Magyar Ifjúság, 1973. január-március (17. évfolyam, 1-11. szám)
1973-01-05 / 1. szám
„Gondoskodásunk túlnő a könnyűiparban dolgozó fiatalokon” Az ifjúságra vonatkozó párthatározat végrehajtása sem a Könynyűipari Minisztériumban, sem a vállalatoknál, intézményekben nem oldható meg egyszeri intézkedéssel. Rendszeres, fokozott gondoskodást kíván a mindennapi munkában. Eddigi tevékenységünk fe ál■domásai közé tartoznak a fiatalok iparági tanácskozásai, amelyeken az ifjú dolgozók elmondhatták véleményüket arról, hogy milyen az üzemi közérzetük, hogyan fogadták őket, s hogyan becsülik meg munkájukat. A vállalatok és az üzemrészek vezetői is kifejtették: mit várnak a gazdasági, társadalmi feladatok megoldásában az ifjúságtól. Miniszteri értekezleten vizsgáltuk meg a könnyűiparban dolgozó mintegy 150 ezer fiatal helyzetét. Ágazatunkban a dolgozók átlagos életkora 34 év, a 18—28 évesek aránya eléri a foglalkoztatottak 30 százalékát. Ez és a termelésben elfoglalt szerepük is indokolta, hogy külön-külön elemezzünk minden fiatalokat érintő kérdést. A miniszteri értekezlet vitája is megerősítette azt a véleményt, hogy az iparágainkban alkalmazott bérrendszerek egyenlő munkáért egyenlő bért nyújtanak, és nem érintik hátrányosan a fiatalokat. Foglalkoztunk azzal is, hogyan vonhatnánk be mind több fiatalt a vezetésbe. Megállapítottuk, hogy a vállalatok vezetőinek többsége megérti ezt a szándékot, és maga is keresi azokat a formákat, módszereket, amelyeknek alkalmazásával a fiatalok alkotókészsége, közéleti aktivitása jobban érvényre juthat. A fiatalok előmenetelének lehetőségeiről tárgyalva azonban arra a következtetésre, is jutottunk, hogy a megfelelő végzettséggel és készséggel rendelkező fiatalokat bátrabban kell bevonni a felső és középszintű vezetésbe. A múlt év nyarán megalakult az ágazat egészét átfogó Könnyűipari Ifjúsági Bizottság, amely novemberben megvitatta az ifjúsági törvény végrehajtására vonatkozó könnyűipari miniszteri utasítás tervezetét. A közelmúltban megjelent miniszteri rendelkezések fontos követelményeket támasztanak a törvény előírásainak érvényesítésére. Az ezek alapján készülő vállalati programoknak nagy szerepük lesz abban, hogy a helyi adottságoknak megfelelően érvényesítsék a törvényiben megfogalmazott jogokat és kötelezettségeket. Ezekben az években jelentős rekonstrukciós programok valósulnak meg a könnyűiparban. A technológiák és a gyártmányöszszetétel korszerűsítését biztosító fejlesztésekhez ebben az ötéves tervidőszakban jóval nagyobb beruházási összeg áll rendelkezésünkre, mint az előzőben. Az új gépekkel és a termelékenység növelésével el akarjuk érni, hogy a ruházati ipar termelése 5 év alatt 40—42 százalékkal emelkedjék. Ezen belül különösen a fiatalok körében kedvelt, könnyen kezelhető kötöttáruk gyártása fokozódjon; a cipőipar 40 millióról 60 millió pár fölé emelje termelését, és a korábbinál mintegy 50 százalékkal több bútor álljon a vásárlók rendelkezésére. Több új gyárral, üzemmel gyarapodik a papíripar és számottevő előrelépés történik a nyomdaipar fejlesztésében is. Tapasztalataink szerint a fiatalok élénken érdeklődnek rekonstrukciós programjaink iránt, szívesen dolgoznak az új, korszerű gépeken, igyekeznek az új technikát gyorsan elsajátítani. Az utasításban kifejezésre juttatjuk: nagyon fontosnak tartjuk, hogy a vezetők rendszeresen ismertessék a fiatalokkal a vállalatok előtt álló feladatokat, kérjék ki véleményüket és biztosítsák, hogy az ifjúsági szervezet képviselői részt vegyenek minden olyan vállalati, üzemi, munkahelyi döntés előkészítésében, amely a fiatalokat érinti. Szeretnénk elérni, hogy vállalati és munkahelyi vezetőink igényeljék az ifjúság részvételét a különféle termelési mozgalmakban. Ismereteink szerint a könnyűiparban különösen sikeresek a Kiváló Ifjúmunkás, a Kiváló Ifjú Szakmunkás, a Kiváló Közgazdász és Mérnök címért folyó mozgalmak. