Magyar Ifjúság, 1973. január-március (17. évfolyam, 1-11. szám)

1973-01-05 / 1. szám

„Gondoskodásunk túlnő a könnyűiparban dolgozó fiatalokon” Az ifjúságra vonatkozó pártha­tározat végrehajtása sem a Köny­­nyűipari Minisztériumban, sem a vállalatoknál, intézményekben nem oldható meg egyszeri intéz­kedéssel. Rendszeres, fokozott gondoskodást kíván a mindenna­pi munkában.­­ Eddigi tevékenységünk fe ál­­■­domásai közé tartoznak a fia­talok iparági tanácskozásai, ame­lyeken az ifjú dolgozók elmond­hatták véleményüket arról, hogy milyen az üzemi közérzetük, ho­gyan fogadták őket, s hogyan becsülik meg munkájukat. A vállalatok és az üzemrészek ve­zetői is kifejtették: mit várnak a gazdasági, társadalmi feladatok megoldásában az ifjúságtól. Miniszteri értekezleten vizsgál­tuk meg a könnyűiparban dol­gozó mintegy 150 ezer fiatal helyzetét. Ágazatunkban a dol­gozók átlagos életkora 34 év, a 18—28 évesek aránya eléri a fog­lalkoztatottak 30 százalékát. Ez és a termelésben elfoglalt szere­pük is indokolta, hogy külön-kü­­lön elemezzünk minden fiatalokat érintő kérdést. A miniszteri érte­kezlet vitája is megerősítette azt a véleményt, hogy az iparágaink­ban alkalmazott bérrendszerek egyenlő munkáért egyenlő bért nyújtanak, és nem érintik hát­rányosan a fiatalokat. Foglalkoz­tunk azzal is, hogyan vonhatnánk be mind több fiatalt a vezetésbe. Megállapítottuk, hogy a vállala­tok vezetőinek többsége megérti ezt a szándékot, és maga is keresi azokat a formákat, módszereket, amelyeknek alkalmazásával a fiatalok alkotókészsége, közéleti aktivitása jobban érvényre jut­hat. A fiatalok előmenetelének lehetőségeiről tárgyalva azonban arra a következtetésre, is jutot­tunk, hogy a megfelelő végzett­séggel és készséggel rendelkező fiatalokat bátrabban kell bevon­ni a felső és középszintű vezetés­be. A múlt év nyarán megalakult az ágazat egészét átfogó Könnyű­ipari Ifjúsági Bizottság, amely novemberben megvitatta az ifjú­sági törvény végrehajtására vo­natkozó könnyűipari miniszteri utasítás tervezetét. A közelmúlt­ban megjelent miniszteri ren­delkezések fontos követelménye­ket támasztanak a törvény előírásainak érvényesítésére. Az ezek alapján készülő vállalati programoknak nagy szerepük lesz abban, hogy a helyi adottsá­goknak megfelelően érvényesít­sék a törvényiben megfogalma­zott jogokat és kötelezettségeket. Ezekben az években jelentős rekonstrukciós programok való­sulnak meg a könnyűiparban. A technológiák és a gyártmányösz­­szetétel korszerűsítését biztosító fejlesztésekhez ebben az ötéves tervidőszakban jóval nagyobb beruházási összeg áll rendelke­zésünkre, mint az előzőben. Az új gépekkel és a termelékenység növelésével el akarjuk érni, hogy a ruházati ipar termelése 5 év alatt 40—42 százalékkal emelked­jék. Ezen belül különösen a fia­talok körében kedvelt, könnyen kezelhető kötöttáruk gyártása fokozódjon; a cipőipar 40 millió­ról 60 millió pár fölé emelje ter­melését, és a korábbinál mintegy 50 százalékkal több bútor álljon a vásárlók rendelkezésére. Több új gyárral, üzemmel gyarapodik a papíripar és számottevő előre­lépés történik a nyomdaipar fej­lesztésében is. Tapasztalataink szerint a fiatalok élénken érdek­lődnek rekonstrukciós program­jaink iránt, szívesen dolgoznak az új, korszerű gépeken, igyekez­nek az új technikát gyorsan el­sajátítani.­­ Az utasításban kifejezésre­­ juttatjuk: nagyon fontosnak tartjuk, hogy a vezetők rendsze­resen ismertessék a fiatalokkal a vállalatok előtt álló feladatokat, kérjék ki véleményüket és bizto­sítsák, hogy az ifjúsági szervezet képviselői részt vegyenek min­den olyan vállalati, üzemi, mun­kahelyi döntés előkészítésében, amely a fiatalokat érinti. Szeret­nénk elérni, hogy vállalati és munkahelyi vezetőink igényeljék az ifjúság részvételét a különféle termelési mozgalmakban. Isme­reteink szerint a könnyűiparban különösen sikeresek a Kiváló If­júmunkás, a Kiváló Ifjú Szak­munkás, a Kiváló Közgazdász és Mérnök címért folyó mozgalmak. