Magyar Ifjúság, 1976. május-augusztus (20. évfolyam, 19-35. szám)
1976-08-13 / 33. szám
fórum Rendkívüli ügy (Megjelent a Magyar Ifjúság 29. számában, 1976. július 16-án.) A Magyar Ifjúság 23. számában megjelent egy glosszám — zil — aláírással és Rendkívüli ügy címmel. Azt nehezményeztem, hogy az ország legnagyobb ifjúsági lakásszövetkezetének lakói kénytelenek porban-sárban megközelíteni a legközelebbi buszmegállót, noha a XVI. kerületi tanács idestova egy éve rendkívüliként kezeli a hetvenméteres földút ügyét. Írásomra Todika László, a kerületi tanács elnöke válaszolt, a szerkesztőséghez intézett levele a Magyar Ifjúság 29. számában látott napvilágot. A levélíró egyebek között azt fejtegeti, hogy „helyes lenne, ha máskor cikkírás előtt jobban tájékozódnának”, mert „ellentétben az önök cikkében közöltekkel”, a Centenáriumi Lakásszövetkezet „nem nyújtott be . . . munkavállalási igényt”, s „a társadalmi munkavállalást a tanácstag elvtárs” is „lemondta”. Todika László még hozzáteszi, hogy a cikkíró állításával ellentétben, a kerületi tanács nem (nemcsak) ennek a hetven méternek az ügyét kezeli rendkívüliként, hanem „a mintegy ötszáz kilométerkiépítetlen járdaszakaszét”, „amennyiben a Centenárium Szövetkezet vállalná a munka elvégzését..., az igénylők közé besoroljuk és az anyagot biztosítjuk”. Abban csakugyan egyetértek a levélíróval, hogy helyes lenne, ha bármilyen műfajú írás elkészítése előtt tájékozódnánk. Ezért — egyetértésem jeléül — idézem azokat a dokumentumokat, amelyek alapján a glosszát megírtam. Szabó József, a Centenáriumi Lakásszövetkezet ügyvezető igazgatója 1976. február hetedikén levelet intézett Tódika Lászlóhoz, a XVI. kerületi tanács elnökéhez. A következőket írja: „Az 1975. október 17. és november 18. között megtartott részközgyűléseken a lakók által felvetett olyan problémákról tájékoztatom, melyek a Tanács részéről igényelnek választ. ... 2. Kérik a lakók, hogy a Baross Gábor utca és a buszmegálló közötti földút szilárd burkolatú úttal legyen ellátva. Esős időben a lakótelep és a buszmegálló között ez a szakasz sáros, a közlekedés csak az úttesten folytatható.” A hivatalosan iktatott és elküldött levélre 1976. március 11-én válaszolt dr. Vrestyák József, a XVI. kerületi tanács titkára. Egyebek között a következő tőket írja: „Kedves Szabó Elvtárs! Hivatkozással 10876 c. számú levelében foglaltakra, az alábbiakban adom meg a választ:.. .2. 1976. évben a járdaépítéseket a tanácstag elvtársak szervezésében, a lakosság bevonásával, társadalmi munkában kívánjuk kivitelezni. A szükséges anyagot és szakmai irányítást a műszaki osztályunk biztosítja. A Mr. Margit utcának a Centenárium lakótelep és az ABC-áruház előtti, buszmegálló közötti szakaszát a körzet tanácstagjának szervezésében a lakosság vállalta kiépíteni. A műszaki osztályunk a kérést támogatja és a Tanács Műszaki és Kommunális Bizottsága elé is kiemelten terjeszti. Előreláthatóan a járda 1976. év folyamán elkészül.” Gondolom, a kommentár fölösleges, az olvasó magától is eldöntheti, hogy kinek lett volna nagyobb szüksége a tájékozódásra: a cikkírónak vagy a levélírónak? A történethez tartozik még, hogy a 18.134/1976. szám alatt iktatott tanácstitkári és a Magyar Ifjúság szerkesztőségéhez küldött levelek ellenére, a kerületi tanács műszaki osztálya megtagadta a járdaépítéshez szükséges anyagok