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ezek a versenyformák elősegítik a szakma megismerését, növelik a szakma szeretetet, és hozzájárulnak ahhoz, hogy az ifjú dolgozók jobban beilleszkedjenek a munkáskollektívákba. Ezért helyes, ha a vállalatok jobban kiaknázzák a fiatalok kezdeményezőkészségét és gazdagítják a kitüntető címért folyó mozgalom formáit. Az üzemekben járva a legszembetűnőbb a különböző korú gépek és különböző korosztályok egyidejű jelenléte. Különösen a nagy hagyományokkal rendelkező textiliparban található egymás mellett a régi és a legkorszerűbb technikát képviselő gépi berendezés. Együtt dolgoznak a fiatalok és az idősebb munkásnők, munkások is. A textiliparra már korábban is jellemző volt, hogy valóságos családi dinasztiák tartanak ki gyáruk mellett. Az utóbbi években még valamivel nagyobb a differenciálódás. Egyrészt a kisgyermekeiket nevelő édesanyák közül sokan otthon maradnak, a gyermekgondozási segély igénybevételének lehetőségével élve, s még fiatalabb lányok veszik át helyüket a gépeknél, másrészt olyan régi gyakorlott dolgozókat marasztalnak üzemeinkben, akik már egyébként nyugdíjba mentek volna. A jövő évben életbe lépő új nyugdíjrendelkezések könnyítései a textiliparra is vonatkoznak, csökken a nyugdíjkorhatár. Éppen ezért a korábban számítottnál is jóval több fiatal munkába állását várjuk, még gyorsabban növekszik majd a fiatalok aránya üzemeinkben. Az ifjúsági bizottság ülésén is sok szó esett arról, hogy miként könnyítsék meg, segítsék a fiatalok pályaválasztását. Fontosnak tartjuk a családi hagyományok ápolását, mert az a szülő, aki a szakmát annak szépségével és nehézségével együtt megszerette, legjobb tanácsadója gyermekének. Számítunk rá, hogy ha a fiatalok jobban megismerik gyárainkat, s tájékozódnak a nagy perspektívát nyújtó rekonstrukciós programokról, illetve azok eddigi megvalósulásáról, többen kötik majd sorsukat, életüket a könnyűipari ágazathoz. Ehhez elengedhetetlen, hogy gondoskodással vegyük körül a pályakezdőket, javítsuk a fiatal dolgozók szociális, kulturális helyzetét, ne feledkezzünk meg a munkásszállásokon és az albérletben lakókról, a vállalatok anyagi lehetőségeikhez mérten segítsék a családalapítók otthonra találását. A miniszteri utasítás mindezekre külön-külön is felhívta a vállalatok vezetőinek figyelmét. A pályakezdők munkáját öt éven át fokozottabb figyelemmel kísérik a vállalatok, üzemek vezetői. Elősegítik továbbtanulásukat, s azt, hogy a képzettségüknek és képességüknek legmegfelelőbb munkakörbe kerüljenek. A vállalatoknál márciusig készülnek el az intézkedési tervek az ifjúsági törvény végrehajtására. Ezeknek érvényesítéséről, az intézkedési tervek megvalósulásáról a minisztérium beszámoltatja majd a vállalatok vezetőit. Meg vagyok győződve arról, hogy a vállalatok vezetői a párt- és társadalmi szervek, valamint a különféle munkahelyek vezetőivel együtt végzett, sokoldalú munkáról, gondoskodásról fognak számot adni nekem. Ezután minden második évben értékeljük majd az ágazathoz tartozó fiatalok egészének helyzetét. Fontos szempont lesz, hogy a fiatalok megfelelő teret kapnak-e a gazdasági feladatok megoldásában , munkabeosztásuk arányban áll-e képességeikkel, képzettségükkel; erkölcsi és anyagi megbecsülésük megfelel-e felkészültségüknek és végzett munkájuknak. E kérdések alapos feldolgozásában számítunk az iparági parlamentek közreműködésére, véleményére, javaslataira. Iparágunk közszükségleti cikkeket gyárt. Ezért gondoskodásunk túlnő a könnyűiparban dolgozó fiatalokon. Feladatunknak tartjuk, hogy az ifjúság igényeinek megfelelően fejlesszük az ízléses, olcsó, korszerű cikkek gyártását. Több bútorgyárunk foglalkozik azoknak a gyártási feltételeknek a kialakításával, amelyek lehetővé teszik, hogy ízléses, praktikus, mégis elérhető áron forgalomba hozható szobaberendezéseket készítsenek a fiatal családoknak. Valamennyien tudjuk, hogy az ifjúság helyzetére vonatkozó „nagy kérdések” megoldása egész társadalmunk haladásán, népgazdaságunk fejlődésén, a rendelkezésre álló anyagi erőforrásokon múlik. Ám ha jó partnerekre találunk a vállalatok vezetőiben és a dolgozó fiatalokban — egymás gondjait megértve és egymást kölcsönösen támogatva — előbb elérhetjük közös társadalmi céljainkat. DR. DIMÉNY IMRE mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Az eredményes végrehajtásnak egész társadalmunk hasznát látja . A párt- és a kormányhatáro■zatok szellemében minisztériumunk nagy gondot fordít arra, hogy a tárca területén dolgozó fiatalok alkotóan bekapcsolódhassanak munkánkba és megtalálják élethivatásukat. A gondoskodásnak magában kell foglalnia a sikeres beilleszkedést, s az ezt követő további harmonikus fejlődést. Úgy vélem, hogy intézkedéseink ehhez a törekvéshez megfelelő alapot teremtenek. Az 1016-os kormányrendelet alapján 1968-ban felhívást bocsátottunk ki, és ebben körvonalaztuk a gazdasági vezetők teendőit az ifjúsággal kapcsolatban. Többek között felhívtuk figyelmüket arra, hogy teremtsék meg a KISZ termelést segítő mozgalmainak feltételeit, vonják be az ifjúság képviselőit a vezetésbe. Fontos tennivalónak jelöltük meg az ifjúság munkakörülményeinek javítását, s a művelődési és szórakozási igények színvonalasabb kielégítését. Már ebben a felhívásban rögzítettük, hogy a KISZ KB vezetőivel együtt kétévenként miniszteri értekezleten is értékelni kell a kormányhatározat végrehajtását, az ifjúság helyzetét. Az első ilyen szintű értékelésre — sokoldalú tapasztalatszerzés, valamint az ifjúság képviselőinek meghallgatásával készített jelentés alapján — 1970 végén került sor. Akkori munkánk már az MSZMP KB 1970. februári ifjúságpolitikai határozatának ismeretében és annak szellemében zajlott le. A felmérés kritikusan vizsgálta az addig tett intézkedések eredményét, hatásfokát, és a kedvező jelenségek mellett számos hiányosságot is feltárt. Ezek közül talán az volt a legfontosabb, hogy sok helyütt nem intézkedtek, vagy éppen csak formálisan hajtották végre a felhívásban foglaltakat. A másik nagy hiányosság: sok helyen időszaki és nem folyamatos feladatnak tekintették az ifjúság támogatását. Az értekezlet állásfoglalásán kívül 1971. első napjaiban jelent meg a vállalatok és az egyéb gazdálkodó szervek felügyeleti gazdasági ellenőrzéséről, valamint gazdálkodásuk értékeléséről szóló utasítás. Ebben — többek között — hangsúlyoztuk, hogy a vezetők munkájának értékelésekor figyelembe kell venni a nők, az ifjúság helyzetének javítását. 1972 júniusában megalakult a MÉM Ifjúsági Bizottsága. Ez a miniszter tanácsadó, javaslattevő szerve, és a tárcához tartozó fiatalság problémáival foglalkozik, a minisztérium vezetőinek javaslatokat tesz a fiatalokkal kapcsolatos tennivalókra. A bizottságnak jelentős szerepe volt az ifjúsági törvény miniszteri végrehajtási rendeletének előkészítésében, a tervezet sokoldalú megvitatásában, valamint a különböző véleményező szervekkel folytatott egyeztetésben is. A minisztérium képviselői állandó meghívottként rendszeresen részt vesznek a KISZ KB mezőgazdasági és ifjúsági tanácsának munkájában, és a MEDOSZ ifjúsági bizottságának tevékenységébe is bekapcsolódnak. A társszervekkel számos közös rendezvényt tartunk a fiataloknak. Az ÉDOSZ-nál például hagyományossá vált, hogy évente fogadják a pályakezdő fiatal szakembereket. Ilyenkor minden esetben miniszterhelyettes ismerteti az előttünk álló feladatokat, az ifjúsággal kapcsolatos igényeket, és a fiatal szakemberek is elmondják tapasztalataikat, gondjaikat. A közelmúltban a KISZ KB-val és az ÉDOSZ-szal együtt rendeztük meg az élelmiszeriparban dolgozó fiatalok első országos aktívaértekezletét, ezen ugyancsak miniszterhelyettes tartott előadást a fiatalok helyzetéről és szerepéről. Az aktívaértekezlet részvevőinek felszólalásai alapján egyes kérdésekben intézkedéseket készülünk tenni. A közeljövőben ismét miniszteri értekezlet napirendjére kerül a MÉM területén dolgozó és tanuló fiatalok helyzetének vizsgálata.Megítélésünk szerint most az ifjúsági törvény végrehajtásáról intézkedő miniszteri rendeletben foglaltak megvalósítása a legfontosabb feladat. Az élelmiszer- és fagazdaság területén ez hivatott arra, hogy érvényt szerezzen az ifjúság alkotmányának. A rendelet nemcsak az állami vállalatokra, gazdaságokra, intézetekre és intézményekre vonatkozik, hanem a mezőgazdasági, halászati termelőszövetkezetekre és ezek társulásaira is. Többek között előírjuk, hogy a vállalatok és szövetkezetek kössenek az iskolákkal együttműködési társadalmi szerződéseket a kölcsönös előnyök kiaknázására. Az együttműködésben az iskola segíti a vállalati, szövetkezeti dolgozók képzését és továbbképzését, továbbá a tanuló ifjúság közreműködését a vállalatok, szövetkezetek termelőmunkájában. A vállalat, szövetkezet részt vesz az iskolai pályaválasztási tanácsadásban, s például a pályaválasztás elősegítésére átmenetileg az iskola rendelkezésére bocsáthatja egyes eszközeit, épületeit vagy földterületeit. A rendelet értelmében rendszeressé kell tenni az ifjúság beilleszkedésére, munka- és életkörülményeire, továbbképzésére, szakmai és személyi fejlődésére vonatkozó feltáró-kutató munkát. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet és az Élelmiszeripari Gazdaságkutató Intézet ezért a MÉM Ifjúsági Bizottságának véleménye alapján, évente legalább egy ilyen irányú témát köteles kutatatási programjába felvenni. Ezenkívül kijelöljük azokat a felsőoktatási tanszékeket, amelyek az ifjúság nevelésével, szakmai, munkahelyi és társadalmi beilleszkedésével, továbbképzésével, előmenetelével kapcsolatos kutatások bázisává fejleszthetők. E kutató munkánál figyelembe kell venni az Országos Felsőoktatási Nevelési Munkaközösség élelmiszer- és fagazdasági szekciójának javaslatait is. A kollektív szerződések évenkénti felülvizsgálatakor külön is értékelni kell, hogyan érvényesültek az ifjúsági törvényben és végrehajtási jogszabályaiban, valamint az ehhez kapcsolódó munkahelyi intézkedési tervekben foglaltak. Ennek keretében — ha ezt az ifjúságra vonatkozó rendelkezések szükségessé teszik — a kollektív szerződéseket, szövetkezeti alapszabályokat, s hasonló rendelkezéseket ki kell egészíteni, illetve módosítani kell. Az is követelmény, hogy a munkahelyi KISZ-szervezetek vegyenek részt a kollektív szerződések kidolgozásában, módosításában és végrehajtásának ellenőrzésében. Lehetővé teszi a rendelet, hogy a fiatalok a KISZ KB által adományozott kitüntetések után jutalomban és jutalomszabadságban részesüljenek. Rendelkeztünk arról is, hogy a fiataloknak adományozott miniszteri kitüntetések és a vállalati jutalmak egy részét a KISZ megalakulásának évfordulóján, március 21-én adják át. Megismétli a tervezet — most már rendeleti szinten — azt a korábban is meglevő utasítást, hogy a vállalatok évi beszámoltatásánál térjenek ki az ifjúsági törvényben és a végrehajtásával kapcsolatos jogszabályokban foglaltak érvényesülésére. A vezetői tevékenység elbírálásánál ezeket is figyelembe kell venni. A rendelet értelmében a vállalatoknál meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a munkába lépő fiatalok beilleszkedése, betanítása, továbbképzése, ezeknek irányítása és felügyelete szervezetten történjék. Gondot kell fordítani arra is, hogy a munkába lépő fiatalok minél előbb a képességeiknek és képzettségüknek, illetőleg szakmai és személyi fejlődésüknek leginkább megfelelő munkahelyre kerüljenek. E feladatokat a vállalat igazgatójának, illetve a szövetkezet elnökének közvetlen irányításával kell ellátni. A vállalat igazgatója, a szövetkezet elnöke — helyetteseivel és a munkahely társadalmi vezetőinek bevonásával — évenként legalább egyszer köteles lesz áttekinteni a fiatalok helyzetét, az esetleges elmaradás objektív és szubjektív okait. Nem elég azonban e kérdéseket megtárgyalni: a vezető a hatáskörébe tartozó intézkedéseket is köteles megtenni, a hatáskörét meghaladó, de szükségesnek tartott intézkedésekre viszont az illetékes szerveknek köteles javaslatot tenni. Ezt a tanácskozást — a munkahelyi társadalmi szervek vezetőinek javaslata alapján — az igazgató, illetve az elnök egy évnél rövidebb időközben is köteles megtartani, s az intézkedéseket megtenni. A rendelet kötelezően előírja — ez több helyen már enélkül is megvalósult, — hogy az 1972. január 1. óta képződő részesedési alapok sport- és kulturális célokat szolgáló hányadából ifjúsági alapot kell elkülöníteni. Arra is előírásokat tartalmaz a rendelet, hogy a vállalatoknak még akkor is segíteniük kell a fiatalok hasznos időtöltését, turizmusát, a KISZ vezetőképzését, a fiatalok továbbtanulását, ha ez vállalati érdeket nem szolgál. Segíteni kell a fiatalok tudományos egyesületekben végzett