Magyar Ifjúság, 1973. október-december (17. évfolyam, 40-52. szám)

1973-10-12 / 41. szám

12 JL4 UTCN A tenyérláncokban megbú­vó olaj­foltok még a műszakot idézték, mert ezen a napon senkinek sem volt türelme ala­pos tisztálkodásra. Mindenki sietve-kapkodva öltözött. Vala­mi megnevezhetetlen szorongás még a napi munka utáni kel­lemes fáradtságot is elnyomta, a megszokott tréfák is elma­radtak. — Katit kell megválaszta­nunk — mondták nagy komo­lyan egymásnak bizonygatva igazukat —, végül is ő rázta „egyenesbe” alapszervezetün­ket. Az első 15 perc A Magyar Gördülőcsapágy Művek debreceni gyára köszö­rűsüzemének KISZ-vezetőség­­választó taggyűlését hetek óta tartó izgalom előzte meg. Az történt ugyanis, hogy a III­­- es alapszervezetben nem sok­kal az előző választás után visszahívták a titkárt, mert hanyag, nemtörődöm módon intézte a fiatalok ügyeit. Érez­ték valamennyien, hogy azóta „minden megváltozott”, hogy Kövér Kati, új vezetőjük be­csülettel végzi dolgát, de mégis nyugtalankodtak, hogy vajon a „felsőbb vezetés” is elége­dett-e munkájukkal. Féltették Katit, mert tudták, hogy az „ostor” először a vezetőn csat­tan ... A taggyűlés első 15 perce mégis másfajta képzetet kel­tett a kívülálló érdeklődőben A formális, sietve elhadart kö­szöntő szavak és a sebtében kijelölt alkalmi tisztségvise­lők megválasztása közben arra gondolhatott bárki, hogy a kö­szörűsüzem fiataljai közös VEZETŐSÉG VÁLASZTÓ TAGGYŰLÉSEK A KISZ - ALAPSZERVEZETEKBEN programra sietnek. A gépies gyorsasággal magasba lendülő kezek talán választási „világ­csúcsot” jelentettek: igen és újra igen. Aztán amikor Kövér Kata­lin, az alapszervezet KISZ-tit­­kára hozzákezdett beszámoló­ja felolvasásához, az addig ta­pasztalt ideges türelmetlenség egy csapásra feloldódott. Ké­nyelmesen hátradőltek a szé­keken, s talán még mondták is: „no végre, megérkeztünk”. Mindenki ezt a pillanatot várta-sürgette magában. Lakkozás nélkül A köszörűsüzem fiataljaira, a gépmunkásokra és meósok­­ra éveken át nem lehetett egy rossz szót sem hallani. Nem­csak a kötelező munkájukat végezték el becsülettel, hanem pluszfeladatokra is tellett ere­­jükből-idejükből. Aztán a ta­valyelőtti választás után kezd­ték szűkebben mérni a dicsé­rő szót. — Rosszul választottunk — mondja erről Kati —, az ak­kori titkár nem törődött ve­lünk. Látszatfeladatokat vál­laltunk, és így természetes, hogy mindenben elmaradtunk. Jegyzőkönyvet mutat, amely a hideg tényeket rögzíti „ ... a vezetőség soraiban ellentétek mutatkoztak. Ilyen körülmé­nyek között nem lehetett jól dolgozni, és sok jogos bírálat érte alapszervezetünket. Több próbálkozás után sem sikerült a kívánt eredményt elérni.” Törvényszerű, hogy egy vi­haros gyűlés után visszahívták az addigi titkárt, aki alig fél év alatt bizonyította alkalmat­lanságát, és új vezetőt válasz­tottak, Kövér Katit. — Egy csapásra akartunk is­mét a legjobban dolgozó alap­szervezetek közé emelkedni — vágott a problémák elevenjé­be beszámolójában Kati —, és közben egy sor napi feladatról elfeledkeztünk. Üzemrészünk, fiataljainak alig fele szervezett ifjúmunkás, és el kell monda­nom, hogy nagyon keveset tet­­tünk a KISZ-taggá nevelé­sükért. Elhanyagoltuk a szak­munkástanulók foglalkoztatá­sát is. Természetesen az eredmé­nyeket sem hallgatta el. Újra 100 százalék fölé emelkedett az üzemrész fiataljainak teljesít­ménye, több nagy sikerű ren­dezvényen vállaltak oroszlán­­részt a munkából — például a debreceni munkás-paraszt ta­lálkozón és a kommunista mű­szakokon is rendszeresen részt vettek. A titkári beszámolót és a hozzászólásokat a „hivatalos kortesbeszéd” követte. Nem mintha kevéssé lett volna meggyőző a Kati vezetésével elért eredmények sora, mégis így kívánta a tisztesség. — 1968 óta dolgozik a gyár­ban — kezdte Kati „bemutatá­sát” Kovács Ibolya. — Nem­csak az elmúlt másfél eszten­dő bizonyította, hogy alkalmas a titkári teendők ellátására, hanem már korábban is lát­hattuk, hogy lehet számítani Szemük előtt, a köszörűs­üzem közösségében vált a haj­dani „négyórásból” igazi mun­kásnő. Otthoni környezete csak az első lépéseit segítette, bent a gyárban lett felnőtt, társ a munkában és örömben egy­aránt. A választást megelőző szü­netben már mindenki megnyu­godott. A felborított menetrend Kövér Katit egyhangúan új­raválasztották. Még a meghí­vott vendégeket is meglepte, hogy a fiatal munkásnő milyen céltudatosan keresi alapszerve­­zetének gondjait, és vázolja fel a megoldás lehetőségeit. Valamennyien érezték, hogy valami új kezdődik a „III/l­­esben”. A választásnak az MGM- ben is „előre megszabott me­netrendje volt”. Jelölés, hozzá­szólás, szavazás stb. A közös örömöt azonban nem lehetett megtervezni előre. És bár sö­tétedés előtt­­ befejeződött a taggyűlés, senkinek sem volt mehetnékje. Sokakat sürgetett pedig a vonat, hiszen a társa­ság közel negyven százaléka naponta vidékről jár be dol­gozni. Végül is együtt maradtak — immár „nem hivatalosan”. Be­szélgettek az üzemről, a közel­jövőben érkező új gépekről és természetesen önmagukról, ho­gyan tovább. Ennek megoldását már dél­után megtalálták. Talán ezért is volt olyan jó kedvük. Sáfrán István A titkos szavazás eredményeképpen marad a „régi titkár" Kövér Kati az elmúlt esztendők munkáját értékeli FOTÓ: IKLÓDY III /1 -es alapszervezet tagsága jóváhagyja a beszámolót

Next