Magyar Ifjúság, 1973. október-december (17. évfolyam, 40-52. szám)

1973-10-05 / 40. szám

rHatvan sorban----------------------n f * A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapja. Főszer­kesztő: Szabó János. Főszerkesztő-helyettes: Gyulai Ferenc, Király Ernő. Felelős kiadó: dr. Petrus György. Szerkesztőség: Budapest­­ Vill., Somogyi Béla u.16. Tel.: 130-460. Kiadja: Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Bp. VI., Révay u. 16. Tel.: 116-660. Készült a Zrínyi Nyom­dában (73.2339-2­40) ofszet rotációs eljárással, Ultraset 72-es gé­pen. Felelős vezető: Bolgár Imre. Kéziratot, rajzot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bár­mely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp. V., József nádor tér 1.) Előfizetési díj: havonta 13,— Ft, negyed évre 39,- Ft, és fél évre 78,— Ft, egy évre 156,— Ft. Postai irányítószám: 1983 Index: 25 538 2 Yarurról és Rojasról Santiagóban történt, az egyik külső ipari negyedben levő Yarur textilgyárban, amelyről olyan gyakran hallunk híreket ezekben a Chile számára tragikus napokban. A kiebrudalt gyártulajdonos igazgató szobájában ültem az új munkásigazgatókkal — két esz­tendővel ezelőtt. A Yarur S. A., vagyis a Yarur részvénytársaság textilüzeme évtizedek óta a chilei főváros egyik munkásbázisa volt, s amikor a tulajdonos szabotálni kezdte a termelést, 1971. április 25-én a munkások sztrájkkal kényszerítették az Allende­­kormányt, hogy vegye az üzemet állami kezelésbe. Az első hó­napok öröme nem a magasabb fizetés, vagy a munkások számára osztott olcsó ebéd és a teljesíthető ígéretek voltak — hanem a felszabadultság, az önbizalom érzése. „Most nagyon jól így jó dolgozni!" — mondta egy munkásnő a zúgó szövőszékek között. „34 évig adtuk néhány escudóért a munkaerőnket - elég volt!" Mindenki kezet akart szorítani a szocialista Magyarországról ér­kezett újságíróval, és éjszaka volt már, amikor Orlando Rojas, a 25 esztendős szakszervezeti elnök - az igazgató tanács tagja - végigvezetett a gyárban. Megmutatta az emberi koponyacsontot is - a Yarurok hatal­mának szimbólumát. Az igazgatói szobában egy nagy ovális asz­talnál ültünk, s a Yarur S. A. múltjáról kérdeztem. A titkárnő egy emberi koponyát és egy félelmetes fekete feszületet hozott be és az asztalra tette. A kereszten Krisztus alatt egy kis halálfej volt, keresztbe tett csontokkal. A szakszervezeti elnök a bal kezét a koponyacsontra, jobbját a feszületre helyezte, s mormolni kezdte a fogadalom szövegét: „Én... hűséget fogadok a Yazur család­nak, nem károsítom meg őket, betartom a törvényt és a szabá­lyokat, nem kívánok semmi mást, csak ami megillet, nem sztráj­kolok, hanem engedelmeskedem, esküszöm a bibliára." Megborzongtunk, pedig nemrégen ez volt a rend Yarurnál, s jaj volt annak, akit az esküszegés miatt Amadur Yarur magához rendelt­­ egy munkást, vagy alkalmazottat -, majd a hírhedt üze­mi „fehér rendőrség", a guarda blanca gondjaira bízott. Annak idején mindezt megírtam lapunkban, fényképekkel illuszt­­ráltva ezt a látogatást a „kizsákmányolástól mentes területen”,, ahol azonban a Yarurok szobrait sem döntötték le a munkások, csak vászonlepelbe burkolták. Még ebben is ragaszkodtak a tör­vényességhez, a gyűlölt múlt emlékét sem akarták lerombolni. És a szemtanúk most arról számolnak be, hogy az ellenforradalmi junta tankokkal, ágyúkkal és vadászbombázókkal rombolt és tá­madt a Yarurt megszállva tartó munkásokra. Legalább félszázan estek a támadás áldozataivá az 1700 munkást és közel 600 mér­nököt, hivatalnokot foglalkoztató Yarur textilgyárban. „A tarkóra kulcsolt kézzel előjövő foglyok közül sokat a helyszínen lemészá­roltak” - írta a Yarur munkásairól egy angol kolléga. S mikor tudjuk meg a lekaszaboltak, a kivégzettek, a megalázottak teljes számát? Mi lesz a Dawson szigetre