tevékenységét is. A fizikai dolgozók gyermekeinek, valamint a hátrányos helyzetben levő fiataloknak továbbtanulását szintén támogatni kell. Vállalataink a jövőben átveszik a KISZ építőtáborait és működésüket saját gazdálkodásuk keretében irányítják. A lakásépítési hitelakciót házhelyjuttatással is elő kell segíteni. A MÉM Ifjúsági Bizottságának — az ifjúsági törvénnyel kapcsolatos — feladatait is tartalmazza a jogszabály, s előírja, hogy ki kell dolgozni és közzé kell tenni a fiatalok munkahelyi fogadásának irányelveit. Meggyőződésem, hogy az ifjúsági törvény eredményes, jó végrehajtása már a közeli jövőben kedvezően befolyásolja a mezőgazdaságban dolgozó fiatalság helyzetét, életét. Ennek pedig végső fokon egész társadalmunk látja hasznát. DR. SZEKÉR GYULA nehézipari miniszter A végrehajtás következetes, állandó, folyamatos munkát igényel . Az ifjúsági törvénnyel kap■■ csolatos intézkedéseink szorosan összefüggnek elmúlt 15 évi munkánkkal. Ismeretes, hogy ez idő alatt jelentősen átalakult a népgazdaság iparszerkezete. Az ötéves tervekben kiemelt feladatként szerepel a vegyipar fejlesztése, az energiastruktúra pedig a szénhidrogének fokozottabb felhasználásának irányában alakult át. Új iparágak, új technológiák születtek. Mindez a fiatal szakmunkások, technikusok tízezreit igényelte. Nőtt és egyre szorosabb lett a nemzetközi integráción belül az együttműködés, kiszélesedtek a kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatok. A fiatal iparágak igen sok ifjút foglalkoztatnak. A nehézipari tárca területén 1958-hoz képest 37 százalékkal nőtt a fiatalok aránya. Jelenleg valamivel több mint 100 ezer harminc éven aluli dolgozik üzemeinkben, vállalatainknál; 83 ezren szakmunkások, betanított és segédmunkások, 17 ezren egyetemet, főiskolát vagy technikumot végeztek. Ezek a tényezők önmagukban is szükségessé tették, hogy fokozottabban törődjünk a fiatalokkal és a megváltozott körülményekhez igazítsuk nevelésünket, érdekvédelmünket. A kormányhatározatokat, az ifjúság helyes törekvéseit és jogos igényeit figyelembe véve , 1958- ban és 1968-ban külön határozatban rögzítettük a minisztériumi főosztályok, a trösztök, vállalatok, intézetek és intézmények vezetőinek feladatait, hogy eredményesebbé váljon munkánk a fiatalok körében. Ezt tetézték meg 1968 júliusában kiadott irányelveink, amelyek konkréten is megjelölték az ifjúság helyzetének javítását szolgáló legfontosabb tennivalókat. Néhány példát említek az alábbiakban arra, hogy — még az ifjúsági törvény megjelenését megelőző években — mit tettünk a fiatalok erkölcsi és anyagi megbecsüléséért. A különböző versenymozgalmak eredményeiért a KISZ-szervezetek, illetve a részvevők anyagi és erkölcsi elismerésben részesülnek. A KISZ-védnökségek során végzett teljesítményekért 1968-ig több százezer forintot bocsátott a tárca a KISZ rendelkezésére. Ezeket az összegeket az ifjúmunkások külföldi jutalmazásaira, üzemi KISZ-szervezetek és felsőbb KISZ-bizottságok tárgyjutalmaira, valamint propaganda célokra használták fel. 1968 után jelentősen csökkentek a központi keretek, a jutalmazás anyagi fedezete a vállalatokhoz került. A vállalatok eltérően határozták meg a jutalmazás módját. Van ahol az órabér, illetve a béremelés mellett egyszeri nagyobb összegű jutalmat, külföldi üdülést, kitüntetéseket is adnak. A gyógyszeripari vállalatok, a Magyar Alumíniumipari Tröszt és a Magyar Villamos Művek Tröszt KISZ-szervezeteinek iparági versenyében például a győztes KISZ- szervezetet a kategóriától függően 30, illetve 10 ezer forint jutalomban részesítik. A Kőbányai Gyógyszerárugyár évi 30 000 forintot biztosít erre a célra, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a KISZ-szervezet évente 10 fiatalt javasoljon „Kiváló Dolgozó” címre. Az erkölcsi elismerésről sem feledkezünk meg. Ezt példázza, hogy 1970-ben 15, 1971-ben 16, 1972-ben 120 fiatalt részesítettünk miniszteri kitüntetésben. Tapasztalataink szerint vállalatainknál megfelelően történik a fiatalok bérfejlesztése, jutalmazása. Bérkérdésekben a legtöbb helyen kikérik a KISZ véleményét. A nehézipar területén jelenleg 37 ifjúságiklub működik. Ezek a