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ezek a versenyformák elő­segítik a szakma megismerését, növelik a szakma szeretetet, és hozzájárulnak ahhoz, hogy az if­jú dolgozók jobban beilleszkedje­nek a munkáskollektívákba. Ezért helyes, ha a vállalatok jobban kiaknázzák a fiatalok kezdemé­nyezőkészségét és gazdagítják a kitüntető címért folyó mozgalom formáit. Az üzemekben járva a leg­szembetűnőbb a különböző korú gépek és különböző korosztályok egyidejű jelenléte. Különösen a nagy hagyományokkal rendelke­ző textiliparban található egymás mellett a régi és a legkorszerűbb technikát képviselő gépi berende­zés. Együtt dolgoznak a fiatalok és az idősebb munkásnők, mun­kások is. A textiliparra már ko­rábban is jellemző volt, hogy valóságos családi dinasztiák tar­tanak ki gyáruk mellett. Az utóbbi években még valamivel nagyobb a differenciálódás. Egy­részt a kisgyermekeiket nevelő édesanyák közül sokan otthon maradnak, a gyermekgondozási segély igénybevételének lehető­ségével élve, s még fiatalabb lá­nyok veszik át helyüket a gépek­nél, másrészt olyan régi gyakor­lott dolgozókat marasztalnak üzemeinkben, akik már egyéb­ként nyugdíjba mentek volna. A jövő évben életbe lépő új nyug­díjrendelkezések könnyítései a textiliparra is vonatkoznak, csök­ken a nyugdíjkorhatár. Éppen ezért a korábban számítottnál is jóval több fiatal munkába állá­sát várjuk, még gyorsabban nö­vekszik majd a fiatalok aránya üzemeinkben. Az ifjúsági bizottság ülésén is sok szó esett arról, hogy miként könnyítsék meg, segítsék a fiata­lok pályaválasztását. Fontosnak tartjuk a családi hagyományok ápolását, mert az a szülő, aki a szakmát annak szépségével és nehézségével együtt megszerette, legjobb tanácsadója gyermeké­nek. Számítunk rá, hogy ha a fiatalok jobban megismerik gyá­rainkat, s tájékozódnak a nagy perspektívát nyújtó rekonstruk­ciós programokról, illetve azok eddigi megvalósulásáról, többen kötik majd sorsukat, életüket a könnyűipari ágazathoz. Ehhez elengedhetetlen, hogy gondosko­dással vegyük körül a pályakez­dőket, javítsuk a fiatal dolgozók szociális, kulturális helyzetét, ne feledkezzünk meg a munkásszál­lásokon és az albérletben lakók­ról, a vállalatok anyagi lehetősé­geikhez mérten segítsék a csa­ládalapítók otthonra találását. A miniszteri utasítás mindezekre külön-külön is felhívta a válla­latok vezetőinek figyelmét. A pá­lyakezdők munkáját öt éven át fokozottabb figyelemmel kísérik a vállalatok, üzemek vezetői. Elő­segítik továbbtanulásukat, s azt, hogy a képzettségüknek és ké­pességüknek legmegfelelőbb munkakörbe kerüljenek. A vállalatoknál márciusig ké­szülnek el az intézkedési tervek az ifjúsági törvény végrehajtá­sára. Ezeknek érvényesítéséről, az intézkedési tervek megvalósu­lásáról a minisztérium beszámol­tatja majd a vállalatok vezetőit. Meg vagyok győződve arról, hogy a vállalatok vezetői a párt- és társadalmi szervek, valamint a különféle munkahelyek veze­tőivel együtt végzett, sokoldalú munkáról, gondoskodásról fog­nak számot adni nekem. Ezután minden második évben értékel­jük majd az ágazathoz tartozó fiatalok egészének helyzetét. Fon­tos szempont lesz, hogy a fiata­lok megfelelő teret kapnak-e a gazdasági feladatok megoldásá­ban , munkabeosztásuk arányban áll-e képességeikkel, képzettsé­gükkel; erkölcsi és anyagi meg­becsülésük megfelel-e felkészült­ségüknek és végzett munkájuk­nak. E kérdések alapos feldolgo­zásában számítunk az iparági parlamentek közreműködésére, véleményére, javaslataira. Iparágunk közszükségleti cik­keket gyárt. Ezért gondoskodá­sunk túlnő a könnyűiparban dol­gozó fiatalokon. Feladatunknak tartjuk, hogy az ifjúság igényei­nek megfelelően fejlesszük az íz­léses, olcsó, korszerű cikkek gyár­tását. Több bútorgyárunk foglal­kozik azoknak a gyártási feltéte­leknek a kialakításával, amelyek lehetővé teszik, hogy ízléses, praktikus, mégis elérhető áron forgalomba hozható szobaberen­dezéseket készítsenek a fiatal családoknak. Valamennyien tudjuk, hogy az ifjúság helyzetére vonatkozó „nagy kérdések” megoldása egész társadalmunk haladásán, nép­gazdaságunk fejlődésén, a ren­delkezésre álló anyagi erőforrá­sokon múlik. Ám ha jó partne­rekre találunk a vállalatok ve­zetőiben és a dolgozó fiatalok­ban — egymás gondjait megért­ve és egymást kölcsönösen támo­gatva — előbb elérhetjük közös társadalmi céljainkat. DR. DIMÉNY IMRE mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Az eredményes végrehajtásnak egész társadalmunk