Magyar Ifjúság, 1976. január-április (20. évfolyam, 1-18. szám)

1976-01-09 / 2. szám

4 Több Inat vár a centenáriumi lakótelep INTERJÚ SZABÓ JÓZSEFFEL A LAKÁSÉPÍTŐ SZÖVETKEZE ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓJÁVA! „Az ígéretek üres házai” és a „Centenáriumi viharfelhők” cím­mel már beszámoltunk a főváros — és egyben az ország — legna­gyobb szövetkezeti lakótelepének gondjairól. Elmondtuk, hogy a fő­leg munkásoknak és fiataloknak épülő lakások vontatottan, a ter­vezettnél jóval lassabban készül­nek, a megígért lakások néha éveket késnek. Tavasszal új ve­zetőség került a szövetkezet élé­re, s azóta mintha fölgyorsult volna a munka. Erről beszélget­tünk Szabó József ügyvezető igaz­gatóval. — eredeti tervek szerint 1357 család otthonának kellett volna fölépülnie 1972—77 között. Ma még csak 226 lakásban lak­nak. Behozható-e az elmaradás? — Elképzelhetetlen. Az eredeti­leg kitűzött határidő csak álom volt. Szép, de megalapozatlan terv. A lakótelep „szülei” annak idején nem mérték föl a rendel­kezésükre álló kapacitásokat, az építők erejét, a feltételeket. Rá­adásul sokáig senki nem né­zett szembe a tényekkel, s mind az építkezési pártfogolók, mind a leendő lakók abba a tévhitbe rin­gatták magukat, hogy valami föl­döntúli csoda segít, s mégis meg­valósul a terv. A tavasszal meg­választott új vezetőség első dol­ga volt, hogy reálisan számot ves­sen a helyzettel, fölbecsülje az építők és a szövetkezők erejét. Ennek alapján készítettük el a magunk „második” tervét, amely minden részletében megoldható­nak, igaznak tűnik. — Határozott állásfoglalás. Hol tart tehát valójában az építke­zés? ■ — Minden nehézség ellenére végre eljutottunk az első nagy ál­lomásra. Néhány héten, egy-két hónapon belül újabb 214 lakásba költözhetnek lakók, s ezzel majd félezer család már „centenáriumi lakosnak” mondhatja magát. Ha mindent összevetünk, ki­­lencszáz lakás falai állnak, nö­vekszenek. Körülbelül a félidő­ben járunk és ez jó aránynak tű­nik. — Hallhatnánk valami bőveb­bet? — Vegyük sorba az épülete­ket. Az A—F épületekben 114 csa­lád lakik, a H-ban 51, az I-ben 58. Az építők hibája, hogy egy évet csúszott a J épület első 72 lakásának átadása, de végre ezt is megértük. A G jelű épület mű­szaki átadására is sort kerítet­tünk, a 64 lakásba az új esztendő első napjaiban talán már költöz­hetnek a türelmetlen lakók. Ha­sonló a helyzet az­­ épület 66 lakásával, januárban ők is bir­tokba vehetik otthonaikat. És itt szeretném megjegyezni: ez lesz a lakótelep első olyan épülete, ame­lyet megközelítőleg határidőre készítenek el a kivitelezők. A­z épület 84 lakásának leendő lakói szintén a jövő év első negyedé­ben készülődhetnek a költözés­hez. Már állnak a K épület laká­sai. Hivatalosan 1975. december 15-ig kellett volna átadni a ben­ne levő 52 lakást, de a jövő év augusztusa előtt semmi remény erre. — Az ábécében az M és az N következne... — De nem az építkezésben. M és az N épületek alkotják majd a telep központját, s ezeknek a toronyházaknak még a tervei sem készültek el. Természetesen a la­kóikat sem jelölték ki. Folytas­suk tehát az O-val: 138 lakásos épület lesz, de még csak jövő időben beszélhetünk róla. Már előközművesítünk a területen, úgy számítjuk, hogy az év elején meg­kezdjük az alapozást. Határidőt nem mondhatok, hiszen az épí­tőkkel még nem írtuk alá a vál­lalkozási szerződést, s amíg ez nincs a kezünkben, minden ter­vünk megalapozatlan. Egyelőre költségvetés sem készült. 