Magyar Ifjúság, 1976. szeptember-december (20. évfolyam, 36-53. szám)
1976-11-26 / 48. szám
nagy izgalom előzte meg. Netettek legtöbbet a sikerért: valójában ugyanis igazi „kollektív munka” volt a felkészülés, neon és megerőltetés az előkészítőknek, a betanítóknak, no és persze a szerelőknek. A különleges „magas láz” oka: a nézők — tulajdonképpen a bemutatónak ugyancsak részvevői — ezúttal a szokásosnál jócskán többen voltak. Több millióan! (Emlékeztetőül: ez évi, február 27-i lapszámunkban „Vásároljunk centiméterrel” címmel részletesen beszámoltunk a március elsejétől életbe lépett új konfekció-méretválasztékról, pontosabban arról, hogy a több mint 25 évvel ezelőtt született mérettáblázat leköszönt. Megírtuk: az életkörülmények változásával, az életszínvonal emelkedésével erősebbek, nagyobbak lettek a gyerekek, nyúlánkabbak a fiatalok és súlyosabbak a felnőttek. A készruhák ez idáig nem tudták követni e változást, s így a lakosságnak mindössze negyven százaléka vásárolhatott magának konfekcióholmit.) S valóban, kinem tapasztalta volna: szó szerint kinőttük a régi mérettáblázatot. A szakemberek ráadásul ennél jóval többet voltak kénytelenek nyugtázni, például azt, hogy az országonként eltérő méretcsak sok gondot okoznak az évről évre növekvő nemzetközi kereskedelemben. Nagyarányú kutatómunka kezdődött, amelynek során a Magyar Divat Intézet munkatársai az ország különböző tájain csaknem százezer felnőtt és gyerek próbamérését végezték el, s az összesen mintegy kétmillió részadatot számítógépek segítségével dolgozták fel. Megszülettek és 1976 januárjától életbe léptek az új szabványok is, ezentúl kizárólag e szerint gyárthat az ipar, s márciustól ennek megfelelően árusíthatott a kereskedelem. A belkereskedelmi és könnyűipari miniszter együttes rendelkezése kötelez, csakis így érhető el az, hogy az új méretek szerinti választékkal a korábbinál kétszer annyi ember, a lakosságnak nyolcvan százaléka tudjon konfekciót vásárolni. HÓNAPOK UTÁN vége a premierárunak, elhallgattak a biztató, avagy éppen kételkedő-hitetlenkedő „sajtókritikáik”, egyszóval egymást követik a megszokott hétköznapok. Az üzletek, áruházak látványos plakátjai, figyelmeztető táblái, lekerültek — ki tudja, miért ilyen gyorsan és hová?! — a helyükről. És az a bizonyos, mindentudó háromszög sincs már a falon, reflektorfényben. Mint ahogyan az eladók zsebében sem lapul mindig az újfajta árusításhoz nélkülözhetetlen centiméter szalag. Kudarcot vallottak volna máris az új méretek? Avagy éppenséggel roszszul alakították ki a legfrissebb szabványokat? Lehet, hogy a próbamérések értékelésébe csúszott szarvashiba? Vagy talán az is előfordulhat, hogy az egészet eladó és vásárló egy vissza a régit, ami megszokott, bár rosszabb? Mindenesetre, íme egy tipikus párbeszéd. Kénytelen vagyok tipikusnak nevezni, hiszen a Corvinban, a Versenyben, a Divatcsarnokban, a Rákóczi úti és Szent István körúti Hófehérkeboltokban, a Pallas nadrágszaküzletekben, vagyis igen sok helyen ugyanezt tapasztaltam ... — Telt méretre, 176 centi magas férfira, 94 centis derekú, divatos fazonú hoszszúnadrágot kérek, kardból vagy vászonfarmerből... 86 centis kislányra kertésznadrágot, kabátkát szeretnék ... — Ilyen nem létezik!... — felelték. Hogy ne szaporítsam a szót, lényeg az, hogy a válaszig is csak hosszas erőlködés után jutottam el, ugyanis az általam keresett méretű felirat nem is szerepelt az említett üzletek pultjainak, állványainak többségén. A részben ingerült, részben udvariasan sajnálkozó válaszokból meglepő kép, mi több, feltételezés kezdett bennem kibontakozni: vagy egyáltalán nem gyártanak ilyet, vagy annyira keveset, hogy az említett üzlet éppen megszólított eladója ez idáig még nem találkozott vele. MI VAN VELED, MÉRETVÁLASZTÉK? Premier utáni gondok éft.