Magyar Ifjúság, 1973. október-december (17. évfolyam, 40-52. szám)
1973-10-05 / 40. szám
rHatvan sorban----------------------n f * A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapja. Főszerkesztő: Szabó János. Főszerkesztő-helyettes: Gyulai Ferenc, Király Ernő. Felelős kiadó: dr. Petrus György. Szerkesztőség: Budapest Vill., Somogyi Béla u.16. Tel.: 130-460. Kiadja: Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Bp. VI., Révay u. 16. Tel.: 116-660. Készült a Zrínyi Nyomdában (73.2339-240) ofszet rotációs eljárással, Ultraset 72-es gépen. Felelős vezető: Bolgár Imre. Kéziratot, rajzot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp. V., József nádor tér 1.) Előfizetési díj: havonta 13,— Ft, negyed évre 39,- Ft, és fél évre 78,— Ft, egy évre 156,— Ft. Postai irányítószám: 1983 Index: 25 538 2 Yarurról és Rojasról Santiagóban történt, az egyik külső ipari negyedben levő Yarur textilgyárban, amelyről olyan gyakran hallunk híreket ezekben a Chile számára tragikus napokban. A kiebrudalt gyártulajdonos igazgató szobájában ültem az új munkásigazgatókkal — két esztendővel ezelőtt. A Yarur S. A., vagyis a Yarur részvénytársaság textilüzeme évtizedek óta a chilei főváros egyik munkásbázisa volt, s amikor a tulajdonos szabotálni kezdte a termelést, 1971. április 25-én a munkások sztrájkkal kényszerítették az Allendekormányt, hogy vegye az üzemet állami kezelésbe. Az első hónapok öröme nem a magasabb fizetés, vagy a munkások számára osztott olcsó ebéd és a teljesíthető ígéretek voltak — hanem a felszabadultság, az önbizalom érzése. „Most nagyon jól így jó dolgozni!" — mondta egy munkásnő a zúgó szövőszékek között. „34 évig adtuk néhány escudóért a munkaerőnket - elég volt!" Mindenki kezet akart szorítani a szocialista Magyarországról érkezett újságíróval, és éjszaka volt már, amikor Orlando Rojas, a 25 esztendős szakszervezeti elnök - az igazgató tanács tagja - végigvezetett a gyárban. Megmutatta az emberi koponyacsontot is - a Yarurok hatalmának szimbólumát. Az igazgatói szobában egy nagy ovális asztalnál ültünk, s a Yarur S. A. múltjáról kérdeztem. A titkárnő egy emberi koponyát és egy félelmetes fekete feszületet hozott be és az asztalra tette. A kereszten Krisztus alatt egy kis halálfej volt, keresztbe tett csontokkal. A szakszervezeti elnök a bal kezét a koponyacsontra, jobbját a feszületre helyezte, s mormolni kezdte a fogadalom szövegét: „Én... hűséget fogadok a Yazur családnak, nem károsítom meg őket, betartom a törvényt és a szabályokat, nem kívánok semmi mást, csak ami megillet, nem sztrájkolok, hanem engedelmeskedem, esküszöm a bibliára." Megborzongtunk, pedig nemrégen ez volt a rend Yarurnál, s jaj volt annak, akit az esküszegés miatt Amadur Yarur magához rendelt egy munkást, vagy alkalmazottat -, majd a hírhedt üzemi „fehér rendőrség", a guarda blanca gondjaira bízott. Annak idején mindezt megírtam lapunkban, fényképekkel illusztráltva ezt a látogatást a „kizsákmányolástól mentes területen”,, ahol azonban a Yarurok szobrait sem döntötték le a munkások, csak vászonlepelbe burkolták. Még ebben is ragaszkodtak a törvényességhez, a gyűlölt múlt emlékét sem akarták lerombolni. És a szemtanúk most arról számolnak be, hogy az ellenforradalmi junta tankokkal, ágyúkkal és vadászbombázókkal rombolt és támadt a Yarurt megszállva tartó munkásokra. Legalább félszázan estek a támadás áldozataivá az 1700 munkást és közel 600 mérnököt, hivatalnokot foglalkoztató Yarur textilgyárban. „A tarkóra kulcsolt kézzel előjövő foglyok közül sokat a helyszínen lemészároltak” - írta a Yarur munkásairól egy angol kolléga. S mikor tudjuk meg a lekaszaboltak, a kivégzettek, a megalázottak teljes számát? Mi lesz a Dawson szigetre hurcolt vezetőknek, Luis