Magyar Ifjúság, 1976. május-augusztus (20. évfolyam, 19-35. szám)

1976-05-11 / Kongresszusi különkiadás, 4. szám

sági szövetség politikai jelle­ge, nőtt a tagok aktivitása. Szorosabbá váltak a KISZ-ese­­ket az útörőkkel összefűző szálaik is. Örömmel nyugtáz­ta, hogy sikeresen mutatko­zott be a Killián-próba, jó módszernek bizonyult a pat­­ronálási rendszer. Javasolta, hogy a patrónusok tevékeny­ségét ezentúl értékeljék egyé­ni vállalásiként. SZABÓ PÉTER Hajdú megye küldöttje, a Hajdú megyei ÁÉV épület­gyártója. A munkásszálláson lakó és a bejáró fiatalok nevében emelt szót. Megállapította: an­nak ellenére, hogy gombamód szaporodnak az országban az új, szép, kényelmes, jól fel­szerelt munkásszállások, a fiataloknak még ma is jelen­tős százaléka kénytelen mos­toha körülmények között lak­ni, pihenni. Sürgette azokat az intézkedéseket, amelyek a sza­bad idő hasznos eltöltését, a tanulást, a művelődést, az ön­tevékeny művészeti csoportok munkáját támogatják. A maga és munkatársai véleményét tolmácsolta, amikor megálla­pította, hogy a jó munkás­szállási közösségek kialakulá­sa a hasznos szabad idő el­töltésétől és a KISZ-szervezet jó vagy rossz munkájától függ. Több figyelmet kért ennek a rétegnek. Felszólalása befeje­ző részében az ingázó fiata­lok hasonló gondjait fejteget­te. JUHÁSZ SÁNDOR Borsod megye küldöttje, a Borsodi Vegyikombinát mű­­szertábla-kezelője. Egy kérdéssel kezdte fel­szólalását: mi az oka annak, hogy a modern vegyipar, amely szinte egyidős az ifjú­sággal, a fiatalok körében ke­vésbé népszerű foglalkozási ágak közé tartozik? A válasz­­szal sem marad­t adós: a ne­héz, gyakran veszélyes szak­mát, a folyamatos munkarend, amely nem ismer ünnepnapot, sőt, a viszonylag alacsonyabb munkabér sem tartozik a von­zó lehetőségek közé. Javasol­ta, hogy a KISZ kezdeményez­ze a megfelelő szerveknél: a hiányszakmákra jelentkező szakmunkástanulók kapjanak kiemelt ösztöndíjat. SZABÓ MÁRIA Vas megye küldöttje, a Sa­­varia Cipőgyár betanított munkása. Hozzászólása elején öröm­mel nyugtázta, hogy vállala­tuknál már gyakorlattá tet­ték a szakmunkástanulók és az üzem jó kapcsolatát. Csak­nem fél éve függetlenített KISZ-titkár dolgozik az is­kolában, s első tapasztalataik máris megerősítik a kongresz­­szusi beszámolóban elhangzott javaslatot. A későbbiekben hangsúlyozta annak a fontos­ságát, amely a patronáló moz­galomban rejlik. A Saváriá­nál erkölcsi megbecsülésnek, a szakmai tudás elismerésének számít, ha valaki a fiatalok közül köpenyére tűzheti a patronálók jelvényét... KARAKAS LÁSZLÓ munkaügyi miniszter Bevezetőül áttekintette nép­gazdaságunknak a IV. ötéves terv teljesítése során elért si­kereit. Méltatta a magyar if­júságnak e sikerekben való részét, majd azokról a gon­dokról, feladatokról szólt, amelyeknek megoldásában a párt és a kormány az ifjú­sági szövetségre is számít. A gazdaság fejlesztésének exten­­zív lehetőségei kimerültek, sok területen munkaerőhiány van, különösen a nagy igénybevé­telt kívánó szakmákban. Nem vált általánossá az élőmunká­val való takarékosság. Magas a táppénzesek száma, sok a munkából való távolmaradás miatt adódó veszteség. To­vábbi gond a nem kielégítő üzem- és munkaszervezés, az