Magyar Ifjúság, 1976. május-augusztus (20. évfolyam, 19-35. szám)
1976-05-09 / Kongresszusi különkiadás, 2. szám
A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának Dr. Maróthy László előadói beszéde Forradalmi feladatunk és történelmi felelősségünk a fejlett szocialista társadalom építése. Ez a jelszó, amit a kongresszusi terem falára írtunk, tennivalóinkat foglalja össze. Mi egy történelmi vállalkozás részesei vagyunk: népünk állandóan gyarapodó tudásával és erejével építi a fejlett szocialista társadalom magas épületét. A ház még nincs kész, de miközben tovább emelkedik, már valamennyien otthonosan lakjuk. A prospektivikus rajzokat ismerjük, a kivitelezési tervek azonban menet közben készülnek. Egyes részletek időről időre módosulnak mindig a lakók, köztük a fiatalok növekvő igénye, kívánsága és alkotó munkája szerint. A tartópillérek szilárdan állnak, és ma már azt is tudjuk, milyen a kilátás a 31. emeletről. Szeretnénk minél magasabbra jutni — ez természetes vágyunk. Hogy ehhez jobb munkával kell részt vennünk az építésben — ez magától értetődő kötelességünk. S hogy végül is miyen lesz a kész épület, ez a mi felelősségünk is. Pártunk XI. kongresszusa meghatározta közvetlen teendőinket, és programnyilatkozatában tudományos előrelátással felvázolta: mit kell tennünk hosszabb távon, hogy társadalmi viszonyaink fokozatos fejlesztésében kibontakozzon a fejlett szocialista társadalom. Szövetségünk IX. kongresszusára vár az a feladat, hogy az elmúlt évek tapasztalatainak elemzésével és pártunk útmutatásával választ adjon a hogyanra, kijelölje a KISZ és a magyar ifjúság tennivalóit a következő öt esztendőre. Nem kétséges, hogy az ötödik ötéves terv teljesítésével közelebb jutunk távlati céljaink eléréséhez, ahhoz, hogy létrehozzuk az igényesebb élet feltételeit. Bár vannak gondjaink, meg kell küzdenünk saját fogyatékosságainkkal, a tőkés világ válságának hatásaival, de azt barát és ellenség egyaránt elismeri, hogy biztos alapról folytatjuk munkánkat. Ifjúságunk napról napra tetteivel bizonyítja, hogy jól érzi magát épülő szocialista társadalmunkban, magáénak vallja pártunk politikáját, teljesíti hazafias, internacionalista kötelességeit. A fiatalok túlnyomó többsége becsülettel dolgozik és tanul, alkot és cselekszik a munkahelyén, az iskolában, a közéletben. Köztük is élenjáró szerepet tölt be Kommunista Ifjúsági Szövetségünk nyolszázezres tagsága, amely 27 ezer alapszervezetben tevékenykedik, tanulmányozza a marxizmus-leninizmust, igyekszik példát mutatni pártunk politikájának megvalósításában. Központi bizottságunk most nyugodt lelkiismerettel jelentheti: a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a magyar ifjúság végrehajtotta a VIII. kongresszus határozatait! Megvalósítottuk a jelszót: jobb munkával, nagyobb tudással vettünk részt a szocialista Magyarország építésében! E megállapítás mögött aranyfedezetként áll a negyedik ötéves terv sikeres teljesítése; a pártkongresszusi és felszabadulási munkaverseny sikere; az 1974-es „nehéz ősszel” vívott győzelmes ütközet; minden harmadik szocialista brigád tag, aki fiatal; csaknem 200 ezer építőtáborozó diák; az ifjúság ötvenmillió forintjából épülő ezerszemélyes szakmunkásképző intézet a Vietnami Demokratikus Köztársaságban; sikeres részvételünk a X. Világifjúsági és Diáktalálkozón, és a feledhetetlen I. Magyar—Szovjet Ifjúsági Barátság Fesztivál. Pártunk XI. kongresszusa