Magyar Ifjúság, 1975. szeptember-december (19. évfolyam, 36-52. szám)
1975-11-21 / 47. szám
VIHAROK EGY KLUB KÖRÜL Aznap este néptelenek voltak az utcák. Csak a fiatalabbak igyekeztek a KISZ-klubba. Szellemi vetélkedőt ígért a program. Mire elkezdődött volna a játék, megeredtek az ég csatornák. A vihar hirtelen támadt a falura. A bent levők akkor ocsúdtak föl, amikor a tomboló szél megemelte a klub tetejét. A felszakított nyíláson bevágott az eső, előirtotta az égő cigarettákat is. — A program megváltozott — emlékezik kesernyésen Tóth Laci, KISZ-titkár. — Esernyővel és kisírt szemekkel mentettük a bútorokat. 1974. május 22-én nagy orkán szántott végig Baranyán. Kicsavart fáikat, letépett vezetékeket, megtépázott szőlőket, tönkrement épületeket hagyott maga után. Bogád mindszinten a KISZ-klubot érte súlyos kár. Másfél év azonban nagy idő. Elegendő volt ahhoz, hogy behegedjenek a sebek, az emberek eltüntessék a károk nyomait. Csak a KISZ-klubbal nem történt semmi. A körül a vihar tovább tartott, sőt erősödött. — A klub az állami gazdaság épületében működött, így a kártérítést is ők kapták — summázza most a fejleményeket Győri Antal párttitkár, s a jelen levő fiatalok szomorú arcán tükröződik, ami az évek alatt történt. — Felszólították a tanácsot, hogy a pénzen állíttassa helyre az épületet, mert nekik nincs építőbrigádjuk. A tanács és a téesz azonban úgy döntött, hogy a felújításra nem érdemes költeni, inkább egy könyvtárral kombinált klubot építenek. Figyelem a jelen levő KISZ-eseket. Ahogy belemélyedünk a beszélgetésbe, eltűnik arcukról az előbbi szomorúság, mintha a régi tűz gyulladna ki szemükben. — Zöld utat kaptunk! — magyaráz Lucza Éva. — Azt mondták, újból lesz fedél a fejünk felett. — Az elképzelés megfelelt a helyi igényeknek? — De még mennyire! — folytatja Lakatos Gyula tanácselnök. — 674 ember él a faluban és nincs könyvtár, hiányzik a mozi, tíz éve álom a presszó. — A költségekre miből futotta? Az elnök a fiókjába nyúl, akkurátusan előszedi az elkészített aktaköteget és sorolja: — ötvenezer forint a KISZ klubépítési akciójából. A tanács építőanyagot és hetvenezer forintot szavazott meg, a téesz harmincat és fuvart. A KISZ-tagok húszezer forint értékű társadalmi munkát vállaltak. Az állami gazdaság pedig fuvart biztosított volna. — Miért csak volna? — Mert tavasszal módosítottuk a terveket. Úgy döntöttünk: kultúrkombinátot építünk. A klubkönyvtár mellé nagytermet is, hogy megoldjuk a nagyobb programokat, sőt az iskolati tornaórákat is, és öltözőt a sportkörnek. Csend ül a szobára. Senki sem akar megszólalni. Az elnök a ceruzáját ütögeti az asztalhoz, a KISZ- esek a padlót tanulmányozzák. — Az elképzelés gyönyörű — kockáztatom meg hangosan, mire Tóth Laci, KISZ-titkár kirobban: — Persze, hogy az! De csak tervekről hallunk, és még egy kapavágás sem történt. 1974 őszén arról beszéltek, hogy tavasszal elkezdődik az építkezés, tavasszal pedig azt ígérték, hogy augusztus 20-ára áll az épület. Az elnök mentegetőzik: — A megyére számítottunk. A maradványpénzekre. Márciusban terjesztettem elő kérésünket. Mivel augusztus végéig nem kaptunk választ, újból érdeklődtem. Azt mondták, áttették Siklósra az ügyet, rangsorolják. Ha megkaptuk volna az igényelt hatszázezer forintot, akkor mára már elkészültek volna a falak. — Miért, milyen összegre tervezték az új