Magyar Ifjúság, 1974. május-augusztus (18. évfolyam, 18-35. szám)

1974-05-24 / 21. szám

24 14 Sebes Tibor útijegyzetei Mauritiusiéi Liliputi sziget az óceánban Lilára festettek a Holin Kevés olyan ország akad sárbolygónkon, ahol olyan sok az ünnep, mint Mauritiuson. Hiszen a hindi és a muzulmán indiaiak, a kínaiak, a főként katolikus kreolok, a skót egyházhoz tartozó angolok meg a többiek mind-mind joggal ragaszkodnak munkaszü­nettel egybekötött ünnepeikhez.­­Amikor Mauritius — 158 esztendős brit uralom után — 1968-ban függetlenné vált, harminc (!) ün­nepet jelzett a naptár. Sir Ramgoolam kor­mánya megpróbálta radikálisan csökkenteni a piros betűs napok számát, s egészen 1972-ig a vasárnapokon­­kívül mindössze 11—13 „sza­badnapot” engedélyeztek a szigetországban hivatalosan. Ekkor azonban engedniük kel­lett a sokféle népcsoport követelésének, és 23-ra emelték a hivatalosan engedélyezett ün­nepeket. Akinek egy kis szerencséje van, két hét alatt három látványos ünnepet — val­lási fesztivált — is átélhet a szigeten, s ki­csiben találkozhat a nagy ázsiai vallási cere­móniák hangulatával. „RAM” IS ELJÖTT LOCSOLKODNI A Teemeedeet — a tűkkel átszűrt tűzön­járók zarándokútját — követő szombat még nagyobb ünnepnek ígérkezett. Gyertek a Ho­­lival — hirdették mindenütt a plakátok. A színes körmenetet kora délutánra várták Port Louis „Hyde Parkjába”, a Champ de Marsra. A fővárosnak ez a hatalmas zöld tere egészen a hegyek lábára­­kapaszkodik, s a citadellá­ról meg a délről emelkedő zöld hegyoldalról, mint valami hatalmas arénában, minden jól látható, ami a Champ de Marson történik. Lóversenypálya meg körülkerített gyermek­­játszótér (ahová felnőttek nem léphetnek be), tribün (a lóversenyhez és a függetlenségi ün­nep előkelőségeinek), szobor szökőkúttal és aranyhalakkal. Marina hotelbeli szobám ablaka a Champ de Marsra nézett, de egy hét alatt egyetlen olyan „Hyde Park-i” jelenetet sem láttam, amiért érdemes lett volna a közelbe sietnem. A több mint két éve bevezetett „rendkívüli állapot” aligha kedvez a „Hyde Park-i” viták­nak, különösen, ha gyakran feltűnik a közel­ben a rendőrség sötétkék URH-s kocsija... De a Holi az más, akkor mindent szabad, kivéve persze kormányellenes jelszavak han­goztatását. A Holi a színek indiai fesztivál­ja, a vígság ideje, amikor az emberek színes vizekkel és porokkal színesítik meg egymást. Senki sem marad ki a reggeltől késő dél­utánig tartó vidámságból. Még a miniszter­­elnök, „Ram” sem, akit a szigetlakók közül sokan A Nagy öregnek neveznek. Az Old Man és vetélytársai is eljöttek a Champ de Marsra, a „nép közé”, egyesek szerint a so­káig nem húzható (legutoljára a függetlenség előtt rendezett!) választások közelségének je­leként. Sir Ramgoolam és miniszterei is el­vegyültek a nép között, s vidáman hagyták, hogy ünneplőik kannákból és vízipisztolyok­ból lila meg piros vízzel locsolják meg őket, mint az nálunk húsvétkor szokás ... Mert a Holt a húsvéti locsolkodáshoz ha­sonlítható, főként a vödörrel való falusi nya­­konöntéshez, de a legények itt nem kopogtat­nak be a házakhoz, hanem (némi alkohollal felpumpált mámorban) végigvonulnak a vá­roson, s az „áldozatok” közé magukat is be­sorolják, no meg a sok ezer kíváncsiskodót, akik (állítólag) alig várják, hogy befessék őket. Eszembe sem jutott, hogy kivonjam maga­mat ebből a vidámságból, s a kikötőben meg a kínai negyedben tett barangolásom után siettem vissza a Marinához, hogy ne marad­jak le a Holi javáról! KÉT VÖDÖR FESTÉKKEL TÁMADTAK A menet akkor már a térhez közeledett. Raj Kumár indiai filmszínész, a Holi sztár­ja addigra már megjárta a kórházat: az ala­posan „felkonyakozott” művészre olyan sok színes vizet zúdítottak, hogy ruhát kellett váltania, szeméből pedig orvosok mosták ki a lila lét... Ezt akkor még nem vettem ko­molyan, s két fényképezőgéppel a vállamon. A cukornád­­ültetvények sűrűn takarják a sziget termőföldjének legnagyobb részét Mauritius legtöbb munkást foglalkoztató üzeme, a Floreal Knitwear Ltd. — a vámmentes „exportzónában” A Champ de Mars - a mauritiusi főváros Hyde Parkja, a citadelláról nézve

Next