hasznát látja . A párt- és a kormányhatáro­­■­zatok szellemében miniszté­riumunk nagy gondot fordít ar­ra, hogy a tárca területén dolgo­zó fiatalok alkotóan bekapcso­lódhassanak munkánkba és meg­találják élethivatásukat. A gon­doskodásnak magában kell fog­lalnia a sikeres beilleszkedést, s az ezt követő további harmoni­kus fejlődést. Úgy vélem, hogy intézkedéseink ehhez a törekvés­hez megfelelő alapot teremtenek. Az 1016-os kormányrendelet alapján 1968-ban felhívást bocsá­tottunk ki, és ebben körvonalaz­tuk a gazdasági vezetők teendőit az ifjúsággal kapcsolatban. Töb­bek között felhívtuk figyelmüket arra, hogy teremtsék meg a KISZ termelést segítő mozgalmainak feltételeit, vonják be az ifjúság képviselőit a vezetésbe. Fontos tennivalónak jelöltük meg az if­júság munkakörülményeinek ja­vítását, s a művelődési és szóra­kozási igények színvonalasabb kielégítését. Már ebben a felhí­vásban rögzítettük, hogy a KISZ KB vezetőivel együtt kétéven­ként miniszteri értekezleten is értékelni kell a kormányhatáro­zat végrehajtását, az ifjúság hely­zetét. Az első ilyen szintű értékelés­re — sokoldalú tapasztalatszer­zés, valamint az ifjúság képvise­lőinek meghallgatásával készített jelentés alapján — 1970 végén került sor. Akkori munkánk már az MSZMP KB 1970. februári if­júságpolitikai határozatának is­meretében és annak szellemében zajlott le. A felmérés kritikusan vizsgálta az addig tett intézkedé­sek eredményét, hatásfokát, és a kedvező jelenségek mellett szá­mos hiányosságot is feltárt. Ezek közül talán az volt a legfonto­sabb, hogy sok helyütt nem in­tézkedtek, vagy éppen csak for­málisan hajtották végre a felhí­vásban foglaltakat. A másik nagy hiányosság: sok helyen időszaki és nem folyamatos feladatnak te­kintették az ifjúság támogatását. Az értekezlet állásfoglalásán kívül 1971. első napjaiban jelent meg a vállalatok és az egyéb gazdálkodó szervek felügyeleti gazdasági ellenőrzéséről, vala­mint gazdálkodásuk értékelésé­ről szóló utasítás. Ebben — töb­bek között — hangsúlyoztuk, hogy a vezetők munkájának ér­tékelésekor figyelembe kell ven­ni a nők, az ifjúság helyzetének javítását. 1972 júniusában megalakult a MÉM Ifjúsági Bizottsága. Ez a miniszter tanácsadó, javaslattevő szerve, és a tárcához tartozó fia­talság problémáival foglalkozik, a minisztérium vezetőinek javasla­tokat tesz a fiatalokkal kapcsola­tos tennivalókra. A bizottságnak jelentős szerepe volt az ifjúsági törvény miniszteri végrehajtási rendeletének előkészítésében, a tervezet sokoldalú megvitatásá­ban, valamint a különböző véle­ményező szervekkel folytatott egyeztetésben is. A minisztérium képviselői ál­landó meghívottként rendszere­sen részt vesznek a KISZ KB mezőgazdasági és ifjúsági taná­csának munkájában, és a ME­­DOSZ ifjúsági bizottságának te­vékenységébe is bekapcsolódnak. A társszervekkel számos közös rendezvényt tartunk a fiatalok­nak. Az ÉDOSZ-nál például ha­gyományossá vált, hogy évente fogadják a pályakezdő fiatal szakembereket. Ilyenkor minden esetben miniszterhelyettes ismer­teti az előttünk álló feladatokat, az ifjúsággal kapcsolatos igénye­ket, és a fiatal szakemberek is elmondják tapasztalataikat, gondjaikat. A közelmúltban a KISZ KB-val és az ÉDOSZ-szal együtt rendeztük meg az élelmi­szeriparban dolgozó fiatalok első országos aktívaértekezletét, ezen ugyancsak miniszterhelyettes tar­tott előadást a fiatalok helyzeté­ről és szerepéről. Az aktívaérte­kezlet részvevőinek felszólalásai alapján egyes kérdésekben intéz­kedéseket készülünk tenni. A közeljövőben ismét minisz­teri értekezlet napirendjére kerül a MÉM területén dolgozó és ta­nuló fiatalok helyzetének vizsgá­lata.Megítélésünk szerint most az­­ ifjúsági törvény végrehajtá­sáról intézkedő miniszteri rende­letben foglaltak megvalósítása a legfontosabb feladat. Az élelmi­szer- és fagazdaság területén ez hivatott arra, hogy érvényt sze­rezzen az ifjúság alkotmányának. A rendelet nemcsak az állami vállalatokra, gazdaságokra, inté­zetekre és intézményekre vonat­kozik, hanem a mezőgazdasági, halászati termelőszövetkezetekre és ezek társulásaira is. Többek között előírjuk, hogy a vállalatok és szövetkezetek kössenek az isko­lákkal együttműködési társadalmi szerződéseket a