Magyar Ifjúság, 1976. május-augusztus (20. évfolyam, 19-35. szám)
1976-08-13 / 33. szám
II balkezességről Ezen a héten néhány egymással lazán összefüggő kérdésre válaszolok a balkezességről. „ERŐLTESSÜK?” — kérdezi levelében az az aggódó keszthelyi édesanya, akinek balkezes gyermeke szeptembertől iskolás lesz és „hogyan fog írni, ha mindig a gyengébb kezét használja?” A választ a végéről kezdem. Gyengébb-e a bal kéz? Aki látta az olimpia vívómérkőzéseit, ökölvívócsatáit, tanúsíthatja, hogy a „gyengébbkezűek”, a balkezesek közül milyen sokan álltak a dobogó felső fokára. Sok gyermek életét keseríti el az érzelmekre talán legfogékonyabb óvodás korban, amikor így szólnak hozzá: „Már megint a csúnya kezedet használod!” Mit tegyen szegényke, amikor neki a „csúnya” keze az ügyesebb. A lakosság több mint öt százaléka balkezes. Gerald Ford, az USA elnöke, ahogyan a tévében láttuk, bal kézzel írta alá a helsinki dokumentumokat, de bal kézzel festette Leonardo da Vinci a Mona Lisát, bal kézzel faragta Michelangelo a szobrait, bal kézzel írta verseit Goethe és Heine, bal kézzel kottázta le zenéjét Beethoven és Wagner, s hosszasan sorolhatnám a többieket. Mi a balkezesség hátránya? Azon kívül, hogy itt-ott megszólják az embert, az általában ügyesebb, erősebb jobb kézre gondolva készítik a gépeket, a műszereket, a szerszámokat, a hangszereket. A bal szó nálunk és másutt is —z értelméből eredően — negatív tartalmú. Baleset, balfogás, baljós, ballépés, balsiker, balszerencse, balkézről szerzett, balfácán nem az örömöt, a dicséretet, az elismerést sugallja. A balkezesség sem. Olykor a szülők — nevelési „tudományuk” minden lehetőségével — megkísérlik kijavítani a hibát, ami sokszor több kárt okoz, mint amennyi haszonnal jár. Azt a gyereket, aki nem válik könnyen jobb kézzel íróvá, nem szabad erőltetni erre. Az iskola első osztályaiban a pedagógusok ennek az elvnek a szem előtt tartásával oktatják az írás elsajátítására a legfiatalabbakat. Erőltessük? — kérdezi levelezőnk. Ne erőltessék! „BALOG, AKINEK A SEGÍTSÉG KELL” A kissé furcsa jeligét választó levelezőnk kérdezi, hogyan lehet megállapítani azt, hogy valaki balkezes, ő kitűnően ír jobb kezével, de étkezéskor a kést baljába fogja. Akkor ő balkezes! A balkezes ügyesebben tevékenykedik baljával, és ennek az íráskészsége nem mond ellent, mert a „suta” jobbot is lehet szép írásra kényszeríteni, és ezt ragyogóan meg is valósítja megfelelő gyakorlás után. Balkezesség megállapítása nem mindig egyszerű, erre a pszichológusoknak különféle módszereik vannak. Például az óvodáskorúakkal homokot lapátoltatnak és megmérik azt, hogy melyik kezükkel végzik el gyorsabban. A bal és a jobb kéz használata élesen nem különíthető el a legtöbb esetben, legfeljebb azt lehet megállapítani, hogy melyik kéz az ügyesebb. „AGGÓDÓ" — azt kérdezi, hogy összefügg-e a dadogás a balkezességgel? Eredendően nem, tehát a dadogók nem válnak balkezessé, illetőleg a balkezesek nem lesznek dadogok. De ha a balkezes gyereket arra kényszerítik, hogy jobbkezessé váljon, kudarcainak hatására gátlásossá válhat, ami esetleg dadogásban nyilvánul meg. A gátlások feloldásával az ilyen eredetű beszédhiba elmúlik. Persze könnyebb ezt leírni, mint megvalósítani, mert ha a helytelen neveléssel fiatal korban gátlásokat sulykoltak a gyerekbe, rendkívül nehéz annak a megszüntetése. „HISZEM, HA TUDOM.” Jó jelige! Azt kérdezi levelezőm, miért jobbkezes az emberek túlnyomó többsége. Erre éppen olyan nehéz lenne határozott választ adni, mint arra, hogy miért van bal oldalon a szívünk. Ismeretes egy érdekes teória, amely balkezességet a beszéd kialakulásával hozza összefüggésbe. Még a magasabb rendű majmok között sincs különbség a két mellső végtag ereje és ügyessége között. A beszéd központja az emberi agy bal oldalán alakult ki. Ezen az oldalon található az ellenkező oldali végtagok mozgatásának központja is. Ha valaki jobb oldali agyvérzést kap, beszédközpontjának bénulásával együtt csökken a bal oldali végtagjainak mozgáskészsége is. Érdekes módon a balkezeseknél néhány esetben azt tapasztalták, hogy beszédközpontjuk agyuk jobb oldalán volt. E szerint az elmélet szerint a beszédoldal kialakulásának következménye lett a jobbkezesség. Arra viszont — tudomásom szerint — semmiféle teória nincs, hogy a beszédközpont miért éppen a bal oldalra került. Dr. Veres Pál Szabadság szakmunkásvizsgára VARGA JÁNOS, csongrádi olvasónk felnőttként készült a szakmunkás- vizsgára. „Úgy hallottam, hogy erre a vizsgára jár néhány nap szabadság, de nekem nem akar adni a vállalat. Kérem írják