Magyar Ifjúság, 1976. május-augusztus (20. évfolyam, 19-35. szám)

1976-05-09 / Kongresszusi különkiadás, 2. szám

A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának Dr. Maróthy László előadói beszéde Forradalmi feladatunk és történelmi felelős­ségünk a fejlett szocialista társadalom építése. Ez a jelszó, amit a kongresszusi terem fa­lára írtunk, tennivalóinkat foglalja össze. Mi egy történelmi vállalkozás részesei vagyunk: népünk állandóan gyarapodó tudásával és ere­jével építi a fejlett szocialista társadalom magas épületét. A ház még nincs kész, de mi­közben tovább emelkedik, már valamennyien otthonosan lakjuk. A prospektivikus rajzokat ismerjük, a kivitelezési tervek azonban me­net közben készülnek. Egyes részletek időről időre módosulnak mindig a lakók, köztük a fiatalok növekvő igénye, kívánsága és alkotó munkája szerint. A tartópillérek szilárdan áll­nak, és ma már azt is tudjuk, milyen a kilá­tás a 31. emeletről. Szeretnénk minél maga­sabbra jutni — ez természetes vágyunk. Hogy ehhez jobb munkával kell részt vennünk az építésben — ez magától értetődő kötelessé­günk. S hogy végül is miyen lesz a kész épü­let, ez a mi felelősségünk is. Pártunk XI. kongresszusa meghatározta köz­vetlen teendőinket, és programnyilatkozatában tudományos előrelátással felvázolta: mit kell tennünk hosszabb távon, hogy társadalmi vi­szonyaink fokozatos fejlesztésében kibonta­kozzon a fejlett szocialista társadalom. Szövetségünk IX. kongresszusára vár az a feladat, hogy az elmúlt évek tapasztalatainak elemzésével és pártunk útmutatásával választ adjon a hogyanra, kijelölje a KISZ és a ma­gyar ifjúság tennivalóit a következő öt esz­tendőre. Nem kétséges, hogy az ötödik ötéves terv teljesítésével közelebb jutunk távlati céljaink eléréséhez, ahhoz, hogy létrehozzuk az igé­nyesebb élet feltételeit. Bár vannak gondjaink, meg kell küzdenünk saját fogyatékosságaink­kal, a tőkés világ válságának hatásaival, de azt barát és ellenség egyaránt elismeri, hogy biz­tos alapról folytatjuk munkánkat. Ifjúságunk napról napra tetteivel bizonyít­ja, hogy jól érzi magát épülő szocialista társa­dalmunkban, magáénak vallja pártunk poli­tikáját, teljesíti hazafias, internacionalista kö­telességeit. A fiatalok túlnyomó többsége be­csülettel dolgozik és tanul, alkot és cselekszik a munkahelyén, az iskolában, a közéletben. Köztük is élenjáró szerepet tölt be Kommu­nista Ifjúsági Szövetségünk nyolszázezres tag­sága, amely 27 ezer alapszervezetben tevé­kenykedik, tanulmányozza a marxizmus-le­­ninizmust, igyekszik példát mutatni pártunk politikájának megvalósításában. Központi bizottságunk most nyugodt lelki­ismerettel jelentheti: a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a magyar ifjúság végre­hajtotta a VIII. kongresszus határozatait! Meg­valósítottuk a jelszót: jobb munkával, na­gyobb tudással vettünk részt a szocialista Magyarország építésében! E megállapítás mö­gött aranyfedezetként áll a negyedik ötéves terv sikeres teljesítése; a pártkongresszusi és felszabadulási munkaverseny sikere; az 1974-es „nehéz ősszel” vívott győzelmes ütközet; min­den harmadik szocialista brigád tag, aki fiatal; csaknem 200 ezer építőtáborozó diák; az ifjú­ság ötvenmillió forintjából épülő ezerszemé­lyes szakmunkásképző intézet a Vietnami De­mokratikus Köztársaságban; sikeres részvéte­lünk a X. Világifjúsági és Diáktalálkozón, és a feledhetetlen I. Magyar—Szovjet Ifjúsági Barátság Fesztivál. Pártunk XI. kongresszusa egész