Magyar Ifjúság, 1976. szeptember-december (20. évfolyam, 36-53. szám)

1976-11-26 / 48. szám

IFJÚSÁGI PARLAMENT 76 ■HHJ Fiatal könyvesek számadása Sok vezető megirigyelhetné Preszter Sándort, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat igazgató­ját. A többi között azért a lelkes csapatért is, amelynek tagjai hat és fél órán keresztül — szüntelen dinamizmussal és okos szóval — taglalták munkájukat, fogalmaz­ták meg feladataikat és jogaikat, elképzeléseiket és igényeiket. Az igazgató­­— négy esztendeje áll az akkoriban újjászervezett Művelt Nép élén — már az első monda­taiban meggyőződéssel jegyezte meg: szoros összefüggés van a vállalat eredményei és a fiatalok munkája között. S hogy ez nem pusztán szónoki fogás volt, azt mindennél beszédesebben igazol­ták az adatok: a vállalathoz tar­tozó másfélszáz vidéki könyves­bolt dolgozóinak hatvan százalé­ka fiatal. Nemcsak a könyv iránti érdeklődés és szeretet vitte oda őket és határozza meg munkáju­kat, hanem az a törekvés is, hogy évről évre sok száz új érdeklődő­vel szeretnék megkedveltetni az olvasás gyönyörűségét. A hogyanra keresik évek óta a minél jobb megoldást. Érzik együvétartozásukat annak ellené­re is, hogy munkájuk nem csupán egy-egy városhoz, községhez, munkahelyhez kötődik, boltjaik behálózzák az egész országot. — A múlt esztendőben létreho­zott területi boltcsoport-hálózatok megkönnyítik a könyvek eljutta­tását az üzletekbe — hangsúlyoz­ta a győri Lantos Ferencné. A to­vábbiakban arról is szólt: — Ma már csak úgy lehet to­vábblépni, ha egymás munkájára támaszkodunk, nemcsak a kiug­ró egyéni teljesítmények szabják meg cselekvéseinket. — A jó m munka eredménye, a sikerélmény nem egyenlő a fize­tésemeléssel — fogalmazta meg Szegedről Sisák Gizella. Hammer Éva, a központ mun­katársa kifejtette: — Értelmetlen, passzív tevé­kenységnek tartom azt a munkát, amelynek nem ismerem a célját. És még ennek ismeretében is örömtelenné válik a munkám, ha az eredményekből nem tudom le­mérni a saját tevékenységem ér­tékét. Ehhez persze az is hozzá­tartozik — folytatta —, hogy nem­csak kívülről kell várni a kezde­ményezést. Ha valakiben nincs meg a szándék, az érdeklődés, ak­kor ez egyoldalúvá válik, s egy idő után joggal érezheti, hogy nem törődnek vele. De a hibát akkor magában keresse. És álljon most itt egy kiraga­dott csokor az elhangzottakból: „legyen a tanuló ifjúságnak is könyvesekké” (László Éva — Pécs), „létesítsünk ötletdobozt a boltokban, a legjobb elképzelése­ket havonta vitassuk meg és ter­mészetesen vezessük is be” (Né­­medi Ferencné —­­Dunaújváros), „a munka minőségét értékeljék, ne az eltöltött évek számát” (Tú­ri Mária — Nagykanizsa), „a vál­lalaton kívüli társadalmi munkát is ismerjék el erkölcsileg” (Laka­­tosné Molnár Katalin — Gyön­gyös), „a boltcsoportok ifjúsági alapjából szervezzenek vetélke­dőket, támogassák erőteljesebben a sportolást” (Szűcsné Sziklai Éva — Mezőberény), „több és színvo­nalasabb oktatási jegyzetet kap­junk — de időben!” (Mohácsi Márta — Vác), „szervezzék meg több városban a fiatalok köny­vesboltját” (Jován László — Deb­recen) . Az elismerő szavak és a javas­latok mellett a fiatalok perleked­tek is. Megoldhatatlannak tartják szakmai képzésüket. A szakmun­kás-bizonyítvány megszerzése után további szakmai tanfolya­mokra lenne szükségük. Igénylik a mozgalmi életet