Magyar Ifjúság, 1973. január-március (17. évfolyam, 1-11. szám)

1973-02-23 / 8. szám

HAJO Akikor még nem tudtam, csak éreztem, hogy valahol csúnyán el­rontotta. S már akkor csökönyös ön­­marcangolással kereste a kivezető utat. Hiábavaló lett volna kérdezni, savanyú volt, mint a zöld alma. Egyébként, akkor is hallgatott, ami­kor oktalan keresztkérdésekkel dü­hítettük a moszkvai Európa-bajnok­­ságon, mert győzelme után szabály­talan versenyzés miatt („oldalvízen" előzte meg vetélytársát a hajrában) kizárták a versenyből. De ez most másfajta némaság volt... Bizonyta­lan, s még azt is megdöbbentette, akinek semmi köze a kajakozáshoz. Tavasz volt, olimpia előtti feszült pillanatok, az első olimpiai tájékoz­tató, bizonyítani kellett, embertele­nül „harapni a vizet", hajtani az esz­méletlenségig, a győzelemért, a mün­cheni repülőjegyért. Megszerezte, de az olimpián ott ült Vitrayval a mo­nitor mellett. Mexikó bajnoka turis­táskodott Münchenben. Mondhat­nánk úgy is, hogy tartalékverseny­­ző volt. Ez szebben, elfogadhatóbban, menthetőbben hangzik, de Misa ese­tében lényegtelen. Mert nem ő ült a „ladikban”, mert a lelátóról nézte a történteket. Hesz Mihály, a kajak egyes olimpiai bajnoka. — Milyen is volt a lelátón? — Pocsék. Sajnálom, nem tudom találóbban kifejezni. — És most? — Felszálltam az utolsó hajóra. Négy évig tart a menetideje, s ha csökken a sebessége, majd rádobok két lapáttal. Montrealban lesz a vég­állomása. • — Ha nem sikerül? — Már nyertem olimpiát, a siker­telenségre pedig nem gondolok. Ma még nem. Mindenesetre, s ez a leg­fontosabb, szeretnék jó orvos len­ni ... Földhöz vágott a fásultság . Kegyetlenül elrontottam, még most is rázom a fejem... Nem va­gyok mai gyerek a vízen, és mégis zöldfülűként hibáztam. Abbahagy­tam az egyetemet, a második félévet halasztottam. Minden percemet, gon­dolatomat, erőmet a kajakra össz­pontosítottam. Nem kellett volna, legalábbis­­ így nem. Az ember többnyire nem is tudja, hogy mit, s legfőképpen meddig csinálhatja, csak hajt, teljes intenzitással, csak dolgozik, dolgozik és egyszer már nincs tovább... Terheled a szerveze­ted, kábult vagy a lihegéstől, de to­vább mész, mert jön az éjszaka, s akkor majd kipihened az egész na­pot. Kikészültem, talán túlbecsültem saját erőmet, s egyszerre földhöz vá­gott a fásultság, olyan letörtségi ál­lapotba kerültem, hogy nem tudtam magamhoz térni. És ekkor hibáztam a legnagyobbat. — Úgy érzed, hogy mindent megtet­tél és mégsem tartasz sehol. Eleinte „hosszakat evezel” nyugodtan, nem gyorsan, de nem is lassan, aztán a rövidek következnek, de azok aztán keményen. Ezt már nem bírtam, hiányzott az aranytartalék, kizsige­reltem magam. Ha elsőként kocogsz a célba, éltetnek, de ha másodikként zuhansz be, senki sem áll melletted. Kiégtél, öreg — mondogatják, persze nem szembe, mindig a másiknak. Nekem például Tatai Tibiről mond­ták ezt, s gondolom, hogy Tibornak ugyanezt rólam. De ez lett volna a kisebbik baj. — Mexikó előtt, amikor a hazai hullámokon kellett bizonyítani, bát­ran válthattam, nyugodtan összpon­tosíthattam a csúcsformára, mert az olimpiát csak október vége felé ren­dezték, s addig, a jól bevált „lépcső­rendszerrel” ismét feljuthattam a csúcsra. Most nem volt, vagy leg­alábbis kevés volt az idő egy újabb csúcsforma elérésére. Pedig így utó­lag milyen egyszerűnek tűnik az egész... Kínlódsz, az ájulásig eről­ködsz a vízen, de úgy érzed, hogy kemény betonba vágod a lapátot. Ilyenkor leteszed a szerszámot, pi­hensz egy napot, és csúcsformában vagy. — Tavasszal nem mertem rápi­­henni, féltem, hogy kevés lesz az idő egy újabb „felkapaszkodáshoz”. Inkább rátettem. Ha azt mondták, evezz húsz egypercesét, akkor men­tem negyvenet, mindennek a kétsze­resét, s ahelyett, hogy ésszel beosz­tottam volna az erőmet, esztelenül kifullasztotta magam. Azt hiszem, átestünk a kajak túlsó oldalára, s nem ért voltam az egyetlen... — Nyolcvan kiló a versenytestsú­lyom, akkor hetvenhárom voltam, s most utólag csak az bánt, hogy senki sem mondta: ne így, öreg. Elmúlt, késő másokat hibáztatni, magamat okolom. Mindennel leszámoltam, más alapról, más hozzáállással, ész­szel