Magyar Ifjúság, 1975. május-augusztus (19. évfolyam, 18-35. szám)
1975-05-09 / 19. szám
CENTENÁRIUMI VIHARFELHŐK „Az égbolt felhős, hűvös időre, viharokra számíthatunk ...” — valahogy így fogalmaznák meg a meteorológusok azokat a légköri állapotokat, amelyek ezekben a napokban a centenáriumi lakásépítő szövetkezetet körülveszik. Az április közepén megtartott zárszámadó közgyűlésen már erősen villámlott... Mátyásföldön, az IKARUS szomszédságában épül a főváros legnagyobb szövetkezeti lakótelepe. Megalapításáról csaknem három évvel ezelőtt határoztak. A Fővárosi Tanács vezetői ünnepélyes keretek között rakták le az első épületek alapkövét. Akkoriban mi is megírtuk: a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának és a KISZ budapesti bizottságának védnökségével azelső lépcsőben 1500 munkás- és fiatal családnak adnak otthont a kedvezményes kölcsönnel és az átlagosnál olcsóbban épülő lakásokban. S annak idején azt is hozzátettük: ez a lakótelep a KISZ lakásépítő akcióinak jogutódja, folytatója lehet. A közfigyelem kirakatába állított XVI. kerületi munkálatokról több alkalommal beszámoltunk, bíráltuk a nehézkesen, döcögősen haladó építkezést, az egyre jobban késő lakásátadásokat, s ott voltunk, amikor az első házakat végre birtokukba vehették a szerencsés lakók. ■ „Csupa új arc” Ez a mostani közgyűlés is a türelmes várakozás, a kíváncsi reménykedés hangulatában kezdődött. A délután három órára hirdetett tanácskozáson elfogytak a földszinti ülőhelyek, benépesedtek a karzat széksorai, s jó néhány meghívottnak már csak állóhely maradt. Négyszázhat fiatal házaspár, kismama, pici gyerekét az ölében tartó szülő jött el, hogy meghallgassa a szövetkezet vezetőinek rendes évi beszámolóját, a közös vagyonról tájékoztató zárszámadást, a következő esztendő költségvetésének tervezetét. S ennek a délutánnak a feladata lett volna az új vezetőség megválasztása is. Fél négy előtt néhány perccel már kicsit zúgolódva, kicsit türelmetlenül várták az elnökség bevonulását a bölcsődék, az óvodák öt-hat órai zárására gondoló szülők. De azután végre elfoglalták helyüket a szövetkezet igazgatóságának tagjai, a felügyelő Budapesti Fogyasztási és Lakásszövetkezetek Szövetsége vezetői, a szakszervezetek és a KISZ budapesti bizottságának képviselői, a kerületi tanács küldöttei. „Csupa új arc” — hullámzott végig a termen a halk megjegyzés, és akkor még senki sem értette, miért hiányoznak az elnökségből a korábbi közgyűlésen megválasztott tisztségviselők. A magyarázat nem késett sokáig. Hideg zuhanyként érte a jelenlevőket a bejelentés: a XVI. kerületi tanács revizorai tavaly törvényességi vizsgálatot indítottak a szövetkezetnél, s ennek nyomán súlyos visszaélésekre derült fény. Az igazgatóság több tagja ellen — a szövetkezet vagyonának hűtlen kezelése miatt — bűnügyi eljárást kezdeményeztek, több alkalmazottat fegyelmi úton elbocsátottak. Az utánuk kinevezett ügyvezető igazgatóság sem bizonyult feddhetetlennek, s néhány hónappal ezelőtt újabb személyek kerültek a szövetkezet apparátusába. A pénztárkönyvek vizsgálata még ma sem zárult le, egyelőre mintegy kétszázezer forint hiányzik a közös pénztárcából, s a nyomozó szervek tovább gombolyítják a visszaélések meglehetősen kusza szálait. ■ „Veszélyben a pénzünk...” A széksorokban megindult sugdolózásból úgy tűnt, hogy az érdekelteket alig-alig elégítette ki ez a szűkszavú tájékoztató, de a nyomozás érdekében többet nem mondhattak az ÁFÉSZ vezetői. A megbízott ügyvezető-igazgató beszámolójából azonban néhány további részletet is megtudhattunk. Azt például, hogy a pénzügyi vizsgálat számos hiányosságra hívta fel a szövetkezet igazgatóságának figyelmét. Áttekinthetetlennek és szabálytalannak találták a könyvelést, a pénztárkönyvből szintekideríthetetlenek a bevételek és a kiadások. Még ma sincs elfogadott