biztosítását. A következtetéseket a lakásszövetkezet tagjai levonták: önálló szervezésben, a lakótelepen élő szakmérnökök irányításával és a Blagoev Mgtsz anyagi támogatásával, társadalmi munkában elvégzik azt a munkát, melyhez a kerületi tanács elnöke és titkára is segítséget ígért. Zöldi László, az Élet és Irodalom munkatársa Budapest, Centenáriumi lakótelep E épület ■■■■■■■■■■ Mi van a dobozban? (Megjelent a Magyar Ifjúság 26. számában, 1976. június 25-én.) A lapból örömmel értesültünk arról, hogy a nálunk is hagyománnyá vált vásárlói-igénybejelentő szolgálatot a Centrum Újpesti Áruház milyen ötletes megoldással honosította meg. Az Úttörő Áruház — az újpestitől eltérő — ifjúsági profilja következtében nálunk a kívánságláda bevezetése nem tűnt célszerűnek, ezért mi más megoldással valósítottuk meg elképzelésünket. A Centrum Úttörő- és Ifjúsági Áruházat elsősorban a fiatalok és a kisgyermekes szülők keresik fel, így a vásárlókör igényei itt mások, tehát ehhez alkalmazkodtunk. Amikor egy nehezen beszerezhető — vagy éppen beérkezés előtt álló — árucikkről van szó, vásárlóink az önkiszolgáló rendszerű osztályainkon is az eladókhoz fordulhatnak tanácsért, tőlük szerezhetnek információt. Abban az esetben, ha a keresett cikk profilunkhoz tartozik, vevőink kívánságát előjegyzésbe veszszük — mintegy megrendelésként kezeljük —, és amint az áru megérkezett, vásárlónkat levélben vagy telefonon értesítjük, illetve ha úgy kívánja, azonnal postázzuk a megadott címre a kért gyermekágyat, sportszert, ródlit, kerékpárt, kempingcikkeket és így tovább. Kívánságszolgálatunkhoz nagy segítséget nyújt saját konfekcióüzemünk, ahol a kis szériában gyártott bakfisruhákból a keresett fazont — kívánság szerinti konfekcióméretben — rövid határidőn belül rendelkezésre tudjuk bocsátani, akkor is, ha történetesen a konfekcióosztály készletéből már kifogyott. Miután a gyermekellátási cikkek beszerzése a vidéki családoknak is gondot okoz, gyakran fordulnak hozzánk szülők levél útján, hogy segítsünk vásárlási gondjaikon. Természetesen a postán érkező kívánságokat is szívügyünknek tekintjük és a lehető leggyorsabban elküldjük a sürgetett etetőszéket, ikerkocsit vagy bármi mást, amit a megjelölt határidőn belül biztosítani tudunk. Ilyenkor persze nehézséget okoz, hogy vásárlónkkal nem tudjuk személyesen tisztázni az esetleges árbeli vagy minőségi eltérést, de egy távirattal ezt is el lehet intézni. Örömmel fogadtuk, hogy elképzelésünk nem egyedülálló. Egy véleményen vagyunk dr. Honfiné elvtársnővel: a vásárlók igényeit komolyan kell venni. Megéri a kívánságokkal való foglalkozás az esetleges többletmunkát, mert az igények nyomon követése az áruház munkáját is tudatosabbá, tervszerűbbé teheti. Arról nem is beszélve, hogy végső soron elsődleges feladatunknak kell tekintenünk vásárlóközönségünk egyre kulturáltabb ellátását. Elvégre ez a dolgunk! Úttörő- és Ifjúsági Áruház Pauer Tihamér áruforgalmi vezető A zajtól a csendig (Megjelent a Magyar Ifjúság 27. számában, 1976. július 2-án.) Érdeklődéssel olvastuk dr. Búza Péternek a zajról, mint egyik legnagyobb környezeti ártalomról szóló rendkívül érdekes cikkét. Ez bizonyára széles körben felkeltette a lap olvasótáborának figyelmét. E cikkhez szeretnénk néhány észrevételt fűzni. Vállalatunk műszerekkel, mérőeszközökkel foglalkozó termelőeszköz kereskedelmi