fiatalok politikai és kulturális nevelésének bázisaivá váltak. A fiatalok klubélete egyes területeken, így a Péti Nitrogénművekben, az ÉDÁSZ-nál, a Borsodi Szénbányáknál stb. igen eredményes. Több klub elnyerte a „Kiváló Ifjúsági Klub” címet. Sok vállalat komoly támogatást adott a KISZ lakásépítési akciójához. Az OKGT 6 millió, a Tatabányai Szénbányák Vállalat pedig 12 millió forintot juttatott erre a célra. Az egész népgazdaság szempontjából nagy jelentőségű a fiatalok továbbképzése, szakmai ismereteinek gyarapítása. A tárca területén általában a fiatalok 15—25 százaléka tanul, s vesz részt a továbbképzés különböző formáiban. Sajnos azonban azok vállalkoznak a legnehezebben a beiratkozásra, akik még nem végezték el az általános iskolát, pedig éppen nekik van a legtöbb pótolni valójuk. Ezenkívül más szempontból is gondot okoz a továbbképzés. Egyes területeken olyan vélemény alakult ki a fiatalokban, hogy a szakmai továbbképzésre fordított idő és energia nincs arányban az új besorolással járó bérnövekedéssel. Az ifjúsági törvény, vala■ mint az azzal összefüggő feladatok végrehajtására 1971 decemberében intézkedési tervet dolgoztattam ki. Létrehoztuk a tárca ifjúságpolitikai bizottságát. Munkaprogramokról 60 vállalat gazdasági vezetőitől, párt-, szakszervezeti és KISZ-szervezetétől, valamint különböző országos szervektől kértünk véleményt. Válaszul majd 700 oldalnyi észrevétel érkezett. A feldolgozásuk után elkészített utasítástervezetet megküldtük valamennyi érdekelt szervnek. Ezt követően a bányászatban, a vegyiparban, a villamosenergia-iparban 880 részvevővel ágazati ifjúsági aktívaüléseken vitattuk meg az anyagot. Az ágazati tanácskozások rendkívül nagy és igen pozitív visszhangot váltottak ki. Az a tény, hogy a miniszteri utasítás elkészítésében maguk a fiatalok is tevékenyen közreműködtek, hogy az ágazatért felelős miniszterhelyettes vitaindító előadás keretében foglalkozott az ifjúság helyzetével és a gazdasági feladatokkal, valamint hogy az érintett szakszervezetek főtitkárai vezették a tanácskozást, mind-mind hozzájárult a fiatalok, a gazdasági és társadalmi vezetők kedvező véleményének kialakulásához. Az ifjúsági törvényből adódó feladatok megoldására kiadott utasításomban igen jelentősnek tartom a KISZ véleményezési és egyetértési jogának megfogalmazását, illetve annak biztosítását. Véleményem szerint az utasítás új vonásai: — a vállalatoknak — gazdasági feladataikhoz hasonlóan — meg kell tervezniük az ifjúságpolitikai feladatokat. — a vezetők minősítésénél külön kell értékelni az ifjúság érdekében végzett munkát, s ehhez a KISZ véleményét ki kell kérni. — a pályakezdő fiatalok munkahelyi fogadtatását ünnepélyessé kívánjuk tenni. — a jól dolgozó fiatalokat és a fiatalok érdekében tevékenykedő idősebbeket március 21-én kitüntetjük. Konkrétan meghatároztuk a végrehajtás ellenőrzésének formáit is. A vállalati és ágazati ifjúsági parlamenteken kívül — kétévenként — miniszteri értekezleten is megtárgyaljuk a végrehajtás tapasztalatait. Összegezve megállapíthatom, hogy most kidolgozott intézkedési rendszerünk több új kezdeményezést tartalmaz és elismerést, egyetértő támogatást váltott ki az aktívaértekezleteken részt vett fiatalokból, a gazdasági párt- és szakszervezeti vezetőkből. Hangsúlyozom: utasításom végrehajtása nem lehet kampányfeladat. Következetes, állandó, folyamatos munkát igényel. Bízom abban, hogy a nehéziparban dolgozó és tanuló fiatalok helyesen élnek jogaikkal, s kötelességeik minél eredményesebb teljesítésével támasztják alá ezeket. Minden fiatalnak boldog, békés, eredményekben gazdag új esztendőt kívánok. NAGY IMRE munkaügyi miniszterhelyettes A műveltebb, munkásnemzedékért A fiatalok pályaválasztásá■ nak megkönnyítésére — az Országos Pályaválasztási Szolgálat felkérése alapján — az Országos Szakmunkásképzési Jegyzékben szereplő valamennyi szakmához „pályatükröket” készítettünk. Az általános iskolai pedagógusok tevékenységét segítő pályatükrök tartalmazzák a szakma megnevezését, a munkafeladatok és a pályakövetelmények leírását, a végzendő munka jellegét, továbbá a szakmára való felvétel feltételeit, egészségügyi