Magyar Ifjúság, 1977. január-április (21. évfolyam, 1-17. szám)
1977-04-01 / 13. szám
650 fiatal szakmai, politikai, emberi fejlődésére figyel. Szervezetileg megerősödött, összeforrott ez a közösség, s ma már nem lehet nem észrevenni, hogy léteznek, hogy dolgoznak. Csák Attila, aki most még egy személyben KISZ- titkár és szervező, elégedetten mondta: — Tavaly még csak önmagunkkal foglalkoztunk. Gyökeret eresztettünk, az idén már szeretnénk a munka hangadóivá válni. Minden fiatalt — KISZ-eseket és KISZ-en kívülieket egyaránt — a vonzáskörünkbe vonni. Az a célunk, hogy a tizen-huszonéves szakmunkásokat kivétel nélkül bevonjuk a szakmai továbbképzésbe, a brigádmozgalomba; olyan közös programokat kínáljunk, amelyekért munka után is szívesen tartanak velünk. Az első lépéseket már megtették. A szocialista brigádok kezdeményezésére, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére nagyon értékes munkaverseny-felajánlások születtek, s ezekhez csatlakoztak a többiek is. Voltak, akik a kifogástalan minőségért vállaltak felelősséget, mások a határidők megtartására vagy éppen lerövidítésére tettek ígéretet. De a KISZ-eseknek van egy sajátos vállalkozásuk, amit Lengyel József, a 22-es Állami Építőipari Vállalat vasszerkezeti szerelő KISZ-brigádjának egyik tagja fogalmazott meg: " Az autóversenyzőknek a gyorsasági pályán a sebességre és a tökéletes kormánymozdulatokra is ügyelniük kell. Ilyen szakaszokon még a leggyakorlottabbak is használják a biztonsági övét. Ez az esztendő — hogy a hasonlatnál maradjak — ilyen gyorsasági kör, amelyben a nagyobb gyakorlat a jobb minőségben jelentkezik majd. — A biztonsági öv? — Az mi leszünk. Ott segítünk és azoknak, akik a legjobban rászorulnak. A mi példánkon: most a reaktorfal hermetikus védelmét biztosító acélpáncélt építjük. A lakatosok és a hegesztők vállalták, hogy kifogástalan munkát adnak egymásnak és így időben átvehetik a területünket a betonozók. Ha a mellettünk dolgozó KISZ-en kívüliek esetleg lassabban haladnak, megyünk és segítünk nekik. Ha kell szombaton, akár vasárnap is. Önkéntes tanítók Persze Pakson. — most mégi• kevesebben vannak a Lengyel Józsefek. A többség éppen csak ízlelgeti a feladatot. A hegesztők estek át legelőször a tűzkeresztségen, s most, amikor úgy látszott, hogy egyenesbe jutottak és legyőzték a hajthatatlan, szigorú radarellenőröket, hirtelen újabb akadállyal találták magukat szemben. Egy olyan technológiai eljárással, amelyről a hazai építkezéseken talán még nem is hallottak. — Mi ezt az eljárást függőleges vályús hegesztésnek nevezzük — magyarázta Viktor Fedotovics Puljajev építészmérnök._ — Az atomerőműben erre majd nagyon oda kell figyelni. — Nagy hibaszázalékkal jár majd a betanulás ... — Reméljük, hogy nem. Meglassítaná a munkát. Éppen a napokban készült el a hegesztők „edzőterme”, amelyben végre megteremtették a gyakorlás feltételeit. — Ki vállalja majd a tanítást? — Majd mi... Meglepett ez a rövid válasz, de azután megértettem. Csák Attila ezt úgy fogalmazta meg: együtt élnek az építkezéssel. De a főmérnök, Jurij Zsukov megtoldotta: — Nagyszerű felajánlások születtek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére, s a magunk helyén, a magunk módján mindent megteszünk a vállalások teljesítéséért, így vagyunk a KISZ védnökségével