ügyrend, működési szabályzat, rendezetlen a szövetkezet egész gazdasági munkája. „Egyszóval: veszélyben a pénzünk!" — csúszott ki félhangosan az egyik jelenlevő száján a keserű megjegyzés, s a többi négyszázegynéhány jelenlevő nagy része is így érezhette. De az igazgatói beszámoló további percei sem csillapították a kedélyeket. Kitűnt, hogy néhány nappal korábban írásban megküldött számvetésben egy tucat elírás, összeadás, hiba, pontatlan adat szerepelt. Sebtiben lediktált javításokat, magyarázatokat, alig követhető számadatokat hallottunk. Azután a hozzászólások előtt szünetet rendeltek el. Már elmúlt háromnegyed öt, a jelenlevő szülők egy része a bölcsődékben, óvodákban türelmetlenkedő gyerekekért sietett, mások úgy érezték, hogy ilyen körülmények között úgysem kaphatnak választ hónapok óta gyűjtögetett kérdéseikre, s jobbnak látták, ha hazamennek. Felére csökkent hallgatóság előtt folytatódott a vita. Elsősorban a már épülő lakások leendő lakói tartottak ki, s kérdéseik valóságos pergőtüzével próbálták nyilatkozatra bírni az igazgatóságot „Mikor költözhetünk?” — érdeklődött szinte minden felszólaló, s amikor elmaradtak az egyértelmű és megnyugtató válaszok, súlyosbodni kezdtek a mondatok. Kisültek a szövetkezet „feje fölött” érlelődő vihar első villámai. „Miért nem hívták össze közvetlenül a visszaélések kiderítése után a rendkívüli közgyűlést?” — mondta valaki és mint amikor átszakad a megáradt folyó gátja, úgy törtek fel a hasonló gondok. Ki vállalja a felelősséget a bűnügybe keveredett ÁFÉSZ-dolgozók által okozott károkért? Miért a lakókat terhelik az épületek hibás tervezéséből adódó többletkiadások? Ki téríti meg az átadási határidők eltolódása miatti kiadásokat, az egyre népesebb családok számláját terhelő albérleti díjakat? Miért nem ellenőrzik kellő szigorral az építkezésen alkalmazott kőművesek, szakiparosok munkafegyelmét? Az OTP nyomására miért kell már abeköltözés előtt majd egy évvel biztosítási díjat fizetni a még lakatlan házakért? Miért nemkaphatnak a pótkiadások fedezésére kétszázalékos kedvezményes hitelt azok az igénylők, akik a rendelkezésre bocsátott törvényes keretet előzőleg nem merítették ki? Miért nem szigorítják meg a belső ellenőrzést? Kik és milyen alapon ítéltek oda az előző igazgatóság tagjainak „az eredményes munkáért” húszezer forintos jutalmat? Miért költenek a közös pénzből súlyos ezreket nyugati IBUSZ-utazásokra, balatoni nyaraló bérlésére? Miért kell havonta nyolcszáz forint a kis létszámú iroda értekezleteire, reprezentációjára? S végül egy nagyon lényeges dolog: a még teljes egészében feltáratlan mérleghiány mellett van-e értelme tervezni, határozni az idei esztendő költségvetéséről?ragrafusát szívesen figyelmen kívül hagyták volna Végül mégis számolni kezdtek, s akkor kitűnt, hogy a határozatképesség minimumánál i»kevesebben maradtak a teremben. „Hívjanak át lakókat a közeli házakból!” — utasította az elnök a lakóbizottságok képviselőit, s hogy addig is teljen valamivel az idő — este nyolc órakor — az elnökségben helyet foglalók hozzászólásaival folytatták a „Vitát”. „Talán most hallunk valami lényegeset” — sóhajtották föl néhányan, de csalódniuk kellett. Az elhangzottakhoz sem megnyugtatót, sem biztatót nem tudtak hozzátenni a jelenlevők. Sem az építőszövetkezetek, sem az OTP vezetői nem tartották fontosnak a közgyűlést, ezért ■ el sem jöttek, az ő válaszaikra, nyilatkozataikra tehát számítani sem lehetett. Végre megérkeztek a „szavazóemberek”,az ágyukból kiugratott, tévé mellől szalasztott, a vitáról mit sem tudó szövetkezeti tagok, pontosabban közülük is azok, akik már a lakástulajdonosok békés, elégedett csoportjához tartoznak, így fogadták el — a részvevők megszámlálása nélkül — az elmúlt esztendőről szóló beszámolót, a szövetkezet vagyonát felmérő zárszámadást, és az idei