Magyar Ifjúság, 1973. március-június (17. évfolyam, 12-26. szám)
1973-06-22 / 25. szám
SPORT Távozása azóta számtalan változatban látott napvilágot. A sportszerűség kedvéért az edzőtől hallottak néhány részlete is megérdemli, hogy nyilvánosságra kerüljön . — Az egyik volt válogatott játékosunk az elmúlt év tavaszán, egyik mérkőzésen rendkívül gyengén játszott. Később megtudtam, hogy a találkozót megelőzően a másik válogatott társával éjszaka kimaradt. Fegyelmit javasoltam. A tanú azonban — ugyancsak egy játékos — aki nekem, négyszemközt, elmondta az esetet, a tárgyaláson nem vallott... Nem sokkal később behívattak a Vasas-irodába, és közölték velem, hogy — felmondtam. — Lehet, hogy én is hibáztam. De aki szívvel-lélekkel dolgozik, az elkövethet hibát. A Vasas most lényegében ugyanabban az összeállításban játszik, mint nálam ... Én a labdarúgással születtem, ez jelentette az életemet. Annyit igazán megérdemeltem volna, hogy az eltelt egy év alatt legalább valaki megkérdezze: mi van velem? Soha, eszembe nem jutott volna otthagyni az edzői hivatást, ha nem így bánnak el velem. Most viszont? Még a gondolatát is elvetem annak, hogy visszatérjek. Esztergályosműhelyt nyitottam. Legfeljebb az öregfiúk csapatában játszom néha... Közös megegyezéssel? BUZÁNSZKI előző egyesületei közül a Dorog kiesett az első osztályból, s az Esztergom közel jutott az NB II veszélyes zónájához. A FŐSPED vezetősége ennek ellenére bizalmat szavazott számára, elismerte múltját, szakértelmét. A bajnokság közben pedig — a magyar labdarúgás történetében ritkaságnak számító határozattal — huszonöt (!) labdarúgónak adták ki az útját, mondván: a FOSPED-nél nem az edzőt teszik felelőssé az eredménytelen szereplésért. Nem sokkal később — a vihar elültével — aztán Buzánszkinak is mennie kellett. — Új sportköri elnök került az együtteshez — mondja. — Állandó nézeteltérései voltak a szakosztályvezetővel, az intézővel, és keresztülvitte, hogy leváltsák őket. Egyedül maradtam ... Jobbnak láttam, ha közös megegyezéssel távozom. Kétségtelen, hogy Buzánszkinak nem sikerült megállítania a FOSPED csapatának hanyatló szekerét. Az is megnehezítette munkáját, hogy mellékfoglalkozása is volt, naponta utazott Dorogról Rákospalotára. Mindezt ő maga is elismeri. De hozzáteszi: — Ha a sportvezetők nem partnerek, még a legjobb edzőnek is nagyon nehézzé válik a dolga. Az természetes, hogy a játékosoknak nem tetszik sem a túl kemény munka, sem a lazítás. De ha még a vezetőség felől is arra kell vigyázni, hogy mikor szúrkálják meg az embert ... Akkor baj van. Nem marad más választás: megalkudni vagy lemondani. Én a kellő szakértelmet hiányolom egy-két egyesületi vezetőnél. Azt hiszem, elsősorban ez lehet az oka, hogy nem egy edző lassan elveszti a labdarúgás iránt érzett szeretetét. És csak akkor marad a pálya szélén, ha ez számára a létkérdés. A labdarúgó-bajnokság befejezése után minden eddiginél nagyobb méretű edzővándorlás kezdődött élvonalbeli labdarúgócsapatainknál... .. ...... Bocsák Miklós Buzánszki Jenő minden szavából árad a keserűség, mintha hiányozna az aranycsapat egykori jobbhátvédjéből a régi nagy-nagy akarás és sportszeretet. „Harminckét éves labdarúgómúlt után egy kissé megutáltam a focit” -- mondja. Utoljára az 1971—72. évi bajnokságban, a FOSPED Szállítók csapatánál dolgozott. Nem a legjobb előjelekkel kezdte munkáját, hiszen MACHOS Oki keresi a helyét „A Komló elleni mérkőzés hetvenedik percében Imre bácsi intett: készüljek. Levettem a melegítőmet, ekkor Dunai II. gólt fejelt. Mehettem vissza a cserepadra." Nagy