Magyar Ifjúság, 1975. szeptember-december (19. évfolyam, 36-52. szám)

1975-11-21 / 47. szám

VIHAROK EGY KLUB KÖRÜL Aznap este néptelenek voltak az utcák. Csak a fiatalabbak igyekeztek a KISZ-klubba. Szellemi ve­télkedőt ígért a program. Mire elkezdődött volna a játék, megeredtek az ég csatornák. A vihar hirtelen támadt a falura. A bent le­vők akkor ocsúdtak föl, amikor a tomboló szél megemelte a klub tetejét. A felszakított nyíláson be­vágott az eső, előirtotta az égő cigarettákat is. — A program megválto­zott — emlékezik kesernyé­sen Tóth Laci, KISZ-titkár. — Esernyővel és kisírt sze­mekkel mentettük a búto­rokat. 1974. május 22-én nagy orkán szántott végig Ba­ranyán. Kicsavart fáikat, le­tépett vezetékeket, megté­pázott szőlőket, tönkrement épületeket hagyott maga után. Bogád mi­­ndszin­ten a KISZ-klubot érte súlyos kár. Másfél év azonban nagy idő. Elegendő volt ah­hoz, hogy behegedjenek a sebek, az emberek eltün­tessék a károk nyomait. Csak a KISZ-klubbal nem történt semmi. A körül a vihar tovább tartott, sőt erősödött. — A klub az állami gaz­daság épületében műkö­dött, így a kártérítést is ők kapták — summázza most a fejleményeket Győri An­tal párttitkár, s a jelen levő fiatalok szomorú arcán tükröződik, ami az évek alatt történt. — Felszólí­tották a tanácsot, hogy a pénzen állíttassa helyre az épületet, mert nekik nincs építőbrigádjuk. A tanács és a téesz azonban úgy dön­tött, hogy a felújításra nem érdemes költeni, inkább egy könyvtárral kombinált klubot építenek. Figyelem a jelen levő KISZ-eseket. Ahogy bele­mélyedünk a beszélgetésbe, eltűnik arcukról az előbbi szomorúság, mintha a régi tűz gyulladna ki szemük­ben. — Zöld utat kaptunk! — magyaráz Lucza Éva. — Azt mondták, újból lesz fe­dél a fejünk felett. — Az elképzelés megfe­lelt a helyi igényeknek? — De még mennyire! — folytatja Lakatos Gyula ta­nácselnök. — 674 ember él a faluban és nincs könyv­tár, hiányzik a mozi, tíz éve álom a presszó. — A költségekre miből futotta? Az elnök a fiókjába nyúl, akkurátusan előszedi az el­készített aktaköteget és so­rolja: — ötvenezer forint a KISZ klubépítési akciójá­ból. A tanács építőanyagot és hetvenezer forintot sza­vazott meg, a téesz harmin­cat és fuvart. A KISZ-ta­­gok húszezer forint értékű társadalmi munkát vállal­tak. Az állami gazdaság pedig fuvart biztosított volna. — Miért csak volna? — Mert tavasszal módo­sítottuk a terveket. Úgy döntöttünk: kultúrkombi­­nátot építünk. A klub­könyvtár mellé nagytermet is, hogy megoldjuk a na­gyobb programokat, sőt az iskolati tornaórákat is, és öltözőt a sportkörnek. Csend ül a szobára. Sen­ki sem akar megszólalni. Az elnök a ceruzáját ütö­­geti az asztalhoz, a KISZ- esek a padlót tanulmányoz­zák. — Az elképzelés gyönyö­rű — kockáztatom meg hangosan, mire Tóth Laci, KISZ-titkár kirobban: — Persze, hogy az! De csak tervekről hallunk, és még egy kapavágás sem történt. 1974 őszén arról beszéltek, hogy tavasszal elkezdődik az építkezés, ta­vasszal pedig azt ígérték, hogy augusztus 20-ára áll az épület. Az elnök mentegetőzik: — A megyére számítot­tunk. A maradványpénzek­re. Márciusban terjesztet­tem elő kérésünket. Mivel augusztus végéig nem kap­tunk választ, újból érdek­lődtem. Azt mondták, át­tették Siklósra az ügyet, rangsorolják. Ha megkap­tuk volna az igényelt hat­százezer forintot, akkor mára már elkészültek vol­na a falak. — Miért, milyen összegre tervezték az új építkezést? — kérdezem. — Százezer