Magyar Ifjúság, 1976. május-augusztus (20. évfolyam, 19-35. szám)

1976-08-13 / 33. szám

II balkezességről Ezen a héten néhány egymás­sal lazán összefüggő kérdésre vá­laszolok a balkezességről. „ERŐLTESSÜK?” — kérdezi levelében az az aggódó keszthe­lyi édesanya, akinek balkezes gyermeke szeptembertől iskolás lesz és „hogyan fog írni, ha min­dig a gyengébb kezét használja?” A választ a végéről kezdem. Gyengébb-e a bal kéz? Aki látta az olimpia vívómérkőzéseit, ökölvívócsatáit, tanúsíthatja, hogy a „gyengébbkezűek”, a bal­kezesek közül milyen sokan áll­tak a dobogó felső fokára. Sok gyermek életét keseríti el az érzelmekre talán legfogéko­nyabb óvodás korban, amikor így szólnak hozzá: „Már megint a csúnya kezedet használod!” Mit tegyen szegényke, amikor neki a „csúnya” keze az ügyesebb. A lakosság több mint öt száza­léka balkezes. Gerald Ford, az USA elnöke, ahogyan a tévében láttuk, bal kézzel írta alá a hel­sinki dokumentumokat, de bal kézzel festette Leonardo da Vinci a Mona Lisát, bal kézzel faragta Michelangelo a szobrait, bal kéz­zel írta verseit Goethe és Heine, bal kézzel kottázta le zenéjét Beethoven és Wagner, s hossza­san sorolhatnám a többieket. Mi a balkezesség hátránya? Azon kívül, hogy itt-ott meg­szólják az embert, az általában ügyesebb, erősebb jobb kézre gondolva készítik a gépeket, a műszereket, a szerszámokat, a hangszereket. A bal szó nálunk és másutt is —z értelméből eredően — negatív tartalmú. Baleset, balfogás, bal­jós, ballépés, balsiker, balszeren­cse, balkézről szerzett, balfácán nem az örömöt, a dicséretet, az elismerést sugallja. A balkezes­ség sem. Olykor a szülők — nevelési „tudományuk” minden lehetősé­gével — megkísérlik kijavítani a hibát, ami sokszor több kárt okoz, mint amennyi haszonnal jár. Azt a gyereket, aki nem vá­lik könnyen jobb kézzel íróvá, nem szabad erőltetni erre. Az is­kola első osztályaiban a pedagó­gusok ennek az elvnek a szem előtt tartásával oktatják az írás elsajátítására a legfiatalabbakat. Erőltessük? — kérdezi levele­zőnk. Ne erőltessék! „BALOG, AKINEK A SEGÍT­SÉG KELL” A kissé furcsa jel­igét választó levelezőnk kérdezi, hogyan lehet megállapítani azt, hogy valaki balkezes, ő kitűnően ír jobb kezével, de étkezéskor a kést baljába fogja. Akkor ő bal­kezes! A balkezes ügyesebben te­vékenykedik baljával, és ennek az íráskészsége nem mond ellent, mert a „suta” jobbot is lehet szép írásra kényszeríteni, és ezt ra­gyogóan meg is valósítja megfe­lelő gyakorlás után. Balkezesség megállapítása nem mindig egy­szerű, erre a pszichológusoknak különféle módszereik vannak. Például az óvodáskorúakkal ho­mokot lapátoltatnak és megmé­rik azt, hogy melyik kezükkel végzik el gyorsabban. A bal és a jobb kéz használata élesen nem különíthető el a leg­több esetben, legfeljebb azt lehet megállapítani, hogy melyik kéz az ügyesebb. „AGGÓDÓ" — azt kérdezi, hogy összefügg-e a dadogás a bal­kezességgel? Eredendően nem, tehát a dadogók nem válnak bal­kezessé, illetőleg a balkezesek nem lesznek dadogok. De ha a balkezes gyereket arra kénysze­rítik, hogy jobbkezessé váljon, kudarcainak