Magyar Ifjúság, 1977. január-április (21. évfolyam, 1-17. szám)

1977-04-22 / 16. szám

fórum A jogt vélte­t/( Kiűzeti (Megjelent a Magyar Ifjú­ság 49. számában, 1976. de­cember 3-án, valamint a Magyar Ifjúság 10. számá­ban, 1977. március 11-én.) Egy édesanya nyilván­valóan szubjektív vélemé­nyével nem illendő vitázni. Azonban nyilván félreértett valamit: a fia soha nem volt élsportoló. Nagyon jó lett volna, ha azt is meg­írja, tételesen mire költöt­te — kiknek fizette — a le­velében említett 40—45 ezer forintot. Akkor most vala­mit ki lehetne vizsgálni. Le­velének további részében olyan létesítményeket és szolgáltatásokat reklamál, amelyek — pl. egy fedett pálya — milliókba kerülnek és bizonyára nem a Népsta­dion Sportkör hatáskörébe vagy költségvetésébe tar­toznak. Ez a sportkör egyébként a XIV. kerületi TS felügyelete alatt műkö­dik és nem tévesztendő ösz­­sze a Népstadion és Intéz­ményeivel. Ami Almássy Zsuzsit illeti, ő utasította vissza az FTC ajánlatát, amikor jégiskolás gyerekek nevelését akarták rábízni. Inkább különböző, kisebb­­nagyobb revükben keresi a pénzt. A „Kiűzetés a jégről” cikkírója pedig vagy félre­értette a dolgokat, vagy fél­retájékoztatták, vagy ő ma­ga volt pontatlan. Mert: 0 A gerendagyakorlat nem az egyensúlyérzék, hanem a bátorság és me­részség megítélésére szol­gál, amely nélkül a gyerek alkalmatlan a műkorcso­lyázásra ; a csehszlovákok 5—6 éves gyerekek számá­ra 120 cm-re teszik a geren­dát, mi 9—10 évesek részé­re tettük 150 cm-re. A ge­rendáról a gyerekeknek gu­miszőnyegre kellett leugra­­niuk. Aki melléugrott vagy ügyetlen volt, az le­­tottyant, és megütötte a fa­­rokcsontnyúlványát. Mind­nyájunkkal előfordult már.­­ Az 1977 januárjában végzett felmérési bi­zottságnak szinte a teljes Műkorcsolyázó Szakbizott­ság tagja volt, részt vettek és véleményt nyilvánítottak az egyesületek vezető ed­zői — a BSE vezető edzője is — és az ifjúsági munka­­bizottság tagjai. Ekkor már másodszor kerültek bizott­ság elé ugyanazok a gyere­kek és közben részt vettek két versenyen is. Ennyit a félpercnyi vizsgáról. Ami az ugrásoknál körbedobott lá­bakat illeti, ezen kár vitat­kozni, ez szakkérdés. Min­den edző tudja, hogy a rossz beidegződéseket lebontani és újakat a helyükbe tenni — szinte lehetetlen. rmi Valóban odamentem ! J ! bundás sapkáján a BSE őszi versenyén a szakosz­tályvezető Gágyor Jánoshoz, és figyelmeztettem, hogy minden verseny rendezésé­re vonatkozóan szerződést kell kötni a Népstadion­ és Intézményeivel, amit a BSE elmulasztott, noha a ver­seny már folyik. Ilyen kö­rülmények között nem vár­hat pontos és megfelelő szolgáltatásokat: jégkészí­tést, fűtést stb. Ha ő ezt úgy értelmezte, hogy az ifjúsági munkabizottság tudta nélkül nem lehet ver­senyt rendezni, akkor bizo­nyára én beszéltem zava­rosan, vagy őt csalja meg az emlékezete.­­ A Szófiában nemrég megrendezésre kerülő IBV-n tapasztalatcserét folytattunk nálunk kedve­zőbb helyzetben levő nem­zetek edzőivel és vezetői­vel. Csehszlovákiában, ahol 82 fedett műjégpálya van, városonként csak egyetlen műkorcsolyázó egyesület működik és azok a 15 éves fiatalok, akik addigra nem tudnak komoly fejlődésről és nemzetközi eredményről számot adna — természet­szerűleg abbahagyják a versenysportot. Az NDK- ban is városonként csak egyetlen műkorcsolyázó egyesület működik, jégtánc pedig egyáltalán nincs, mert igen kevés az alkal­mas gyerek, akiket 5—6 éves korban válogatnak ki. (A 20-as lánymezőny 3. he­lyén egy 11 éves német kis­lány végzett, aki nemcsak dupla, de tripla ugrásokat is bemutatott.) Ha pedig a hirdetőtábla előtt, amely nem „szégyentábla”, egy gyerek sírva fakad, akkor annak nem a reális helyze­tet felmérő és tudtul adó bizottság az oka, hanem a szülői szubjektivitás és a szülőt félrevezető edzői fe­lelőtlenség. Ez ellen kelle­ne az egyesületi szakosz­tályvezetőknek harcolniok. No