meg, hogy valóban jár-e a szakmunkásvizsgára ilyen esetben tanulmányi szabadság?” A továbbtanuló dolgozók kedvezményeiről szóló és 1974 szeptemberében megjelent munkaügyi miniszteri rendelet ezt a kérdést is szabályozta. Tehát gondolt azokra, akik nem nappali tagozaton készülnek a szakmunkásvizsgára, hanem felnőtt fejjel vágnak neki a vizsgának. Ezért kimondja a jogszabály, hogy a szakmunkásbizonyítványt szakmunkásképző tanfolyam vagy egyéni tanulás útján megszerző dolgozót a szakmunkásvizsgára történő felkészüléshez 6 munkanap tanulmányi szabadság illeti meg. Ez a vizsgákra való felkészülés időszakában jár, s abban az esetben is, ha a vállalat esetleg nem javasolta a vizsga letételét. Hangsúlyozzuk, hogy a felkészüléshez jár ez a tanulmányi szabadság, mert a vizsgán való részvétel érdekében még külön olyan mértékű szabadidő illeti meg a dolgozót, hogy a vizsga időpontjára az oktatási intézményhez beérkezhessen és a vizsgán részt vehessen. Mind a tanulmányi szabadság, mind a vizsgaszabadidő idejére a dolgozót megilleti átlagkeresete. Tanulóidő a szabadságnál MESTER JÓZSEF, egri olvasónk felesége ügyében érdeklődik. „Feleségem néhány évvel ezelőtt tette le a szakmunkásvizsgát és vállalata a pótszabadság megállapításánál nem akarja figyelembe venni a szakmunkástanulóként eltöltött időt. Ez azért érthetetlen számomra, mert tudomásom szerint a tavaly életbe lépett új nyugdíjtörvény beszámítja ezt az időt. Kinek van igaza, a vállalatnak, vagy a feleségemnek?” A vállalatnak van igaza. Először tisztázzuk azt, hogy más a társadalombiztosítási törvény és más a Munka Törvénykönyve. A társadalombiztosítási törvény a betegségi ellátással, családi pótlékkal és a nyugdíjjal foglalkozik. Nem foglalkozik viszont a munkaviszony szabályaival, ez a Munka Törvénykönyvébe tartozik. Ennek, illetve egyik végrehajtási rendelkezésének előírása szerint pedig a munkaviszony számításánál csak az 1950. január 1. előtti szakmunkástanuló-időt — tanoncidőt — lehet munkaviszonyként figyelembe venni. Tehát a pótszabadság, jubileumi jutalom és minden egyéb munkajogi szabály szempontjából nem vehető figyelembe munkaviszonyként az 1950. január 1. után szakmunkástanulóként eltöltött idő, így ez olvasónk felesége esetében sem számítható be. Az más kérdés, hogy egyes vállalatoknál a törzsgárda-szabályzat a törzsgárda-tagság szempontjából figyelembe veszi a vállalat kötelékében eltöltött szakmunkástanuló-időt is. Ez azonban nem munkajogi rendelkezés. Tanulmányi szabadság munkahely-változtatásnál TOLNAI JÓZSEF, ridikai olvasónk a következőket írja: A szakközépiskola levelező tagozatára járok. Most munkahelyet változtattam. Előző munkahelyemen ahol javasolták is továbbtanulásomat , megkaptam a tanulmányi kedvezményeket. Kérdésem: új helyemen kötelesek-e megadni az eddig élvezett tanulmányi szabadságot és egyéb kedvezményeket?” A szakközépiskolában továbbtanuló dolgozók kedvezménye mindenképpen jár, ha javasolta a vállalat a továbbtanulást, ha nem, ha munkahelyet változtatott, ha nem, így tehát olvasónknak új helyén változatlanul járnak az eddigi kedvezmények. Tehát ha a szakközépiskola levelező tagozatán tanul tovább, akkor változatlanul jogosult tanévenként 15 munkanap tanulmányi szabadságra. Ezenkívül az érettségi vizsgára való felkészüléshez 6 munkanap külön tanulmányi szabadság jár. A vizsgákon való részvétel érdekében a munkáltató köteles olyan mértékű szabad időt biztosítani, hogy a vizsga időpontjára az oktatási intézményhez beérkezhessen és a vizsgán részt vehessen. A most felsorolt tanulmányi időkedvezményekre a szakközépiskolában tanulót megilleti az átlagkeresete. Ezen kívül a szakközépiskola levelező tagozatán évente legfeljebb tíz alkalommal megilleti a kötelező foglalkozásokra és a vizsgákra történő utazáshoz szükséges költség, ha munkahelye az oktatási intézmény székhelyétől 50 kilométernél távolabb fekszik és havi átlagkeresete a 2500 forintot, avagy az egy főre jutó családi jövedelem az 1300 forintot nem éri el. Ha az átlagkereset havi 2500 és 3000 forint között van, illetve az egy főre jutó családi jövedelem 1500 és 2000 forint között van, az említett feltételek mellett az utazási költség felére jogosult. Ez utóbbi esetben nem jár a költségtérítés, ha a dolgozó féláru vasúti utazási kedvezményre jogosult. KÉRÉS OLVASÓINKHOZ! Kérjük olvasóinkat, hogy jogi tanácsot kérő leveleikre írják rá a pontos nevüket és címüket, mert olyan levelekre, amelyeken ezek nincsenek feltüntetve, lapunk hasábjain sem válaszolunk. Egyébként is a teljesen egyéni kérdésekre levélben felelünk. 31