egész népünk elismerését kifejezve állapította meg, hogy: „A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség betölti társadalmi, politikai szerepét”. Ebben az egyetlen mondatban sűrűsödik mindaz, ami a két kongresszus közötti időszak legnagyobb eredménye számunkra: a fiatalság egyre jobban kibontakozó öntevékenységgel többet ad a társadalomnak és többet is kap tőle; egyaránt részese a jogoknak és a felelősségnek, a munkának és a javaknak. Egész ifjúságunk nevében kijelenthetjük: készen állunk az újabb feladatok teljesítésére, pártunk programjának megvalósítására, szocialista viszonyaink továbbfejlesztésére. Készen állunk arra, hogy 15—20 év alatt fegyelmezett, jó munkával a mainak 2—2,5-szeresére emeljük az egy főre jutó nemzeti jövedelmet, s ezzel szilárd alapot teremtsünk ahhoz, hogy ilyen mértékben növekedjen az egy főre jutó fogyasztás is, így elérhetjük, hogy minden családnak önálló otthona legyen; hogy minden szülő, aki kívánja, bölcsődébe, óvodába adhassa gyermekét; hogy tovább csökkenjenek a különbségek a családok, a városok és a falvak szociális, kulturális ellátottságában; hogy mindenki fejleszthesse képességeit, gyarapíthassa ismereteit, akinek tudására a társadalomnak is szüksége van; hogy több idő és pénz legyen művelődni, üdülni, világot látni. Reális terveink teljesítésével hazánk eléri a gazdaságilag fejlett országok termelési és fogyasztási színvonalát. A mai ifjúságra „egy megszerkesztett, szép, szilárd jövő” vár, amit József Attila annak idején annyira hiányolt. Ez nem azt jelenti, hogy a jövő részletes „menetrendje” vagy akárcsak az iránya is nélkülünk készült volna, a mi számunkra. Éppen ellenkezőleg: mind az anyagi alapok megteremtése, mind a szocialista kollektívák és személyiségek kifejlődése nagymértékben függ a résztvevők személyes és kollektív erőfeszítéseitől. Előttünk világos célok állnak. Amit magunk elé tűztünk követelményeinkben, az megfelel a fejlett szocialista társadalom építése szükségleteinek, pártunk és népünk törekvéseinek. Mi a kérdést úgy tesszük fel, hogy vállaljuk-e elődeink művének folytatását, alkalmasak vagyunk-e a fejlett szocialista társadalom építésére? Központi bizottságunk igent mondott, amikor szövetségünk nevében hozzászólt a pártkongresszusi irányelvekhez, és meggyőződésünk, hogy most a kongresszus megerősíti válaszunkat. Vállaljuk, elvtársak! Arra törekszünk, hogy alkalmasak legyünk! Mert hiszünk benne, mert akarjuk, mert tapasztalataink győznek meg bennünket arról, hogy pártunk helyes úton vezeti népünket, hogy erőfeszítéseink nyomán lépésről lépésre szebb, igazabb, gazdagabb lesz az életünk! Jóleső érzéssel mondhatjuk el, hogy kedvező társadalmi légkörben, népünk bizalmát és szeretetét élvezve készülhettünk szövetségünk IX. kongresszusára. Szervezeteink a VIII. kongresszus határozatainak végrehajtásán dolgozva, híven követték a párt által kijelölt irány, vonalat. Központi bizottságunk a két kong-" resszus között, 1974 áprilisában önkritikusan és kritikusan ellenőrizte a határozatok végrehajtását. Igyekeztünk és igyekszünk választ adni azokra a kérdésekre, amelyeket a magyar társadalom fejlődése, a szocialista építés mindennapi gyakorlata, és a KISZ-tagság, az ifjúság igénye vetett fel. Azóta újabb két év telt el, központi bizottságunk összegezte a VIII. kongresszus óta végzett négy és fél esztendős munka legfontosabb tapasztalatait. Vitára bocsátotta kongresszusi