meg az utánpótlásért. A február végén meghirde­tett tehetségkutatáson — 8 éves korig — a BSE jégis­kolájából mindössze 2 gye­rek jelent meg. Végül: „gyerekek testi ép­ségét kockáztatni, több mint felelőtlenség” — írja a cikkíró. Akkor bizony véget kell vetni mindenfajta ser­dülő és ifjúsági sporttevé­kenységnek, kirándulásnak, strandolásnak, utcán mász­­kálásnak. A cikkhez mellé­kelt ízléstelen képen Homo­­lya Zsuzsa sírva veszi tu­domásul, hogy a dobogó harmadik fokára szorult. Megnyugtatásul: ő is tagja az ifjúsági munkabizottság­nak és nagyon komolyan veszi mint edző az alkal­massági vizsgákat, nagyon alaposan vizsgálja a mű­korcsolyázósport űzéséhez szükséges alapvető készsé­geket, egyensúlyérzéket, gyorsasági erőt, bátorságot. Széchy Ágnes Megjegyzésünk: ■ örömmel közöljük az if­júsági munkabizottság ve­zetőjének cikkünkkel kap­csolatos észrevételét, hiszen korábban a jégsportban dol­gozó sportvezetők nem ipar­kodtak sem a bírálatokra válaszolni, sem pedig a fel­tárt hibákat, ellentmondá­sokat megszüntetni. Széchy Ágnes négy pontba sorolta észrevételeit, de ezek közül csak az első, amelyben a csehszlovákoknál használt „magas” vagy „alacsony” gerendával kapcsolatban mondja el véleményét, vi­tázik cikkünk ténybeli megállapításával. Nyomban kijelentjük, hogy bár nem győződhetünk meg az el­hangzottakról, azért a szak­ember szavát tartjuk hite­lesnek, hiszen az ifjúsági munkabizottság vezetője ebben a kérdésben minden bizonnyal tájékozottabb la­punknál. Ez azonban mit sem változtat a sérülésen, amelyet azért nem üdvös a „mindenkivel előfordult már” balesetek sorába so­rolni. Még akkor sem, ha — amint az kiderült beszél­getésünkből — szigorú or­vosi ellenőrzés mellett pró­bálták ki a fiatalok vállal­kozó kedvét és bátorságát. Vigyázni azért lehet és kell. A továbbiakban néhány szakmai megállapítás a je­lenlegi élvonalban dolgozó edzők véleményével vitázik, amelyet a sportág fejlődése érdekében hasznosnak tar­tunk. Persze csak akkor, ha az eddigi gyakorlattal ellen­tétben, a jégsportban dol­gozó edzők nem egymás munkájának lehetetlenné tételére fordítják aktivitá­suk egy részét, hanem fél­retéve a személyi megbán­­tottságot, a haragot, a sé­relmeket, s nemegyszer a durva sértéseket, végre kö­zös nevezőre jutva, együtt munkálkodnak majd a meg­lehetősen szerény színvona­lú sportág fejlődéséért. Levelének utolsó fejezeté­ben viszont ismét a vitatott cikkel kapcsolatban mond véleményt, amikor azt írja, hogy a dobogón könnyező lányról közölt felvételünk ízléstelen., Nos, megítélés kérdése, hogy mennyiben ízléstelen az, ha egy spor­toló kislány igazságának tu­datában, az őt ért igazság­talanságok miatt sírva fa­kad a bajnoki dobogón. Azon a bajnoki dobogón, amelyre a második, helye­zett versenyző, éppen a baj­nokság tisztázatlan és meg­lehetősen furcsa történései miatt nem is volt hajlandó felállni az eredményhirde­téskor. Éppen ezért mi in­kább azt tartjuk­ ízléstelen­nek, hogy ezt pontozók és sportvezetők idézték elő. No de ez is a múlt. A je­lenlegi helyzet azért vala­mivel derűsebb, s remél­hetően közös munkálkodás­sal sikerül majd felébresz­teni hosszadalmas álmából ezt a szép, népszerű sport­ágat. (A szerk.) LEVELEK A SZERKESZTŐSÉGHEZ László király Szegeden Kilencszáz évvel ezelőtt koronázták meg az egyik legjelentősebb Árpád-házi uralkodónkat, I. Lászlót. A jubileum tiszteletére Szege­den, a Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola történettu­dományi tanszéke március 26-án egész napos emlék­­műsort rendezett. Az érdeklődők előadáso­kat hallhattak I. László külpolitikájáról, a magyar történelemben elfoglalt he­lyéről. Dr. Szegfű László fő­iskolai adjunktus foglalta össze László uralkodásának történelmi jelentőségét. „Mindenkinél egy fejjel magasabb” címmel pódium­játékot is láthattak a törté­nelem kedvelői, amelynek érdekessége, hogy a