Magyar Ifjúság, 1974. május-augusztus (18. évfolyam, 18-35. szám)

1974-05-03 / 18. szám

lyen hatékonyan valósul meg, az elsősorban attól függ, mennyire érvényesül a párt vezető szerepe az adott területen. Ma már Ma­gyarországon nem probléma az, hogy a különböző szervek nem támogatják ilyen vagy olyan mértékben az ifjúságot. De ha munkájuk hatékonyságát vizsgál­juk, kiderül, hogy az szétforgá­csolt. Ezért szükséges, hogy a párt jobban összpontosítson — az alapszervezetektől a központi bi­zottságig — arra, hogy a befekte­tett anyagi és szellemi javak, a rendelkezésre álló eszközök ha­tékonyabban kamatozzanak az ifjúság szocialista nevelésében. Ez fontos feltétele az ifjúságpo­litika végrehajtásának, többek között annak is, ami ebben a ha­tározattervezetben előttünk fek­szik. A pártirányításnak kettős fel­adatot kell­­ellátnia. Egyrészt az ifjúságpolitika társadalmi végre­hajtásának irányítását és koordi­nálását, másrészt a KISZ irányí­tását. A kettő nem azonos. Vilá­gos, hogy amikor a KISZ pártirá­nyításáról beszélünk, saját ifjú­sági szervezetünkre gondolunk, amelyre természetesen nagyobb gondot fordítunk, mint általában az ifjúságra. Többek között azért is, hogy ifjúsági szervezetünk ké­pes legyen az egész magyar if­júság politikai, társadalmi és más problémáinak képviseletére. De a KISZ és a magyar ifjúság nem tel­jesen azonos. A KISZ a magyar ifjúságnak körülbelül a 40 száza­lékát tömöríti soraiba, és a KISZ-en kívül van a fiatalok 60 százaléka. A párt számára azonban nem közömbös, hogy mi történik azzal a bizonyos 60 százalékkal! Az egész magyar ifjúság neve­lésében nem nélkülözhetjük a szakszervezetek, a tanácsok, az állami szervek, az iskolák, a pe­dagógusok, a népművelők, a sportvezetők nevelő tevékenysé­gét. Ha például ezt a határozat­­tervezetet a központi bizottság most elfogadja, és végrehajtását a minőségi követelmények szerint akarja biztosítani, akkor tudomá­sul kell vennünk, hogy a régi fel­fogás és gyakorlat szerint képte­len lesz megvalósítani ezt. Lehe­tetlen, hogy az ifjúsági szövetség mindenhez értsen, és mindennel foglalkozzon. Csak a pártszerve­zetek képesek az egész társada­lom tevékenységét koordinálni. És a tanácsok, a szakszervezetek, az állami, a gazdasági, a szövet­kezeti szervek, sőt a különféle if­júsági tömörülések, egyesületek dolga, hogy kielégítsék a fiatalok sokféle igényét, összehangolt ne­velő munkájukkal szolgálják és­­biztosítsák az egész magyar ifjú­ság nevelését. Ha a társadalmi munkamegosztást nem úgy értel­mezzük, hogy egyaránt szükség van a KISZ-re és a szakszerveze­tek, a népfront, a tanácsok és más intézmények, köztük a különféle ifjúsági egyesületek összehangolt nevelő tevékenységére, akkor kép­telenek leszünk végrehajtani a párt ifjúságpolitikáját. Az utóbbi évek tapasztalatai arról győznek meg bennünket, hogy a párt- és a KISZ-vezetőknél széles körben polgárjogot nyer ez a felfogás. Csak a gyakorlattal vannak még gondjaink, problémáink. A pártvezetés és a társadalmi munkamegosztás hatékonysága szempontjából rendkívül fontos, hogy a teljes egyenlőség alapján foglalkozzunk a KISZ-szerveze­­tekkel, az ifjúság nevelésével. A kölcsönösség azt is jelenti, hogy a KISZ igényelje, ne pedig eltűr­je a párt vezetését. A kettő kö­zött nagy a különbség. Ha például a pártvezetés hatékonyságáról beszélünk, el kell ismernünk, hogy az nem mindenütt egyfor­ma. Az élet rendje szerint külön­böző erejű, különböző színvona­lon működő pártszervezeteink, vezetőségeink és titkáraink van­nak. De az teljesen pártszerű do­log, ha a KISZ igényli, kezdemé­nyezi, ösztönzi a hatékonyabb, a gondosabb pártvezetést, és még egyszer ismétlem: a teljes egyen­lőség alapján! Valamennyi KISZ-tag le­hetőségei és képességei szerint vállaljon részt a szervezet tevékenységé­ből A KISZ-szel kapcsolatban a legélénkebben vitatott kérdés a kommunista jelleg érvényesülése. Érthető ez, hiszen a határozati javaslatban szereplő kérdések jó része — mindenekelőtt a belépni szándékozókkal