népünk el­ismerését kifejezve állapította meg, hogy: „A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség be­tölti társadalmi, politikai szerepét”. Ebben az egyetlen mondatban sűrűsödik mindaz, ami a két kongresszus közötti időszak legnagyobb eredménye számunkra: a fiatalság egyre job­ban kibontakozó öntevékenységgel többet ad a társadalomnak és többet is kap tőle; egy­aránt részese a jogoknak és a felelősségnek, a munkának és a javaknak. Egész ifjúságunk nevében kijelenthetjük: készen állunk az újabb feladatok teljesítésé­re, pártunk programjának megvalósítására, szocialista viszonyaink továbbfejlesztésére. Készen állunk arra, hogy 15—20 év alatt fe­gyelmezett, jó munkával a mainak 2—2,5-sze­­resére emeljük az egy főre jutó nemzeti jö­vedelmet, s ezzel szilárd alapot teremtsü­nk ahhoz, hogy ilyen mértékben növekedjen az egy főre jutó fogyasztás is, így elérhetjük, hogy minden családnak önálló otthona le­gyen; hogy minden szülő, aki kívánja, bölcső­débe, óvodába adhassa gyermekét; hogy to­vább csökkenjenek a különbségek a családok, a városok és a falvak szociális, kulturális el­látottságában; hogy mindenki fejleszthesse képességeit, gyarapíthassa ismereteit, akinek tudására a társadalomnak is szüksége van; hogy több idő és pénz legyen művelődni, üdülni, világot látni. Reális terveink teljesí­tésével hazánk eléri a gazdaságilag fejlett or­szágok termelési és fogyasztási színvonalát. A mai ifjúságra „egy megszerkesztett, szép, szi­lárd jövő” vár, amit József Attila annak ide­jén annyira hiányolt. Ez nem azt jelenti, hogy a jövő részletes „menetrendje” vagy akárcsak az iránya is nélkülünk készült volna, a mi számunkra. Éppen ellenkezőleg: mind az anya­gi alapok megteremtése, mind a szocialista kollektívák és személyiségek kifejlődése nagy­mértékben függ a résztvevők személyes és kollektív erőfeszítéseitől. Előttünk világos cé­lok állnak. Amit magunk elé tűztünk köve­telményeinkben, az megfelel a fejlett szocia­lista társadalom építése szükségleteinek, pár­tunk és népünk törekvéseinek. Mi a kérdést úgy tesszük fel, hogy vállal­juk-e elődeink művének folytatását, alkalma­sak vagyunk-e a fejlett szocialista társadalom építésére? Központi bizottságunk igent mondott, ami­kor szövetségünk nevében hozzászólt a párt­kongresszusi irányelvekhez, és meggyőződé­sünk, hogy most a kongresszus megerősíti vá­laszunkat. Vállaljuk, elvtársak! Arra törek­szünk, hogy alkalmasak legyünk! Mert hi­szünk benne, mert akarjuk, mert tapasztala­taink győznek meg bennünket arról, hogy pártunk helyes úton vezeti népünket, hogy erőfeszítéseink nyomán lépésről lépésre szebb, igazabb, gazdagabb lesz az életünk! Jóleső érzéssel mondhatjuk el, hogy kedvező társadalmi légkörben, népünk bizalmát és sze­­retetét élvezve készülhettünk szövetségünk IX. kongresszusára. Szervezeteink a VIII. kong­resszus határozatainak végrehajtásán dolgoz­va, híven követték a párt által kijelölt irány­, vonalat. Központi bizottságunk a két kong-" resszus között, 1974 áprilisában önkritikusan és kritikusan ellenőrizte a határozatok végre­hajtását. Igyekeztünk és igyekszünk választ adni azokra a kérdésekre, amelyeket a ma­gyar társadalom fejlődése, a szocialista építés mindennapi gyakorlata, és a KISZ-tagság, az ifjúság igénye vetett fel. Azóta újabb két év telt el, központi bizottságunk összegezte a VIII. kongresszus óta végzett négy és fél esz­tendős munka legfontosabb tapasztalatait. Vi­tára bocsátotta kongresszusi levelét, a