László, labdarúgópályafutásának hatodik évét tölti a kispadon. Tagja volt a mexikói olimpiai bajnok csapatnak, szerepelt a nagyválogatottban is - de egyesületében, az Újpesti Dózsában mind ez idáig nem sikerült kezdőemberré válnia. Találó elnevezés szerint a magyar labdarúgósport „első számú tartaléka". A jövője bizonytalan ... — Mikor hallotta először, hogy a Vasashoz kerül? — Fél éve... egy éve... Nem tudom pontosan. — Tehát igaz a hír? — Nem tudom ... Azt hiszem, én leszek az utolsó, aki erre választ kap. A bátyám a Csepelben kosarazik, ő mondja, hogy állítólag oda is hívnak. Nekem még nem szóltak ... Egyszer a Ferencvárosból megkerestek, megbeszéltük a találkozót... De elfelejtettek eljönni! — Azért mégiscsak számít a véleménye. — Én már tavaly elhatároztam, hogy egy idényt még várok a Dózsánál és ha nem sikerül kezdőemberré válnom, elmegyek. Akár egy NB I/B-s csapathoz is. Játszani szeretnék, lehetőleg egy szerepkörben. — Szóval, elégedetlen? — Nehéz erre felelni. Nagyon sokat köszönhetek az Újpestnek. Itt lettem NB I-es játékos és válogatott, itt kaptam lakást. De a többiekhez képest sem anyagilag, sem erkölcsileg nem becsülnek meg. — Mennyit keres? — Jó hónapban 7—8000 forintot. Ez a fizetésem, a kalóriapénzem és a négy győztes mérkőzés díja — a kispadon. — Mit ért az erkölcsi megbecsülésen? — Úgy érzem, mostani tudásom alapján helyem lenne a legjobb tizenegy között. — Zámbónál jobbnak tartja magát? — Nem. Technikásabb nálam, jobban cselez és a kezdősebessége is gyorsabb. — Tóth András? — A középpályán nem versenyezhetek vele. Ez a szerepkör kétlábas játékost kíván. Alkatilag is alkalmasabb erre. — Juhász Péter? — Legfeljebb annyiban tartom jobbnak, hogy harcosabb nálam. — Hol lenne a helye a csapatban? — Nem tudom, de meggyőződésem, hogy lehetne találni. Nagy Lászlónál kevés lelkesebb játékos található a mai élvonalban. Ha a pályára lép — történjen a tizedik vagy a nyolcvanadik percben — mintha megváltozna a küzdőtér légköre. Érezni, hogy ez a játékos nagyon akar ... Olyannyira, hogy gyakran elhamarkodja a legjobb helyzeteket, nem sikerülnek a cselei — túlhevíti a szüntelen bizonyítani vágyás. A kispadon eltöltött hat évből fakadó akarás... — Huszonnégy éves vagyok. Már nem tartozom a legfiatalabbak közé és gyakorlatilag ugyanott tartok, mint amikor elkezdtem a felnőttek között. Saját akaratomból nem kereshetek jobb megoldást, hiszen két évet kellene az átigazolással kivárnom. Ilyenkor már türelmetlenkedni kezd az ember. Sőt, félni... Mi lesz, ha soha nem lépek előrébb? Baróti Lajos, a Vasas edzője: — Nagy Laci nálam nőtt fel, nálam került be a Dózsába és közben válogatott lett. Fiatal csapatunk most van alakulóban. Ennek nagy erőssége lehetne. Valóban szóba került nemrégiben, hogy ide tart, de ez szerintem csak mendemonda. Abból fakad, hogy a Fáy utca van legközelebb a Megyeri úthoz. Az átigazolás kerülő utakon nem mehet végbe. A nagycsapatok között megállapodás van, szó sem lehet játékoscsábításról. Mi csak akkor kérnénk ki Lacit, ha huzamos ideig nem kerülne be a Dózsába. És a továbbiakban csak akkor foglalkoznánk ezzel a gondolattal, ha a Dózsa ki is adná. Az Újpesti Dózsa azonban nem adja ki Nagy Lászlót. Ez érthető. Egy csapatnak, különösen az ország legjobb együttesének szüksége van kiemelkedő tudású tartalék játékosokra, akikre sérülés, formahanyatlás esetén számítani lehet. Más kérdés, hogy ezzel nem állják-e útját a tehetségek valódi kibontakozásának? Megoldást találni nehéz — majdnem l*»1* len. . Pedig ---bálni. HOT ÉV A CSEREPADON - Nagy Laci nálam nőtt fel