Magyar Ifjúság, 1976. szeptember-december (20. évfolyam, 36-53. szám)
1976-11-26 / 48. szám
IFJÚSÁGI PARLAMENT 76 ■HHJ Fiatal könyvesek számadása Sok vezető megirigyelhetné Preszter Sándort, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat igazgatóját. A többi között azért a lelkes csapatért is, amelynek tagjai hat és fél órán keresztül — szüntelen dinamizmussal és okos szóval — taglalták munkájukat, fogalmazták meg feladataikat és jogaikat, elképzeléseiket és igényeiket. Az igazgató— négy esztendeje áll az akkoriban újjászervezett Művelt Nép élén — már az első mondataiban meggyőződéssel jegyezte meg: szoros összefüggés van a vállalat eredményei és a fiatalok munkája között. S hogy ez nem pusztán szónoki fogás volt, azt mindennél beszédesebben igazolták az adatok: a vállalathoz tartozó másfélszáz vidéki könyvesbolt dolgozóinak hatvan százaléka fiatal. Nemcsak a könyv iránti érdeklődés és szeretet vitte oda őket és határozza meg munkájukat, hanem az a törekvés is, hogy évről évre sok száz új érdeklődővel szeretnék megkedveltetni az olvasás gyönyörűségét. A hogyanra keresik évek óta a minél jobb megoldást. Érzik együvétartozásukat annak ellenére is, hogy munkájuk nem csupán egy-egy városhoz, községhez, munkahelyhez kötődik, boltjaik behálózzák az egész országot. — A múlt esztendőben létrehozott területi boltcsoport-hálózatok megkönnyítik a könyvek eljuttatását az üzletekbe — hangsúlyozta a győri Lantos Ferencné. A továbbiakban arról is szólt: — Ma már csak úgy lehet továbblépni, ha egymás munkájára támaszkodunk, nemcsak a kiugró egyéni teljesítmények szabják meg cselekvéseinket. — A jó m munka eredménye, a sikerélmény nem egyenlő a fizetésemeléssel — fogalmazta meg Szegedről Sisák Gizella. Hammer Éva, a központ munkatársa kifejtette: — Értelmetlen, passzív tevékenységnek tartom azt a munkát, amelynek nem ismerem a célját. És még ennek ismeretében is örömtelenné válik a munkám, ha az eredményekből nem tudom lemérni a saját tevékenységem értékét. Ehhez persze az is hozzátartozik — folytatta —, hogy nemcsak kívülről kell várni a kezdeményezést. Ha valakiben nincs meg a szándék, az érdeklődés, akkor ez egyoldalúvá válik, s egy idő után joggal érezheti, hogy nem törődnek vele. De a hibát akkor magában keresse. És álljon most itt egy kiragadott csokor az elhangzottakból: „legyen a tanuló ifjúságnak is könyvesekké” (László Éva — Pécs), „létesítsünk ötletdobozt a boltokban, a legjobb elképzeléseket havonta vitassuk meg és természetesen vezessük is be” (Némedi Ferencné —Dunaújváros), „a munka minőségét értékeljék, ne az eltöltött évek számát” (Túri Mária — Nagykanizsa), „a vállalaton kívüli társadalmi munkát is ismerjék el erkölcsileg” (Lakatosné Molnár Katalin — Gyöngyös), „a boltcsoportok ifjúsági alapjából szervezzenek vetélkedőket, támogassák erőteljesebben a sportolást” (Szűcsné Sziklai Éva — Mezőberény), „több és színvonalasabb oktatási jegyzetet kapjunk — de időben!” (Mohácsi Márta — Vác), „szervezzék meg több városban a fiatalok könyvesboltját” (Jován László — Debrecen) . Az elismerő szavak és a javaslatok mellett a fiatalok perlekedtek is. Megoldhatatlannak tartják szakmai képzésüket. A szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után további szakmai tanfolyamokra lenne szükségük. Igénylik a mozgalmi