hatá­rozat tervezetét és a szervezeti szabályzat módosítására tett javaslatait. Tagságunk nagy felelősséggel és aktivitás­sal tárgyalta meg a központi bizottság javas­latait és kérdéseit, több mint egynegyede fű­zött hozzá hasznos észrevételeket. A dokumen­tumok tíz- és százezrek közreműködésével ju­tottak el jelenlegi szövegükben a küldöttek kezeihez. Felhívásunkra több mint egymillió fiatal és idősebb ember vett részt önként, jó­szívvel a kongresszusi kommunista műsza­kokban április 24-én és 25-én. A művészet hi­vatásos és öntevékeny művelői számos alko­tással és műsorral köszöntötték kongresszu­sunkat. Sikeresen zajlottak le az Edzett ifjú­ságért sportmozgalom aranyjelvényeseinek megyei versenyei és országos döntői. Mindezek nagyszerű bizonyítékai annak, hogy a KISZ- tagok nemcsak értékeltek és terveztek, nem­csak vitatkoztak és választottak, hanem a törekvéseinknek megfelelően — egész tevé­kenységünk fellendítésével, munkával készül­tű r/^to­ch­tí­­­m Ir TV Irmneracconcerd­ iránti elkötelezettsége jól kamatozik terveink teljesítésében, ifjúsági szövetségünk munka­akcióiban, a szocialista versenyben, és az if­júmunkások, parasztfiatalok szakmai tovább­képzésében. Döntő többségük igenli pártunk politikáját és a munkás-, parasztfiatalokkal együtt, aktívan, öntevékenyen részt vesz an­nak megvalósításában. A IV. ötéves terv idején ifjúsági szövetsé­günk tizenöt központi és számos megyei, he­lyi KISZ-védnökség keretében vette ki részét a fejlesztési, beruházási tevékenységből. Ezek közül öt központi védnökséget sikeresen be­fejeztünk. A Gagarin Hőerőmű, a Visontai Thorez Bánya és a Kiskörei Vízlépcső határ­idő előtt két hónappal került átadásra. A Péti Nitrogénművek Műtrágyagyára határidő­re elkészült. A szegedi kőolaj- és földgázipari létesítmények első ütemét 1975-ben avatták. A Dunai Kőolajipari Vállalat lepárló kapa­citása megháromszorozódott. A leninvárosi ipari koncentrációban valósul meg a IV. és az V. ötéves terv egyik legnagyobb beruházása. E védnökségekben 150 vállalati KISZ-szerve­­zet mintegy 50 ezer ifjúkommunistája vett részt. A közúti járműprogram megvalósításá­ban összesen több mint 70 ezer fiatal, köztük 35 ezer KISZ-tag dolgozott. Részvételükkel — többek között­­ annyi autóbusz készült el, amennyiben egyszerre elférne Budapest egész lakossága. A számítástechnikai, vala­mint a könnyűszerkezetes építési mód elter­jesztésére indított program keretében is több tízezer fiatal dolgozott, illetve dolgozik. A II. Tiszai Vízlépcső és öntözőrendszerei, a hús­program, az országfásítás 35 ezer hektárnyi területe további tízezrek, köztük úttörők mun­káját dicsérik. A Zánkai Úttörőváros, szak­munkásképző intézetek férőhelyei, kollégiu­mok, egyetemi oktatóbázisok őrzik az oktatá­si-nevelési feltételek javítása felett vállalt védnökség eredményeit. A megyei védnökségek keretében 14 orszá­gos jelentőségű beruházáshoz kapcsolódtunk, a helyi védnökségek a népgazdaság csaknem minden területén eredményesen segítették a vállalati és szövetkezeti beruházások, rekonst­rukciók megvalósítását. Mindez a munka, a kötelességtudat, az áldozatkészség nagyszerű eredménye. Javasoljuk, hogy kongresszusunk fejezze ki nagyrabecsülését és elismerését an­nak a sok tíz- és százezer fiatalnak, KISZ- tagnak, akiknek kezenyomát évtizedek múl­tán is jelentős ipari, mezőgazdasági, oktatási létesítmények viselik magukon. Védnökségi munkánk azonban nem volt teljesen hibátlan. Lelkesedésünk, tenniakará­­sunk