Magyar Ifjúság, 1973. március-június (17. évfolyam, 12-26. szám)

1973-06-22 / 25. szám

SPORT Távozása azóta szám­talan változatban látott napvilágot. A sportsze­rűség kedvéért az edző­től hallottak néhány részlete is megérdemli, hogy nyilvánosságra ke­rüljön . — Az egyik volt válo­gatott játékosunk az el­múlt év tavaszán, egyik mérkőzésen rendkívül gyengén játszott. Később megtudtam, hogy a ta­lálkozót megelőzően a másik válogatott társá­val éjszaka kimaradt. Fegyelmit javasoltam. A tanú azonban — ugyan­csak egy játékos — aki nekem, négyszemközt, el­mondta az esetet, a tár­gyaláson nem vallott... Nem sokkal később be­hívattak a Vasas-irodá­ba, és közölték velem, hogy — felmondtam. — Lehet, hogy én is hibáztam. De aki szív­vel-lélekkel dolgozik, az elkövethet hibát. A Va­sas most lényegében ugyanabban az összeál­lításban játszik, mint ná­lam ... Én a labdarúgás­sal születtem, ez jelen­tette az életemet. Annyit igazán megérdemeltem volna, hogy az eltelt egy év alatt legalább valaki megkérdezze: mi van ve­lem? Soha, eszembe nem jutott volna otthagyni az edzői hivatást, ha nem így bánnak el ve­lem. Most viszont? Még a gondolatát is elvetem annak, hogy visszatér­jek. Esztergályosműhelyt nyitottam. Legfeljebb az öregfiúk csapatában ját­szom néha... Közös megegyezéssel? BUZÁNSZKI előző egyesületei közül a Dorog kiesett az első osz­tályból, s az Esztergom közel jutott az NB II ve­szélyes zónájához. A FŐSPED vezetősége en­nek ellenére bizalmat szavazott számára, elis­merte múltját, szakértel­mét. A bajnokság köz­ben pedig — a magyar labdarúgás történetében ritkaságnak számító ha­tározattal — huszonöt (!) labdarúgónak adták ki az útját, mondván: a FOSPED-nél nem az ed­zőt teszik felelőssé az eredménytelen szereplé­sért. Nem sokkal később — a vihar elültével — aztán Buzánszkinak is mennie kellett. — Új sportköri elnök került az együtteshez — mondja. — Állandó né­zeteltérései voltak a szakosztályvezetővel, az intézővel, és keresztül­vitte, hogy leváltsák őket. Egyedül marad­tam ... Jobbnak láttam, ha közös megegyezéssel távozom. Kétségtelen, hogy Bu­zánszkinak nem sikerült megállítania a FOSPED csapatának hanyatló sze­kerét. Az is megnehezí­tette munkáját, hogy mellékfoglalkozása is volt, naponta utazott Do­rogról Rákospalotára. Mindezt ő maga is elis­meri. De hozzáteszi: — Ha a sportvezetők nem partnerek, még a legjobb edzőnek is na­gyon nehézzé válik a dolga. Az természetes, hogy a játékosoknak nem tetszik sem a túl ke­mény munka, sem a la­zítás. De ha még a ve­zetőség felől is arra kell vigyázni, hogy mikor szúrkálják meg az em­bert ... Akkor baj van. Nem marad más válasz­tás: megalkudni vagy le­mondani. Én a kellő szakértelmet hiányolom egy-két egyesületi veze­tőnél. Azt hiszem, első­sorban ez lehet az oka, hogy nem egy edző las­san elveszti a labdarú­gás iránt érzett szerete­­tét. És csak akkor ma­rad a pálya szélén, ha ez számára a létkérdés. A labdarúgó-bajnokság befejezése után minden eddiginél nagyobb méretű edzővándorlás kezdődött élvonalbeli labdarúgócsapatainknál... .. ...... Bocsák Miklós Buzánszki Jenő min­den szavából árad a ke­serűség, mintha hiányoz­na az aranycsapat egy­kori jobbhátvédjéből a régi nagy-nagy akarás és sportszeretet. „Harminc­két éves labdarúgómúlt után egy kissé megutál­tam a focit” -­- mondja. Utoljára az 1971—72. évi bajnokságban, a FOSPED Szállítók csa­­­patánál dolgozott. Nem a legjobb előjelekkel kezdte munkáját, hiszen MACHOS Oki keresi a helyét „A Komló elleni mérkőzés hetvenedik percében Imre bá­csi intett: készüljek. Levettem a melegítőmet, ekkor Dunai II. gólt fejelt. Mehettem vissza a cserepadra." Nagy