Magyar Ifjúság, 1973. január-március (17. évfolyam, 1-11. szám)
1973-02-23 / 8. szám
HAJO Akikor még nem tudtam, csak éreztem, hogy valahol csúnyán elrontotta. S már akkor csökönyös önmarcangolással kereste a kivezető utat. Hiábavaló lett volna kérdezni, savanyú volt, mint a zöld alma. Egyébként, akkor is hallgatott, amikor oktalan keresztkérdésekkel dühítettük a moszkvai Európa-bajnokságon, mert győzelme után szabálytalan versenyzés miatt („oldalvízen" előzte meg vetélytársát a hajrában) kizárták a versenyből. De ez most másfajta némaság volt... Bizonytalan, s még azt is megdöbbentette, akinek semmi köze a kajakozáshoz. Tavasz volt, olimpia előtti feszült pillanatok, az első olimpiai tájékoztató, bizonyítani kellett, embertelenül „harapni a vizet", hajtani az eszméletlenségig, a győzelemért, a müncheni repülőjegyért. Megszerezte, de az olimpián ott ült Vitrayval a monitor mellett. Mexikó bajnoka turistáskodott Münchenben. Mondhatnánk úgy is, hogy tartalékversenyző volt. Ez szebben, elfogadhatóbban, menthetőbben hangzik, de Misa esetében lényegtelen. Mert nem ő ült a „ladikban”, mert a lelátóról nézte a történteket. Hesz Mihály, a kajak egyes olimpiai bajnoka. — Milyen is volt a lelátón? — Pocsék. Sajnálom, nem tudom találóbban kifejezni. — És most? — Felszálltam az utolsó hajóra. Négy évig tart a menetideje, s ha csökken a sebessége, majd rádobok két lapáttal. Montrealban lesz a végállomása. • — Ha nem sikerül? — Már nyertem olimpiát, a sikertelenségre pedig nem gondolok. Ma még nem. Mindenesetre, s ez a legfontosabb, szeretnék jó orvos lenni ... Földhöz vágott a fásultság . Kegyetlenül elrontottam, még most is rázom a fejem... Nem vagyok mai gyerek a vízen, és mégis zöldfülűként hibáztam. Abbahagytam az egyetemet, a második félévet halasztottam. Minden percemet, gondolatomat, erőmet a kajakra összpontosítottam. Nem kellett volna, legalábbis így nem. Az ember többnyire nem is tudja, hogy mit, s legfőképpen meddig csinálhatja, csak hajt, teljes intenzitással, csak dolgozik, dolgozik és egyszer már nincs tovább... Terheled a szervezeted, kábult vagy a lihegéstől, de tovább mész, mert jön az éjszaka, s akkor majd kipihened az egész napot. Kikészültem, talán túlbecsültem saját erőmet, s egyszerre földhöz vágott a fásultság, olyan letörtségi állapotba kerültem, hogy nem tudtam magamhoz térni. És ekkor hibáztam a legnagyobbat. — Úgy érzed, hogy mindent megtettél és mégsem tartasz sehol. Eleinte „hosszakat evezel” nyugodtan, nem gyorsan, de nem is lassan, aztán a rövidek következnek, de azok aztán keményen. Ezt már nem bírtam, hiányzott az aranytartalék, kizsigereltem magam. Ha elsőként kocogsz a célba, éltetnek, de ha másodikként zuhansz be, senki sem áll melletted. Kiégtél, öreg — mondogatják, persze nem szembe, mindig a másiknak. Nekem például Tatai Tibiről mondták ezt, s gondolom, hogy Tibornak ugyanezt rólam. De ez lett volna a kisebbik baj. — Mexikó előtt, amikor a hazai hullámokon kellett bizonyítani, bátran válthattam, nyugodtan összpontosíthattam a csúcsformára, mert az olimpiát csak október vége felé rendezték, s addig, a jól bevált „lépcsőrendszerrel” ismét feljuthattam a csúcsra. Most nem volt, vagy legalábbis kevés volt az idő egy újabb csúcsforma elérésére. Pedig így utólag milyen egyszerűnek tűnik az egész... Kínlódsz, az ájulásig erőlködsz a vízen, de úgy érzed, hogy kemény betonba vágod a lapátot. Ilyenkor leteszed a szerszámot, pihensz egy napot, és csúcsformában vagy. — Tavasszal nem mertem rápihenni, féltem, hogy kevés lesz az idő egy újabb „felkapaszkodáshoz”. Inkább rátettem. Ha azt mondták, evezz húsz egypercesét, akkor mentem negyvenet, mindennek a kétszeresét, s ahelyett, hogy ésszel beosztottam volna az erőmet, esztelenül kifullasztotta magam. Azt hiszem, átestünk a kajak túlsó oldalára, s nem ért voltam az egyetlen... — Nyolcvan kiló a versenytestsúlyom, akkor hetvenhárom voltam, s most utólag csak az bánt, hogy senki sem mondta: ne így, öreg. Elmúlt, késő másokat hibáztatni, magamat okolom. Mindennel leszámoltam, más alapról, más hozzáállással, észszel