Magyar Ifjúság, 1975. január-április (19. évfolyam, 1-17. szám)

1975-01-03 / 1. szám

A »KÉPZELT RIPORTÉRÓL Az ősi falakon plakátok: Német Nemzeti Színház Weimar — Képzelt riport egy amerikai popfesztivál­ról. Bemutató: 1974. no­vember 21. Goethe és Schiller háza előtt a pop transzparensei. A történelmi utcákon ide­gen rendszámú kocsik. A magyar poplemezek pilla­natok alatt elfogytak. A je­gyek is a színházban, hó­napokra előre. A próbákon színészek, növendékek, színházi emberek, újság­írók az egész országból és külföldről. Figyelték, mi is érlelődik a weimari nem­zeti színpadán. A rádiómik­rofonok, tévékamerák is erre fordultak. Magasfe­szültség a színpad mindkét oldalán. Fent olyan erejű koncentráció és játék, ami szinte idegszálaiknál húzza, mozgatja a nézőket kedve és törvényei szerint, mint a marionettjátékos — lentről, kisebb színház lévén, mind­ez karnyújtásnyira, testkö­zelben van. Sagt mir, warum geben wir uns das Leben... (Valaki mondja meg, mi­lyen az élet...) és a többi. Él a darab, és ott minden szó és mozdulat. És nem­csak a színpad szélén vára­kozó protokollvirágok nyíl­nak ki az átforrósodott le­vegőben, hanem valami az emberekben is, így érzem. Ez a pop el­ső lépése idegen színpadon, idegen színészekkel. Idegen? Micsoda ellent­mondás most itt ez a szó. Még a gondolata is. Inkább úgy is mondom, nem ma­gyar. Hiszen ez az övék volt. Sajátjának érezte a közönség, a jelek szerint. Sőt, a kritikusok is. Még aznap éjjel a reggeli újság első, festéktől ragadó pél­dányával robbantak át a nyomdából, amiből én csak egy rövid mondatot jegyez­tem meg: „Ez az előadás itt felállította a mércét.” Engem nagyon izgatott, hogy a Vígben még az egész játék születése köz­ben milliószor átgondolt és immár százötven előadással átolajozott, mondjam azt, már kicsit meg is szokott gondolatok, helyzetek, jel­lemek változnak-e és ho­gyan? Mi lesz más, új, és mit ad az egész egy idegen nyelven — bár a játék „karmestere” ugyanaz: Marton László, a pesti elő­adás rendezője, vendég­ként. A weimari is prózai szín­ház lévén, itt is teljesen új, szokatlan feladat volt az éneklés és a komponált mozgás. A legmagasabb akadályt vették először. A zenét és a dalokat. Heteken át. Próbálgatták, alakítgat­ták a keményebb német nyelven. A weimai Eszter a német szöveg mellett még a magyar nyersfordítást is szóról szóra tudta, és a ket­tő, sőt még a magyar sza­vak hangulatából is csi­szolta össze a magáét. A zenekar, a Nautils, jól be­vált, ősi módszerrel le­­kagylózta a magyar lemezt, és egy az egyben hozta a hangzást. Tagjai reggel ze­neművészeti főiskolások, este egy jól megalapozott hangszeres tudásból és iga­zi lelkesedésből összegyúrt banda. Átélten, a legna­gyobb hűséggel játszanak. Talán egy fuvolával színez­ték csak az egyik dalt. Éj­jel az „izgalomlevezetőn”, a banketten pedig már iga­zi rockzenészek, a világ­­ranglista első számaival — I shot the sheriff, Living for the city — és közönsé­gük, a már felszabadult, boldog színészek, legalább­is a refrén erejéig velük éneklik angolul. Geszler György, aki itt­hon is Marton segítsége volt, dúsabb, mozgalma­sabb koreográfiát font a kezekből és mozgó testek­ből, szerves részeként az egésznek, és az a jó, hogy nem volt különbség, hogy mikor mozognak csak és mikor táncolnak. A színészek saját egyéni­ségükből, élménytárukból gyúrták át a figurákat, és saját színeiket adták hoz­zájuk. Eszter, Sylvia Ku­­ziemski, törékenyebbnek — József, Detlef Heintze lá­­gyabbnak —, Beverly, Barbara Lotzmann, az el­­képzeltnél masszívabbnak tűnt nekem. Beverly, mi­kor Eszter halálát megtud­ja, olyan magasra vitte fel a játék ívét, olyan megren­dülésig, hogy azt a finálé is csak lassan, lassan tudta feloldani. És a fogadtatás! A taps mintha végtelenített sza­lagról jönne száz decibellel. Körülöttem tapsolnak és lábak dobognak — igaz, azok hátul, ahol több a far­mer, mint a gyöngysor, azok lelkesebben, erőtelje­sebben. A művészek meg­érdemelték ! Adamis Anna : Múlt héten héten A MAGYAR IFJÚSÁG SLÁGERLISTÁJA 1. HÉT Hetek száma• A PEST MEGYEI IPARCIKK KER. V. 263. SZ. JÁTÉKBOLT DOLGOZÓINAK SLÁGERLISTÁJA 1. (3) Szörényi L.-Bródy: Gyerekjátékok Koncz Zsuzsa6 1. Mihály-Kóbor-Sülyi: Nem tudom a neved Omega (2) Gábor S.-Huszár: Hány éjjel vártam Vincze Viktória 10 2. Latzin-Demjén: Ötödik sebesség Bergendy 3. (5) Tolcsvay L.-Bródy: Fortuna hálójában Fonográf 3. Fonográf-tagok: Lökd ide a sört! Fonográf 4. (1) Presser-Adamis: Szólj rám, ha... Kovács Kati­ 4. Tolcsvay B.-Czipó: Nem kérdem én Tolcsvay 5. (1) Tolcsvay L.-Bródy: Az első villamos Fonográf 12 5. Latzin-Demjén: A 34-es kőnél... Bergendy 6. (6) Latzin-Demjén: A léggömb Bergendy ~~~ 7 6 Papp—Huszár: Néked csak egy idegen Gemini 7. (7) Mihály-Kóbor-Sülyi: Nem tudom a neved Omega4 7 Tolcsvay L.-Bródy: Az első villamos Fonográf 8. (8) Szigeti-S. Nagy: Hogyha bekopog egy délután Karda Beáta3 8. Frenreisz: Miért kell elfelednem Skorpió 9. (-) Latzin-Demjén: Ötödik sebesség Bergendy 1 1 9. Szörényi L.-Bródy: Gyerekjátékok Koncz Zsuzsa 10.(10) Zorán-Dusán: Nyomom a gázt 7. Sztevanovity 9 1 10. Szörényi L.-Bródy: Mondd, hogy nem ... Fonográf 30

Next