darabot eredeti dokumentumok alapján az elsőéves hallga­tók maguk állították össze, írták, rendezték, dramati­zálták és természetesen elő­adták — tegyük hozzá, hogy nagy sikerrel. Dezső László főiskolai hallgató, 6725 Szeged, Hámán K. u. 25. Kiskőrösi diákok A kiskőrösi Petőfi Sán­dor Gimnázium és Kerté­szeti Szakközépiskola ebben az évben ünnepli fennállá­sának 25 esztendős évfor­dulóját. Ez, a KISZ 20 éves jubileumával együtt az egész tanévre feladatokat ad. A 621. számú Ipari Szak­munkásképző Intézet KISZ- szervezetével együtt ren­deztük meg a forradalmi if­júsági napok városi meg­nyitóját március 15-én. A város különböző pontjairól énekelve, transzparensek­kel, vonultak a tanulók, a dolgozó fiatalok és az idő­sebbek a Felszabadulás tér­re. A megnyitó beszéd után az új KISZ-tagok tettek ün­nepélyesen fogadalmat, őket köszöntötte Sz. Tóth István, a gimnáziumunkban 20 éve megalakult KISZ- szervezet első titkára. A ze­nés irodalmi műsort koszo­rúzás követte Petőfi Sándor szobránál. Délután a KISZ-alapszer­­vezetek közötti vetélkedő­vel elevenítettük fel az 1848—49-es forradalom és szabadságharc eseményeit. A vetélkedőt a Pablo Neru­da alapszervezet csapata nyerte, ők — és még két csapat — könyvjutalomban részesültek. A program a Szarvas étteremben bállal fejeződött be. Március 20-án az ország különböző részéről fogad­tunk vendégeket (KISZ-tit­­károkat, kézilabda- és asz­talitenisz-csapatokat) a Pe­tőfi Kupa sport- és KISZ- eseményeire. Mezőberényi, sárbogárdi, aszódi, kiskun­félegyházi, kiskunhalasi, já­noshalmi, kunszentmiklósi és kiskőrösi diákok képvi­selték iskoláikat. A techni­kai megbeszélések után Ta­kács István, iskolánk igaz­gatója köszöntötte a ver­senyzőket, majd megkez­dődtek az elődöntők. Köz­ben az érdeklődők megte­kinthettek egy kiállítást is, amely iskolánk történetét mutatja be fényképekben, oklevelekkel, különböző írásos dokumentumokkal és tárgyi emlékekkel. A KISZ-titkárok néhány diák vezetésével városnéző sétá­ra indultak. Petőfi Sándor szülőházánál a találkozó emlékére virágcsokrot he­lyeztek el. Másnap délelőtt ünnepé­lyesen felavattuk társadal­mi munkával épített sport­pályánkat. S ezután követ­kezett, aminek nagyon örü­lünk: Németh Tiborné, a városi KISZ-bizottság titká­ra átadta a KISZ KB ki­váló KISZ-szervezete vörös zászlót, és ezzel együtt 5 ezer forint pénzjutalmat, valamint — akik a legtöb­bet tették ezért a zászlóért — a Pablo Neruda alapszer­vezet dicsérő oklevelet és 2500 forintot kapott. A döntőkkel folytatódott a sportverseny, a KISZ-ve­­zetők pedig egy zenés, ver­ses összeállításban gyönyör­ködhettek, majd a KISZ- munkában szerzett tapasz­talataikról beszélgettek. A sportversenyek ered­ményét Takács István igaz­gató hirdette ki, s adta át a díjakat. Egy kupa itthon maradt, az asztalitenisz-csa­­patunk nyerte meg. A kézi­labdában lányoknál a kis­kunhalasi Szilády Gimná­zium csapata bizonyult a a legjobbnak, a második helyet a mi iskolánk csapa­ta nyerte. Fiúknál első he­lyen végzett az aszódi gim­názium csapata. Mi itt is másodikok lettünk, s ebből a csapatból nyerte a „leg­jobb kapus” díját Arabély Győző. Érmekkel és oklevelek­kel megrakodva, élmények­ben gazdagon indultak dél­után haza a csapatok. Kutyifa Zsuzsanna KISZ-bizottsági tag Kiskőrös Az ibrányi gyerekekért Az Ibrányi ÁFÉSZ ifjú­sági parlamentjén a fiata­lok felajánlották, hogy az elkövetkező időben egyre többet fognak foglalkozni községünk gondjaival és azok megoldásával. Egy súlyos probléma a 2. számú óvoda bővítésével részben meg is oldódott: ötven gyerekkel járhat ide több mint korábban. A bővítést községünk dolgo­zói társadalmi munkában végezték. Mivel a játékok és felszerelések még kevés­nek bizonyulnak, az ÁFÉSZ fiataljai akciót indítanak „Együtt az ibrányi gyer­mekintézményekért” elne­vezéssel. Kulcsár Béla KISZ J. B. tagja 4484 Ibrány, Árpád út 4.

Next