kölcsönös elő­nyök kiaknázására. Az együttmű­ködésben az iskola segíti a válla­lati, szövetkezeti dolgozók képzé­sét és továbbképzését, továbbá a tanuló ifjúság közreműködését a vállalatok, szövetkezetek terme­lőmunkájában. A vállalat, szö­vetkezet részt vesz az iskolai pá­lyaválasztási tanácsadásban, s például a pályaválasztás elősegí­tésére átmenetileg az iskola ren­delkezésére bocsáthatja egyes eszközeit, épületeit vagy földte­rületeit. A rendelet értelmében rendsze­ressé kell tenni az ifjúság beil­leszkedésére, munka- és életkö­rülményeire, továbbképzésére, szakmai és személyi fejlődésére vonatkozó feltáró-kutató munkát. Az Agrárgazdasági Kutató Inté­zet és az Élelmiszeripari Gazda­ságkutató Intézet ezért a MÉM Ifjúsági Bizottságának vélemé­nye alapján, évente legalább egy ilyen irányú témát köteles kuta­tatási programjába felvenni. Ezenkívül kijelöljük azokat a felsőoktatási tanszékeket, ame­lyek az ifjúság nevelésével, szak­mai, munkahelyi és társadalmi beilleszkedésével, továbbképzésé­vel, előmenetelével kapcsolatos kutatások bázisává fejleszthetők. E kutató munkánál figyelembe kell venni az Országos Felsőok­tatási Nevelési Munkaközösség élelmiszer- és fagazdasági szek­ciójának javaslatait is. A kollektív szerződések éven­kénti felülvizsgálatakor külön is értékelni kell, hogyan érvénye­sültek az ifjúsági törvényben és végrehajtási jogszabályaiban, va­lamint az ehhez kapcsolódó mun­kahelyi intézkedési tervekben foglaltak. Ennek keretében — ha ezt az ifjúságra vonatkozó ren­delkezések szükségessé teszik — a kollektív szerződéseket, szövet­kezeti alapszabályokat, s hasonló rendelkezéseket ki kell egészíte­ni, illetve módosítani kell. Az is követelmény, hogy a munkahelyi KISZ-szervezetek vegyenek részt a kollektív szerződések kidolgo­zásában, módosításában és vég­rehajtásának ellenőrzésében. Lehetővé teszi a rendelet, hogy a fiatalok a KISZ KB által ado­mányozott kitüntetések után ju­talomban és jutalomszabadság­ban részesüljenek. Rendelkeztünk arról is, hogy a fiataloknak ado­mányozott miniszteri kitünteté­sek és a vállalati jutalmak egy részét a KISZ megalakulásának évfordulóján, március 21-én ad­ják át. Megismétli a tervezet — most már rendeleti szinten — azt a korábban is meglevő utasítást, hogy a vállalatok évi beszámol­tatásánál térjenek ki az ifjúsági törvényben és a végrehajtásával kapcsolatos jogszabályokban fog­laltak érvényesülésére. A vezetői tevékenység elbírálásánál ezeket is figyelembe kell venni. A rendelet értelmében a válla­latoknál meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a mun­kába lépő fiatalok beilleszkedése, betanítása, továbbképzése, ezek­nek irányítása és felügyelete szervezetten történjék. Gondot kell fordítani arra is, hogy a munkába lépő fiatalok minél előbb a képességeiknek és kép­zettségüknek, illetőleg szakmai és személyi fejlődésüknek leginkább megfelelő munkahelyre kerülje­nek. E feladatokat a vállalat igazgatójának, illetve a szövetke­zet elnökének közvetlen irányítá­sával kell ellátni. A vállalat igazgatója, a szövet­kezet elnöke — helyetteseivel és a munkahely társadalmi vezetői­nek bevonásával — évenként legalább egyszer köteles lesz át­tekinteni a fiatalok helyzetét, az esetleges elmaradás objektív és szubjektív okait. Nem elég azon­ban e kérdéseket megtárgyalni: a vezető a hatáskörébe tartozó intézkedéseket is köteles megten­ni, a hatáskörét meghaladó, de szükségesnek tartott intézkedé­sekre viszont az illetékes szer­veknek köteles javaslatot tenni. Ezt a tanácskozást — a munka­helyi társadalmi szervek vezetői­nek javaslata alapján — az igazgató, illetve az elnök egy év­nél rövidebb időközben is köte­les megtartani, s az intézkedése­ket megtenni. A rendelet kötelezően előírja — ez több helyen már enélkül is megvalósult, — hogy az 1972. ja­nuár 1. óta képződő részesedési alapok sport- és kulturális célokat szolgáló hányadából ifjúsági ala­pot kell elkülöníteni. Arra is előírásokat tartalmaz a rendelet, hogy a vállalatoknak még akkor is segíteniük kell a fiatalok hasznos időtöltését, tu­rizmusát, a KISZ vezetőképzését, a fiatalok továbbtanulását, ha ez vállalati érdeket nem szolgál. Se­gíteni kell a fiatalok tudományos egyesületekben végzett