1977 vé­ge, 1978 eleje előtt aligha lesz be­lőle „lakás”. Már állnak viszont a P épület falai. A 72 lakásos épületbe 1976. november 30-ig be­költözhetnek. Most blokkozzák az R­ t, 64 lakását 1977. júniusára ígérik. Már az idén át kellett volna adni az S épületet, de most még csak a 86 lakás falai állnak. A belső munkákkal, ha minden rendben halad, a jövő év augusz­tusára végeznek. Alapozzák a T 92 lakását. A szerződésben ugyan 1976 decemberére ígérik a költö­zést, de ha józanul fölmérjük a még hátralevő munkákat, 1977 szeptembere előtt nem várunk la­kást ebben a házban. Hát itt tar­tunk. — Miben látja ma a szövetke­zet igazgatósága az építkezés visszahúzó erőit? — Ehhez nagyon messziről kell kezdenem. Az első hiba tehát a rossz tervezésben volt, s ez magá­val hozott egy sor olyan dolgot, ami kezünket-lábunkat gúzsba kötötte. Eredetileg csak az Ápri­lis 4. Építőipari Szövetkezetet je­lölték ki a kivitelezésre, s csak későn vették észre, hogy ez a munka meghaladja a ktsz ere­jét, felkészültségét. Később ide­­küldték az Általános Építőipari Szövetkezetet is, de az ő segítsé­gük sem húzta ki a mi szekerün­ket a kátyúból. Egyre többen­­sürgették, hogy bízzuk meg va­lamelyik állami építőipari válla­latot, de ez az út is járhatatlan volt. Ezzel a középblokkos tech­nológiával egyikük sem épít la­kást, a házgyári elemek pedig megnövelték volna a lakásárakat. Ez pedig a szövetkezet megalapí­tásának politikai céljaival ellen­kezett volna. Az A&F épületek­ben 4200—4300 forintba került a lakások egy-egy négyzetmétere, ami­ szinte országos rekordnak számít jelenleg. Nem tudtunk te­hát kitörni ebből a bűvös kör­ből. — Némi bonyodalmakat okoz­tak a hitelfeltételek is .. — Az OTP sem bizonyult köny­­nyű partnernek. A centenáriumi lakásokat a társasház-építkezések közé sorolta, s azokkal­ a garan­ciákkal adott csak hitelt, amit a magánépítőktől is elvárt. Hogy mi önálló jogi személy vagyunk? Ennek semmi előnyét nem érez­zük. Csak akkor kaphatjuk meg a hiteleket, ha már kijelöltük a lakások tulajdonosait és megkö­töttük az építőkkel a kivitelezési szerződést. De hogyan kössünk szerződést fedezetigazolás nél­kül? Erről senki nem beszél. Előbb nevet kell adnunk a gye­reknek, s csak azután születhet meg a bébi... Furcsa helyzet. — Az első időszak bizonytalan­ságai talán megrendítették a bi­zalmat. — Ez is olyan tyúk—tojás vita. Miért nem épültek a házak?­­Mert nem tudtunk szerződést kötni. Miért nem kötöttünk szerződést? Mert nem kaptunk hitelt. Miért nem kaptunk hitelt? Mert nem épültek a házak, és nem kaptunk bizalmat. — Ez most már mindig így lesz? — Jó lenne, ha másként men­ne. Talán kísérletként egy-két épület esetében kaphatnánk any­­nyi bizalmat, hogy a jóváhagyott költségvetés, a kész tervek és a kivitelezési előszerződés birtoká­ban legalább az épület árának 40 százalékáig megelőlegezzék a pénzt, hogy az előközművesítést, az alapozást megkezdhessük. A kivitelező sem küszködne anyagi gondokkal, s biztosítani tudná a folyamatos, ütemes munkát. Nem termelődne ki a kelleténél na­gyobb számú, türelmetlen lakás­igénylő, aki az előtörlesztés után azonnal lakást szeretne. — Mennyi volna ebben az OTP kockázata? — Semmi. A Centenáriumi If­júsági és Munkás Lakásépítő Szövetkezet társadalmi háttere, a már fölépült lakások száma, az építkezés üteme elegendő garan­cia. Az is egyfajta biztosíték, hogy a lakókat a fővárosi üze­mek jelölik ki, s ha valaki ki­lép, vagy más okból nem vállal­ja az építkezést, mást delegálnak a helyére. Az új vezetőség a la­kókkal is jobb kapcsolatokra tö­rekszik, a most ősszel tartott rész­­közgyűléseken már egészen más hangon, sokkal reálisabban be­szélhettünk a munkánkról. Má­tyásföldön ez is fontos újdonság. Somfai Péter

Next