életet is, mind több helyen akarnak önálló KISZ- alapszervezetet alakítani. A vállalati ifjúsági alap elosztásába az eddigieknél alaposabban és körültekintőbben kívánnak beleszólni. A krónikás — meghallgatva a harminckilenc hozzászólást — egyre inkább Benedek Marcell szavaira gondolt: Az olvasás művészetének első alaptörvénye: olvassunk jó könyveket. Vagy talán nincs is több ilyen törvény — és abszolút esztétikai szabályok híján csak annyit tehetünk, hogy becsületes igyekezettel próbáljuk felismerni a jó könyvet, s neveljük magunkat arra, hogy érteni és őszintén élvezni tudjuk.” S ha ehhez bennünket, olvasókat ez a lelkes csapat is hozzásegít, fel is fedezzük őket. M. Zs. Fotó: Harmati Elmélkedés a felnőtté válásról Hetente az ország más-más vidékén szerepelnek, járják a külföldet , és közben tanulnak, gyakorolnak. Nyolcvanan vannak, közülük harmincnyolc kollégista. Iskolájuk, munkahelyük, kollégiumuk egy helyen található. Budapesten, a Rottenbiller utcában. Nem nehéz kitalálni, hogy a rajkókról van szó, a KISZ Központi Művészegyüttes világszerte ismert zenészeiről, akik — a többi fiatalhoz hasonlóan — szintén meghányták-vetették sorsukat, gondjaikat és örömeiket ifjúsági parlamentjükön. Próba és szereplés között ültek le, hogy beszéljenek elképzeléseikről, terveikről, feladataikról, hangot adjanak észrevételeiknek, javaslataiknak, kérdéseket tegyenek fel problémáikkal kapcsolatban és elmélkedjenek a felelősségről. Arról a gondolatról, amit Szigeti Pál igazgató bevezetőjében a közlekedésről vett minta alapján a társadalmi élet KRESZ- ének nevezett. Erről az ifjúsági parlamentről ezt a gondolatsort érdemes elsősorban kiemelni. Ennek a mottója, hogy nemcsak az együttesnek kell gondoskodni tagjairól, hanem a tagságnak is vállalnia kell mindazon követelményeket, amelyeket elvárnak tőlük: az igényes munkát, következetes felkészülést és a magánélet harmonikus tervezését. Tanulás, viselkedés, beilleszkedés: a felnőtté válás számos kritériuma hangot kapott ezen a beszélgetésen. Különösen sok szó esett az egyéni felelősségérzetről, amely nélkül nehezen képzelhető el egy olyan fiatal, aki a kultúra követévé szegődött és országokat végigutazva egyben hazánkat is képviseli, hozzájárul ahhoz, hogy milyen kép alakul ki népünkről, fiatalságunkról. Többen igényelték a közösségi szellem megjavulását az egyének színvonalasabb részvételét a közös munkában. Egy-egy kihagyás ugyanis boruláshoz vezethet, megnehezítheti a kvalitásos művészi munkát, még az is előfordulhat, hogy az egész együttes teljesítménye sínyli meg egy-egy tag könnyelműsködését. A magánélet apróbb kellemetlenségein is csak úgy tudnak úrrá lenni, ha tartják magukat azokhoz a követelményekhez, amelyeket az együttes fennállásának huszonhat esztendeje alatt kialakított magának. S ez már szinte felnőttes gondolkodásmódot és igényességet követel a legkisebbektől is. A közös elmélkedés, az igényekhez kapcsolódó egyéni vállalások remélhetőleg minden részvevő számára hasznosnak bizonyultak. Hiszen nemcsak az előadásokon kell virtuózan kezelni a vonókat, hanem az egyéni boldogulásnak is meg kell keresni a kulcsait. S ebben a törekvésben a rajkók az együttes vezetőitől minden segítséget megkapnak. Ez volt az ifjúsági parlament legfőbb mondanivalója és eredménye. (molnár)