tevékeny­ségét is. A fizikai dolgozók gyer­mekeinek, valamint a hátrányos helyzetben levő fiataloknak to­vábbtanulását szintén támogatni kell. Vállalataink a jövőben átveszik a KISZ építőtáborait és működé­süket saját gazdálkodásuk kere­tében irányítják. A lakásépítési hitelakciót házhelyjuttatással is elő kell segíteni. A MÉM Ifjúsági Bizottságának — az ifjúsági törvénnyel kapcso­latos — feladatait is tartalmazza a jogszabály, s előírja, hogy ki kell dolgozni és közzé kell tenni a fiatalok munkahelyi fogadásá­nak irányelveit. Meggyőződésem, hogy az ifjú­sági törvény eredményes, jó vég­rehajtása már a közeli jövőben kedvezően befolyásolja a mező­­gazdaságban dolgozó fiatalság helyzetét, életét. Ennek pedig végső fokon egész társadalmunk látja hasznát. DR. SZEKÉR GYULA nehézipari miniszter A végrehajtás következetes, állandó, folyamatos munkát igényel . Az ifjúsági törvénnyel kap­­■■ csolatos intézkedéseink szo­rosan összefüggnek elmúlt 15 évi munkánkkal. Ismeretes, hogy ez idő alatt jelentősen átalakult a népgazdaság iparszerkezete. Az ötéves tervekben kiemelt fel­adatként szerepel a vegyipar fej­lesztése, az energiastruktúra pe­dig a szénhidrogének fokozottabb felhasználásának irányában ala­kult át. Új iparágak, új technoló­giák születtek. Mindez a fiatal szakmunkások, technikusok tízez­reit igényelte. Nőtt és egyre szo­rosabb lett a nemzetközi integrá­ción belül az együttműködés, ki­szélesedtek a kölcsönös előnyö­kön alapuló kapcsolatok. A fiatal iparágak igen sok if­jút foglalkoztatnak. A nehézipari tárca területén 1958-hoz képest 37 százalékkal nőtt a fiatalok aránya. Jelenleg valamivel több mint 100 ezer harminc éven aluli dolgozik üzemeinkben, vállala­tainknál; 83 ezren szakmunkások, betanított és segédmunkások, 17 ezren egyetemet, főiskolát vagy technikumot végeztek. Ezek a tényezők önmagukban is szükségessé tették, hogy foko­zottabban törődjünk a fiatalok­kal és a megváltozott körülmé­nyekhez igazítsuk nevelésünket, érdekvédelmünket. A kormányhatározatokat, az if­júság helyes törekvéseit és jogos igényeit figyelembe véve , 1958- ban és 1968-ban külön határozat­ban rögzítettük a minisztériumi főosztályok, a trösztök, vállala­tok, intézetek és intézmények ve­zetőinek feladatait, hogy ered­ményesebbé váljon munkánk a fiatalok körében. Ezt tetézték meg 1968 júliusában kiadott irányelveink, amelyek konkréten is megjelölték az ifjúság helyze­tének javítását szolgáló legfonto­sabb tennivalókat. Néhány példát említek az alábbiakban arra, hogy — még az ifjúsági törvény megjelenését megelőző években — mit tettünk a fiatalok erkölcsi és anyagi meg­becsüléséért. A különböző versenymozgal­mak eredményeiért a KISZ-szer­­vezetek, illetve a részvevők anya­gi és erkölcsi elismerésben ré­szesülnek. A KISZ-védnökségek során végzett teljesítményekért 1968-ig több százezer forintot bo­csátott a tárca a KISZ rendelke­zésére. Ezeket az összegeket az ifjúmunkások külföldi jutalma­zásaira, üzemi KISZ-szervezetek és felsőbb KISZ-bizottságok tárgyjutalmaira, valamint propa­ganda célokra használták fel. 1968 után jelentősen csökkentek a központi keretek, a jutalmazás anyagi fedezete a vállalatokhoz került. A vállalatok eltérően határoz­ták meg a jutalmazás módját. Van ahol az órabér, illetve a bér­emelés mellett egyszeri nagyobb összegű jutalmat, külföldi üdü­lést, kitüntetéseket is adnak. A gyógyszeripari vállalatok, a Ma­gyar Alumíniumipari Tröszt és a Magyar Villamos Művek Tröszt KISZ-szervezeteinek iparági ver­senyében például a győztes KISZ- szervezetet a kategóriától füg­gően 30, illetve 10 ezer forint ju­talomban részesítik. A Kőbányai Gyógyszerárugyár évi 30 000 fo­rintot biztosít erre a célra, ugyan­akkor lehetővé teszi, hogy a KISZ-szervezet évente 10 fiatalt javasoljon „Kiváló Dolgozó” cím­re. Az erkölcsi elismerésről sem feledkezünk meg. Ezt példázza, hogy 1970-ben 15, 1971-ben 16, 1972-ben 120 fiatalt részesítet­tünk miniszteri kitüntetésben. Tapasztalataink szerint vállala­tainknál megfelelően történik a fiatalok bérfejlesztése, jutalma­zása. Bérkérdésekben a legtöbb helyen kikérik a KISZ vélemé­nyét. A nehézipar területén jelenleg 37 ifjúsági­­klub működik. Ezek a fiatalok politikai és kulturális