követelményeit és kizáró okokat. A fizikai dolgozók gyermekei, a hátrányos helyzetű fiatalok eredményes tanulásának megkönnyítésére több tantárgy módszertani kérdéseivel foglalkozó „Útmutató a korrepetáláshoz” című kézikönyvet állítottunk össze. Ugyanilyen célból — a KISZ budapesti bizottságával, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem KISZ-bizottságával kötött szocialista szerződés alapján — korrepetálási akciót szerveztünk a budapesti szakmunkástanuló-kollégiumokban. A nehezen beiskolázható szakmák tanulóinak ösztönzésére és segítésére — a Gazdasági Bizottság határozata alapján — 20 kiemelt (nehéz fizikai munkát igénylő) szakmában egységesen 200 forinttal emeltük fel a tanulói ösztöndíjakat, 43 szakmában lehetővé tettük, hogy 250 forint helyett 500 forint legyen a vállalat részéről adományozható társadalmi ösztöndíj felső határa, és hogy a teljes utolsó évben szakmunkásbérben foglalkoztassák a tanulókat. Valamennyi intézkedés 1972. szeptember 1-én lépett hatályba. A szakmunkástanulók általános műveltségének emelésére (különös tekintettel a kollégiumi önművelést szolgáló tevékenységi rendszerre) irányelveket adtunk ki a szakmunkásképző iskoláknak. Ezzel párhuzamosan tanulónként 45 forintot bocsátottunk az iskolák rendelkezésére a könyvtárak állományának bővítésére, felfrissítésére. Az ezernél nagyobb tanulólétszámú iskolákban pedig összesen 54 függetlenített könyvtáros beállításáról gondoskodtunk. A bejáró tanulók körülményeinek javítására — az előzetes vizsgálatok tapasztalataiból kiindulva — utasítottuk az iskolákat, hogy az otthonok helyeinek maximális kihasználásával, továbbá a vonatok, a távolsági buszok és a helyi járatok menetrendjének célszerű megváltoztatására irányuló kezdeményezésekkel csökkentsék a nagy távolságról bejáró és tartósan várakozni kényszerülő diákok arányát. Az elkerülhetetlen várakozási idő hasznos kitöltéséhez pedig gondoskodjanak megfelelő várakozóhelyiségek, tanulószobák kialakításáról, illetve berendezéséről. E célokra a Munkaügyi Minisztérium 7 millió forintot irányzott elő saját iskoláinak, s egyben felhívta a fiatalok képzésével foglalkozó tárcák figyelmét hasonló intézkedések megtételére. Szabályoztuk az iskolai klubok és szakkörök helyiségeinek tanítási időn túli, valamint az oktatási szünnapokon történő igénybevételének feltételeit. Lehetővé tettük, hogy az ifjúsági turizmus céljaira igénybe vehessék az iskolai szálláshelyeket. Az ifjúsági törvényből és a végrehajtása tárgyában hozott kormányhatározatokból az iskolai oktatás, nevelés területére vonatkozó előírásoknak a szeptember 1-én életbe léptetett új rendtartásban szereztünk érvényt. Az új dokumentum — többek között — szabályozta a KISZ választott tisztségviselőinek jogi védelmét, az iskolában működő ifjúsági szervezetek és tanulóközösségek hatáskörét, kötelezettségeit és jogait, az iskolai és a kollégiumi házirend elkészítésének, jóváhagyásának rendjét, a szakkörök működési rendjét, a rendszeres időközönként tartandó ifjúsági parlamentek szervezését, a hátrányos helyzetben levő tanulók tanulását segítő tanulószoba, korrepetálás elvi és gyakorlati kérdéseit, az egészséges életmódra nevelés kérdéseivel kapcsolatos iskolai egészségügyi, balesetelhárítási és munkavédelmi feladatokat. A rendtartás a tanulók legfontosabb jogai között említi a katonai szolgálathalasztást, a társadalmi és ifjúsági szervezetekben a választói jogot és a választhatóságot, az iskolai és iskolán kívüli sport- és kulturális tevékenységben való részvétel lehetőségét, a pénzbeli és szociális jellegű juttatások igénybevételét, a szakmával össze nem függő munkára, illetőleg az egyéni szolgálattételre való igénybevétel tilalmát, a fegyelmi határozattal szembeni fellebbezés lehetőségét. A legfontosabb kötelességek között szerepel a haza szeretete, a becsületes munka, az öntudatos magatartás, az aktivitás, és kezdeményezőkészség, a szülők és nevelők tisztelete, a saját és mások testi épségének védelme, a társadalmi tulajdon védelme. Az igazgató köteles az iskolai KISZ- szervezettel együttműködni az elsődleges közösségek tevékenységének politikai irányításában, a világnézeti