Corvalannak, a Chilei KP letartóztatott főtitkárának, és a santiagói stadionba terelt névtelen hősöknek a sorsa? És mennyi szenvedés vár még Chilére, amelynek népe az 1928-at követő években Ibanez diktatúrája alatt már olyan sok vért vesztett — a Népi Egység három esztendeje alatt mégis nagyszerű példát mutatott a világnak! Hol lehet most Rojas, s a többiek, akik akkor azt üzenték Magyarországra, hogy nem alkusznak meg, inkább életüket adják, semhogy Yarur újra beléphessen a gyárukba. Amadur Yarur Észak-Amerikából csak tankokkal, holttestek százain át térhet vissza ... A gyári óvodából csinálhatnak fogadótermet, a kantinban megszüntethetik az olcsó ebédek kiszolgálását - terrorral arra is rákényszeríthetnek embereket, hogy hűséget fogadjanak a Yazur családnak. De a munkások már tudják, hogy mi illeti őket, hogy Allende kormánya százezer fürdőszobás lakást kezdett építeni a santiagóiaknak, azoknak, akikre most tankokkal, géppisztollyal tör a junta. És a terror ellenére küzdeni fognak azért, ami őket megilleti: emberibb életért, szabadságért, demokráciáért — amiben a Népi Egység éveiben részük volt. Hogy ne kelljen a Yaturokat szolgálni. Hogy újra a Rojasok kerüljenek az igazgatói asztalhoz. Együttérzésünkkel, szolidaritásunkkal mi is segíthetjük őket. Mérnök úr, a szerencse kovácsa (Megjelent a Magyar Ifjúság 38. számában, 1973. szeptember 21-én.) „Tisztelt Szerkesztőség! Rendszeres olvasója vagyok a Magyar Ifjúságnak, így a »Mérnök úr, a szerencse kovácsa« című írásukat is elolvastam. Ezután úgy éreztem, hogy egy gondolatot — annál is inkább, mivel nem egyedülálló a jelenség — nem hagyhatok megjegyzés nélkül. Nevezetesen a riportalany Tamás László azon megjegyzését, hogy a mesterségével együtt járó adóval »lerója tartozását« államunknak, amivel mérnöki képzése címén tartozik. Nem vagyok okleveles mérnök, csak üzemmérnök, ennek ellenére — vagy talán éppen ezért — úgy érzem, hogy egy konkrét példával bizonyítani tudom a szerintem helytelen ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ órum (Megjelent a Magyar Ifjúság 37. számában, 1973. szeptember 14-én.) „Véletlenül kezembe került lapjuk. A hoszszú hajú kamaszarcot nem szeretem. De itt nem a külső, hanem a belső a lényeg. Vagyis: ■►Nem a ruha teszi az embert« közmondás ide illik. A belső adottság ad értéket az embernek. Hegyi László jól vizsgázott emberségből, amikor a Duna-parton járva kimentett egy embert a folyóból. Pedig — mint mondta — nem szokott a Dunában úszkálni és 12 Celsius-fokos vízben fürdeni. Jogosan kapta tehát a kitüntetést. Erkölcsi érzéke fejlett, érett a társadalmi életre. Kiválóan vizsgázott a barátaitól és a nézőkből álló »érettségi bizottság« előtt. Mert ő volt az egyetlen a többiek között, aki cselekedett. Kimentette a fuldoklót. Ez nem volt kötelessége, hivatása. Mert ha igen, akkor a többieknek is emberi kötelességük lett volna a bajba jutott segítségére sietni, ő tette meg, mert belső erkölcsi érzéke késztette erre. Hogy egy tantárgyból a vizsga nem sikerül, sikerülhet a többi. És nem egy tantárgy osztályzati jegye adja meg az ember értékét a társadalomban és a magánéletben, hanem erkölcsi érzéke és magatartása, felelősségtudata az adott időben." Balássy Tas Miklós 9400 Sopron ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Kötelező vette álláspontnak a káros voltát. Bevonulásom előtt egy évig dolgoztam az építőiparban, és közvetlen főnökömmel, a gépészeti osztály vezetőjével történt a következő eset. Vállalatunknak négy darab nagy teljesítményű hegesztő dinamóra volt szüksége, amit kész termékként be tudtunk volna szerezni. Ennek ellenére — tekintve vállalatunk anyagi helyzetét — utasítást kaptam osztályvezetőmtől, hogy a MAGÉV-nél nézzem meg