levelét, a határozat tervezetét és a szervezeti szabályzat módosítására tett javaslatait. Tagságunk nagy felelősséggel és aktivitással tárgyalta meg a központi bizottság javaslatait és kérdéseit, több mint egynegyede fűzött hozzá hasznos észrevételeket. A dokumentumok tíz- és százezrek közreműködésével jutottak el jelenlegi szövegükben a küldöttek kezeihez. Felhívásunkra több mint egymillió fiatal és idősebb ember vett részt önként, jószívvel a kongresszusi kommunista műszakokban április 24-én és 25-én. A művészet hivatásos és öntevékeny művelői számos alkotással és műsorral köszöntötték kongresszusunkat. Sikeresen zajlottak le az Edzett ifjúságért sportmozgalom aranyjelvényeseinek megyei versenyei és országos döntői. Mindezek nagyszerű bizonyítékai annak, hogy a KISZ- tagok nemcsak értékeltek és terveztek, nemcsak vitatkoztak és választottak, hanem a törekvéseinknek megfelelően — egész tevékenységünk fellendítésével, munkával készültű r/^tochtím Ir TV Irmneracconcerd iránti elkötelezettsége jól kamatozik terveink teljesítésében, ifjúsági szövetségünk munkaakcióiban, a szocialista versenyben, és az ifjúmunkások, parasztfiatalok szakmai továbbképzésében. Döntő többségük igenli pártunk politikáját és a munkás-, parasztfiatalokkal együtt, aktívan, öntevékenyen részt vesz annak megvalósításában. A IV. ötéves terv idején ifjúsági szövetségünk tizenöt központi és számos megyei, helyi KISZ-védnökség keretében vette ki részét a fejlesztési, beruházási tevékenységből. Ezek közül öt központi védnökséget sikeresen befejeztünk. A Gagarin Hőerőmű, a Visontai Thorez Bánya és a Kiskörei Vízlépcső határidő előtt két hónappal került átadásra. A Péti Nitrogénművek Műtrágyagyára határidőre elkészült. A szegedi kőolaj- és földgázipari létesítmények első ütemét 1975-ben avatták. A Dunai Kőolajipari Vállalat lepárló kapacitása megháromszorozódott. A leninvárosi ipari koncentrációban valósul meg a IV. és az V. ötéves terv egyik legnagyobb beruházása. E védnökségekben 150 vállalati KISZ-szervezet mintegy 50 ezer ifjúkommunistája vett részt. A közúti járműprogram megvalósításában összesen több mint 70 ezer fiatal, köztük 35 ezer KISZ-tag dolgozott. Részvételükkel — többek között annyi autóbusz készült el, amennyiben egyszerre elférne Budapest egész lakossága. A számítástechnikai, valamint a könnyűszerkezetes építési mód elterjesztésére indított program keretében is több tízezer fiatal dolgozott, illetve dolgozik. A II. Tiszai Vízlépcső és öntözőrendszerei, a húsprogram, az országfásítás 35 ezer hektárnyi területe további tízezrek, köztük úttörők munkáját dicsérik. A Zánkai Úttörőváros, szakmunkásképző intézetek férőhelyei, kollégiumok, egyetemi oktatóbázisok őrzik az oktatási-nevelési feltételek javítása felett vállalt védnökség eredményeit. A megyei védnökségek keretében 14 országos jelentőségű beruházáshoz kapcsolódtunk, a helyi védnökségek a népgazdaság csaknem minden területén eredményesen segítették a vállalati és szövetkezeti beruházások, rekonstrukciók megvalósítását. Mindez a munka, a kötelességtudat, az áldozatkészség nagyszerű eredménye. Javasoljuk, hogy kongresszusunk fejezze ki nagyrabecsülését és elismerését annak a sok tíz- és százezer fiatalnak, KISZ- tagnak, akiknek kezenyomát évtizedek múltán is jelentős ipari, mezőgazdasági, oktatási létesítmények viselik magukon. Védnökségi munkánk azonban nem volt teljesen hibátlan. Lelkesedésünk, tenniakarásunk