alkalmazotti létszám alakulá­sa, a teljesítménybérben dol­gozók kis aránya. Az utóbbi években több olyan intézkedést vadítot­tunk meg, amelyek javították a dolgozók életkörülményeit, de egyben növelték a munka­erőhiányt. Ilyen intézkedés volt a fokozatosan bevezetett munkaidő-csökkentés, a gyer­mekgondozási segély, a nyug­­díj-korkedvezmény kiszélesí­tése, amelyek összességükben 850 000 napi műszaki kiesést je­lentettek. A XI. kongresszuson meg­határozott feladatok megoldá­sához a vázoltak miatt is ha­tékonyabb munka szükséges. Álláspontunk az, hogy van megoldás: a belső tartalékok feltárásával, a veszteségek csökkentésével, a munkafe­gyelem javításával növeljük a munka termelékenységét. Tudatosabban és tervszerűb­ben kell gondoskodni a mun­kába állók elhelyezkedéséről, a jobb pályairányításról. To­vább kell folytatni a gazda­ságtalan munkahelyek meg­szüntetését, a munkaerő ész­szerű átcsoportosítását. To­vábbfejlesztjük a szakmai képzést és továbbképzést. Bér­politikai eszközökkel, is ösz­tönözni kell a hatékonyabb munkára. E feladatok megoldásához az ifjúsági szövetségnek a ma­ga eszközeivel kell hozzájárul­nia. Az ifjúkommunisták jár­janak élen az éjszakai mű­szakok szervezésében, a mun­kaerő átcsoportosításában, a munkafegyelem megszilárdítá­sában, a normalapok és a normák rendezésében. Fel­adataik vannak a szocialista munkaversenyben, az üzemi demokrácia fejlesztésében, a közgondolkodás pozitív meg­változtatásában és a szakmai képzés területén is. ÓVÁRI JÓZSEF Fejér megye küldöttje, az IKARUS Székesfehérvár esz­tergályosa. A társadalmi műszakok és a kommunista szombatok jelen­tőségéről beszélt. Örömmel je­lentette, hogy megyéjükben sikeresen teljesítik a jármű­program fölött vállalt védnök­ségről rájuk hárult feladato­kat. Mint mondta, ebben a KISZ-esek agitációs és pro­paganda munkájának kiemel­kedő szerepe van. Ugyanak­kor felhívta a figyelmet azok­ra a visszásságokra, amelyek sok helyen az előkészítetlen társadalmi munka tekintélyét­ rontják. A munkafeltételek megteremtése, az értelmes munka lehetősége a legfonto­sabb, amelyről a szervezők­nek minden esetben gondos­kodniuk kell. LENTROVSZKI ÁRPÁD a Magyar Néphadsereg kül­döttje, sorkatona. A munkahelyek és a Ma­gyar Néphadsereg KISZ-szer­­vezeteinek kapcsolatáról be­szélt. Kifejtette: a katonák életében természetesen a ki­képzés követelményeinek kell elsősorban eleget tenni, de marad erejük részt vállalni a termelési feladatokból, az or­szág építéséből is. A­­KISZ- szervezetek feladataiban azon­ban sem itt, sem ott nincse­nek különbségek. A polgári életben gyakran nehezebb a munkaidőn túl kollektív élet­re bírni a fiatalokat, a had­seregben ehhez jobban bizto­sítottak a lehetőségek. Jut idő a tanulásra, a művelődésre is. És nem utolsósorban: a test­edzésre, a sportolásra, amely az edzett ifjúság megterem­tésének fontos állomása. BORSODI ISTVÁN Győr-Sopron megye kül­döttje, a MÁV Vontatási Fő­nökség lakatosa. A felszólaló szűkebb hazá­ja, Sopron KISZ-élet­éről be­szélt. Mint a politikai képzés felelőse, természetesen nagy hangsúlyt kaptak hozzászólá­sában ezek a kérdések. Szólt az agitátorok rendelkezésére álló korszerű eszközökről, a munkafüzetek, a