az olcsóbb beszerzés lehetőségét. Az akció sikerrel járt. És ne tekintsék álszerénységnek, de nem az én érdemem volt. Az az ötlet, amit feletteseimtől kaptam, a vállalatnak kereken százezer forint tiszta hasznot jelentett. Az esedékes negyedévi prémiumnál nálam figyelembe vették ezt, főnökömnél viszont nem. Gyakorlatilag tehát személyi érdekeltség nélkül jelentős hasznot hozott vállalatának. Ezt a példát azzal a céllal említettem meg, hogy ha valaki komolyan veszi a diplomáját, akkor nem tekintheti magát becsületes játékosnak az államunkkal szemben, ha esedékes jövedelemadóját lerója. Szerintem a diploma valamivel többre kötelez.” Loczó Géza üzemmérnök 8801 Nagykanizsa Kiűzve (Megjelent a Magyar Ifjúság 37. számában, 1973. szeptember 14-én.) „Rövid időn belül ez a második eset, amikor a Magyar Ifjúság elhamarkodott, felületes fegyelmi határozatról tudósít.. András László esete nevv, egyedülálló, s ezért nem árt az üggyel komolyan foglalkozni. Jelen esetben az ítélethozatal nevetséges volta mellett társadalmi szempontból káros. Nem beszélve a vádlottat ért morális hátrányról. Mert mi történt tulajdonképpen ? Nem több, mint a házirend megsértése, egy »lezser« fiatalember kissé meggondolatlan tettei. Az összeült társaságot semmiképpen sem nevezném fegyelmi bizottságnak. Ugyanis amint az ügyből kiderült, az ítélethozatalkor a bizottság tagjai meg is feledkeztek a fiú igazi »vétkéről«, csak a személyükön esett sérelem megtorlását tartották szem előtt, felrúgva a fegyelmi tárgyalás törvényes formáit. Tudvalevő, hogy bármely fegyelmi határozatnak elsődleges célja semmiképpen sem lehet a megtorlás, hanem a nevelő, helyes útra térítő szándék. A cikk esetében ez nem így történt. András László állítólagos arrogáns, szemtelen magaviselete sem menti fel a fegyelmi bizottságot felelőssége alól. Értetlenül állok Nagy Antal szb-titkár eljárása előtt is. Vagy talán ő sincs teljesen tisztában a felületes ítélethozatal káros voltával? Hol itt a felelősség? Pálcát törtek egy fiatalember felett. De vajon megpróbált-e valaki is félretéve a hivatali hangnemet, beszélgetni András Lacival helytelen viselkedéséről? S vajon a vállalat KISZ-szervezete hogyan vélekedik az ügyről? Véleményem szerint el kell ítélni az ehhez hasonló fegyelmi bizottságok módszerét, mert ez egyáltalán nem lehet jellemző szocialista társadalmunkra. Most a vállalat vezetőin a sor, hogy felülvizsgálják a döntést és lehetőséget adjanak András Lászlónak az ügy tisztázására.” Talabér Károly 8300 Tapolca * »Kiűzve« című cikket elolvastam. De soha sem olyan súlyos fegyelmi büntetést kell kiszabni a vétkezőkre, mint amit a cikkből megtudtunk. Mint közölték, András László 19 éves. És véleményem szerint a jogtalanul szigorú határozat teljesen indokolttá tette a fiatal segédmunkás magatartását. A munka után egészséges pihenés alapfeltétele, hogy nyugodt környezetben alhassák ki fáradalmaikat a lakók. Vajon a takarító lány nem volt meggondolatlan, amikor a fáradt és álmos lakókat feleslegesen zavarta? Véleményem szerint magatartása legalább annyira kifogásolható és fegyelmi bizottság elé való, mint a megvádolt András Lászlóé. Van ennek a kérdésnek másik oldala is. Mostanában nagyon sok helyen hallottam, hogy az idősebb szakemberek gondolkodásában régi, elavult szemlélet és túl szigorú ítélőkészség tapasztalható. Nem lehet vitás, hogy ebben az esetben túl szigorúan ítélkeztek, de a fiataloknak is be kell látniuk, hogy gorombasággal és nyegleséggel nem vívnak ki rokonszenvet. András László ügye mindenképpen felülvizsgálást követel, de ugyanakkor neki is be kell látnia, hogy magatartása kifogásolható volt. Szeretném, ha a lapban hírt adnának, hogyan végződött az ügy." Szabó József 4065 Újszentmargita