vállalat, így feladatunk a sok műszer között a környezetvédelmi műszerek — így ezen belül a zajszintmérők — forgalmazása is. A cikkből úgy tűnik, hogy a környezet zaját mérő berendezések, zajdózismérők közül „a világszerte elismert dán Brüel & Kjaer cég gyártmányaival lehet a legmegbízhatóbban tanulmányozni a környezet zajszintjét.” Bizonyára elkerülte a figyelmét, vagy nem volt kellő információja arról, hogy ugyanilyen megbízhatóan lehet zajszintmérést végezni a Német Demokratikus Köztársaságból importált zajszintmérőikkel is. Évek óta rendszeresen vállalatunk hozza Magyarországon forgalomba a VEB RET Messelektronik gyár mérőeszközeit, amelyek egyenértékűek a cikkben említett dán cég termékeivel, eleget tesznek a nemzetközi ajánlásoknak és számos ország szabványának. A német műszerek ára mintegy 10 százalékkal alacsonyabb mint a tőkés importból származó dán műszereké. A lap olvasótáborában olyan kép keletkezhet a cikk olvasása nyomán, hogy a zaj mértékét csak tőkés termékkel lehet mérni. Ezért szeretnénk felhívni a figyelmet az NDK azonos felhasználási értékű termékeire, amelyekről leírásokat levelünkhöz mellékelünk. Azért is fontosnak tartjuk a szocialista importból származó zajszintmérőkre való figyelemfelhívást, mert külgazdasági szempontból kívánatosabb hazai vagy szocialista műszerek felhasználása, mint tőkés eredetűeké, különösen akkor, ha a műszerek azonos műszaki paraméterekkel rendelkeznek. Itt fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az NDK termékeinek külső megjelenése is hasonlít a cikkben közölt fényképen bemutatott műszerekre. Népgazdasági érdek a tőkés import csökkentése és ezért is ítéljük fontosnak az RÉT műszerek megismertetését. Örömünkre szolgálna, ha a cikk folytatásaként az NDK-ból származó zajszintmérőkre a lap hasábjain visszatérnének. E kérdésben vállalatunk jól felkészült munkatársai készséggel állnak az Önök rendelkezésére, szükség esetén más műszerek tekintetében is. Dr. Ács László vezérigazgató Műszer- és Irodagépértékesítő Vállalat * (A szerkesztőség megjegyzése: nagy örömmel fogadtuk a Műszer- és Irodagépértékesítő Vállalat levelét, amely ismételten arra hívja fel a figyelmet, hogy az ésszerű takarékossággal komoly summát takaríthatunk meg népgazdaságunknak. Jó volna, ha minden vonalon ilyen rugalmasan figyelnének erre, s hívnák fel a közvélemény figyelmét a szocialista országok egyenértékű termékeire. A levélhez mellékelt prospektusokat a szerkesztőségben megőrizzük, s azt minden esetleges érdeklődőnek szívesen rendelkezésére bocsátjuk. További jó munkát kívánunk a levélíró vállalat vezetőinek és dolgozóinak. LEVELEK A SZERKESZTŐSÉGHEZ ELTE-segítség Ez év tavaszán levéllel fordult hozzánk az ELTE KISZ bizottságának matematikus alapszervezete, amelyben felajánlották, hogy a megye — kulturális terén kedvezőtlen helyzetű — községeiben közművelődési objektumok építésében segítenek. A felajánlás szerint ez év július 25-től augusztus 7-ig Nagybaracskán építőtábort szervezünk, ahol a fiatalok az épülő községi könyvtár alapozási munkáit végzik el. Úgy véljük, hogy ez ELTE KISZ-alapszervezetének kezdeményezése és vállalása országosan is példamutató, hiszen a közművelődési párthatározat és a KISZ kongresszus határozatainak megvalósulását segíti. Bodor Jenő osztályvezető-helyettes Bács-Kiskun megyei Tanács VB művelődési osztály