nem mindig párosult erőink reális szám­bavételével. A jövőben jobban összpontosíta­nunk kell erőinket. A folyamatban levő véd­nökségek egy részét az V. ötéves terv idő­szakában befejezzük. Néhányat, így a számí­tástechnikai program, a húsprogram és a kör­nyezetfásítás, valamint az oktatási-nevelési feltételek javítása felett vállalt védnökségein­ket­ tovább folytatjuk. KISZ-szervezeteinket elsősorban arra ösztönözzük, hogy a központi védnökségekből rájuk háruló feladatok sike­res megoldására mozgósítsanak, és erejükhöz mérten kapcsolódjanak a legfontosabb helyi feladatok megoldásához. Ugyanakkor új feladatok vállalására is gondolunk. Javasoljuk a kongresszusnak, hogy a Paksi Atomerőművet és az orenburgi gáz­vezeték magyar kivitelezésű létesítményeit nyilvánítsuk KISZ-építkezéssé. Itt új köve­telményeket, magasabb szinten kell teljesíte­nünk. Védnökségi munkánk legjobb hagyomá­nyait és eredményeit felhasználva mindenek­előtt a szükséges létszámú és szakképzettségű fiatal mozgósításával, a körükben folytatott színvonalas politikai munkával kell hozzájá­rulnunk a beruházások határidőre és jó minő­ségben történő átadásához. Pakson, ahol a leg­korszerűbb technika megjelenésével egy új, szocialista város is épül, ifjúsági szövetségünk­nek, KISZ-tagjainknak a város életének „meg­tervezésében” és formálásában is részt kell venniük. Az orenburgi gázvezeték építésére sem csak úgy tekintünk, mint egy jelentős gazdasági feladatra, hanem úgy is, mint a ba­rátság, az internacionalizmus iskolájára. Eb­ben a szellemben tervezzük, hogy a KGST közös beruházásában Komszomol-építkezés­­ként létesülő uszty-ilimszki cellulózkombinát munkálataihoz is ifjúsági építőbrigádot kül­dünk. Szövetségünk zászlóbontásától egyik kezde­ményezője és szervezője a szocialista munka­versenynek. A beszámolási időszakban új len­dületet adott a mozgalom ifjúsági formáinak is a pártkongresszusi és felszabadulási mun­kaverseny. Jelenleg a szocialista brigádok csaknem 600 ezer fiatal tagot számlálnak, 160 ezerrel többet, mint a VIII. kongresszus ide­jén, s közülük minden második KISZ-tag. Mintegy 25 ezerre tehető az ifjúsági brigádok száma. Az adatok mögött komoly termelési eredmények, és nem utolsósorban jelentős kö­zösségteremtő erő húzódik meg. Sajnos néhány esetben azt is tapasztalhatjuk, hogy az ered­mények a szó szoros értelmében „meghúzód­nak” a lehetőségek mögött. Találkozhatunk formális elemekkel, nem, vagy csak nehezen értékelhető vállalásokkal, erőltetett, „válla­lást kipipáló” szemlélettel. Ifjúsági szövetsé­günk azzal segíthet leginkább, ha tagjai pél­dát mutatnak a fiataloknak: szocialista mó­don dolgoznak, tanulnak és élnek, ha tevé­kenységükben a mozgalom jelszavának min­den eleme valós tartalmat kap. Örömmel fogadtuk, hogy az „Egy KISZ- alapszervezet — egy hasznos újítás” mozga­lomhoz csatlakoztak a szocialista brigádok is. A két kongresszus között az újítási javas­latok 22 százalékát fiatalok nyújtották be. Ebben már szerepet játszott az is, hogy az if­júság alkotókedvének kibontakoztatása, hasz­nosítása és bemutatása érdekében központi bizottságunk 1974-ben kezdeményezte az „Al­kotó ifjúság” pályázatot és kiállítást. Népsze­rűségét mutatja, hogy az elmúlt két évben 75 ezer munkás és műszaki fiatal készített egyéni, illetve kollektív pályamunkát, s már­is több millió forint értékű megtakarításról, illetve termelésnövekedésről számolhatunk be. A VIII. kongresszus óta kétszeresére nőtt a társadalmi munkában