nem mindig párosult erőink reális számbavételével. A jövőben jobban összpontosítanunk kell erőinket. A folyamatban levő védnökségek egy részét az V. ötéves terv időszakában befejezzük. Néhányat, így a számítástechnikai program, a húsprogram és a környezetfásítás, valamint az oktatási-nevelési feltételek javítása felett vállalt védnökségeinket tovább folytatjuk. KISZ-szervezeteinket elsősorban arra ösztönözzük, hogy a központi védnökségekből rájuk háruló feladatok sikeres megoldására mozgósítsanak, és erejükhöz mérten kapcsolódjanak a legfontosabb helyi feladatok megoldásához. Ugyanakkor új feladatok vállalására is gondolunk. Javasoljuk a kongresszusnak, hogy a Paksi Atomerőművet és az orenburgi gázvezeték magyar kivitelezésű létesítményeit nyilvánítsuk KISZ-építkezéssé. Itt új követelményeket, magasabb szinten kell teljesítenünk. Védnökségi munkánk legjobb hagyományait és eredményeit felhasználva mindenekelőtt a szükséges létszámú és szakképzettségű fiatal mozgósításával, a körükben folytatott színvonalas politikai munkával kell hozzájárulnunk a beruházások határidőre és jó minőségben történő átadásához. Pakson, ahol a legkorszerűbb technika megjelenésével egy új, szocialista város is épül, ifjúsági szövetségünknek, KISZ-tagjainknak a város életének „megtervezésében” és formálásában is részt kell venniük. Az orenburgi gázvezeték építésére sem csak úgy tekintünk, mint egy jelentős gazdasági feladatra, hanem úgy is, mint a barátság, az internacionalizmus iskolájára. Ebben a szellemben tervezzük, hogy a KGST közös beruházásában Komszomol-építkezésként létesülő uszty-ilimszki cellulózkombinát munkálataihoz is ifjúsági építőbrigádot küldünk. Szövetségünk zászlóbontásától egyik kezdeményezője és szervezője a szocialista munkaversenynek. A beszámolási időszakban új lendületet adott a mozgalom ifjúsági formáinak is a pártkongresszusi és felszabadulási munkaverseny. Jelenleg a szocialista brigádok csaknem 600 ezer fiatal tagot számlálnak, 160 ezerrel többet, mint a VIII. kongresszus idején, s közülük minden második KISZ-tag. Mintegy 25 ezerre tehető az ifjúsági brigádok száma. Az adatok mögött komoly termelési eredmények, és nem utolsósorban jelentős közösségteremtő erő húzódik meg. Sajnos néhány esetben azt is tapasztalhatjuk, hogy az eredmények a szó szoros értelmében „meghúzódnak” a lehetőségek mögött. Találkozhatunk formális elemekkel, nem, vagy csak nehezen értékelhető vállalásokkal, erőltetett, „vállalást kipipáló” szemlélettel. Ifjúsági szövetségünk azzal segíthet leginkább, ha tagjai példát mutatnak a fiataloknak: szocialista módon dolgoznak, tanulnak és élnek, ha tevékenységükben a mozgalom jelszavának minden eleme valós tartalmat kap. Örömmel fogadtuk, hogy az „Egy KISZ- alapszervezet — egy hasznos újítás” mozgalomhoz csatlakoztak a szocialista brigádok is. A két kongresszus között az újítási javaslatok 22 százalékát fiatalok nyújtották be. Ebben már szerepet játszott az is, hogy az ifjúság alkotókedvének kibontakoztatása, hasznosítása és bemutatása érdekében központi bizottságunk 1974-ben kezdeményezte az „Alkotó ifjúság” pályázatot és kiállítást. Népszerűségét mutatja, hogy az elmúlt két évben 75 ezer munkás és műszaki fiatal készített egyéni, illetve kollektív pályamunkát, s máris több millió forint értékű megtakarításról, illetve termelésnövekedésről számolhatunk be. A VIII. kongresszus óta kétszeresére nőtt a társadalmi