és a KISZ-tagok­­kal szemben támasztott magasabb követelmény és a tagsági igazol­ványok évenkénti cseréje — elvi, politikai jelentőségű. Ismét a KISZ jellegéről van szó! S ha már vitatják, akkor mi ismét és teljesen egyértelműen kijelentjük, hogy a KISZ jellegét nem vesszük korrekció alá. A párt Központi Bizottsága, legutóbb 1970-ben, na­gyon világosan meghatározta — és azóta semmit sem változott az álláspontja abban —, hogy a KISZ-nek kommunista jellegű politikai tömegszervezetnek kell lennie! Nem engedhetjük, hogy egye­sek szeme most felcsillanjon, és a határozati javaslatok lényegét félreértve vagy félremagyarázva azt mondják: végre elérkezett a mi időnk, amikor megcsináljuk a KISZ-ből a magyar ifjúság elit csapatát, és megmutatjuk, mi az a forradalmi élcsapat. A magyar ifjúság érdekeivel ellenkezne, ha a KISZ egy szűk, szektás, ön­magába zárkózó, nem is tudom, milyen elvi testvérek gyülekeze­te lenne, nem pedig politizáló tö­megszervezet. Aki így értelmezné a mostani határozati javaslatot, attól kérdezzék meg, hogy válto­­zott-e pártunknak az a politikai alapelve, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van? A mi pártunk szövetségi politikát folytat. És a KISZ nem is kommunista párt, hanem a magyar kommunisták pártjának ifjúsági tömegszerveze­te. Következésképpen a felcsilla­nó szemeknek mondjuk meg tü­relmesen, meggyőző erővel, hogy a KISZ kommunista, politikai tö­megszervezet marad, és nem lesz rossz értelemben vett elit, zárt élcsapat. Nekem tetszik, hogy ez a hatá­rozattervezet említi azokat a „teoretikusokat”, akik spekulatív módon agyonbonyolított dolgokat hoznak elő ezzel kapcsolatban. Mert miért beszélnek olyan nagy hangon arról, hogy szőkébbnek kellene lennie a KISZ-nek? Hát hol olyan nagyon bő? A munkás­ifjúságnál? Nem! A dolgozó pa­rasztfiataloknál? Ott különösen nem! Hát akkor hol túltelített az a kívánatos arány? Bizonyos is­kolai területeken, azok közül is csak az egyetemeken és a főis­kolákon, mert a középiskolákban, legalábbis az első, második évfo­lyamokon, az utóbbi években csökkent a taglétszám. Itt tehát, nem erről van szó. Hanem arról, hogy egyes túlbuzgó ifjak, akik nem képesek aktivizálni társai­kat — sokszor nem is rosszindu­latból vagy kötözködésből —, el­méletet csinálnak saját tehetet­lenségükből és távolról sem va­lódi elvi alapon, egyszerűen csak a saját képükre akarják formál­ni a KISZ-t. Talán mondanom sem kell, hogy mi ezzel nem értünk egyet. De szeretnénk felhívni a közpon­ti bizottság figyelmét egy másik veszélyre is. Tapasztalataink sze­rint lesznek olyanok, akik a kö­vetelmények emeléséről szóló ha­tározati javaslat elfogadása után azt mondják majd, hogy na jó, ezt megszavazták, és minden ma­rad a régiben. Ez is legalább olyan veszélyes, mint a másik né­zet. A KISZ-tagsággal szemben támasztott követelményeket igen­is fokozni kell, de amikor a köz­ponti bizottság ezt elhatározza, két dolognak tudatában kell len­nie. Egyrészt annak, hogy a meg­fogalmazott követelmények, mint célkitűzések, mint nevelési célok, helyesek. Másrészt annak, hogy a százezreket tömörítő ifjúsági szer­vezet valamennyi tagja nem tud­ja ezeket a követelményeket azonnal és a legmagasabb szinten teljesíteni. Ez a realitás. És ha egy, egyébként rendes, becsüle­tes tevékeny KISZ-tag nem tel­jesíti maradéktalanul az összes követelményt, azért még nem kell a szervezetből eltávolítani. A hangsúly azon van, hogy minden KISZ-tag lehetőségei és képességei szerint vállaljon részt a KISZ-szervezet tevékenységé­ből. Nem nagyon kell bizonyíta­ni, hogy az aktivitás lehetősége, és­ ennélfogva a követelmény rea­litása más lesz az úgynevezett „fe­kete- vonat” végállomásain, mint a budapesti közgazdasági egyete­men. Nem csökkenteni kell tehát az általában helyes követelmé­nyeket, hanem a KISZ-tagok fej­lettsége és a helyi lehetőségek szerint értelmezni. Régi tapaszta­lat az ifjúsági mozgalomban, hogy minden vagy legalábbis majdnem minden az alapszerve­zeti vezetők vezetőségek