Magyar Ifjúság, 1974. január-április (18. évfolyam, 1-17. szám)

1974-01-04 / 1. szám

ÚJ VASAS GENERÁCIÓ SZABOLCS BAN Ned­e István Nyírtelekről jár be, és otthon a helyi MEZŐGÉP-nél akar dolgozni Tóth Sanyit édesapja biztatta: „Légy forgácsoló!" „Elnök: igazgató jelenti, miszerint a f. év december hó 28. tartott városi képviselet gyűlésén az alsófokú ipari­iskola szervezete olvastatván, az min­den megjegyzés nélkül helyeslőleg vé­tetett tudomásul, s ez alkalommal a városi polgármester Úr az ipari iskolá­ról tett jelentésében a megválasztott tanítói karról is dicsérőleg emlékezett meg.” (Az 1883. november 4-én alapított Nyíregyházi Ipariiskola első tantestüle­ti gyűlésének jegyzőkönyvéből.) 266 tanuló. Ennyi volt a Nyíregyházi Ipariiskola 1885—86-os tanévének vé­gén az iskola létszáma. Azok, akik csak hozzávetőlegesen is ismerik Sza­­bolcs-Szatmár „fővárosának” mai szak­munkásképzését, bizonyára elmoso­lyodnak: ez is valami?! Hiszen ma már ezrekben beszélünk, itt találjuk az or­szág legnagyobb létszámú szakmunkás­­képző iskoláját, új tanintézet, tanmű­hely, kollégium, épül a városban, a nyírségi homokkal együtt köt meg szü­lőföldjén a „szabolcsi gyerek”. Mégis tiszteletet érdemel a hőskor, néhány felvilágosult és előretekintő nyíregyhá­zi iparos, polgár törekvése, akik már egy évvel korábban megvalósították az 1884-es Ipartörvény 82. §-át: „a ta­­noncz mindaddig míg tanideje az ipa­rosnál tart, köteles ily iskolába járni”. Ma 15 szakmunkásképző működik a megyében tízezer fiatallal, ennek fele Nyíregyházán tanul. Többségük — 82,8 százalékuk — ipari, illetve építőipari szakmunkás-bizonyítványt szerez. A 107. számú Mező Imre Szakmun­kásképző Intézet igazgatója, Bartha Dénes az öreg épület múltjáról és je­lenéről beszél.­­ A vasárnapi iskolák (délelőtt is­tentisztel­et, délután iparosok tanodája) ma már történelem. Az épület volt kollégium is, üzemeltetéséről a Gyer­mekvédő Liga gondoskodott, és a ta­nulók száma a háborús évek kivételé­vel állandóan növekedett. Ma 12 tan­teremben 1647 tanuló 51 tanulócsoport­ban képezi magát. Szűken vagyunk, ezt talán mondanom sem kell. Harminc­­három szakma elméleti részét oktatják itt, öt profilunk: a villamosipar, fa­ipar, bőripar, ruházat, szolgáltatóipar. Mindennap két műszakos elméleti okta­tás van, egyébként nem győznénk, így sincs soha egy szabad tantermünk. Is­kolai tanműhely híján a gyakorlati ok­tatást a vállalatok biztosítják. Az igazgatóhelyettes arca mégis vi­dám. Nem csoda, hiszen már épül az új iskola, nem messze, a Dugonics ut­cában. — 1973 április elején volt az alapkő­­letétel (alapító okmányt, forgalmi pén­zeket és napi sajtót helyeztek a beton­ba ágyazott páncélkazettába) — teríti ki az asztalon a tervrajzokat Tőkés Kálmán igazgatóhelyettes. — Az épít- TANUL

Next