Magyar Ifjúság, 1977. január-április (21. évfolyam, 1-17. szám)

1977-03-18 / 11. szám

A tizenegyedik A dallasi (Texas, USA) állatkert Bonnie nevű zsiráfja 1955 óta már a tizenegyedik kicsiny zsiráfnak adott éle­tet. A legújabb újszülöttet nem sokáig dédelgetheti: ha­marosan egy másik állatkertbe kerül a bébi. Vivian Victor, a 22 esztendős chicagói lány a kezében tar­tott nyomtatvány szerint: Első nevező, azaz olyan valaki, aki első ízben nevez be a Chicagóban évente megrende­zésre kerülő Miss Villanófény fotópályázatra. No, nem ő fotózik, hanem őt — és még számos benevezett, s hozzá hasonlóan csinos társnőjét — fényképezik. A nevezés fel­tételei: 18—25 év közötti életkor, Chicagótól nem távo­labb, mint 50 mérföldre levő lakóhely, és­ hajadonság. Ér­dekes módon az, hogy a pályázó csinos is legyen, nincs a feltételek között. Lehet, hogy ezért Viviannek nincs is esélye? A fekete szép! A világhírű Sammy Davis Jr. (gyengéb­bek kedvéért az a ki­csiny, vékony, sötét bőrű férfi balról, a maxi nercbundában) éppen Mark Austad­­dal, Finnország ame­rikai nagykövetével beszélget a képen. A nagykövet megjegy­zi: — Ugye szép a fehér hó? Mire Sam­my így válaszol: — Nekem mindig azt mondták: Black is beautiful. (A fekete szép — jelszóvá lett mondás az amerikai színes bőrűek között). Skót import A skót sokáig válogat a szak­üzletben a sapkák között, míg végre talál egy megfelelőt. — Az igazat megvallva, pontosan olyat szerettem volna vásárol­ni, mint ez a régi, amelyet szintén önnél vettem. — Ez le­hetetlen, uram, válaszol a bol­tos. — Én csak ötven évvel ez­előtt nyitottam meg az üzlete­met. HÉT VÉGE SPORTJA Érmes atléták és a „vasasok” Ki hitte eddig — mármint azok közül, akik nem gyakorolják szorgalmasan a lépéseket és meg­nyitásokat —, hogy hatvannégy négyzet ennyi iz­galmat rejthet magában. Akár egy sportcsarnokkal, vagy óriás stadionnal is felérnek, annyi meglepe­téssel szolgálhatnak. Támadások és cselek, máskor meg védelmek csatáznak, s egy pillanatnyi kihagyás is végzetes lehet. Rotterdamban Portisch Lajos és a dán Larsen vívja a maga harcát a bábukkal. Euró­pa másik három városában még további hat nem­zetközi nagymester harcol azért, hogy néhány tu­catnyi idegfeszítő óra elteltével azzal a boldog tu­dattal lélegezhessenek fel négyen: egy lépéssel to­vább kerültem, egy nagy lépéssel közelebb jutot­tam. Hogy kihez, mihez? Tulajdonképpen a sakkozók képzeletbeli trónja az egyik cél, Anatolij Karpov meg a másik. E nyolc jelölt közül végül is egynek adatik meg, hogy néhány hetet úgy tölthessen el Karpovval szemben, hogy csendben, egy szó nél­kül vitatkozhasson vele a világbajnoki cím tulaj­donjogáról. A csend sportága, az emberi szellem tornája, zsenik csatája — hányféle névvel is illetik a sakkot? De semmivel sem okoz kisebb izgalmakat egy 7,62 cm átmérőjű és 2,54 cm vastagságú, fekete ke­ménygumi. A szakmában úgy mondják: pók. Vagy­is: jégkorong. A távoli Japánban, a világbajnokság B csoportjában a magyar válogatott eddigi mérle­ge is már minden eddigi elképzelést felülmúlt. Bár­hogy is alakul a csoport végső sorrendje, bármely csapat is kényszerül jövőre a C csoportban szere­pelni, az biztos, hogy Mészöly és társai már eddig is túlteljesítették a­­tervezettet. Rózsaszín reményeik nem lehettek, sőt idehaza voltak olyanok, akik fo­gadást kötöttek már arra is, hogy egyetlen találko­zót sem nyernek... A magunk részéről az elmúlt időben­ nem fukar­kodtunk a kritikával, hiszen a jégkorong néhány tucatnyi hazai képviselője az utóbbi időben annyi negatív szenzációval szolgált, amennyi nem egy ilyen gyér létszámú sportágban, hanem még egy or­szágos sportmozgalomban is túlzás. Úgy tűnik, aki végül is úgy döntött, hogy a sporttal, a játékkal fog­lalkozik, az végül is jól döntött. És így aztán újra igényt tarthat a sportoló, a sportember címére. Az ez évi fedettpályás Európa-bajnokságon Sámuel Edit harmadik lett, mögötte a negyedik helyen Má­­tay Andrea, az ötödiken Rudolf Erika, az előbbi kettő egyaránt 186, az utóbbi 183 centimétert ug­rott. Amikor San Sebastian Európa-vetélkedő­je előtt idehaza sorra születtek a jó eredmények, majd e sorozatot végül 190 centis rekord zárta, mindenki boldog volt és mindenki e csúcs­­bűvöletében élt. Csakhogy más itthon egymás között és más fontos versenyen jól szerepelni. Éppen ezért dicséretes a magasugró lányok teljesítménye mellett Erdélyiné ezüst, valamint Zemen és Szalma bronzérme. Ré­gen nem szereztek ennyi érmet a magyar atléták... A Szegedi Volán férfi kézilabdázói megnyerték az MNK-t és ezzel Szeged sportkedvelőinek kedves ajándékkal szolgáltak. Egyébként egy gólon múlott elsőségük, egy gól különbséggel szerezték meg a ku­pát. De a főváros sem maradt kézilabda nélkül: a jubileumát ünneplő vasasszakszervezet rendezésé­ben került sor a Centenáriumi Kupára, négy-négy női és férfi csapat részvételével. A „vasasok” szak­szervezeti tömegsportjának mindig is nagy hagyo­mányai voltak, tulajdonképpen e sportteljesítmény­nyel emlékeztek a régi sporttársakra, sportbarátok­ra. És meg kell említenünk, hogy hét közben volt már egy válogatott mérkőzés is. A válogatott játé­kosok szombaton este találkoztak egymással az NB I-es forduló után. Biztos volt egy kis élcelődés, né­hány tréfa, hogy miként védett Kovács a Videoton kapujában, Nyilasi magára talált és így tovább , ahogy az már lenni szokott a focisták között. Néhá­­nyan hiányoztak a társak közül: Magyar, a Fradi balszélsője, betegség miatt, csapattársa, Ebedli, no és jó barátja. Törőcsik meg amiatt, hogy ... Meg is jelent annak rendje és módja szerint az újságban, a szövetségi kapitány kimondta keményen és őszintén. Közben a csapat már haza is tért Irán­ból, tulajdonképpen már mindenki túlkerült az egé­szen. Mármint a mérkőzésen... 47

Next