hurcolt vezetőknek, Luis Corva­­lannak, a Chilei KP letartóztatott főtitkárának, és a santiagói stadionba terelt névtelen hősöknek a sorsa? És mennyi szenvedés vár még Chilére, amelynek népe az 1928-at követő években Ibanez diktatúrája alatt már olyan sok vért vesz­tett — a Népi Egység három esztendeje alatt mégis nagyszerű példát mutatott a világnak! Hol lehet most Rojas, s a többiek, akik akkor azt üzenték Magyarországra, hogy nem alkusznak meg, inkább életüket adják, semhogy Yarur újra beléphessen a gyá­rukba. Amadur Yarur Észak-Amerikából csak tankokkal, holttestek százain át térhet vissza ... A gyári óvodából csinálhatnak fogadó­termet, a kantinban megszüntethetik az olcsó ebédek kiszolgálá­sát - terrorral arra is rákényszeríthetnek embereket, hogy hűséget fogadjanak a Yazur családnak. De a munkások már tudják, hogy mi illeti őket, hogy Allende kormánya százezer fürdőszobás lakást kezdett építeni a santiagóiaknak, azoknak, akikre most tankokkal, géppisztollyal tör a junta. És a terror ellenére küzdeni fognak azért, ami őket megilleti: emberibb életért, szabadságért, demok­ráciáért — amiben a Népi Egység éveiben részük volt. Hogy ne kelljen a Yaturokat szolgálni. Hogy újra a Rojasok kerüljenek az igazgatói asztalhoz. Együttérzésünkkel, szolidaritásunkkal mi is segíthetjük őket. Mérnök úr, a szerencse kovácsa (Megjelent a Magyar Ifjúság 38. számában, 1973. szeptember 21-én.) „Tisztelt Szerkesztő­ség! Rendszeres olvasó­ja vagyok a Magyar If­júságnak, így a »­Mér­nök úr, a szerencse ko­vácsa« című írásukat is elolvastam. Ezután úgy éreztem, hogy egy gon­dolatot — annál is in­kább, mivel nem egye­dülálló a jelenség — nem hagyhatok meg­jegyzés nélkül. Neveze­tesen a riportalany Ta­más László azon meg­jegyzését, hogy a mes­terségével együtt járó adóval »lerója tartozá­sát« államunknak, ami­vel mérnöki képzése címén tartozik. Nem vagyok okleve­les mérnök, csak üzem­mérnök, ennek ellenére — vagy talán éppen ezért — úgy érzem, hogy egy konkrét pél­dával bizonyítani tudom a szerintem helytelen ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■­ ­­ órum (Megjelent a Magyar If­júság 37. számában, 1973. szeptember 14-én.) „Véletlenül kezembe került lapjuk. A hosz­­szú hajú kamaszarcot nem szeretem. De itt nem a külső, hanem a belső a lényeg. Vagyis: ■►Nem a ruha teszi az embert« közmondás ide illik. A belső adottság ad értéket az embernek. Hegyi László jól vizs­gázott emberségből, amikor a Duna-parton járva kimentett egy em­bert a folyóból. Pedig — mint mondta — nem szokott a Duná­ban úszkálni és 12 Cel­­sius-fokos vízben fürde­ni. Jogosan kapta tehát a kitüntetést. Erkölcsi érzéke fejlett, érett a társadalmi életre. Ki­válóan vizsgázott a ba­rátaitól és a nézőkből álló »érettségi bizott­ság« előtt. Mert ő volt az egyetlen a többiek között, aki cselekedett. Kimentette a fuldoklót. Ez nem volt kötelessége, hivatása. Mert ha igen, akkor a többieknek is emberi kötelességük lett volna a bajba jutott se­gítségére sietni, ő tet­te meg, mert belső er­kölcsi érzéke késztette erre. Hogy egy tantárgy­ból a vizsga nem sike­rül, sikerülhet a többi. És nem egy tantárgy osztályzati jegye adja meg az ember értékét a társadalomban és a magánéletben, hanem erkölcsi érzéke és ma­gatartása, felelősségtu­data az adott időben." Balássy Tas Miklós 9400 Sopron ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Kötelező vette álláspontnak a káros voltát. Bevonulásom előtt egy évig dolgoztam az építőiparban, és közvetlen főnökömmel, a gépészeti osztály veze­tőjével történt a követ­kező eset. Vállalatunk­nak négy darab nagy teljesítményű hegesztő dinamóra volt szüksége, amit kész termékként be tudtunk volna sze­rezni. Ennek ellenére — tekintve vállalatunk anyagi helyzetét — uta­sítást kaptam osztályve­zetőmtől, hogy a MA­­GÉV-nél nézzem