is, mind több helyen akarnak önálló KISZ- alapszervezetet alakítani. A vál­lalati ifjúsági alap elosztásába az eddigieknél alaposabban és kö­rültekintőbben kívánnak bele­szólni. A krónikás — meghallgatva a harminckilenc hozzászólást — egyre inkább Benedek Marcell szavaira gondolt: Az olvasás művészetének első alaptörvénye: olvassunk jó könyveket. Vagy talán nincs is több ilyen törvény — és abszolút esztétikai sza­bályok híján csak annyit te­hetünk, hogy becsületes igye­kezettel próbáljuk felismerni a jó könyvet, s neveljük magun­kat arra, hogy érteni és őszintén élvezni tudjuk.” S ha ehhez ben­nünket, olvasókat ez a lelkes csapat is hozzásegít, fel is fedez­zük őket. M. Zs. Fotó: Harmati Elmélkedés a felnőtté válásról Hetente az ország más-más vi­dékén szerepelnek, járják a kül­földet , és közben tanulnak, gyakorolnak. Nyolcvanan vannak, közülük harmincnyolc kollégista. Iskolájuk, munkahelyük, kollégiu­muk egy helyen található. Buda­pesten, a Rottenbiller utcában. Nem nehéz kitalálni, hogy a raj­kókról van szó, a KISZ Közpon­ti Művészegyüttes világszerte is­mert zenészeiről, akik — a többi fiatalhoz hasonlóan — szintén meghányták-vetették sorsukat, gondjaikat és örömeiket ifjúsági parlamentjükön. Próba és szereplés között ültek le, hogy beszéljenek elképzelé­seikről, terveikről, feladataikról, hangot adjanak észrevételeiknek, javaslataiknak, kérdéseket tegye­nek fel problémáikkal kapcsolat­ban és elmélkedjenek a felelős­ségről. Arról a gondolatról, amit Szigeti Pál igazgató bevezetőjében a közlekedésről vett minta alap­ján a társadalmi élet KRESZ- ének nevezett. Erről az ifjúsági parlamentről ezt a gondolatsort érdemes elsősorban kiemelni. Ennek a mottója, hogy nem­csak az együttesnek kell gondos­kodni tagjairól, hanem a tag­ságnak is vállalnia kell mindazon követelményeket, amelyeket el­várnak tőlük: az igényes munkát, következetes felkészülést és a magánélet harmonikus tervezését. Tanulás, viselkedés, beilleszkedés: a felnőtté válás számos kritériu­ma hangot kapott ezen a beszél­getésen. Különösen sok szó esett az egyéni felelősségérzetről, amely nélkül nehezen képzelhe­tő el egy olyan fiatal, aki a kul­túra követévé szegődött és or­szágokat végigutazva egyben ha­zánkat is képviseli, hozzájárul ah­hoz, hogy milyen kép alakul ki népünkről, fiatalságunkról. Többen igényelték a közösségi szellem megjavulását az egyének színvonalasabb részvételét a kö­zös munkában. Egy-egy kihagyás ugyanis boruláshoz vezethet, megnehezítheti a kvalitásos mű­vészi munkát, még az is előfor­dulhat, hogy az egész együttes tel­jesítménye sínyli meg egy-egy tag könnyelműsködését. A magánélet apróbb kellemetlenségein is csak úgy tudnak úrrá lenni, ha tartják magukat azokhoz a követelmé­nyekhez, amelyeket az együttes fennállásának huszonhat eszten­deje alatt kialakított magának. S ez már szinte felnőttes gondolko­dásmódot és igényességet követel a legkisebbektől is. A közös elmélkedés­, az igé­nyekhez kapcsolódó egyéni válla­lások remélhetőleg minden rész­vevő számára hasznosnak bizo­nyultak. Hiszen nemcsak az elő­adásokon kell virtuózan kezelni a vonókat, hanem az egyéni boldo­gulásnak is meg kell keresni a kulcsait. S ebben a törekvésben a rajkók az együttes vezetőitől minden segítséget megkapnak. Ez volt az ifjúsági parlament legfőbb mondanivalója és ered­ménye. (molnár)

Next