tesztek, a kül- és belpolitikai tájékoz­tató anyagok nyújtotta óriási segítségről. Mint mondotta, a propagandisták a KISZ peda­gógusai,, s ezért fel­készítésük­re, nevelésükre a mainál na­gyobb figyelmet kell fordíta­ni. Javasolta, hogy az állandó vitakörvezetőik tisztét sorol­ják a közösségi megbízatások közé. A járási, városi bizott­ságok pedig kapjanak lehető­séget arra, hogy a legjobb propagandistáknak önálló marxista-leninista középisko­lát szervezhessenek. GOMBOSI LAJOS Veszprém megye küldöttje, Ajka, Középdunántúli Szén­bányák szakmunkása. A testedzés, a tömegsport és a versenysport kapcsolatáról szólt. Hangsúlyozta, hogy e há­rom mozgalom kapcsolata igen fontos, s az őket összefűző szálakat egyre szorosabbra kell vonni. Elmondta, hogy az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom óta nem volt a KISZ-ben egységes tömeg­sport-rendezvény, a versenyek csak egy-egy alkalomhoz kap­csolódtak. Megállapította, hogy országszerte egyre több sport­­létesítmény épül, bővülnek a fiatalok testedzésének lehe­tőségei, a sportpályák, az uszo­dák mégsincsenek száz száza­lékig kihasználva. Javasolta, hogy a szakszervezeti bizott­ságok vállaljanak magukra többet a fiatalok sportmozgal­mának szervezéséből és le­bonyolításából, ezzel talán a KISZ-en kívüli fiatalokat is meg lehet nyerni az egész­séges testmozgásnak. ARANYOS ILDIKÓ Budapest küldöttje, a Buda­pest Kötő KTSZ gépihurkoló­ja. Munkahelyének helyzetéről, gondjairól, sikereiről számolt be. Elmondta, hogy a szövet­kezet elnyerte a könnyűipar legtekintélyesebb szövetkezete rangot, s ez a KISZ-eseket is jobb munkára ösztönözte. Sajnos, a munkahelyek távol esnek egymástól, így nehéz kapcsolatot teremteni a kü­lönböző telephelyeken dolgozó fiatalok között. A hangulat emiatt rossz, sok fiatal kilép a szövetkezetből. Mégis az Al­kotó Ifjúság pályázaton siker­rel szerepeltek, • új üzemcsar­nokaik korszerű termékeket adnak az országnak. pálmas Károly NDK-beli Országos Bizottság küldöttje, hegesztő Az NDK-ban dolgozó fia­talok KISZ -s­z­er­veze­te­inek helyzetéről adott tájékoztatást. Elmondta, hogy legfontosabb feladatuk megértetni vala­­mennyi fiatallal: a külföldön töltött három év legyen a nyelvtanulás, a szakmai kép­zettség növekedésének idősza­ka. A Lublinban épülő atom­erőmű magyar építőitől kap­ta mandátumát, beszámolt mun­kasikereikről, tapasztala­taikról, amelyekkel hazatérve majd a Paksi Atomerőmű építkezésén kívánják segíteni hazánkat. Szólt az NDK-ban dolgozó fiatalok társadalmi munkaakcióiról, amelyek or­szághatárainktól távol, a kö­zösségi élet összekovácsoló megmozdulásai. CZANKA VALÉRIA Somogy megye küldöttje, a Finommechanikai Vállalat ka­posvári gyárának gyártáselő­készítője. Szokatlan módon kezdte fel­szólalását: a már hosszú órák óta tanácskozó szekcióülést munkaközi tornára biztatta. Néhány felüdítő mozdulat után a területi KISZ-munka és a sportmozgalom kapcsola­tát elemezte. Elmondta, hogy falujukban mindössze 130-an laknak, közülük sokan bejá­A II. kerületi Ifjúsági és Út­­törőház adott otthont a közép­fokú tanintézeti fiatalok szek­ciójának, amelyet dr. Nagy Sándor, a KISZ KB titkára ve­zetett. A szekcióülésen megje­lent és