Magyar Ifjúság, 1977. január-április (21. évfolyam, 1-17. szám)

1977-02-11 / 6. szám

Vigyázzunk a kígyókra A csehszlovákiai dr. Petr Smerák lakásában különös „al­bérlőkkel” találkozhat a látogató: egy óriáskígyóval, si­vatagi varánuszgyíkkal, laguánnal, kis ausztráliai agóniá­val, szarvas- és közönséges viperákkal. Dr. Smerák sze­rint: — A kígyók hasznossága nem vitatható, hiszen táplálé­kukat csaknem kizárólag mezei pockok és egerek alkot­ják. Ezért ugyanúgy védenünk kellene őket, mint a bag­lyokat. A kígyómarás — kevés kivétellel — nem jelent különösebb veszélyt az emberekre nézve. A kígyóméreg csak a kisebb emlősállatokat öli meg, az egészséges em­bert nem. Csehszlovákiában évente átlagosan öt ember halálát okozza állati eredetű méreg; közülük három ro­varcsípés (rendszerint méhszúrás) következtében hal meg, és csak kettő kígyómarás miatt. PANORÁMA Veszélyes A bíróságon az egyik női tanú semmiképpen sem hajlandó elárulni az élet­korát. Végül a bíró kijön a béketűrésből, és így szól hozzá: — Ha nem hajlandó elárulni, mikor született, kénytelen leszek felkérni a hallgatóságot, hogy becsül­je meg az életkorát! ELŐRELÁTÓ — Ön tehát azt állítja, hogy a felesége hozzává­gott önhöz egy széket? — Igen. — S ezután menekü­­lésszerűen elhagyta a há­zat. — Igen, de csak azért, mert észrevettem, hogy az anyósom elgondolkodva né­zegeti a fekete bőrfotelt... No, végre! Már éppen aggódni kezdtünk, hogy az idei szép­­ségkirálynő-választások nem indulnak meg idejé­ben, és le találunk maradni valamiről, amikor meg­érkezett ez a fotó, amelyen senki más nem látható, mint az 1977-es Miss Franciaország, azaz Brigitte Aube kisasszony, aki a napokban megnyílt nizzai karnevál fényét volt emelendő. Ahogy elnézzük, nem is eredménytelenül... Csillagda Rodopében Bolgár csillagászok megál­lapították, hogy Bulgáriá­ban a legtöbb felhőtlen éj­szaka a Rodope hegység­ben levő Rozsén falucská­ban észlelhető. Ezért itt, 1750 méter magasságban építik fel Bulgária legkor­szerűbb csillagvizsgálóját. Csehszlovák tervek alap­ján, s az NDK-ban készülő berendezésekkel szerelik fel. A legnagyobb műszer egy két méter átmérőjű tükrös teleszkóp lesz; ezen­kívül egy hetven és egy öt­ven centiméter átmérőjű teleszkópot is felszerelnek. A törvény tekintélye A tekintélyhez megfelelő termet is kell. Bizonyára úgy gondolkozik ez a derék férfiú is, aki az ingén levő jelvény felirata szerint La Crosse megye (USA) rend­őrségének tagja. Hogy a kissé testesnek mondható őrmester hogyan vágtat fürgén egy gyorslábú tol­vaj után, persze azt egy ki­csit nehéz elképzelni. 63 Értékrendek Budapest legizgalmasabb múlt heti sportrendezvé­nye az Olimpiai Csarnokban megrendezett nemzet­közi atlétikai verseny volt. Szalma László, a Kun Béla SE fiatalja hétéves csúcsot adott át a múltnak 781 centiméteres távolugrásával. Helena Fibingerova, csehszlovák szomszédaink gyengének éppenséggel nem mondható súlylökőnője ugyanakkor saját fe­dettpályás világcsúcsát javította tovább, ezúttal 21,66 méterre és ez a méterteljesítmény bizony már nem sokkal marad el a szabadtéri világrekordtól. Csú­csok, rekordok? A kiemelkedő eredményeket ugyan mindenütt vezetik és írják, csakhogy többnyire „a világ legjobb eredménye” címszó alatt. Merthogy a körülmények, a létesítmények között jócskán van különbség és ez természetesen erősen érezteti hatá­sát az eredményeken — a futószámokban pedig a szó igazi értelmében véve befolyásolja