Magyar Ifjúság, 1975. szeptember-december (19. évfolyam, 36-52. szám)

1975-11-07 / 45. szám

BAKTAI GYÖRGY (szöveg) és KOTROCZÓ ISTVÁN (kép) riportja A kutatók (jobbra), a blokkírozók (lent), az or­szágutat a rendőrséggel közösen ellenőrző csoport (lent jobbra) jól össze­hangolt harctevékenysége meghozza a sikert A MUNKÁSŐRSÉG­RŐL, múltjáról és jele­néről beszélgettünk, s egyikünk feltette a­­kér­dést: „Mit jelent a ki­képzésben és a feladatok végrehajtásában, hogy itt együtt van a három nemzedék?” És elhang­zott a válasz a kiképzés egységéről, de a felada­tok differenciálásáról meg egy nagyon tanul­ságos mondat az egyik tapasztalt pártmunkás, munkásőrparancsnak szájéból: „Lehet, hogy az idősebbek fizikai állóképessége megkopott, de politikai állóképessé­gük annál szilár­dabb .. Aznap este a kötcsei Vörös Csillag Termelő­szövetkezetben a siófoki egység munkásőreivel beszélgetve, s másnap évzáró harcgyakorlatuk izgalmas mozzanatait figyelve, újból visszatért ez a gondolat. A beszélgetésen szó esett egy 84 éves mun­kásőrről, akit kórházba parancsolt a betegség, de kijátszva orvosait, egyenruhát öltött, s részt vett az egységülésen. (Csak politikai értelmű állóképesség ez?) Aztán Bognár Józsefet hallgat­tuk, a kötcsei termelő­szövetkezet elnökét, a József Attila mun­­ássőr­­egység egyik alapító tagját, aki 52 évesen, hét községre kiterjedő elnö­ki teendőinek magas szintű ellátása mellett színes­ lélekkel teljesíti munkásőr-kötelességét is, mint századparancs­­nok-helyettes... (Ezt hová soroljuk?) És itt találkoztunk Mohai Eri­kával, a siófoki tanács dolgozójával, aki az öregnek dédunokája, s az elnöknek is legalább lánya lehetne, de ugyan­azt az egyenruhát hord­ja. Előképzés. A LEGFIATALABB (korban is, munkásőr­­ként is) jelenlevőt arról faggattam, miért jelent­kezett munkásőrnek. S hadd idézzem a vála­szát: — Már úttörőkorom­ban megtetszett a fegy­ver ... Lőtér közelében laktunk. Aztán a mun­­kásőr-egyenruha kezdett vonzani. Jelentkeztem. A tanfolyamon csupa­­csupa férfi vett körül, de valamennyien segítettek, s egyáltalán nem mint „gyenge nőt”... És ma már nemcsak a fegyver, az egyenruha tetszik, hanem elsősorban ez a magába fogadó, csodála­tos munkásközösség. És most már azt válaszo­l­ja a kérdésére: azért lettem munkásőr, mert tudom, ha lány vagyok is, kötelességeim van­nak a szocialista haza iránt. És ezeket ne érez­ze nagy szavaknak! Az értelmes, nyílt te­kintetű­­kislány egy pil­lanatra zavarba is jött, valóban nem frázisnak fogom-e fel szavait." Pe­dig tollam nem azért állt meg egy palanatb­a. Azt jegyeztem fel: csak fizikai állóképességük van a fiatalabbaknak?! S jóleső érzéssel írtam le: a család is mellette áll, s becsének, a tízéves Zolinak egyenesen pél­daképe. Zola már most próbálgatja a sapkát, hogy áll majd neki, ha mim­ikásőr lesz... Mit nem adna, ha láthatná ezt a másnapi harcgya­­korlatot A KARHATALMI OPERÁCIÓN újra csak tegnapi ismerőseimet figyeltem, s újra csak az a mondat járt a fejem­ben. Varjú Mártont, az egységparancsnokot néztem, amint szaksze­rűen intézkedett, a nyug­díjas vállalati igazgatót, aki a rádión továbbítot­ta a parancsokat, jelen­téseket, a­­négyszeres újító esztergályost, aki itt a fegyverek javítá- KÉTFÉLE ÁLLÓ­KÉPESSÉG

Next