színvo­nalán, rátermettségén, aktivitásán múlik. S mivel az alapszervezeti vezetők s maguk a szervezetek is különböző színvonalat képvi­selnek, különbözőképpen fogják ezt a határozatot is végrehajtani. Nekünk azonban, most a határo­zathozatalnál nem a kisebb, nem a gyengébb szervezetekre kell fi­gyelnünk, hanem a KISZ egészé­re. És kétségtelen, hogy ebben az értelemben jó eredményt, színvo­nal-emelkedést várhatunk ettől a határozattól. Most, amikor a követelmények növelésével együtt bevezetik a tagsági igazolványok évenkénti cseréjét, még egy politikai kér­dést tisztáznunk kell. Ha nem tesszük meg, talán nem is a KISZ-nek okoz majd gondot, ha­nem öt, tíz vagy húsz év múlva a pártnak, egész társadalmi rend­szerünknek. Mert gondolják csak meg: 1974-ben vagy 1975-ben X. Y. nem felel meg azoknak a kö­vetelményeknek, amelyek egy KISZ-tag számára reálisan köte­lezőek, és eltanácsolják a KISZ- ből. Akkor azonnal felmerül a kérdés, hogy na jó, de mi lesz ez­zel az emberrel 1975-ben vagy 1976-ban? Megbélyegeztük és be­zártuk előtte a kaput? A KISZ- nek nincs joga arra — sem a szer­vezetnek, sem a vezetőségnek, sem a titkárnak —, hogy sérte­gessen, megbélyegezzen tisztessé­ges fiatal állampolgárokat. Mert az egy dolog,­ hogy valaki jó KISZ-tag, és más dolog, hogy tisztességes állampolgár. Ha nem bűnöző, ha­nem ellenség, mi nem taszíthatjuk el, és nem sérteget­hetjük. Az eltanácsolás pillana­tában fenn kell tartanunk a le­hetőséget arra, hogy példánknál maradna, akár 1974-ben, 1975-ben vagy 1976-ban visszatérjen hoz­zánk, ismét KISZ-tag legyen, ha eleget tesz a belépni szándéko­zókkal szemben támasztott köve­telményeknek. Ha valaki a KISZ-ből kikerül, azért, mert valamilyen okból nem teljesítette kötelezettségét, ha­nyag, lusta vagy gyáva volt, még ne tekintsük elveszett embernek. Adjunk neki társadalmi megbí­zatásokat, foglalkozzunk vele, te­gyük lehetővé, hogy minél előbb visszatérjen közénk. Mindezt jó szívvel, nyíltan, becsületesen, a szocialista demokrácia szabályai szerint kell csinálni, mert fiatal emberek sorsáról, ennélfogva na­gyon fontos politikai kérdésről van szó. Képzeljék csak el, ha nem így látunk hozzá a végrehaj­táshoz, hány fiatal embert — lányt és fiút — sebezhetünk meg, aki egykor nem a KISZ, hanem a szocialista társadalom, a párt számlájára írja majd a sérelmét. Ezért elvi, nagy jelentőségű poli­tikai kérdés az eltanácsolás, vagy ahogy önök fogalmazzák, „a tag­sági viszony megszűnésének” módja, embersége, tisztessége, tárgyilagossága, és az, hogy a KISZ-be bármikor vissza lehes­sen térni, természetesen érdemek alapján. Még így is vállalni kell azt a kockázatot, hogy a KISZ taglét­száma, különösen az első időben, kisebb lehet. A követelmények növelése átmenetileg csökkenthe­ti a taglétszámot, de szembe kell nézniük azzal, hogy ha több éven át jelentős mértékben ingadozik a taglétszám, az nem fogható fel másként, mint a mozgalom leg­keményebb kritikájaként. Ez nem az alapszervezeti vezetőségek jó munkáját mutatná, hanem éppen ellenkezően: a tehetetlenségüket és a bizottságok helytelen szem­léletét, rossz munkastílusát. A tö­megszervezet befolyásának egyik fontos mutatója a létszám is. Ha tehát egyesek azzal dicsekedné­nek vagy hencegnének, hogy a KISZ-szervezetük most megsza­badult a „passzív tagoktól”, ak­kor végzetes hibát követnének el. Sem a pártnak, sem a KISZ-nek nem az a célja, hogy általában csökkenjen a kommunista ifjúsá­gi szövetség taglétszáma. Hanem az, hogy ha kell, átmeneti áldo­zatok, átmeneti taglétszámcsök­kenés árán is meggyőzzük a KISZ-tagokat arról, hogy maga­sabb politikai, társadalmi követel­ményeket kell teljesíteniük, és ezt lehetővé is kell tennünk számuk­ra. Ebben van a KISZ-bizottsá­­gok és alapszervezeti vezetőségek, s azt hiszem nem túlzók, ha azt mondom, hogy a pártbizottságok és alapszervezeti vezetőségek leg­nagyobb felelőssége. Az ifjúsági szövetség ka­puja továbbra is nyitva áll minden társadalmi, politikai tevékenységre kész lány és fiú előtt

Next