hatására gátlásossá válhat, ami esetleg dadogásban nyilvánul meg. A gátlások felol­dásával az ilyen eredetű beszéd­hiba elmúlik. Persze könnyebb ezt leírni, mint megvalósítani, mert ha a helytelen neveléssel fiatal korban gátlásokat sulykol­tak a gyerekbe, rendkívül nehéz annak a megszüntetése. „HISZEM, HA TUDOM.” Jó jelige! Azt kérdezi levelezőm, miért jobbkezes az emberek túl­nyomó többsége. Erre éppen olyan nehéz lenne határozott vá­laszt adni, mint arra, hogy miért van bal oldalon a szívünk. Isme­retes egy érdekes teória, amely balkezességet a beszéd kialaku­lásával hozza összefüggésbe. Még a magasabb rendű majmok kö­zött sincs különbség a két mellső végtag ereje és ügyessége között. A beszéd központja az emberi agy bal oldalán alakult ki. Ezen az oldalon található az ellenkező oldali végtagok mozgatásának központja is. Ha valaki jobb olda­li agyvérzést kap, beszédközpont­jának bénulásával együtt csök­ken a bal oldali végtagjainak mozgáskészsége is. Érdekes mó­don a balkezeseknél néhány eset­ben azt tapasztalták, hogy be­­szédközpontjuk agyuk jobb olda­lán volt. E szerint az elmélet sze­rint a beszédoldal kialakulásának következménye lett a jobbkezes­ség. Arra viszont — tudomásom szerint — semmiféle teória nincs, hogy a beszédközpont miért ép­pen a bal oldalra került. Dr. Veres Pál Szabadság szakmunkásvizsgára VARGA JÁNOS, csongrádi olvasónk felnőttként készült a szakmunkás-­ vizsgára. „Úgy hallottam, hogy erre a vizsgára jár néhány nap szabadság, de nekem nem akar adni a vállalat. Kérem írják meg, hogy valóban jár-e a szakmunkásvizsgára ilyen esetben tanulmányi szabadság?” A továbbtanuló dolgozók kedvez­ményeiről szóló és 1974 szeptemberé­ben megjelent munkaügyi miniszteri rendelet ezt a kérdést is szabályozta. Tehát gondolt azokra, akik nem nap­pali tagozaton készülnek a szakmun­kásvizsgára, hanem felnőtt fejjel vág­nak neki a vizsgának. Ezért kimond­ja a jogszabály, hogy a szakmunkás­bizonyítványt szakmunkásképző tan­folyam vagy egyéni tanulás útján megszerző dolgozót a szakmunkás­­vizsgára történő felkészüléshez 6 munkanap tanulmányi szabadság il­leti meg. Ez a vizsgákra való felké­szülés időszakában jár, s abban az esetben is, ha a vállalat esetleg nem javasolta a vizsga letételét. Hangsú­lyozzuk, hogy a felkészüléshez jár ez a tanulmányi szabadság, mert a vizsgán való részvétel érdekében még külön olyan mértékű szabad­idő il­leti meg a dolgozót, hogy a vizsga időpontjára az oktatási intézmény­hez beérkezhessen és a vizsgán részt vehessen. Mind a tanulmányi sza­badság, mind a vizsgaszabadidő ide­jére a dolgozót megilleti átlagkeresete. Tanulóidő a szabadságnál MESTER JÓZSEF, egri olvasónk felesége ügyében érdeklődik. „Fele­ségem néhány évvel ezelőtt tette le a szakmunkásvizsgát és vállalata a pótszabadság megállapításánál nem akarja figyelembe venni a szakmun­kástanulóként eltöltött időt. Ez azért érthetetlen számomra, mert tudomá­som szerint a tavaly életbe lépett új nyugdíjtörvény beszámítja ezt az időt. Kinek van igaza, a vállalatnak, vagy a feleségemnek?” A vállalatnak van igaza. Először