nevelésének bázisaivá váltak. A fiatalok klubélete egyes területe­ken, így a Péti Nitrogénművek­ben, az ÉDÁSZ-nál, a Borsodi Szénbányáknál stb. igen eredmé­nyes. Több klub elnyerte a „Ki­váló Ifjúsági Klub” címet. Sok vállalat komoly támogatást adott a KISZ lakásépítési akció­jához. Az OKGT 6 millió, a Ta­tabányai Szénbányák Vállalat pe­dig 12 millió forintot juttatott er­re a célra. Az egész népgazdaság szem­pontjából nagy jelentőségű a fia­talok továbbképzése, szakmai is­mereteinek gyarapítása. A tárca területén általában a fiatalok 15—25 százaléka tanul, s vesz részt a továbbképzés különböző formáiban. Sajnos azonban azok vállalkoznak a legnehezebben a beiratkozásra, akik még nem vé­gezték el az általános iskolát, pe­dig éppen nekik van a legtöbb pótolni valójuk. Ezenkívül más szempontból is gondot okoz a to­vábbképzés. Egyes területeken olyan vélemény alakult ki a fia­talokban, hogy a szakmai to­vábbképzésre fordított idő és energia nincs arányban az új be­sorolással járó bérnövekedéssel.­­ Az ifjúsági törvény, vala­­■ mint az azzal összefüggő fel­adatok végrehajtására 1971 de­cemberében intézkedési tervet dolgoztattam ki. Létrehoztuk a tárca ifjúságpolitikai bizottságát. Munkaprogramokról 60 vállalat gazdasági vezetőitől,­ párt-, szak­­szervezeti és KISZ-szervezetétől, valamint különböző­­ országos szervektől kértünk véleményt. Válaszul majd 700 oldalnyi ész­revétel érkezett. A feldolgozásuk után elkészített utasításterveze­tet megküldtük valamennyi érde­kelt szervnek. Ezt követően a bá­nyászatban, a vegyiparban, a villamosenergia-iparban 880 rész­vevővel ágazati ifjúsági aktíva­üléseken vitattuk meg az anya­got. Az ágazati tanácskozások rend­kívül nagy és igen pozitív vissz­hangot váltottak ki. Az a tény, hogy a miniszteri utasítás elké­szítésében maguk a fiatalok is tevékenyen közreműködtek, hogy az ágazatért felelős miniszterhe­lyettes vitaindító előadás kereté­ben foglalkozott az ifjúság hely­zetével és a gazdasági feladatok­kal, valamint hogy az érintett szakszervezetek főtitkárai vezet­ték a tanácskozást, mind-mind hozzájárult a fiatalok, a gazdasá­gi és társadalmi vezetők kedve­ző véleményének kialakulásához. Az ifjúsági törvényből adódó feladatok megoldására kiadott utasításomban igen jelentősnek tartom a KISZ véleményezési és egyetértési jogának megfogalma­zását, illetve annak biztosítását. Véleményem szerint az utasítás új vonásai: — a vállalatoknak — gazdasá­gi feladataikhoz hasonlóan — meg kell tervezniük az ifjúság­­politikai feladatokat. — a vezetők minősítésénél kü­lön kell értékelni az ifjúság érde­kében végzett munkát, s ehhez a KISZ véleményét ki kell kérni. — a pályakezdő fiatalok mun­kahelyi fogadtatását ünnepélyes­sé kívánjuk tenni. — a jól dolgozó fiatalokat és a fiatalok érdekében tevékenykedő idősebbeket március 21-én kitün­tetjük. Konkrétan meghatároztuk a végrehajtás ellenőrzésének for­máit is. A vállalati és ágazati if­júsági parlamenteken kívül — kétévenként — miniszteri érte­kezleten is megtárgyaljuk a vég­rehajtás tapasztalatait. Összegezve megállapíthatom, hogy most kidolgozott intézkedési rendszerünk több új kezdemé­nyezést tartalmaz és elismerést, egyetértő támogatást váltott ki az aktívaértekezleteken részt vett fiatalokból, a gazdasági párt- és szakszervezeti vezetőkből. Hang­súlyozom: utasításom végrehajtá­sa nem lehet kampányfeladat. Következetes, állandó, folyamatos munkát igényel. Bízom abban, hogy a nehéziparban dolgozó és tanuló fiatalok helyesen élnek jo­gaikkal, s kötelességeik minél eredményesebb teljesítésével tá­masztják alá ezeket. Minden fia­talnak boldog, békés, eredmé­nyekben gazdag új esztendőt kí­vánok. NAGY IMRE munkaügyi miniszterhelyettes A műveltebb, munkásnemzedékért­ ­ A fiatalok pályaválasztásá­­■ nak megkönnyítésére — az Országos Pályaválasztási Szolgá­lat felkérése alapján — az Or­szágos Szakmunkásképzési Jegy­zékben szereplő valamennyi szakmához „pályatükröket” ké­szítettünk. Az általános iskolai pedagógusok tevékenységét segí­tő pályatükrök tartalmazzák a szakma megnevezését, a munka­feladatok és a pályakövetelmé­nyek leírását, a végzendő munka jellegét, továbbá a szakmára való felvétel feltételeit, egészségügyi követelményeit és