munkában részt vevő fiatalok száma. Félmillió fiatal évente több mint félmilliárd forint termelési értéket hozott létre a kommunista műszakokon. A megkeresett öszszeg legnagyobb részét szolidaritási kötelezettségeink teljesítésére, valamint óvodák, bölcsődék, kollégiumok, sport- és kulturális létesítmények építésére fordították. Kimagasló volt ifjúságunk helytállása az 1974-es őszi betakarításban. Csaknem 200 millió forint hasznot hozott a népgazdaságnak a KISZ-szervezetek és az úttörőcsapatok hulladékgyűjtési akciója. Számottevő, esetenként nélkülözhetetlen segítséget nyújtottak a tervek teljesítéséhez az önkéntes nyári építőtáborokban dolgozó diákok. Az elmúlt öt évben több mint 200 ezer diák végzett fizikai munkát a mezőgazdaságban, az árvízvédelemben, az építőtáborokban, a közlekedés fejlesztésében, az ifjúsági létesítmények beruházásain, és ezt a sort még tovább lehetne folytatni. Ifjúságunk becsületes munkájának eredményeként nagyobb mértékben részesült a javakból, érezheti a társadalom egyre növekvő gondoskodását. Emelkedett a pályakezdők reáljövedelme, bővültek a családalapítást, a gyermeknevelést könnyítő juttatások, javultak a szabad idő értelmes, hasznos eltöltésének feltételei, bővültek a kulturális és turisztikai kedvezmények. S ami talán a legfontosabb: pártunk és kormányunk kiemelt szociális kérdésként kezeli a lakásellátás javítását. A IV. ötéves terv idején több mint 400 ezer lakás épült fel. Az utóbbi években az állami támogatással épült lakások csaknem 45 százalékát — 111 ezerből 50 ezret — a fiatal házasok kapták. Népgazdaságunk teherbíróképességének felső határán fordít eszközöket és erőket a lakásépítésre, melynek nagyságát tekintve Európában a hatodik helyen állunk. Szerény mértékben a KISZ is hozzájárult ehhez. Befejeztük a VIII. kongresszuson elhatározott 10 ezer ifjúsági szövetkezeti lakás építését segítő akciónkat. Mindent összevetve, a fiatalok legnagyobb gondja mégis a lakáshelyzet. A fiatal házasok jelentős része az egy főre jutó jövedelem meghatározott szintjét túllépve, eleve kiesik abból a körből, amelynek tanácsi lakás adható. Az önerőre is támaszkodó lakásépítési formák pedig szintén szűk lehetőséget biztosítanak számukra, mindenekelőtt azért, mert a hitelrendszer nem tart lépést az árak növekedésével. Külön is szólnunk kell a telekárak nagymértékű növekedéséről, ami még az építés terheit vállalni tudók jelentős részének anyagi lehetőségeit is meghaladja. Szükségesnek tartjuk ezért a hitelformák folyamatos korrigálását, a városi és falusi magánlakás-építés feltételeinek javítását, különös tekintettel a szövetkezeti lakásépítésre, illetve a telekvásárlásra. Tovább kell csökkenteni a lakáshoz jutás kezdő összegét, az induló évek, az otthonteremtés anyagi terheit. Ezt jól szolgálja már a 30 ezer forintos ifjúsági kölcsön, amit az érdekeltek örömmel fogadtak. Bár most nem hirdetünk új KISZ-lakásépítő akciót, továbbra is valamennyi érintett KISZ-szervezet elsőrangú kötelességének tartjuk, hogy tevékenyen hozzájáruljon az ötéves terv lakásépítési programjának megvalósításához, az építőipar termelékenységének növeléséhez, a minőség javításához. A pályakezdés, azilleszkedés gondjai is jelentős mértékben enyhültek az elmúlt években. Ma már egyre általánosabb, hogy a munkabért nem az életkor, hanem elsősorban a teljesítmény differenciálja. Tapasztalható azonban, hogy helyenként a fiatalok hátrányára megsértik