és egy nagy adag tanulsággal vágok neki a következő évnek... Az unatkozás mellőzhető — Elmúlt a fásultság? — Nincs időim szomorkodni. Második évfolyamra járok az orvosin. Ilyenkor könnyen potyognak a derék hallgatók... — Jól „úszol”? — Nem éppen remekül, de azért haladok. Egyébként is ha valamihez hozzákezdek, azt szeretném odaadással végigcsinálni. Fogorvos akarok lennie jó fogorvos, s a jobbért mindig többet kell dolgozni. Nincs vész, gyakorta eszembe jut, hogy már jó idejekajakoztam, amikor rászántam magam arra, hogy úszni is megtanuljak. — És a korábbi fáradtság? — Módjával, de huzamosak. De ez másféle fáradtság, reggelre kipihent az ember. Nincs okom a kétségbeesésre. Most még nincs. — Következésképpen — lesz? A vízen? — Szó sincs róla. Minden kajakos úgy megy a vízre, hogy: „majd megmutatom a hátam”. Ez nem önteltség, hanem a szakma egészséges önbizalma. Enélül nem érdemes lapátot ragadni. — Kajakos hétköznapok a szárazföldön. Hogyan telnek? — Szürkén, de az unatkozás mellőzhető. Egyébként is a tanmedencében sok mindenre gondol az ember, csak éppen az unalomra nem. Most „maszek” vagyok... Pontosabban a délelőtti edzéseket egyedül végzem. Mindig változó időpontban, az egyetem miatt. Úszás és futás, az előbbit többnyire Andreával együtt. Nem mintha újat mondanék, de Andy valamivel gyorsabban... Délután a közös edzés következik, a szokásos étlappal : erőfejlesztés, gimnasztika, tanmedence. — Ez úgy hangzik, mint egy évvel korábban. Pedig történt egy és más. — Az egyik részét — ha talán nem is a legsikerültebben —, de előadtam. A másik: olyan családba kerültem, ahol a sport mindennél nemesebb, egyszerűen nem lehet nem csinálni. Ami pedig azt a bizonyos egy évvel korábbit illeti... ? Lehet, hogy többet kellene dolgoznunk, bár ebben kételkedem. Azon viszont lehetne töprengeni, hogy talán másként. A sportág hazai klasszisai legalább egy aranyéremre hivatottak, még akkor is, ha Münchenben ez nem sikerült. A „mást” elsősorban önmagamnak mondtam, elvégre mint olimpiai tartalék, csak saját példámat említhetem. Nem maradtam le a hajóról . Világbajnokság lesz Finnországban. — A legfőbb teendőm, hogy a második évet befejezzem az egyetemen. Éppen ezért a vízen kevesebb időt töltök majd, a rövid távokra összpontosítok. Szeretnék kijutni a világbajnokságra, akár váltótagként, akár az ötszázas egyesre. Megpróbálom, természetesen az ezres versenyszámot is. — Tehát, minden a régi? — Csak a „kajakszeretetem”. Ha nem hozakodnak elő vele, akkor én sohasem fogom emlegetni a múlt évet. Az nem lehet igaz, hogy nem vagyok többre képes... Újra gyűjtöm az erőt. Huszonkilenc éves vagyok, de van időm, nem maradtam le az utolsó hajóról... *** Olimpiai bajnok és olimpiai ezüstérmes, van két világbajnoki győzelme, s 1963-tól, amelyik világversenyen csak elindult, érmet nyert. „Csak az iránt — mondta a legutolsó Európa-bajnokság után Moszkvában, amikor a szabálytalan versenyzés miatt kizártak —, hogy nincs és már nem is nyerhetek Európa-bajnokságot. Legalább két világbajnoki aranyéremmel illenék vigasztalódnom.” Belgrádban, 1971-ben tagja volt a világbajnokságot nyert magyar kajakváltónak. Az egyik már megvan! T. András Emil Úgy érzed, hogy mindent megtettél és mégsem tartasz sehol Időnként nem árt valami mást is csinálni Csak a fotoriporter kedvéért •ima Mexikó bajnoka turistáskodott Münchenben ... egyszerre földhöz vágott a fásultság MAGYAR IFJÚSÁG 1983 A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapja. Főszerkesztő: Szabó János. Főszerkesztő-helyettes: Gyulai Ferenc, Király Ernő. Felelős kiadó: dr. Petrus György. Szerkesztőség: Budapest Vill., Somogyi Béla u. 6. Tel.: 130-460. Kiadja: Ifjúsági Lapkiadó Vállalat, Bp. VI., Révay u. 16. Tel.: 116-660. Készült a Zrínyi Nyomdában (73.2339-2/08) ofszet rotációs eljárással, Ultraset 72-es gépen. Felelős vezető: Bolgár Imre. Kéziratot, rajzot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp. V., József nádor tér 1. sz. Előfizetési díj: negyed évre 30,- Ft, fél évre: 60,- Ft, egy évre: 120,- Ft. Index: 25 538 738 MAGYAR IFJÚSÁG