részt vevő fiatalok szá­ma. Félmillió fiatal évente több mint fél­­milliárd forint termelési értéket hozott létre a kommunista műszakokon. A megkeresett ösz­­szeg legnagyobb részét szolidaritási kötelezett­ségeink teljesítésére, valamint óvodák, böl­csődék, kollégiumok, sport- és kulturális lé­tesítmények építésére fordították. Kimagasló volt ifjúságunk helytállása az 1974-es őszi betakarításban. Csaknem 200 millió forint hasznot hozott a népgazdaság­nak a KISZ-szervezetek és az úttörőcsapatok hulladékgyűjtési akciója. Számottevő, eseten­ként nélkülözhetetlen segítséget nyújtottak a tervek teljesítéséhez az önkéntes nyári építő­táborokban dolgozó diákok. Az elmúlt öt év­ben több mint 200 ezer diák végzett fizikai munkát a mezőgazdaságban, az árvízvédelem­ben, az építőtáborokban, a közlekedés fejlesz­tésében, az ifjúsági létesítmények beruházá­sain, és ezt a sort még tovább lehetne folytatni. Ifjúságunk becsületes munkájának eredmé­nyeként nagyobb mértékben részesült a javak­ból, érezheti a társadalom egyre növekvő gon­doskodását. Emelkedett a pályakezdők reál­­jövedelme, bővültek a családalapítást, a gyer­meknevelést könnyítő juttatások, javultak a szabad idő értelmes, hasznos eltöltésének fel­tételei, bővültek a kulturális és turisztikai kedvezmények. S ami talán a legfontosabb: pártunk és kor­mányunk kiemelt szociális kérdésként kezeli a lakásellátás javítását. A IV. ötéves terv ide­jén több mint 400 ezer lakás épült fel. Az utóbbi években az állami támogatással épült lakások csaknem 45 százalékát — 111 ezerből 50 ezret — a fiatal házasok kapták. Népgaz­daságunk teherbíróképességének felső határán fordít eszközöket és erőket a lakásépítésre, melynek nagyságát tekintve Európában a ha­todik helyen állunk. Szerény mértékben a KISZ is hozzájárult ehhez. Befejeztük a VIII. kongresszuson elhatározott 10 ezer ifjúsági szövetkezeti lakás építését segítő akciónkat. Mindent összevetve, a fiatalok legnagyobb gondja mégis a lakáshelyzet. A fiatal házasok jelentős része az egy főre jutó jövedelem meg­határozott szintjét túllépve, eleve kiesik ab­ból a körből, amelynek tanácsi lakás adható. Az önerőre is támaszkodó lakásépítési formák pedig szintén szűk lehetőséget biztosítanak számukra, mindenekelőtt azért, mert a hitel­­rendszer nem tart lépést az árak növekedésé­vel. Külön is szólnunk kell a telekárak nagy­mértékű növekedéséről, ami még az építés terheit vállalni tudók jelentős részének anya­gi lehetőségeit is meghaladja. Szükségesnek tartjuk ezért a hitelformák folyamatos korri­gálását, a városi és falusi magánlakás-építés feltételeinek javítását, különös tekintettel a szövetkezeti lakásépítésre, illetve a telekvá­sárlásra. Tovább kell csökkenteni a lakáshoz jutás kezdő összegét, az induló évek, az ott­honteremtés anyagi terheit. Ezt jól szolgálja már a 30 ezer forintos ifjúsági kölcsön, amit az érdekeltek örömmel fogadtak. Bár most nem hirdetünk új KISZ-lakásépítő akciót, tovább­ra is valamennyi érintett KISZ-szervezet el­sőrangú kötelességének tartjuk, hogy tevé­kenyen hozzájáruljon az ötéves terv lakásépí­tési programjának megvalósításához, az épí­tőipar termelékenységének növeléséhez, a mi­nőség javításához. A pályakezdés, a­zilleszkedés gondjai is je­lentős mértékben enyhültek az elmúlt évek­ben. Ma már egyre általánosabb, hogy a mun­­kabért nem az életkor, hanem elsősorban a teljesítmény differenciálja. Tapasztalható azonban, hogy helyenként a fiatalok hátrá­nyára megsértik a