építkezést? — kérdezem. — Százezer híján egymillióra. Egyszerű kijelentő mondat, annál megdöbbentőbb. Szeretném felébreszteni az elnököt, hogy ismét a bogádmindszenti főutcán járjon. Idestova egy esztendeje él az elképzelt „nagy mű” bűvöletében, s emiatt megfeledkezik arról, hogy megfelelő helyet találjon a viharkárnál sokkal súlyosabb lelki sebeket kapott fiataloknak. A felébresztés azonban nem sikerül, érveimre, érveinkre végül is azzal válaszol : — Ha nem kapjuk meg a hatszázezret, akkor nem fogunk semmit építeni. Pedig ez az ébresztés nem most kezdődött. Eleinte a tanácsházban kaptak helyet a fiatalok. — Onnan kitiltottak bennünket — sóhajt Lucza Évi —, mert állítólag hangoskodtunk. A KISZ járási bizottsága akkor közbelépett, igyekezett segíteni. Javasolták a tanácselnöknek, adja oda a tanács a fiataloknak az egyik üresen álló lakást, mégsem mehetnek a tagok a kocsmába KISZ-gyűlést vagy klubprogramot tartani. Több ígéret után, a járásiak sürgetéseire végül is látszatmegoldás született: egy szegényes kis sufnit kaptak. — A jelenlegi háromszor háromméteres ablaktalan helyiség, amit ideiglenesen kaptunk, egyáltalán nem felel meg céljainknak —mondja erről Lucza Évi. — Két embernek kell kijönnie, hogy egy bemehessen... Azóta sincs helye bútoraiknak, azokat különböző házaknál tárolják. A pingpongasztalt sem tudják felállítani. — Klubéletünk is nagyon visszaesett — legyint lemondóan Krécsó József. — Az egykor összetartásáról híres Március 21. alapszervezet klubja most vegetál. Pedig ez az alapszervezet és klub valóban jól működött. Ezt erősíti meg Szél József, a KISZ járási bizottságának munkatársa is: — A bogádmindszenti alapszervezet egyike volt a járás legjobb közösségeinek. Munkatervünk megvalósítható elképzeléseket tartalmazott, s a fiatalok szintjének megfelelő vetélkedők, túrák, játékos öszszejövetelek gazdagították a szervezeti életet. Rendszeresek voltak a taggyűlések, a politikai jellegű foglalkozások is. Ők fogták össze a környék KISZ- alapszervezeteit, rájuk mindig lehetett számítani. Dr. Török Zsigmond, a járási hivatal elnöke csodálkozik, amikor a bogádmindszenti helyzetről beszélgetünk. Először hall a KISZ-esek sanyarú helyzetéről. — Pedig én már azt gondoltam, hogy pontot tehetünk a nagyszabású elképzelések végére. Beszéltem Lakatos elvtárssal, kértem, ne dédelgessen illuzórikus terveket. Azt kérdeztem tőle, véleménye szerint hogyan lehet beruházni egy nem létező összeggel? Erre nem tudott mit felelni. Megállapodtunk, hogy megnézi a turonyi klubkönyvtárat és hamegfelelőnek találja, azt fogják adaptáltatni. Felidézem Lakatos Gyula szavait: — Ha nem kapjuk meg a hatszázezret, akkor nem fogunk semmit sem építeni! A bogádmindszenti elnök végül visszavonta elhamarkodott kijelentését. Harcz József KISZ-tag csak anynyit mondott: — Ha én tanácselnök lennék, ehelyett inkább újból erőt öntenék a fiatalokba. Éppen itt az ideje végiggondolni a feleslegesen elszaladt másfél esztendőt, és tanulni belőle. Mert a KISZ-esek bíznak abban, hogy előbb-utóbb mégis felépül a klubkönyvtár Bogádmindsszenten, s lecsendesednek a kedélyek a második vihar után. Molnár Zsolt Lakatos Gyula tanácselnök: - A megyére számítottunk, a maradványpénzekre Klubtagok szemlélik a megvalósíthatatlan tervet Fotó: Csuzi Zsuzsa Csak tervekről hallunk, és még egy kapavágás sem történt - mondja Tóth Laci 19