Magyar Ifjúság, 1973. július-szeptember (17. évfolyam, 27-39. szám)
1973-09-14 / 37. szám
ÚTON-ÚTFÉLEN Ők például sétálnak. Kéz a kézben, és ügyet sem vetve a körülöttük járó-kelő idegenekre. A lány pillantását hiába takarja napszemüveg, a mosolya is árulkodik: kettőjüknek e pillanatban az utca az otthonuk No tessék! Nem jó az ördögöt a falra festeni. Sajnos egyre inkább ilyesmivel is lehet találkozni úton-útfélen. Egyszer egy okos ember az autóvezetésről azt mondta: ennek a tudománynak egyetlen kulcsa van. Mindig időben meg kell tudni állni. Hát ennek a szegény Warszawának ezúttal nem sikerült Hol él az ember? Elsősorban ugyebár az otthon barátságos, vagy kevésbé barátságos falai közt. Élünk továbbá - eleinte - az óvodában, majd az iskolában, és még majdabban a munkahelyünkön. Mindeközben azonban nem elhanyagolható az az időmennyiség, amit úton-útfélen, vagyis az utcán töltünk. Mert az utcán, sok mindent lehet csinálni. Lehet példának okáért közlekedni. Autóbuszon, villamoson, trolin, személygépkocsin, avagy egészen egyszerűen gyalogszerrel. Lehet céltudatosan szaporázott léptekkel igyekezni valahová, lehet céltalanul csellengeni, bámészkodni, lehet sétálni, vásárlás ürügyén kirakatot böngészni, átmenti padon ejtőzni, üldögélni, és így tovább. Nem véletlen, hogy az utcák — különböző napszakokban - tele és még telébb vannak emberekkel. Arra az időszakra, amelyben a legtöbb ember éli világát az utakon, új kifejezés is született: csúcsforgalom. Fotóriporterünk számára ezúttal munkahely volt az utca. Gépét felragadta, és megörökítette mindazt, amit látott ezen a kellemes nyárvégi napon, úton-útfélen. Kép: Kotroczó István Szöveg: Bedecs Éva Persze, nemcsak a romantikához szolgáltat díszletet az utca. Sőt. Íme itt egy megrázó pillanatnak lehetünk tanúi. A Műszaki Bizományi előtt kedvetlen arccal ácsorog a srác: — rézmozsár híján nehéz a magnótól megválni. Ki tudja, mire kell a pénz? Talán ugyanarra, mint a dalbeli mozsaras fiúnak, aki azt mondta: „mégse lehet, hogy egy lányka, már a startnál fizessen ..." Az utcát helyenként piacnak nevezik. Ez itt például a Lehel téri. Itt nem kapják a pénzt, hanem költik, ezzel egyidejűleg viszont a szatyrot töltik. Ha jól látom, vacsorára főtt kukorica és dinnye lesz „Száguldás a semmibe” - filmcím. A lobogó hajú lány talán látta és most éppen azon tűnődik, hogy 250 kilométeres óránkénti sebességgel - amellyel a filmbeli főszereplő száguldozott - akár az M 7-esről is könnyen a semmibe szállhat az ember Lám, gyalogszerrel könnyebb a dolog. Ha elfárad az ember - az sem baj, ha reflexei romlanak - le lehet zökkenni egy padra olvasgatni, pihenni, és elbámészkodni egy kicsit, mi történik körülöttünk, úton-útfélen A csúcsforgalom lám, valami ilyesmi. Kocsi kocsit ér, oda kell figyelni, nem lehet elbámészkodni. Bizony nem könnyű a rakoncátlan gyalogosokat, a forgalmat, és a gépkocsivezetőknek - a jobb lábat - féken tartani!