híján egy­millióra. Egyszerű kijelentő mon­dat, annál megdöbbentőbb. Szeretném felébreszteni az elnököt, hogy ismét a bo­gádmindszenti főutcán jár­jon. Idestova egy esztende­je él az elképzelt „nagy mű” bűvöletében, s emiatt megfeledkezik arról, hogy megfelelő helyet találjon a viharkárnál sokkal súlyo­sabb lelki sebeket kapott fiataloknak. A felébresztés azonban nem sikerül, érveimre, ér­veinkre végül is azzal vá­laszol : — Ha nem kapjuk meg a hatszázezret, akkor nem fogunk semmit építeni. Pedig ez az ébresztés nem most kezdődött. Eleinte a tanácsházban kaptak helyet a fiatalok. — Onnan kitiltottak ben­nünket — sóhajt Lucza Évi —, mert állítólag hangos­kodtunk. A KISZ járási bizottsá­ga akkor közbelépett, igye­kezett segíteni. Javasolták a tanácselnöknek, adja oda a tanács a fiataloknak az egyik üresen álló lakást, mégsem mehetnek a tagok a kocsmába KISZ-gyűlést vagy klubprogramot tarta­ni. Több ígéret után, a já­rásiak sürgetéseire végül is látszatmegoldás született: egy szegényes kis sufnit kaptak. — A jelenlegi három­szor háromméteres ablak­talan helyiség, amit ideig­lenesen kaptunk, egyálta­lán nem felel meg cél­jainknak —­­mondja erről Lucza Évi. — Két ember­nek kell kijönnie, hogy egy bemehessen... Azóta sincs helye búto­raiknak, azokat különböző házaknál tárolják. A ping­pongasztalt sem tudják felállítani. — Klubéletünk is na­gyon visszaesett — legyint lemondóan Krécsó József. — Az egykor összetartásá­ról híres Március 21. alap­­szervezet klubja most ve­getál. Pedig ez az alapszervezet és klub valóban jól műkö­dött. Ezt erősíti meg Szél József, a KISZ járási bi­zottságának munkatársa is: — A bogádmindszenti alapszervezet egyike volt a járás legjobb közösségei­nek. Munkatervünk meg­valósítható elképzeléseket tartalmazott, s a fiatalok szintjének megfelelő vetél­kedők, túrák, játékos ösz­­sze­jövetelek gazdagították a szervezeti életet. Rend­szeresek voltak a taggyűlé­sek, a politikai jellegű foglalkozások is. Ők fogták össze a környék KISZ- alapszervezeteit, rájuk mindig lehetett számítani. Dr. Török Zsigmond, a járási hivatal elnöke cso­dálkozik, amikor a bogád­mindszenti helyzetről be­szélgetünk. Először hall a KISZ-esek sanyarú helyze­téről. — Pedig én már azt gon­doltam, hogy pontot tehe­tünk a nagyszabású elkép­zelések végére. Beszéltem Lakatos elvtárssal, kértem, ne dédelgessen illuzórikus terveket. Azt kérdeztem tő­le, véleménye szerint ho­gyan lehet beruházni egy nem létező összeggel? Erre nem tudott mit felelni. Megállapodtunk, hogy megnézi a turonyi klub­könyvtárat és ha­­megfele­lőnek találja, azt fogják adaptáltatni. Felidézem Lakatos Gyula szavait: — Ha nem kap­juk meg a hatszázezret, ak­kor nem fogunk semmit sem építeni! A bogádmindszenti elnök végül visszavonta elhamar­kodott kijelentését. Harcz József KISZ-tag csak any­­nyit mondott: — Ha én ta­nácselnök lennék, ehelyett inkább újból erőt öntenék a fiatalokba. Éppen itt az ideje végig­gondolni a feleslegesen el­szaladt másfél esztendőt, és tanulni belőle. Mert a KISZ-esek bíznak abban, hogy előbb-utóbb mégis felépül a klubkönyvtár Bo­­gádmindsszenten, s lecsen­desednek a kedélyek a má­sodik vihar után. Molnár Zsolt Lakatos Gyula tanácselnök: - A megyére számítottunk, a maradványpénzekre Klubtagok szemlélik a megvalósíthatatlan tervet Fotó: Csuzi Zsuzsa­ ­ Csak tervekről hallunk, és még egy kapavágás sem tör­tént - mondja Tóth Laci 19

Next