Magyar Ifjúság, 1975. január-április (19. évfolyam, 1-17. szám)
1975-01-31 / 5. szám
Tapolcán születtem, s az ottani kapcsolataim tették lehetővé - meg természetesen a verseim —, hogy a Veszprémi Műhely tagja lehettem. Sajnos csak „levelező tagja”, mert a fővárosban dolgozom s így ritkábban tudok részt venni a közös vitákon. Csak néhány éve írok verseket — így számomra a közösség segítő ereje talán többet jelent, mint azoknak, akik hosszabb irodalmi múltra tekinthetnek vissza. Bízom abban, hogy a meghitt emberi kapcsolatok segíthetik a művészetet, s a művészet is az emberi kapcsolatokat. Huszonhét éves vagyok. Huszonnégy éves vagyok. Számottevő múltam, „életutam" még nincs. Érettségi után nem egyszerűen szakmát, hanem hivatást szereztem, amely most is meghatároz: ez a népművelés. Jelenleg katonaidőmet töltöm, civilben a veszprémi Megyei Művelődési Központban dolgozom- HILLINGER ZSUZSA Szerelem Szél szövi szavad s szórja szerteszét szűk szerelmű szelíd szilvafára Szentek szabadsága szabadok szerelme szerelmek szűk szavú szűz szabadsága szentesíti a szegett szavakat színtelen szavakat szélszőtte szavakat És én mégis szikár sziklák szűkszavú szerelmét szövöm BÁRDOSSY PÁL Séta idegenné jártam ezt a várost elkoppantak benne lépteim arcomat elhagytam már kénsárga síkjai között visszhang nélküli falak összedobált idomok között a stílusok görcseibe roggyant beszorult égbolt alat a toronyórák talán négyszáz évet késnek a vasárnapi tömeg mindösze negyvenet lassan fölépülnek apáink lakótelepei árkaikban csordul sebzett utcák vére kicsúsztak talpaim alól a tompává kopott utcakövek némák a házak üvegszemei idegenné jártam ezt a várost 30 KULTURÁLIS MELLÉKLET Születtem 1944-ben, Békéscsabán. Az általános iskola sikeres elvégzése után fodrász lettem, levelezőn érettségiztem, s 22 éves voltam, amikor fölvettek a debreceni tanítóképző népművelés-könyvtár szakára, nappali tagozatra. Végzés után rövidesen a csabai Népújsághoz kerültem újságírónak, 1971 óta a veszprémi Naplónál dolgozom, írásaim hol itt, hol ott jelentek meg, ám többnyire sehol. 1967-ben — még Kurtucz Mihályként - díjat nyertem a Magyar Ifjúság (a Móra Könyvkiadó stb.) Szép szó pályázatán, elbeszéléssel. 1971-ben közös kötetben jelentek meg verseim. SARUSI MIHÁLY Oszike a révben Még süt a nap. Ott még fürdésre készülődnek, vagy már meg is mártóztak a vízben? Ebben a szeptember-tiszta tóban. A bója még a nyárra emlékeztet. De eltűntek már a partról az őrjítő Kis perditák, öregek otthona. Vannak itt öregek, akiknek a tanács ad. Havonta kapnak szociális segélyt, ki hogyan van rászorulva, ha betegek, ápolónőről gondoskodnak, akiknek nincs eltartójuk, úgy van ez, hogy nyugdíjasok és öregek napközi otthona. Reggel kilenctől délután ötig, télen reggel nyolctól hat óráig, mert fűtének, a tanács csináltatta a negyediket, három kályha már volt, de nagyon vigyáznak ránk, nehogy megfázzunk, egy nagy dupla cserépkályhát csináltatott az elnök. Most körülbelül negyvenen vagyunk, tudja van olyan, hogy nem tudnak lejárni, messze a hegyekben laknak, felviszik nekik az ebédet, látja, ez a dohányzónk, emelje ki, hogy remek gondnoknőink vannak, jóindulatúak, türelmesek, melegszívűek. Javakorabeliek vagyunk, én voltam itt a postahivatal főnöke, két éve halt meg a férjem, olyan egyedül voltam, itt otthonra találtam, pedig először, megmondom őszintén, féltem, de aztán a barátnéim hívtak, idén kétszer voltunk Hévízen, nagyon kedves a fülöpi tanács, tavaly is voltunk. Van televíziónk, rádiónk, sakk, játék, én a magam részéről úgy vagyok, hogy délután jövök, délelőtt otthon magamat ellátom, de nagyon rosszul érzem magam, ha nem jöhetek, otthon reggeli és vacsora. A tarhonyát utálom a sok főzeléket, a minél több sült tésztát imádom, mindenből van repeta, csak húsból nincs, aki panaszkodik, az keressen magának jobbat. Nekem ötszáz forint a nyugdíjam, semmit se fizetek, mert miből élnék, másnak féldít is csak háromnegyven. • Pecsenye van? — Nincs, csak rizling. A trafikos csomagol. Számolja az idei hasznot. Egy „D”-s kocsi horgásza felméri a helyzetet, és ámbráscetről ábrándozik. Két fickó, hátukon gitár, jókorát sercint a tóba; egy nyár megint tovatűnt. • — Levelezünk, kártyázunk, Katalin-napra készülünk, hímezünk, olvasunk, ha elfáradunk, lefekszünk, nagyon szeretjük az újságot, még össze is veszünk rajta, van, aki kétszer akarja olvasni. — Én beleestem a vérnyomásba, érelmeszesedésbe, hetvenhárom éves veterán vagyok, tizenkilences vöröskatona voltam, kószáltam a nagyvilágban, el kellett mennem a postáról a vöröskatonaság miatt, bekalandoztam Európát, Jugoszláviát, nagy szükség volt a postásra, most tíz éve halt meg a feleségem, amióta fennáll ez, azt hiszem öt éve járok ide. — Foglaljon köztünk helyet, legyen a mi kis gavallérunk! szegény! megérti azt, mit jelent elveszteni az élettársai? és itt nem hagynak sírni, helyesek, az idős embernek csak jólesik a kedvesség, a szeretet, érzékenyek vagyunk, és itt annyi kedves ünnepély van! jó kis ennivalóval, ilyenkor kivételesen szabad szeszt is innunk! hahaha, nagyon kedves a sok névnap, azelőtt én csak a születésnapomat ünnepeltem meg! az orvostól elhozzák a receptet is nekünk! mindenre gondolnak! örülök, hogy jókat mondhattam magának! lassan minden elmúlik velünk együtt. • A bója még a nyárra emlékeztet. De eltűntek már a partról... Sirály kering.