meg az olcsóbb beszerzés le­hetőségét. Az akció si­kerrel járt. És ne tekint­sék álszerénységnek, de nem az én érdemem volt. Az az ötlet, amit feletteseimtől kaptam, a vállalatnak kereken százezer forint tiszta hasznot jelentett. Az esedékes negyedévi pré­miumnál nálam figye­lembe vették ezt, főnö­kömnél viszont nem. Gyakorlatilag tehát sze­mélyi érdekeltség nélkül jelentős hasznot hozott vállalatának. Ezt a pél­dát azzal a céllal emlí­tettem meg, hogy ha valaki komolyan veszi a diplomáját, akkor nem tekintheti magát be­csületes játékosnak az államunkkal szemben, ha esedékes jövedelem­­adóját lerója. Szerintem a diploma valamivel többre kötelez.” Loczó Géza üzemmérnök 8801 Nagykanizsa Kiűzve (Megjelent a Magyar Ifjúság 37. számában, 1973. szeptember 14-én.) „Rövid időn belül ez a második eset, amikor a Magyar Ifjúság elha­markodott, felületes fe­gyelmi határozatról tu­dósít.. András László esete nevv, egyedülálló, s ezért nem árt az üggyel ko­molyan foglalkozni. Je­len esetben az ítéletho­zatal nevetséges volta mellett társadalmi szem­pontból káros. Nem be­szélve a vádlottat ért morális hátrányról. Mert mi történt tulaj­donképpen ? Nem több, mint a há­zirend megsértése, egy »lezser« fiatalember kissé meggondolatlan tettei. Az összeült tár­saságot semmiképpen sem nevezném fegyelmi bizottságnak. Ugyanis amint az ügyből kide­rült, az ítélethozatalkor a bizottság tagjai meg is feledkeztek a fiú iga­zi »vétkéről«, csak a személyükön esett sére­lem megtorlását tartot­ták szem előtt, felrúgva a fegyelmi tárgyalás törvényes formáit. Tud­valevő, hogy bármely fegyelmi határozatnak elsődleges célja semmi­képpen sem lehet a megtorlás, hanem a ne­velő, helyes útra térítő szándék. A cikk eseté­ben ez nem így történt. András László állítóla­gos arrogáns, szemtelen magaviselete sem menti fel a fegyelmi bizottsá­got felelőssége alól. Értetlenül állok Nagy Antal szb-titkár eljárá­sa előtt is. Vagy talán ő sincs teljesen tisztá­ban a felületes ítéletho­zatal káros voltával? Hol itt a felelősség? Pálcát törtek egy fiatal­ember felett. De vajon megpróbált-e valaki is félretéve a hivatali hangnemet, beszélgetni András Lacival helyte­len viselkedéséről? S vajon a vállalat KISZ-szervezete hogyan vélekedik az ügyről? Véleményem szerint el kell ítélni az ehhez ha­sonló fegyelmi bizottsá­gok módszerét, mert ez egyáltalán nem lehet jellemző szocialista tár­sadalmunkra. Most a vállalat veze­tőin a sor, hogy felül­vizsgálják a döntést és lehetőséget adjanak András Lászlónak az ügy tisztázására.” Talabér Károly 8300 Tapolca * »Kiűzve« című cikket elolvastam. De soha sem olyan súlyos fegyelmi büntetést kell kiszabni a vétkezőkre, mint amit a cikkből megtudtunk. Mint közölték, András László 19 éves. És véle­ményem szerint a jogta­lanul szigorú határozat teljesen indokolttá tet­te a fiatal segédmunkás magatartását. A munka után egész­séges pihenés alapfelté­tele, hogy nyugodt kör­nyezetben alhassák ki fáradalmaikat a lakók. Vajon a takarító lány nem volt meggondolat­lan, amikor a fáradt és álmos lakókat feleslege­sen zavarta? Vélemé­nyem szerint magatartá­sa legalább annyira ki­fogásolható és fegyelmi bizottság elé való, mint a megvádolt András Lászlóé. Van ennek a kérdés­­nek másik oldala is. Mostanában nagyon sok helyen hallottam, hogy az idősebb szakemberek gondolkodásában régi, elavult szemlélet és túl szigorú ítélőkészség ta­pasztalható. Nem lehet vitás, hogy ebben az esetben túl szigorúan ítélkeztek, de a fiatalok­nak is be kell látniuk, hogy gorombasággal és nyegleséggel nem vívnak ki rokonszenvet. András László ügye mindenképpen felül­vizsgálást követel, de ugyanakkor neki is be kell látnia, hogy maga­tartása kifogásolható volt. Szeretném, ha a lap­ban hírt adnának, ho­gyan végződött az ügy." Szabó József 4065 Újszentmargita

Next