a szocialista bérezés elvét. Emellett néhány területen feszültség is keletkezett. Közismert, hogy a belkereskedelem, a szolgáltatási ágazatok és az egészségügy bérezési problémája, valamint a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek helyzete hátrányosan érinti az ott dolgozó fiatalokat és negatívan hat a pályaválasztásra is. Mindez az átlagosnál is nagyobb mértékben érinti a nőket, köztük a fiatal lányokat és asszonyokat. Nem kétséges, hogy a fiatal nők és férfiak foglalkoztatottsági aránya egyes területeken fokozatosan közelít egymáshoz. A fiatal nők átlagkeresete azonban még mindig alacsonyabb, mint a férfiaké, s nemcsak ott, ahol alacsonyabb képzettségük ezt indokolja. Még mindig sok helyen előfordul, hogy a nők ugyanazért a munkáért kevesebb bért kapnak, mint a férfiak, amivel mi természetesen nem értünk egyet. Az elmúlt években fokozatosan előtérbe kerültek a pályakezdés könnyítésének emberi éle i. Feladataink megoldásának alapvető színtere a jól végzett, becsületes munka Vannak egész életünket meghatározó, alapvető összefüggések. Ezek egyike, hogy életünk szebbé, gazdagabbá, értelmesebbé tételének alapvető forrása a munka. A másik — szintén egyszerű összefüggés, hogy ennek a munkának a ránk eső részét senki sem fogja helyettünk elvégezni. A „közös asztalnál”, melyet mindannyian — idősebbek és fiatalok — közülülünk, az az első kérdés, ki mit tett az asztalra, és a második, hogy ki mit vehet el onnan. A kérdések sorrendje a gyermekévek után már nem cserélhető fel! A KISZ-tagok, a magyar fiatalok döntő többsége tevékenyen részt vett a IV. ötéves terv sikeres végrehajtásában, helytállt a gazdasági építőmunka különböző területein, előre nem látható, rendkívüli feladatokat is teljesített. A foglalkoztatottak mintegy 40 százaléka fiatal, így munkájuk mennyisége és minősége nagyot nyom a latban. Vannak korszerű ágazatok, például a híradástechnika, a számítástechnika, vagy a vegyipar, ahol a fiatalok aránya, így munkája is meghatározó jelentőségű. A mezőgazdaságban dolgozó diplomás szakembereknek csaknem 50 százaléka fiatal. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ifjúságunk jelentős része aktív megvalósítója és mindinkább továbbfejlesztője elért eredményeinknek. Miként népünk erkölcsi, politikai egységének alakulásában, ifjúságunk körében is meghatározó a munkásosztály szemlélete, politikai magatartása és fegyelme. Az ifjúmunkások gondolkodásában, tevékenységében egyre inkább jellemzővé válnak társadalmunk vezető osztályának pozitív vonásai. A becsületes munka, a rend, az ésszerűség igénye, és az osztályhűség, az a munkásosztályra jellemző magatartás, amely mindig kész áldozatot hozni, többet vállalni, és példát mutatni. Az állami és szövetkezeti tulajdon megszilárdulása, a mezőgazdasági termelés gépesítése és kemizálása, az iparszerű termelési rendszerek egyre közelebb hozzák egymáshoz a munkások és a földeken, az állattenyésztő-telepeken dolgozó fiatalok gondolkodását. Kapcsolatukban új tartalommal gazdagszik a hagyományos, a közös harcokban edzett munkásparaszt szövetség: a történelmi egymásra utaltság egyre inkább az azonos jellegű munkában és az ebből fakadó azonos szükségletekben, igényekben nyilvánul meg. A gazdaság, a tudomány és a technika fejlesztésében jelentős, nem egyszer élenjáró szerepet játszik fiatal műszaki, agrár- és közgazdász értelmiségünk. Tehetsége, felkészültsége és a szocializmus .