Magyar Ifjúság, 1977. május-augusztus (21. évfolyam, 18-34. szám)

1977-08-05 / 31. szám

2 Ifjusa A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapja. Főszerkesztő: Szabó János. Főszerkesztő-helyettes: Gyulai Ferenc. Felelős kiadó: dr. Petrus György. Szerkesztőség: Budapest Vill., Somogyi Béla utca 6. Telefon: 130-460. Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Bp. VI., Révay utca 16. Telefon: 116-660. Készült a Zrínyi Nyomdában rotációs ofszetnyomással (77.2309/2-31) Felelős vezető: Bolgár Imre. Kéziratot, rajzot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalban, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlapirodában (Bp. V., József nádor tér 1.) Előfizetési díj: havonta 13,— Ft, negyed évre 39,- Ft, fél évre 78,- Ft, egy évre 156,— Ft. Postai irányítószám: 1983 Index: 25 538 ISSN 0460-5551 | A TARTALOMBÓL aktuális események 2-4 KORKÉP A NAGYVILÁGBÓL 26-27 SPORTHÍREK 47 BELPOLITIKA A víz különleges természeti kincse Színes kavalkád határtól határig 6-7 Velemi huzavonák után 8-9 Készülődés Borsodtól Fejérig 10-11 13. OLDAL Érdemes Zalába menni? 14-15 Vita a dinnyéről meg a szerelemről és egyéb érzésekről 16-17 KÜLPOLITIKA Hogyan működik a diákbizottság a Szovjetunióban? 20 3000 előkészítő bizottság 20 HORIZONT - Szocialista hajók a nagy kék országúton 21 Colonia Dignidad 22-23 PORTRÉ - Teng Hsziao-ping 23 Skorpiók között a sivatagban 24-25 #■ •• KULTÚRA, KÖZMUVELŐDÉS Valóságkutatók 12 Moszkva jubileumi fesztiválja 1. 28-29 Miért is vannak a jó barátok? 36 A rockvilág hírei 36 „Kilépek a Bergendy-együttesből” 37 A korszerűségről 37 Slágerlista 37 CSALÁD Főfoglalkozása? Védőnő! 18-19 Iskolaérett szülők? 32-33 Iskolatáskák 33 FÓRUM - Levelek a szerkesztőséghez, az orvos és a jogász válaszol 34-35 SOROZATOK Ramsay hangja (6) 30-31 Titkos küldetés 42 KERESZTREJTVÉNY 31 TESTNEVELÉS ÉS SPORT Nem bújhatok ki a bőrömből 43 Pattanjon vissza (?) 44-45 A pólóslány 46 „Gőzerő” a táborokban Immár a negyedik turnus fiataljai dolgoznak „gőzerővel” a KISZ önkéntes ifjúsági építőtáboraiban. A „félidő” után summázott gyorsmérleg szerint egyetlen közösség tevékenységét sem érte a legcsekélyebb kifogás sem. Az idén — annak ellenére, hogy a tavalyinál magasabbra került a mérce és az időjárás sem kedvezett a munkálatoknak — a mezőgazdaságban dolgozó diákok átlagosan 110—115 százalékra teljesítették feladataikat. A turnusváltás előtti hetek is bővelkedtek az eseményekben : a többi között Szolnok megyei diákok munkálkodtak a Tiszafüredtől Abádszalókig terjedő víztároló előkészítésénél, amely 1978-tól látja el éltető elemmel a környék gazdaságait. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatói Salgótarjánban, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál végezték önként vállalt teendőiket; a fiúk a Pénzügyi és Számviteli Főiskola építkezésénél szorgoskodtak, míg a lányok a Salgótarjáni Síküveggyár átadás előtti „csinosításában” segédkeztek. A karancslapujtői tsz-ben először középiskolások szüretelték a málnát, majd a Semmelweis Orvostudományi Egyetem hallgatói és lengyel fiatalok érkeztek növényápolásra. Több termelőszövetkezet az idén először fogadott vállalkozó kedvű ifjakat. Négy turnusban összesen ezer diák nyújt segítő kezet a Sárszentmihályi Állami Gazdaságnak. Mint ismeretes, a középiskolások egy része az építőiparban és a konzerviparban vállal részt az időszerű munkák elvégzéséből : az országos átlag szerint 140 százalékot értek el! A Paksi Atomerőmű hatalmas építkezésén az idén először dolgoznak diákok. A többi között kavicsfeltöltést végeznek a leendő 100 méter magas kémény alapjánál, a gépháznál pedig aljzat-betonozást készítenek. Kazincbarcikán a 3-as számú PVC-gyár munkálatainál a nyári hónapokban összesen 1400 szakmunkástanuló — állványozó, vasbetonszerelő, kőműves, csőszerelő, festőmázoló és lakatos — vesz részt építőtáborozáson. Ezzel a fiatalok régi, a diákparlamenteken is kért kívánsága teljesül: nyári önkéntes munkájuk egyúttal szakmai gyakorlatnak