és egy nagy adag tanulsággal vágok neki a következő évnek... Az unatkozás mellőzhető — Elmúlt a fásultság? — Nincs időim szomorkodni. Má­sodik évfolyamra járok az orvosin. Ilyenkor könnyen potyognak a de­rék hallgatók... — Jól „úszol”? — Nem éppen remekül, de azért haladok. Egyébként is ha valamihez hozzákezdek, azt szeretném odaadás­sal végigcsinálni. Fogorvos akarok lennie jó fogorvos, s a jobbért min­dig többet kell dolgozni. Nincs vész, gyakorta eszembe jut, hogy már jó ideje­­kajakoztam, amikor rászántam magam arra, hogy úszni is megta­nuljak. — És a korábbi fáradtság? — Módjával, de huzamosak. De ez másféle fáradtság, reggelre kipihent az ember. Nincs okom a kétségbe­esésre. Most még nincs. — Következésképpen — lesz? A vízen? — Szó sincs róla. Minden kajakos úgy megy a vízre, hogy: „majd meg­mutatom a hátam”. Ez nem öntelt­ség, hanem a szakma egészséges ön­bizalma. Enél­­ül nem érdemes la­pátot ragadni. — Kajakos hétköznapok a száraz­földön. Hogyan telnek? — Szürkén, de az unatkozás mel­lőzhető. Egyébként is a tanmedencé­ben sok mindenre gondol az ember, csak éppen az unalomra nem. Most „maszek” vagyok... Pontosabban a délelőtti edzéseket egyedül végzem. Mindig változó időpontban, az egye­tem miatt. Úszás és futás, az előbbit többnyire Andreával együtt. Nem mintha újat mondanék, de Andy va­lamivel gyorsabban... Délután a kö­zös edzés következik, a szokásos ét­lappal : erőfejlesztés, gimnasztika, tanmedence. — Ez úgy hangzik, mint egy év­vel korábban. Pedig történt egy és más. — Az egyik részét — ha talán nem is a legsikerültebben —, de előad­tam. A másik: olyan családba kerül­tem, ahol a sport mindennél neme­sebb, egyszerűen nem lehet nem csi­nálni. Ami pedig azt a bizonyos egy évvel korábbit illeti... ? Lehet, hogy többet kellene dolgoznunk, bár eb­ben kételkedem. Azon viszont lehet­ne töprengeni, hogy talán másként. A sportág hazai klasszisai legalább egy aranyéremre hivatottak, még ak­kor is, ha Münchenben ez nem sike­rült. A „mást” elsősorban önmagam­nak mondtam, elvégre mint olimpiai tartalék, csak saját példámat említ­hetem. Nem maradtam le a hajóról . Világbajnokság lesz Finnor­szágban. — A legfőbb teendőm, hogy a má­sodik évet befejezzem az egyetemen. Éppen ezért a vízen kevesebb időt­ töltök majd, a rövid távokra össz­pontosítok. Szeretnék kijutni a világ­­bajnokságra, akár váltótagként, akár az ötszázas egyesre. Megpróbálom, természetesen az ezres versenyszá­mot is. — Tehát, minden a régi? — Csak a „kajakszeretetem”. Ha nem hozakodnak elő vele, akkor én sohasem fogom emlegetni a múlt évet. Az nem lehet igaz, hogy nem vagyok többre képes... Újra gyűj­töm az erőt. Huszonkilenc éves va­gyok, de van időm, nem maradtam le az utolsó hajóról... *** Olimpiai bajnok és olimpiai ezüst­érmes, van két világbajnoki győzel­me, s 1963-tól, amelyik világverse­nyen csak elindult, érmet nyert. „Csak az iránt — mondta a legutolsó Európa-bajnokság után Moszkvában, amikor a szabálytalan versenyzés miatt kizártak —, hogy nincs és már nem is nyerhetek Európa-bajnoksá­­got. Legalább két világbajnoki aranyéremmel illenék vigasztalód­nom.” Belgrádban, 1971-ben tagja volt a világbajnokságot nyert magyar ka­­jakváltónak. Az egyik már megvan! T. András Emil Úgy érzed, hogy mindent meg­tettél és mégsem tartasz sehol Időnként nem árt valami mást is csinálni Csak a fotoriporter kedvéért •­ima Mexikó bajnoka turis­táskodott Münchenben ... egyszerre földhöz vágott a fásultság MAGYAR IFJÚSÁG 1983 A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapja. Főszerkesztő: Szabó János. Főszerkesztő-helyettes: Gyulai Ferenc, Király Ernő. Felelős kiadó: dr. Petrus György. Szerkesztőség: Budapest Vill., Somogyi Béla u. 6. Tel.: 130-460. Kiadja: Ifjúsági Lapkiadó Vállalat, Bp. VI., Révay u. 16. Tel.: 116-660. Készült a Zrínyi Nyomdában (73.2339-2/08) ofszet rotációs eljárással, Ultraset 72-es gépen. Felelős vezető: Bolgár Imre. Kéziratot, rajzot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp. V., József nádor tér 1. sz. Előfizetési díj: negyed évre 30,- Ft, fél évre: 60,- Ft, egy évre: 120,- Ft. Index: 25 538 73­8 MAGYAR IFJÚSÁG

Next