célok és feladatok meghatározásában, a tanulók szociális helyzetének, tanulási feltételeinek javítását szolgáló törekvések megvalósításában. Az igazgató köteles kikérni a KISZ-szervezet véleményét az iskolai (kollégiumi) házirend meghatározásában, a tanulók jutalmazásának, a társadalmiösztöndíj-szerződés megkötésének, a szakmunkásbérben való foglalkoztatás, a szociális támogatás, az üdültetés, az iskolán kívüli egyesületekben való részvétel engedélyezésének, a fegyelmi és kártérítési eljárás lefolytatásának kérdésében. A rendtartás az ifjúsági parlamentek kétévenkénti összehívását írja elő. Ezzel is segíti az iskolai demokratizmus kialakítását, illetve kiszélesítését. Az iskolának gondoskodnia kell a tanácskozáson elhangzott javaslatok megfelelő fórumokon történő megvitatásáról, továbbá az állásfoglalásokkal és a megtett intézkedésekkel kapcsolatban a tanulók egy hónapon belüli tájékoztatásáról. Arra törekszünk, hogy meg■ könnyítsük a fizikai dolgozók gyermekeinek és más hátrányos helyzetű fiataloknak a felkészülést a szakmunkásvizsgára. Ezért — a reform bevezetésének ütemében — központilag kidolgozott szóbeli szakmunkásvizsgakérdéseket adunk ki a reformtantervek szerint oktatott szakmákhoz. A fiatalok szakmai, politikai fejlődéséért és továbbképzésük lehetőségének megteremtéséért kiadjuk a munkások továbbképzéséről szóló 1014/1971. (IV. 28.) számú kormányhatározat végrehajtását szolgáló miniszteri rendeletet, valamint kidolgozzuk a középfokú végzettségű szakemberek intézményes továbbképzési rendszerének megteremtésével foglalkozó rendelkezést. Az MSZMP KB 1972. novemberi határozatának megfelelően intézkedünk a tanulók étkezési normáinak felemeléséről. Ez mintegy 20 százalékos korrekciót irányoz elő. Az Egészségügyi Minisztériummal karöltve szabályozzuk és megszervezzük a csökkent munkaképességű, illetve súlyosan fogyatékos fiatalok szakmunkásképzését, amely — valamennyi szakmára kiterjedően — méltányosságból egy, másfél éves szakmai gyakorlat igazolása alapján lehetőséget biztosít a szakmunkásvizsgára történő jelentkezésre. Az ifjúságról szóló törvény alapján most készülő munkaügyi miniszteri rendelet elő fogja írni, hogy a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, valamint a Magyar Úttörők Szövetsége meghatározott választott vezetőit a szakszervezet választott tisztségviselőivel azonos védelem illesse meg. (A szakszervezetek választott tisztségviselőinek munkajogi védelmére vonatkozó szabály felülvizsgálat alatt van.) KESERŰ JÁNOSNÉ könnyűipari miniszter 73/14MAGYAR IFJÚSÁG MEGKESZZÜK AMNsmum Sorra napvilágot látnak az ifjúsági törvény végrehajtásáról intézkedő, ágazati jogszabályok. December 31-ig 18 minisztériumban, illetve főhatóságnál igazították területük sajátosságaihoz a fiatalok alkotmányának általános érvényű paragrafusait. Érthető, hogy kíváncsian s nagyon várják az új rendelkezéseket a tizen- és huszonévesek százezrei, hiszen életük, munkájuk, mai és holnapi sorsuk megannyi izgalmas kérdéséről van szó. Tudják, hogy eddig is sok történt értük, de azt is érzik, hogy további változásokra, következetes intézkedésekre van szükség számos területen. Ráadásul a vállalatok vezetőinek 1973. március 31-ig kell kidolgozniuk a helyi tennivalók részletes programját. Sok múlik tehát azon, hogy milyen útravalót adnak ehhez az e egyes tárcák rendelkezései. Ezért kérdeztük meg az új esztendő küszöbén néhány minisztérium vezetőit arról: mi történt területükön az ifjúsági törvény szellemében ■ a fiatalokért; milyen újdonságokat tartalmaz, mit ígér náluk az ifjú ■ nemzedéknek a végrehajtási utasítás? A válaszok önmagukért beszélnek. Azt példázzák, hogy nincs választóvonal az ifjú nemzedék útját egyengető tegnapi és mai gondoskdás között, hagyományokban és eredményekben gazdafolyamat teljesedik ki napjainkban. Ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy céljaink megvalósítása nem megy egyik napról a másikra. Mindenkinek a maga helyén kell továbbra is érvényt szereznie a törvény betűjének és szellemének. Ehhez pedig a kíváncsi érdeklődésen túl határozott, következetes cselekvésre is szükség van. MAGYAR IFJÚSÁG KJ 73/1