minősül. Egyiptom - Líbia Szidalmak is puskalövések A politikai terminológiák nemegyszer meglepőek. Ezt tudomásul véve is fölöttébb különösnek tűnhet azonban, ha két szomszédos ország fegyveres viszályát olyan nyilatkozatok kísérik, amelyekben az egyik állam vezetőjét címeres gazembernek, sőt fanatikus őrültnek titulálja a másik. Valahogy Muhammad Al stílusára emlékeztetett Szadat egyiptomi elnök szidalomáradata, amelyet Kadhafi líbiai elnökre zúdított. Csakúgy, mint a vásári komédiákból ismerősnek tűnő fenyegetőzés, miszerint „Kadhafi most az egyszer nem ússza meg”, (mármint Egyiptom haragját). Egyiptom haragja azonban inkább csak a kairói vezetés dühe, amely azért csapott ilyen magasra, mert Tripoli nem hajlandó elfogadni az új egyiptomi politikai vonalat, sőt hevesen bírálja azt, mivel úgy véli, hogy az imperialista érdekeknek s az izraeli törekvéseknek kedvez. Szadatot nyilván kevéssé érdekli az, hogy Líbia egyrészt nincs egyedül a véleményével, s hogy ezt a nézetét a közel-keleti fejlemények eléggé alá is támasztják. Hiszen Kairó „nyitott” a tőkés világ felé, engedett Izraelnek, viszont „zárt” a szocialista országok és a haladó arab erők irányában. Líbiát pedig, amely az elmúlt években ezzel következetesen ellentétes politikát folytat, kinevezték Egyiptom legnagyobb ellenségének. Bár semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy a líbiai vezetésnek köze lenne Egyiptom belső problémáihoz, a kairói propagandagépezet jó ideje nagyszabású kampányban vádolja Líbiát a belügyeibe való beavatkozással. A két arab ország határán lezajlott fegyveres viszály aligha segít bárkinek, s az arab ügynek, a közel-keleti kibontakozásnak pedig nyilvánvalóan kárára van. Függetlenül attól, hogy kit tekint vagy nevez Szadat őrültnek és gazembernek. (avar) Száz dühös diák Egy kis szabálytalanságból 600 ezer forint nyereség nem rossz teljesítmény. Ennyit ért ugyanis a budapesti Latinka Sándor Szakközépiskola diákjainak négyhetes munkája. Ezalatt lebontottak az iskola udvarán egy régi épületet, leszerelték az iskola tanműhelyében a gépeket és az elektromos berendezéseket. Mindezt azért, hogy augusztus elsején az építőipari vállalat megkezdhesse az iskola udvarán az új tanműhely alapozását. A cél tiszteletre méltó volt. Hiszen nagyon is kézzelfogható számukra munkájuk a gyakorlati képzés színvonalát, annak majdani jobb feltételeit szolgálja. Csakhogy mindezt a négyhetes termelési gyakorlat idején végeztették el velük. Pontosabban azzal a negyven elsős diákkal, akiket e célból az iskolában tartottak. Szóval amíg a jövőnek dolgoztak, ők maguk szegényebbek lettek. Mert bár a gépek leszerelése, az elektromos berendezések szétszedése nem áll távol leendő szakmájuktól— hiszen gépszerelők és elektronikai műszerészek lesznek —, ám a falbontáshoz, a sitthordáshoz már vajmi kevés közük van. És tegyük hozzá: a munka nehéz. Sőt veszélyes. Nem véletlenül tiltják a munkavédelmi szabályok hogy fiatalkorúak végezzék. Már ennyi is szót érdemel. Csakhogy közben azok, akik ekkora hasznot hoznak, nem kapnak egy vasat sem. Sőt itt már száz diák sorsáról kell szólnunk, az iskola valamennyi elsőséről. Tavaly év végén új rendelkezés született, amely szerint a szakmunkásképzési célú szakközépiskolák diákjai másodiktól kezdve havonta ösztöndíjat kapnak. Egy másik jogszabály idén áprilisban ugyanakkor egységesíti a termelési gyakorlatért járó fizetést. Ez a rendelet azonban csak a középfokú képzési célú szakközépiskolák diákjaira vonatkozik. A Latinka Sándor Szakközépiskola elsőseiről a rendelkezések fogalmazói és jóváhagyói megfeledkeztek. Sőt nemcsak róluk, mert ez év őszétől már 23 ilyen típusú iskola lesz, abban várhatóan kétezer elsős diák. Joggal panaszkodhat hát most száz dühös diák a jogszabályok szerzőinek feledékenysége miatt. A termelési gyakorlat az elsősöknek is kötelező, csakhogy ingyen. Legalábbis addig, amíg a Munkaügyi és az Oktatási Minisztérium illetékeseinek eszükbe nem jut róluk is gondoskodni. Rege Sándor