az időket. Egyébként a fedettpályás atlétika, azaz az atléták fedett pályán való versenyzésének megítélése nálunk érdekes változáson ment át. Volt idő (nem is olyan nagyon régen, hogy ne lehetne rá emlékezni), ami­kor „szivarfüsttől terhes levegőről” meg a „sporttól idegen környezetről” illett szólni. Aztán amikor Ró­­zsavölgyi István a parketten is igazolta klasszisát, érthető módon változtatni kellett az állásponton. Ké­sőbb, minthogy Európában is tért hódított a műfaj, már nem lehetett szemet hunyni a tény fölött: ez van, igen, hát tulajdonképpen... Major István né­hány évig sorra nyerte a fedettpályás EB-k magas­ugró számát és akkor ugye ez már szép, ez már dicső tett volt. Mostanság pedig majdhogynem oda jutot­tunk, hogy a fedett pályán elért eredmények alapján ítéljük meg a magyar atlétikát és varázsos valami­nek kell tartani, ha egy leányzó 188 centimétert flopozik. Igen, tulajdonképpen ez is szép, de majd akkor lesz még örömtelibb, ha ez a 188 centi szabadtéren is ismétlésre kerül. Mi több, a legfontosabb verse­nyeken még magasabbra kerül a léc és csak ritkán esik le, ha magyar leányzó fejezi be ugrását. Mert végül is — ez tény — a fedettpályás atlétika nem új sportág, hanem egy adott sportág sajátos felkészülési és versenyeztetési módja. Az olimpiákat és az Euró­pa Kupákat szabadtéren rendezik, a legjobbak min­dig akkor és ott vannak a legjobb formában. És ha bárki is megkérdezné Helena Fibingerovát, hogy a csarnokokban elért szédületes rekordjait és győzel­meit nem cserélné-e el a montreali olimpia súlylökő aranyérmével... Mert végül is 1976 nyarán a bolgár Ivanka Hrisztova nyerte a női súlylökés olimpiai bajnoki címét és Fibingerova a nagy versenyeken, hol tőle, hol Csizsovától, hol Adamtól, hol mástól , de majd mindig kikap. Vívás: a nemzetközi versenyekről kellemes hírek érkeznek. Az olaszországi Vercelliben győzött a pár­bajtőrcsapat, az NSZK-beli Göppingben pedig a ju­nior kardozók diadalmaskodtak. Kézilabda: a BEK-ben a Vasas lányai értékes előnyt szereztek a szovjet bajnokkal szemben, a KEK-ben pedig Nagy Ilona vezetésével (hat gólt dobott) a csepeliek kerültek a legjobb négy közé jugoszláv ellenfelük legyőzésével. Kosárlabda: néhány meglepetés a férfiaknál. És egy ismerős-ismeretlen arc az edzők között: ifj. Gyi­­mesi Jánosné, aki tudását a Spartacus női csapatá­nál már bizonyította, most pedig a Vasas Izzó legé­nyeit irányítja. A keménykezű, sokak által „meg­szállottnak” tartott — és ez, mint kiderült, némely esetben kenyértöréshez vezető tulajdonság egy edző­nél — fiatal szakember most remélhetőleg partne­rekre talál. Labdarúgás: edzőmérkőzések, MNK-mérkőzések és Közép-Amerika. A válogatott hosszú túrájának első két találkozóján került túl, 3:3 a gólarány. Előbb Costa Rica bajnokát győzte le a csapat 3:2-re, majd Quitóban az ecuadori Nacionál ellenében vesz­tett 1:0-ra. Peru közben legyőzte Argentínát és mind­két válogatott várja a magyarokat. A magyar válo­gatottra viszont „kemény” tavasz vár, amelynek legizgalmasabb pillanatai alighanem a két szovjet— magyar világbajnoki selejtező mérkőzés lesz. Csaknem fél évtized után ez lesz a magyar labda­rúgó válogatott első, s egyben legfontosabb vizsga­­feladata. Hogy nem lesz egyszerű mulatság, azt felesleges bizonygatni, s csak most kezdjük igazán érezni an­nak a bizonyos egyetlen athéni pontnak a hiá­nyát... Bár, kit tudja? Lehet, hogy nem is lesz rá szükség.

Next