Magyar Ifjúság, 1973. július-szeptember (17. évfolyam, 27-39. szám)
1973-08-24 / 34. szám
megvár, vagy úgy marad. Déltől már semmit nem csinálunk. Lessük a megváltó „fél kettőt”, a váltást. A kút mögötti placcon — a járókelők szeme láttára — számvetés: halomba rakjuk a forintosokat, osztozunk. Nyolcvan jut egy koponyára. — Gyenge nap volt — állapítják meg különösebb elkeseredés nélkül. Ami összejön A műszak végén kólába fojtjuk a fáradtságot. Mint az igazi munkások, térdre támasztott könyökkel vitatjuk meg a világ dolgait. Az ellesett mozdulatok, keresett pózok idegenek tőlük. — Tavaly egy hónap alatt 3500 forintot kerestem a kútnál — mondja Gabi, aki ruhaipari szakközépiskolába jár —, pedig csak 700 a fix. Voltam én már szalag mellett is, de azt nem nekem találták ki. — Heccnek is jó — véli Gyuri —, az ember frankón elvan, és még a pénz is felveti. — Ő a legfiatalabb, 16 éves sincs, de már „nyolcórázik”. István a legmorózusabb közülük. Műszak alatt kétszer, ha elmosolyodott. — Ide pofa kell! A pénz jól jön, szaga nincs, de a módi nem tetszik: „adnak, vedd el.” Negyedik éve csinálom, mert rá vagyok utalva, de ősztől a magam ura leszek. A kútnak felé se nézek. Ciki, ahogy nyújtják a pénzt. De máris hárman csattannak: „Megérdemeljük a jattot, hiszen megdolgozunk érte”, és bizonygatják, hogy elfoglaltságuk bármelyik fizikai munkával egyenértékű. — Illetve — tesz különbséget Edit — a gyár az más. De ott nincs ilyen meleg. És ebben megegyeznek. A presszóból jövet a benzinkút egyik kezelőjével találkozunk. Nem köszön vissza. Napközben sem volt túlságosan szívélyes. Minden mozdulata azt adta tudtunkra, hogy nem barátja a kisegítőknek. Kinek jó? — 1967-ben vettük fel az első nyári kisegítőket. Akkor még két idegen nyelvet is tudniuk kellett a jelentkezőknek. Bővíteni akartuk szolgáltatásainkat. De hamar rájöttünk, hogy ez nem megoldás, és már nem tudtunk visszalépni. Dr. Nagy Ferenc, az ÁFOR munkaügyi főosztályának vezetője tanácstalanul tárta szét a karját, és magyarázatként arról kezdett beszélni, hogy már januárban megindul a telefonok, a levelek áradata, hogy ennek és ennek az öccsét, húgát, gyerekét vegyék föl. A mostani bérgazdálkodás lehetővé teszi, hogy bukfenc nélkül alkalmazzunk nyaranta fiatalokat. Addig sincsenek az utcán. De hasznot nem hoznak a vállalatnak, csak az adminisztrációt növelik állandó be- és kilépéseikkel. Együtt próbáljuk keresni a felemás helyzetből kivezető utat. Közös nevezőn vagyunk, de megoldást nem találunk. Én a kategorikus elutasítást javaslom. — Nem ilyen egyszerű. Ebben az ügyben a vállalat vezetőinek nem egységes az álláspontja. Szerintem sincs szükség rájuk. Ha akarja, ezt írásba adom. Jövőre újra? Ezen a nyáron 1200 kisegítő kútkezelő dolgozott — pontosabban fogalmazva: töltötte az idejét — az ÁFOR 150 töltőállomásánál. Menynyit vágtak zsebre? Arra csak következtetni lehet: 3000 alatt nem igen. Most, hogy vége az idénynek, az ÁFOR megszünteti a több száz „kigazdálkodott” státust. Alibi munkával csak ideig-óráig lehet nagy pénzt keresni. Heccnek jó, de munkának semmi esetre sem. És talán egyszer az ÁFOR vezetői is megegyeznek ebben. Sáfrán IstvánFotó: Ágoston István jön alatt. A benzinkutas láthatóan nem „repes a boldogságtól" Nyugi van. Akinek sietős, az odébbállhat asszony lehettem, vagy legalábbis ezzel áltathattam magam. Aztán? Olyan simán ment az egész. Eljöttem ide, Pali azóta biztosan kerített másik nőt, bár néha megmegereszt egy levlapot. Éjszakánként dobáltam magam egy ideig, fájt a mellem, a hasam, de már ez is elmúlt. Mostanában nyugodtan alszom, nagyokat eszem, olykor a tükör elé állok, és számolom a derekamon, a combomon a hurkikat. — Azért nem mondtam le a szórakozásról. Havonta, háromhetenként az elnöknél iszonatunk. Züllik a falu krémje! Ilyenkor ordítozom, csárdásozom, hasznosítom néptáncos múltamat. Sándor, az elnök pityókásan odaodamondogatja csupafenék oldalbordájának: — Jókedélyű lány ez, ilyen üzemgazdász kell nekünk.* Az itteni savanyúföld munkaegységenként tizenöt ötvenet ad. Adna többet is!? Zöldi László CENTENÁRIUMI LAKÓTELEP A KISZ budapesti bizottsága és a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa védnökségével centenáriumi lakótelep épül a XVI. kerületben, Mátyásföldön. Az alaprajzon is látható, hogy a lakótelepen minden lesz, ami kell: bölcsőde, óvoda, iskola, ABC-áruház, szolgáltatóház, sőt sportpálya is. A munka egy évvel ezelőtt kezdődött, s már 4 darab 19 lakásos, négyemeletes épület szerelése fejeződött be. A toronydaruval most egy 58 lakásos L alakú épület felállításán dolgoznak. A lakótelep építésének első üteme 1977 végéig tart, és addig csaknem 1400 lakást építenek fel. 15