felszólalt Czinege Lajos vezérezredes, az MSZMP KB tagja, honvédelmi miniszter, dr. Hanga Mária oktatásügyi és Nagy Imre munkaügyi minisz­terhelyettes. Az elnöki megnyitót köve­tően, itt is egymást érték a fel­szólalások. B. SZABÓ SZILÁRD Bács-Kiskun megye küldöttje, a kecskeméti 623. sz. Szakmun­kásképző Iskola tanulója. A felszólaló azoknak a fiata­loknak a nevében beszélt, akik­nek többsége az áprilisi hatá­rozattal egyidőben lett KISZ- tag. Az ő számukra már termé­szetes követelmény az egyéni feladatvállalás. Legfontosabb feladatuknak a munkásosztály­­lyal való közvetlen találkozást tartották, s ezért egyrészt fel­vették a kapcsolatot azzal a gyárral, ahol dolgoznak; más­részt a gyárak szocialista bri­gádjához hasonlóan, a szak­munkástanuló iskolában ifjú­sági brigádot szerveztek. A fel­szólaló javasolta, hogy ez a kezdeményezésük váljon orszá­gos szinten is általánossá. Szí­vesen vennék, ha a gyár kom­munista műszakokon is számí­tana a diákokra. S végül java­solta, hogy a szakmunkásta­nulók oly módon kapcsolódja­nak be az építőtábori mozga­lomba, hogy ott a tanult szak­májukban szerzett tudásukat kamatoztathassák. HORVÁTH ELEONÓRA Győr-Sopron megye küldöttje, a soproni Berzsenyi Dániel Gim­názium tanulója. Elsőként a középiskolai ta­nulmányi munkáról beszélt. Megyéjükben az a tapasztalat, hogy az egyéni feladatvállalá­sok értékelésekor nem kap megfelelő hangsúlyt a tanul­mányi munka értékelése. Ez pedig — diákokról lévén szó — elengedhetetlenül szükséges. Ennek elkerülése érdekében javasolta, hogy terjesszék ki a tanulmányi versenyeket min­den szinten. A másik terület az ifjúsági tömegsport. Sportolni a fiata­loknak ott kell, ahol erre lehe­tőség van. Nem kell arra vár­ni, hogy modern objektumok épüljenek, hisz ott az erdő, a szabad levegő. Javasolta, hogy az alapszervezeti sportfelelősök részére — az egyéb funkciók­hoz hasonlóan — szervezzenek továbbképzéseket, ahol a fele­lősök megfelelő módszertani eligazítást kaphatnak. Végül néhány szóban beszélt a KISZ párttaggá nevelő mun­kájáról, ezzel összefüggő fel­adatairól. Javasolta, hogy az iskolában a pártszervezetek a KISZ-szervezetekkel közös pártépítési tervet készítsenek. JELENFY ANNA Csongrád megye küldöttje, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium tanulója. A fizikai munka megismeré­sének fontosságát emelte ki hozzászólásában. A munkás- és a tanuló fiatalok kapcsolat­­teremtése érdekében a tanu­lóknak kell megtenniük a kez­dő lépéseket. Javasolta, hogy ennek érdekében a titkárkép­ző tanfolyamokon szervezze­nek közös konzultációkat az iskolai és az üzemi alapszer­vezeti titkárok részére. Az alapszervezetek között alakul­jon ki egészséges versenyszel­lem, de nem egyéni csillogá­sokra, hanem értékes közös munkára van szükség. Ehhez nagy segítséget nyújthatnak az iskolák és az üzemek kö­zötti közös érdeklődési körű szakkörök. Ugyanilyen hasz­nos lehet az olvasómozgalom kiterjesztése, közös vitafóru­mok szervezése. Hasznos len­ne, ha a tanuló fiatalok, a dol­gozó fiataloknak nemcsak a mozgalmi, hanem az üzemi munkáját is megismernék. PAP MÁRIA Zala megye küldöttje, a nagykanizsai dr. Mező Fe­renc Gimnázium és Közgazda­­sági Szakközépiskola