esztendő előzőleg alaposan bírált, de nem módosítottköltségvetését. szó nincs minden rendjén a gyerekcipőben topirorgó szövetkezeti lakásépítési forma körül. A tisztázatlan függőségi viszonyok miatt néhányan csáki szalmájakéntkezelhetik a közös vagyont, laza és rendszertelen az ellenőrzés. Pedig ezeknek a szövetkezeteknek elsősorban kispénzű emberek, munkások, fiatal házaspárok, kisgyermekes családok a tagjai. A szövetkezetek — s így a centenáriumi lakásépítő szövetkezet — irányításáért, érdekképviseletéért létrehozott testületek vezetőinek felelőssége mellett sem szabad szó nélkül elmennünk. Az ő tudtukkal és beleegyezésükkel cserélgették az ügyvezető-igazgatókat, s ők voltak azok,akik még a kirobbant botrány után is hallgatólagosan pártolták a szövetkezeti demokrácia, a mindenki által elfogadott alapszabály nyílt megcsúfolását. Pedig nyilvánvaló volt — a jelenleg működő igazgatóság jó szándékát ezzel nem vonjuk kétségbe! —, hogy csakis őszinte beszéddel, a törvényes rendelkezések megtartásával és pontos, áttekinthető számadással lehet a tagság bizalmát visszahódítani, a szövetkezet portáján rendet teremteni. S éppen ezzel maradt adós mindannyiunknak ez az estébe nyúló délután. 16 . „Hívjanak át lakókat...” S noha a szövetkezet dolgaiban még meglehetősen járatlan ügyvezetőigazgató a legfontosabb kérdésekre nem tudott érdemben válaszolni, a közgyűlés elnöke a szavazást sürgette. „Meg kellene számolni a jelenlevőket, hisz már alig vagyunk a teremben!” — javasolta valaki, és ha az elnökön múlik, az alapszabálynak a többséget megkövetelő pa ! Nemcsak szabálytalan Már elmúltkilenc óra, és még hátravolt egy fontos napirendi pont: a tisztségviselők megválasztása. Az elnöklő Pethő Gábor erre is engedélyt adott volna, ha mellette valakinek nem jut eszébe az óvatos figyelmeztetés: a jelöltekről titkosan, bedobott szavazólapokkal kell véleményt mondani, s hogyan lehetne később több papírról számot adni, mint ahány az urnákba került? A halkan odasúgott megjegyzés talált, avezetőség gyorsan úgy döntött, hogy elnapolja a szavazást. A legfontosabb dokumentumokra már úgyis „igen”-t mondott a „tagság”, a választásit néhány nap múlva nyugodtabb körülmények közöttt megismételhetik. Botrányos hangulatban ért véget a közgyűlés. De ha csupán ennyiről volna szó, igazán nem kellene ország-világ elé tárni az IKARUS Művelődési Házában történteket, egy szövetkezet „fbelügyeit”. A Centenárium Ifjúsági és Munkás Lakásépítő Szövetkezetben azonban nem csupán néhány közgyűlési szabálytalanságról van szó. A közelmúltban feltárt visszaélések sokkal mélyebb válságról vallanak. Úgy tűnik, hogy még mész ■ Mentőövet! Mátyásföldön három évvel ezelőtt a főváros pártos állami vezetői, valamint társadalmi szervezetei vállaltak védnökséget a lakótelep építése fölött. Lassan mintha feledésbe mennének az alapkőletétel alkalmából elhangzott beszédek. Úgy tűnik, elkerülte az illetékesek figyelmét, hogy ennek a jelentős lakótelepnek az építésével felkészületlen, gyakorlatlan vállalkozók birkóznak, akiknek műszaki adottságait, teljesítőképességét már-már meghaladja ez a vállalkozás. Pedig érdemes felfigyelni az egyre későbbre tolódó határidők, az építkezés körül egyre-másra fölborzolódókedélyek figyelmeztető jeleire. Mátyásföldön egyre „borúsabb az égbolt”, és mind közelebb csapnak le azok a bizonyos villámok. Ha így folytatódik és valahonnan nem dobnak mentőövet a saját gondjaikban fuldokló XVI. kerületi építkezőknek, előbb-utóbb könnyen kudarccal végződhet a nagy tervekkel, igazi társadalmi nekirugaszkodással és egy sokra kötelező névvel indult építkezés sorsa. Lapzárta után érkezett: a szövetkezet második — megismételt — közgyűlésén megválasztották az új vezetőséget. Pénzügyi dolgokról, a lakótelepet fenyegető vihar elhárításáról ezúttal nem esett szó. Somfai Péter