kizáró okokat. A fizikai dolgozók gyermekei, a hátrányos helyzetű fiatalok eredményes tanulásának meg­könnyítésére több tantárgy mód­szertani kérdéseivel foglalkozó „Útmutató a korrepetáláshoz” című kézikönyvet állítottunk össze. Ugyanilyen célból — a KISZ budapesti bizottságával, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem KISZ-bizottságával kö­tött szocialista szerződés alapján — korrepetálási akciót szervez­tünk a budapesti szakmunkásta­nuló-kollégiumokban. A nehezen beiskolázható szak­mák tanulóinak ösztönzésére és segítésére — a Gazdasági Bizott­ság határozata alapján — 20 ki­emelt (nehéz fizikai munkát igénylő) szakmában egységesen 200 forinttal emeltük fel a ta­nulói ösztöndíjakat, 43 szakmá­ban lehetővé tettük, hogy 250 forint helyett 500 forint legyen a vállalat részéről adományoz­ható társadalmi ösztöndíj felső határa, és hogy a teljes utolsó évben szakmunkásbérben foglal­koztassák a tanulókat. Vala­mennyi intézkedés 1972. szep­tember 1-én lépett hatályba. A szakmunkástanulók általá­nos műveltségének emelésére (különös tekintettel a kollégiumi önművelést szolgáló tevékenysé­gi rendszerre) irányelveket ad­tunk ki a szakmunkásképző is­koláknak. Ezzel párhuzamosan tanulónként 45 forintot bocsá­tottunk az iskolák rendelkezésé­re a könyvtárak állományának bővítésére, felfrissítésére. Az ezernél nagyobb tanulólétszámú iskolákban pedig összesen 54 füg­getlenített könyvtáros beállításá­ról gondoskodtunk. A bejáró tanulók körülményei­nek javítására — az előzetes vizsgálatok tapasztalataiból ki­indulva — utasítottuk az iskolá­kat, hogy az otthonok helyeinek maximális kihasználásával, to­vábbá a vonatok, a távolsági bu­szok és a helyi járatok menet­rendjének célszerű megváltozta­tására irányuló kezdeményezé­sekkel csökkentsék a nagy távol­ságról bejáró és tartósan vára­kozni kényszerülő diákok ará­nyát. Az elkerülhetetlen várako­zási idő hasznos kitöltéséhez pe­dig gondoskodjanak megfelelő várakozóhelyiségek, tanulószo­bák kialakításáról, illetve beren­dezéséről. E célokra a Munka­ügyi Minisztérium 7 millió fo­rintot irányzott elő saját iskolái­nak, s egyben felhívta a fiatalok képzésével foglalkozó tárcák fi­gyelmét hasonló intézkedések megtételére. Szabályoztuk az iskolai klubok és szakkörök helyiségeinek taní­tási időn túli, valamint az okta­tási szünnapokon történő igény­­bevételének feltételeit. Lehetővé tettük, hogy az ifjúsági turizmus céljaira igénybe vehessék az isko­lai szálláshelyeket. Az ifjúsági törvényből és a végrehajtása tárgyában hozott kormányhatározatokból az isko­lai oktatás, nevelés területére vonatkozó előírásoknak a szep­tember 1-én életbe léptetett új rendtartásban szereztünk ér­vényt. Az új dokumentum — többek között — szabályozta a KISZ választott tisztségviselői­nek jogi védelmét, az iskolában működő ifjúsági szervezetek és tanulóközösségek hatáskörét, kö­telezettségeit és jogait, az iskolai és a kollégiumi házirend elké­szítésének, jóváhagyásának rend­jét, a szakkörök működési rend­jét, a rendszeres időközönként tartandó ifjúsági parlamentek szervezését, a hátrányos helyzet­ben levő tanulók tanulását segí­tő tanulószoba, korrepetálás elvi és gyakorlati kérdéseit, az egész­séges életmódra nevelés kérdé­seivel kapcsolatos iskolai egész­ségügyi, balesetelhárítási és mun­kavédelmi feladatokat. A rend­tartás a tanulók legfontosabb jogai között említi a katonai szolgálathalasztást, a társadalmi és ifjúsági szervezetekben a vá­lasztói jogot és a választhatósá­got, az iskolai és iskolán kívüli sport- és kulturális tevékenység­ben való részvétel lehetőségét, a pénzbeli és szociális jellegű jut­tatások igénybevételét, a szakmá­val össze nem függő munkára, illetőleg az egyéni szolgálatté­telre való igénybevétel tilalmát, a fegyelmi határozattal szembeni fellebbezés lehetőségét. A leg­fontosabb kötelességek között szerepel a haza szeretete, a be­csületes munka, az öntudatos magatartás, az aktivitás, és kez­deményezőkészség, a szülők és nevelők tisztelete, a saját és má­sok testi épségének védelme, a társadalmi tulajdon védelme. Az igazgató köteles az iskolai KISZ- szervezettel együttműködni az elsődleges közösségek tevékeny­ségének politikai irányításában, a világnézeti célok