tanulója. A felszólaló referátumában az „Ép testben ép lélek” jel­szó gyakorlati értelmezéséről beszélt. A kongresszus tegnap esti jól sikerült sportakciójá­val méltó példát mutatott va­lamennyi KISZ-tagnak. Be­szélt arról, hogy az egész na­pos tanulás és a mozgáshiány eredményeként tömegesen lát­hatók elhízott lányok, nyurga, fejletlen fiúk. A testedzés szükségességét ma már senki sem vitatja, igazolja ezt a 3. testnevelési óra bevezetése, az Edzett ifjúságért mozgalom és a jelvényszerző akció szerve­zése. Zala megye a tömegsport elterjesztése érdekében újsze­rű akciót indított. „4 megye — 4 évszak” címmel közös sport­­rendezvényeket tartanak, ame­lyek a sportolás megszerette­tésén túl a részt vevő megyék kapcsolatait is nagymértékben segítik. Azok, akik ma még csak lelkes nézői egy-egy sportrendezvénynek, holnap már aktív részvevői lehetnek. MAGASHÁZI RÓBERT Veszprém megye küldöttje, a veszprémi 303-as sz. Szak­munkásképző Iskola tanulója. A veszprémi küldött a szak­munkásképzésről, a szakmun­kástanulók helyzetéről, meg­ítéléséről beszélt. Az utóbbi években a szakmunkástanulók megbecsülésében nagy előrelé­pés tapasztalható. Az iskolá­ban is aktív KISZ-tagok ké­sőbb az üzemi KISZ-szerveze­­tet erősítik és sokat segítenek a szakmunkástanulók gördü­lékenyebb beilleszkedésében. Az üzem és iskola együttmű­ködésének jó hagyományai vannak: közös sportakciók, társadalmi munkák. Javasolta, hogy szélesítsék az üzemi és az iskolai alapszervezet közöt­ti kapcsolatot annak érdeké­ben, hogy a sikerek, az örö­mök minden KISZ-tag számá­ra adottak legyenek. Az akció­­programba, az egyéni feladat­­vállalásokba építsék be a kap­csolatteremtést. Javasolta, hogy a szakmák megismerte­tését már az úttörőkorban kezdjék el, s ennek érdekében esetleg alakítsanak ki olyan barkácsszobát, ahol a fiatalok közvetlenül is megismerked­hetnek a szerszámokkal, és ki is próbálhatják őket. MOLNÁR ANDRÁS Győr-Sopron megye küldöttje, a Mosonmagyaróvári 402-es sz. Szakmunkásképző Iskola ta­nulója. A felszólaló az oktatáspoli­tikai határozat végrehajtásá­ról kívánt néhány szót szólni. Kihangsúlyozta, a túlterhelés csökkentése nem jelenti azt, hogy nem kell tanulni. Beszélt az osztályok közötti tanulmá­nyi verseny jelentőségéről. A szabad idő mind jobb kihasz­nálása érdekében olyan akció­kat kell szervezni, amelyek a szakmai és általános művelt­ség továbbfejlesztését is szol­gálják. A szakköröket a fia­talság igényeinek megfelelően kell szervezni. Iskolájukban jó példa erre a fiúk részére indított motorosszakkör, a lá­nyoknak pedig a csecsemő­gondozást is bemutató vörös­keresztes szakkör. LOVÁSZ MATILD Békés megye küldöttje, a KISZ KB tagja, a szabadkígyósi Élelmiszeripari és Mezőgazda­­sági Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettese. Az oktatáspolitikai határo­zat óta fokozódott a tanintéze­tek oktató-nevelő munkája. Tisztázták a tanulás fogal­mát. Ez ma már nemcsak az oktatás, hanem a továbbkép­zés rendszerét is magában fog­lalja. A tanulás ma már ön­magában kevés, a közéleti ak­tivitás is elengedhetetlenül szükséges. A lassítókkal, a fe­gyelembontókkal, a csak kö­vetelődző diákokkal szemben fel kell lépni. Ez nagyon ne­héz