tisztázzuk azt, hogy más a társada­lombiztosítási törvény és más a Mun­ka Törvénykönyve. A társadalom­­biztosítási törvény a betegségi ellá­tással, családi pótlékkal és a nyug­díjjal foglalkozik. Nem foglalkozik viszont a munkaviszony szabályai­val, ez a Munka Törvénykönyvébe tartozik. Ennek, illetve egyik végre­hajtási rendelkezésének előírása sze­rint pedig a munkaviszony számítá­sánál csak az 1950. január 1. előtti szakmunkástanuló-időt — tanoncidőt — lehet munkaviszonyként figye­lembe venni. Tehát a pótszabadság, jubileumi jutalom és minden egyéb munkajogi szabály szempontjából nem vehető figyelembe munkaviszony­ként az 1950. január 1. után szak­munkástanulóként eltöltött idő, így ez olvasónk felesége esetében sem szá­mítható be. Az más kérdés, hogy egyes vállalatoknál a törzsgárda-sza­­bályzat a törzsgárda-tagság szem­pontjából figyelembe veszi a vállalat kötelékében eltöltött szakmunkásta­­nuló-időt is. Ez azonban nem mun­kajogi rendelkezés. Tanulmányi szabadság munkahely-változtatásnál TOLNAI JÓZSEF, ridikai olvasónk a következőket írja: A szakközépisko­la levelező tagozatára járok. Most munkahelyet változtattam. Előző munkahelyemen ahol javasolták is továbbtanulásomat , megkaptam a tanulmányi kedvezményeket. Kér­désem: új helyemen kötelesek-e meg­adni az eddig élvezett tanulmányi szabadságot és egyéb kedvezménye­ket?” A szakközépiskolában továbbtanuló dolgozók kedvezménye mindenkép­pen jár, ha javasolta a vállalat a to­vábbtanulást, ha nem, ha munkahe­lyet változtatott, ha nem, így tehát olvasónknak új helyén változatlanul járnak az eddigi kedvezmények. Te­hát ha a szakközépiskola levelező tagozatán tanul tovább, akkor vál­tozatlanul jogosult tanévenként 15 munkanap tanulmányi szabadságra. Ezenkívül az érettségi vizsgára való felkészüléshez 6 munkanap külön ta­nulmányi szabadság jár. A vizsgákon való részvétel érdekében a munkál­tató köteles olyan mértékű szabad időt biztosítani, hogy a vizsga idő­pontjára az oktatási intézményhez beérkezhessen és a vizsgán részt ve­hessen. A most felsorolt tanulmányi időkedvezményekre a szakközépisko­lában tanulót megilleti az átlagkere­sete. Ezen kívül a szakközépiskola levelező tagozatán évente legfeljebb tíz alkalommal megilleti a kötelező foglalkozásokra és a vizsgákra törté­nő utazáshoz szükséges költség, ha munkahelye az oktatási intézmény székhelyétől 50 kilométernél távolabb fekszik és havi átlagkeresete a 2500 forintot, avagy az egy főre jutó csa­ládi jövedelem az 1300 forintot nem éri el. Ha az átlagkereset havi 2500 és 3000 forint között van, illetve az egy főre jutó családi jövedelem 1500 és 2000 forint között van, az említett feltételek mellett az utazási költség felére jogosult. Ez utóbbi esetben nem jár a költségtérítés, ha a dolgo­zó féláru vasúti utazási kedvezmény­re jogosult. KÉRÉS OLVASÓINKHOZ! Kérjük olvasóinkat, hogy jogi tanácsot kérő leveleikre írják rá a pontos nevüket és címüket, mert olyan levelekre, amelyeken ezek nincsenek feltüntetve, lapunk ha­sábjain sem válaszolunk. Egyéb­ként is a teljesen egyéni kérdé­sekre levélben felelünk. 31

Next