és feladatok meghatározásában, a tanulók szociális helyzetének, tanulási feltételeinek javítását szolgáló törekvések megvalósításában. Az igazgató köteles kikérni a KISZ-szervezet véleményét az iskolai (kollégiumi) házirend meghatározásában, a tanulók jutalmazásának, a társadalmi­­ösztöndíj-szerződés megkötésé­nek, a szakmunkásbérben való foglalkoztatás, a szociális támo­gatás, az üdültetés, az iskolán kívüli egyesületekben való rész­vétel engedélyezésének, a fe­gyelmi és kártérítési eljárás le­folytatásának kérdésében. A rendtartás az ifjúsági par­lamentek kétévenkénti összehí­vását írja elő. Ezzel is segíti az iskolai demokratizmus kialakí­tását, illetve kiszélesítését. Az is­kolának gondoskodnia kell a ta­nácskozáson elhangzott javasla­tok megfelelő fórumokon törté­nő megvitatásáról, továbbá az állásfoglalásokkal és a megtett intézkedésekkel kapcsolatban a tanulók egy hónapon belüli tá­jékoztatásáról.­­ Arra törekszünk, hogy meg­­■ könnyítsük a fizikai dolgozók gyermekeinek és más hátrányos helyzetű fiataloknak a felkészü­lést a szakmunkásvizsgára. Ezért — a reform bevezetésének üte­mében — központilag kidolgo­zott szóbeli szakmunkásvizsga­kérdéseket adunk ki a reform­­tantervek szerint oktatott szak­mákhoz. A fiatalok szakmai, politikai fejlődéséért és továbbképzésük lehetőségének megteremtéséért kiadjuk a munkások továbbkép­zéséről szóló 1014/1971. (IV. 28.) számú kormányhatározat végre­hajtását szolgáló miniszteri ren­deletet, valamint kidolgozzuk a középfokú végzettségű szakem­berek intézményes továbbképzé­si rendszerének megteremtésével foglalkozó rendelkezést. Az MSZMP KB 1972. novem­beri határozatának megfelelően intézkedünk a tanulók étkezési normáinak felemeléséről. Ez mintegy 20 százalékos korrekciót irányoz elő. Az Egészségügyi Minisztérium­mal karöltve szabályozzuk és megszervezzük a csökkent mun­kaképességű, illetve súlyosan fo­gyatékos fiatalok szakmunkás­­képzését, amely — valamennyi szakmára kiterjedően — méltá­nyosságból egy­, másfél éves szakmai gyakorlat igazolása alapján lehetőséget biztosít a szakmunkásvizsgára történő je­lentkezésre. Az ifjúságról szóló törvény alapján most készülő munkaügyi miniszteri rendelet elő fogja ír­ni, hogy a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, valamint a Magyar Úttörők Szövetsége meg­határozott választott vezetőit a szakszervezet választott tisztség­­viselőivel azonos védelem illesse meg. (A szakszervezetek választott tisztségviselőinek munkajogi vé­delmére vonatkozó szabály felül­vizsgálat alatt van.) KESERŰ JÁNOSNÉ könnyűipari miniszter 73/14MAGYAR IFJÚSÁG MEGKESZZÜK AMNsmum Sorra napvilágot látnak az ifjúsági törvény végrehaj­tásáról intézkedő, ágazati jogszabályok. December 31-ig 18 minisztériumban, illetve főhatóságnál igazították terü­letük sajátosságaihoz a fiatalok alkotmányának általános érvényű paragrafusait. Érthető, hogy kíváncsian s na­gyon várják az új rendelkezéseket a tizen- és huszonéve­sek százezrei, hiszen életük, munkájuk, mai és holnapi sorsuk megannyi izgalmas kérdéséről van szó. Tudják, hogy eddig is sok történt értük, de azt is érzik, hogy to­vábbi változásokra, következetes intézkedésekre van szük­ség számos területen. Ráadásul a vállalatok vezetőinek 1973. március 31-ig kell kidolgozniuk a helyi tennivalók részletes programját. Sok múlik tehát azon, hogy milyen útravalót adnak ehhez az e egyes tárcák rendelkezései. Ezért kérdeztük meg az új esztendő küszöbén néhány minisztérium vezetőit arról:­­ mi történt területükön az ifjúsági törvény szellemében ■ a fiatalokért;­­ milyen újdonságokat tartalmaz, mit ígér náluk az ifjú ■ nemzedéknek a végrehajtási utasítás? A válaszok önmagukért beszélnek. Azt példázzák, hogy nincs választóvonal az ifjú nemzedék útját egyenge­tő tegnapi és mai gondosk­dás között, hagyományokban és eredményekben gazda­­folyamat teljesedik ki nap­jainkban. Ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy céljaink megvalósítása nem megy egyik napról a másikra. Min­denkinek a maga helyén kell továbbra is érvényt szerez­nie a törvény betűjének és szellemének. Ehhez pedig a kíváncsi érdeklődésen túl határozott, következetes cse­lekvésre is szükség van. MAGYAR IFJÚSÁG KJ 73/1

Next