgozik a bizottságban, de nekem tanácsra van szükségem. Talán úgy, mint magánember. .. Szóval csak arra kérem, hogy egy hetet várjon, és ha dr. Francis Court nem térne vissza, vagy visszatérne és egész más szán­dékai lennének, mint ennek a Courtnak — mu­tatott magára —, akkor beszéljen. — Ne haragudjon elnök úr, de egy szót sem értek — rázta meg a fejét Kovaljov. — Amit most elmondok önnek, arról csak há­rom ember tud. Az ENSZ főtitkára, Svenson, Carl Helden ezredes, a biztonsági szolgálat ve­zetője és én. A csendes-óceáni Uyala szigetén egy bizonyos Marco Bendi nevű Amerikába emigrált olasz orvos, és társa, Morris Kucso, aki egyben a sziget uralkodója, furcsa kísérletbe kezdett. Azt, hogy tulajdonképpen mit csinálnak, senki sem tudja pontosan. Ez a Bendi tíz évvel ezelőtt világhírű kutató lehetett volna, de ki tudja miért, visszavonult. Foglalkozása: agyse­bész, specialista. Most emberi agyakkal kísérle­tezik. Ne rémüljön meg, mesterségesen létreho­zott agyakkal! Dr. Helmut Spacktól kapta nem a legegyenesebb úton, de nem is ez az érdekes. Ennek a Bendinek sikerült először a világtör­ténelemben az ember­másolás, és mit gondol, kit másolt le? — Talán önmagát, vagy azt az uralkodót — ta­lálgatott Kovaljov. — Nem, barátom. Engem. — Court kis szüne­tet tartott, majd folytatta. — És így már a dol­gok kezdenek kissé összefüggeni. Az a másik Court azóta van a szigeten, amióta engem ki­neveztek a bizottság élére. Meg vagyok győ­ződve arról, hogy nem véletlen a hasonmás sze­mélye, és az az érzetem, hogy rajta keresztül akar Bendi magyarázatot adni a világnak. Nem tudom Kovaljov úr, hogy ön mennyire ismeri a tudósok, kutatók világát, de azt tudja, hogy egy tudós sohasem törekszik rossz értelemben vett hatalomra. — Ami az „igazi” tudósokat illeti — természe­tesen így van — helyeselt Kovaljov. — Nos, én meg vagyok győződve arról, hogy Bendi igazi tudós, és erre számos jel mutat FOLYTATJUK A NAGY PRÓBATÉTEL Írta és rajzolta: BÁNÓ ATTILA 3. MAGYAR IFJÚSÁG 1971/32

Next