szocialista bérezés elvét. Emellett néhány területen feszültség is ke­letkezett. Közismert, hogy a belkereskedelem, a szolgáltatási ágazatok és az egészségügy bé­rezési problémája, valamint a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek helyzete hát­rányosan érinti az ott dolgozó fiatalokat és ne­gatívan hat a pályaválasztásra is. Mindez az átlagosnál is nagyobb mértékben érinti a nő­ket, köztük a fiatal lányokat és asszonyokat. Nem kétséges, hogy a fiatal nők és férfiak fog­lalkoztatottsági aránya egyes területeken fo­kozatosan közelít egymáshoz. A fiatal nők át­lagkeresete azonban még mindig alacsonyabb, mint a férfiaké, s nemcsak ott, ahol alacso­nyabb képzettségük ezt indokolja. Még mindig sok helyen előfordul, hogy a nők ugyanazért a munkáért kevesebb bért kapnak, mint a férfiak, amivel mi természetesen nem értünk egyet. Az elmúlt években fokozatosan előtérbe ke­rültek a pályakezdés könnyítésének emberi éle­ i. Feladataink megoldásának alapvető színtere a jól végzett, becsületes munka Vannak egész életünket meghatározó, alap­vető összefüggések. Ezek egyike, hogy életünk szebbé, gazdagabbá, értelmesebbé tételének alapvető forrása a munka. A másik — szintén egyszerű összefüggés, hogy ennek a munká­nak a ránk eső részét senki sem fogja helyet­tünk elvégezni. A „közös asztalnál”, melyet mindannyian — idősebbek és fiatalok — kö­zülülünk, az az első kérdés, ki mit tett az asztalra, és a második, hogy ki mit vehet el onnan. A kérdések sorrendje a gyermekévek után már nem cserélhető fel! A KISZ-tagok, a magyar fiatalok döntő többsége tevékenyen részt vett a IV. ötéves terv sikeres végrehajtásában, helytállt a gaz­dasági építőmunka különböző területein, elő­re nem­ látható, rendkívüli feladatokat is tel­jesített. A foglalkoztatottak mintegy 40 száza­léka fiatal, így munkájuk mennyisége és mi­nősége nagyot nyom a latban. Vannak korsze­rű ágazatok, például a híradástechnika, a szá­mítástechnika, vagy a vegyipar, ahol a fiata­lok aránya, így munkája is meghatározó je­lentőségű. A mezőgazdaságban dolgozó dip­lomás szakembereknek csaknem 50 százaléka fiatal. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ifjúságunk jelentős része aktív megvalósítója és mindin­­kább továbbfejlesztője elért eredményeink­nek. Miként népünk erkölcsi, politikai egysé­gének alakulásában, ifjúságunk körében is meghatározó a munkásosztály szemlélete, po­litikai magatartása és fegyelme. Az ifjú­munkások gondolkodásában, tevékenységében egyre inkább jellemzővé válnak társadalmunk vezető osztályának pozitív vonásai. A becsü­letes munka, a rend, az ésszerűség igénye, és az osztályhűség, az a munkásosztályra jel­lemző magatartás, amely mindig kész áldoza­tot hozni, többet vállalni, és példát mutatni. Az állami és szövetkezeti tulajdon megszilár­dulása, a mezőgazdasági termelés gépesítése és kemizálása, az iparszerű termelési rendsze­rek egyre közelebb hozzák egymáshoz a mun­kások és a földeken, az állattenyésztő-telepe­ken dolgozó fiatalok gondolkodását. Kapcso­latukban új tartalommal gazdagszik a hagyo­mányos, a közös harcokban edzett munkás­paraszt szövetség: a történelmi egymásra utalt­ság egyre inkább az azonos jellegű munkában és az ebből fakadó azonos szükségletekben, igényekben nyilvánul meg. A gazdaság, a tu­domány és a technika fejlesztésében jelentős, nem egyszer élenjáró szerepet játszik fiatal műszaki, agrár- és közgazdász értelmiségünk. Tehetsége, felkészültsége és a szocializmus .

Next