feladat, s ehhez a KISZ- szervezetnek a tanárokat is meg kell nyernie. Csak az együttes munka hozhat sikert. A pedagógusok döntő része az egyetemről kikerülve nem ta­lálja meg az utat a KISZ-hez. Javasolta, hogy a mozgalmi év meghatározását az iskolák szempontjából vizsgálják fö­lül, mivel az a tanulmányi év­vel ellentétes. VARGA EMMA Heves megye küldöttje, a 212-es sz. Szakmunkásképző Iskola tanulója. A felszólaló a szakmunkás­­képző intézetek és az úttörők kapcsolatáról beszélt. Javasol­ta, hogy az intézetek már ha­todik, hetedik osztályban ve­gyék fel a kapcsolatot az út­törőkkel, ezzel megkönnyíthe­tik számukra a későbbi pálya­­választást. Szólt ezután a szak­munkások megbecsüléséről, a szakma szeretetéről. Ennek érdekében javasolta, hogy a Szakma Ifjú Mestere mozgal­mat vidékre is terjesszék ki, s egyúttal javasolta, hogy az 1977-es vetélkedő döntőjét az ő iskolájukban tartsák, és er­re meghívta az ország fiatal­jait. Megemlítette még, hogy milyen sokat segítenek a fel­nőtt szakmunkások abban, hogy az eddig férfiasnak talált szakmákat lányok is elsajátít­hassák. A felszólaló másod­éves esztergályostanuló. GÉRINGER MÁRTA Veszprém megye küldöttje, a tapolcai Batsányi János Gim­názium tanulója. Kollégiumi küldött-társai nevében a kollégiumi KISZ- munka eredményeiről és prob­lémáiról, nehézségeiről be­szélt. Eredményeiket igazolja az ebben az évben­­ kapott KISZ KB Vörös Vándorzászló. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs tennivaló. Az if­júsági vitakörök, a KISZ-ak­­tivisták fóruma terén már ér­tek el sikereket. Nagy figyel­met kell fordítani a körök ve­zetőinek kiválasztására. Az alapszervezeti és kollégiumi szervezet közösen kell hogy végezze munkáját. A kollégiu­mi nevelőtestületek komolyan veszik munkájukat, bíznak a diákokban, és számítanak is segítségükre. Fontos feladatuk a passzív KISZ-tagok bevoná­sa a munkába, és az újonnan érkező elsősök aktivizálása. Javasolta, hogy a tanulmányi munka javítására szervezze­nek olyan tanulmányi verse­nyeket, amelyeken nemcsak a legjobb tanulók vesznek részt, mivel az a forma nem ösztön­zi a gyengébb tanulókat. SALIGA LÁSZLÓ Nógrád megye küldöttje, a ba­lassagyarmati 217-es sz. Szak­munkásképző Intézet tanulója. A közéleti tevékenységről, az iskolai üzem kapcsolatról beszélt a felszólaló. A folya­matosság biztosítása érdeké­ben a KISZ-életre már az út­törőmozgalomban el kell kez­deni a felkészítést. Erre jó gyakorlat a Killián-próba. A házi vezetőképzésre sokkal jobban kell a KISZ-szervezet­­nek építenie, ezt a lehetőséget maradéktalanul ki kell hasz­nálni. Keresni kell a kapcso­latot az üzemmel, az idősebb középfokú tanintézeti fiatalok szekciója ö vók. Mivel sportpályájuk nin­csen, mozgásigényük kielégí­tésére társadalmi munkában építettek a falu szélén egy kis pályát. Ünnepnapokon, vasárnapokon itt gyűlnek ösz­sze a falu fiataljai, rendsze­resen szerveznek vetélkedőket, kupaversenyeket, ifjúsági ta­lálkozókat. Szívesen vállalkoz­nának egy spartakiádra is, ha a környéken élő fiatalok el­fogadnák javaslatukat. Utolsó­ mondatával a szekció vala­mennyi tagja egyetértett: „Több száz embert mozgató rendezvény felér akár egy olimpiai ponttal is”.

Next