László, labdarúgó­­pályafutásának hatodik­­ évét tölti a kispadon. Tagja volt a mexikói olimpiai bajnok csa­patnak, szerepelt a nagyvá­logatottban is - de egyesüle­tében, az Újpesti Dózsában mind ez idáig nem sikerült kezdőemberré válnia. Találó elnevezés szerint a magyar labdarúgósport „első számú tartaléka". A jövője bizonyta­lan ... — Mikor hallotta először, hogy a Vasashoz kerül? — Fél éve... egy éve... Nem tudom pontosan. — Tehát igaz a hír? — Nem tudom ... Azt hi­szem, én leszek az utolsó, aki erre választ kap. A bá­tyám a Csepelben kosara­zik, ő mondja, hogy állító­lag oda is hívnak. Nekem még nem szóltak ... Egy­szer a Ferencvárosból meg­kerestek, megbeszéltük a találkozót... De elfelejtet­tek eljönni! — Azért mégiscsak szá­mít a véleménye. — Én már tavaly elhatá­roztam, hogy egy idényt még várok a Dózsánál és ha nem sikerül kezdőem­berré válnom, elmegyek. Akár egy NB I/­B-s csapat­hoz is. Játszani szeretnék, lehetőleg egy szerepkörben. — Szóval, elégedetlen? — Nehéz erre felelni. Nagyon sokat köszönhetek az Újpestnek. Itt lettem NB I-es játékos és váloga­tott, itt kaptam lakást. De a többiekhez képest sem anyagilag, sem erkölcsileg nem becsülnek meg. — Mennyit keres? — Jó hónapban 7—8000 forintot. Ez a fizetésem, a kalóriapénzem és a négy győztes mérkőzés díja — a kispadon. — Mit ért az erkölcsi megbecsülésen? — Úgy érzem, mostani tudásom alapján helyem lenne a legjobb tizenegy között. — Zámbónál jobbnak tartja magát? — Nem. Technikásabb nálam, jobban cselez és a kezdősebessége is gyorsabb. — Tóth András? — A középpályán nem versenyezhetek vele. Ez a szerepkör kétlábas játékost kíván. Alkatilag is alkal­masabb erre. — Juhász Péter? — Legfeljebb annyiban tartom jobbnak, hogy har­cosabb nálam. — Hol lenne a helye a csapatban? — Nem tudom, de meg­győződésem, hogy lehetne találni. Nagy Lászlónál kevés lel­kesebb játékos található a mai élvonalban. Ha a pá­lyára lép — történjen a ti­zedik vagy a nyolcvanadik percben — mintha megvál­tozna a küzdőtér légköre. Érezni, hogy ez a játékos nagyon akar ... Olyannyira, hogy gyakran elhamarkod­ja a legjobb helyzeteket, nem sikerülnek a cselei — túlhevíti a szüntelen bizo­nyítani vágyás. A kispadon eltöltött hat évből fakadó akarás... — Huszonnégy éves va­gyok. Már nem tartozom a legfiatalabbak közé és gya­korlatilag ugyanott tartok, mint amikor elkezdtem a felnőttek között. Saját aka­ratomból nem kereshetek jobb megoldást, hiszen két évet kellene az átigazolás­sal kivárnom. Ilyenkor már türelmetlenkedni kezd az ember. Sőt, félni... Mi lesz, ha soha nem lépek előrébb? Baróti Lajos, a Vasas edzője: — Nagy Laci nálam nőtt fel, nálam került be a Dózsá­ba és közben válogatott lett. Fiatal csapatunk most van alakulóban. Ennek nagy erős­sége lehetne. Valóban szóba került nemrégiben, hogy ide tart, de ez szerintem csak mendemonda. Abból fakad, hogy a Fáy utca van legkö­zelebb a Megyeri úthoz. Az átigazolás kerülő utakon nem mehet végbe. A nagycsapatok között megállapodás van, szó sem lehet játékoscsábításról. Mi csak akkor kérnénk ki La­cit, ha huzamos ideig nem kerülne be a Dózsába. És a továbbiakban csak akkor fog­lalkoznánk ezzel a gondolat­tal, ha a Dózsa ki is adná. Az Újpesti Dózsa azon­ban nem adja ki Nagy Lászlót. Ez érthető. Egy csapatnak, különösen az ország legjobb együttesének szüksége van kiemelkedő tudású tartalék játékosok­ra, akikre sérülés, forma­hanyatlás esetén számítani lehet. Más kérdés, hogy ez­zel nem állják-e útját a te­hetségek valódi kibontako­zásának? Megoldást találni nehéz — majdnem l*»1* len. . Pedig ---­bálni. HOT ÉV A CSEREPADON - Nagy Laci nálam nőtt fel

Next