is. Amikor megtudtuk, hogy az ifjúsági szövetség KISZ-építkezéssé fogadta a beruházást, úgy intéztük, hogy a szovjet szakértő- és szerelőstábba többnyire komszomolisták kerüljenek. Olyan fiatalok, akik a mi építkezéseinken már gyakorlatot, sok-sok tapasztalatot szereztek, így akarunk segíteni. Dimitrij Vlagyimirovics Rozanov, a kirendeltség fiatal technológusa tette hozzá: " Ha két ember nap nap után egymás mellett él, együtt dolgozik, ugyanazokért a célokért küzd, lassan a gondolataiban is öszszehangolódik. Ez a közös munka lesz a Komszomol segítsége. Megbízólevéllel Paksra Amikor Újvári Endrével, a beruházó vállalat fiatal műszaki ellenőrével körbejártuk a főépületet, kicsit mintha szorongva emlegette volna a tavasszal-nyáron az építőkre váró feladatokat. „A kelleténél jóval kevesebb a szakember” — mondta, s később a KISZ- bizottságon is erről hallottam, a szovjet főmérnök is a gondjai között említette. — A KISZ központi bizottsága rövidesen kiadja az első megbízóleveleket, amelyekkel fiatal, jól képzett szakembereket irányítanak majd az építkezésre — mondta a szervező. — — Lesznek, akik csak egy évre, mások kettőre, háromra, vagy még hosszabb időre szegődnek hozzánk, s biztosan akadnak majd olyanok is, akik egy egész életre Paksot választják. Az idén még csak az építőiparban mozgósítanak, jövőre talán már a szerelőkre is sor kerül. Pedig a szakmunkásokra más területeken is szükség volna. Különösen az „atomváros”, a lakótelep építőit szorítja, hogy kevés a festő-mázoló, a burkoló, a gáz-, a vízvezeték, valamint a villanyszerelő szakmunkás. Hogy mi a megoldás? Talán éppen az, ami a a Dél-Dunántúli Gázgyártó- és Szolgáltató Vállalat Che Guevara ifjúsági szocialista brigádjának eszébe jutott. A húsztagú csapatban 19 férfi és egy nő — talán éppen az ország egyetlen gázszerelőnője — dolgozik. Tizenheten KISZ-tagok. A közelmúltban elhatározták, hogy nyári szabadságuk terhére 500 óra társadalmi munkát ajánlanak fel a paksi építőknek. Tízen vállalkoztak arra, hogy egy hetet a lakótelep építésére szánnak, szerelnek, vagy más, szakmájukba végző munkát végeznek. A paksiak örömmel fogadták az ajánlatot, szállást és teljes ellátást ígértek a brigádnak. Cserfai Tibor, a brigád vezetője mondta: — Szeretnénk, ha mások is követnék a példánkat. Szívesen vállalnánk több munkát is, de Pécsre hamarosan megérkezik a földgáz, és akkor szüksége lesz ránk a városnak. De talán akadnak mások is, akiknek megér egy-egy hetet, hogy a KISZ-építkezésen dolgozók hamarabb lakáshoz, otthonhoz jussanak. Most kell nekigyükrközni Azon a bizonyos képzeletbeli órán most reggel nyolc óra körül járnak a mutatók, s ahogyan Csák Attila félig tréfásan, félig komolyan mondta: eljött a perc, amikor az embernek végleg ki kell dörzsölnie a szeméből az álmosságot. Most kell komolyan nekigyürkőzni a munkának. A falak lassan „kinéznek” a gödörből, s már nemcsak a betonba épített csontvázat röntgenezik a szigorú ellenőrök, hanem próbára teszik a falat is. Mérik a beton súlyát, a tömörségét, a térfogatát, sugárállóságát. És itt már nem lehet tévedni. Az épület nem pusztán gépek ruhája: az embert, a környezetet védi. Minden mozdulatra oda kell figyelni! Somfai Péter Fotó: Ágoston István Lassan kinéznek a falak a gödörből Itt áll majd a 100 méteres kémény