Magyar Ifjúság, 1978. szeptember-december (22. évfolyam, 35-52. szám)
1978-09-22 / 38. szám
(Fotó: Kaiser) ,A jövőért áldozni kell!” Egy szabálytalan tábori krónikába sem fér bele minden. Különösen nem ha egy sosem volt kezdeményezés történetét mondja el. Helyszín: Balatonlelle, SZOT szakmunkástanulótábor. Krónika diákfejjel Egy táborlakó. — Csütörtök reggel a Déliben vagy kétszáz csaj zúdult be a vonatba. Volt ám nagy helyezkedés, mert mindenki ablaknál és a felügyelő felnőttektől távol akart ülni. A nyüzsgés folytatódott a táborban, mert nem mindegy, hogy kinek milyen ágy jut. Szerencsére nem volt sok idő erre, mert sürgettek a zászlófelvonáshoz ... Hogy milyen zászló? Hát a Skáláé... Ja, itt kellett volna kezdenem ... A főnökök kitalálták, hogy az elsős, másodikos, harmadikos tanulókat elviszik táborba. Jött nyáron a meghívó, anyuék néztek is egy nagyot, hogy a munkahely szervez ilyesmit ... Még mondták, de sok pénzük van ezeknek, megkérdezték, vajon miért éri meg nekik ... ? Én gondoltam, jó kis buli lesz az osztálytársaimmal... — Akkor még nem tudtam, hogy ennyi fejtágítás lesz. Kicsit elültük magunkat, úgy mintha a suli költözött volna a cinkotai strandra. Mert a víz hideg volt, csak messziről nézegettük ... Mindjárt az első nap az áruház történetéről meséltek, meg az épülő új Skáláról, tudodott a Marx téri ásatások mellett... Aztán még filmet is vetítettek arról, hogyan épült az első, láttunk egy csomó ismerőst is ... Na, ez a mozizás még elment, bár szívesebben néztük volna a Belmondót... Este vetélkedőt szerveztek, szakmai és kulturális kérdésekkel. A szakmai még csak ment, a többinél elég sokat tévedtünk ... — Másnap folytatódott a hajtás. Reggeltől délig a szakmunkástanulók jogairól, meg ilyenekről hallottunk. Még jó, hogy tíz-húsz perces szüneteket tartottak közben. Másképp nehezen bírtuk volna... Legalább edződtünk egy kicsit előre is a sulihoz ... Délben rohantunk kajálni, bár fölösleges volt úgy sietni, mert ott állhattunk sorba ... Igaz, nem ártott egy kicsit türelmet tanulni. Aki sokáig szuszogott az evéssel, annak nem maradt ideje még kifújni sem magát, máris mehetett sportolni. Asztaliteniszeztünk meg kéziztünk, csoki volt a díj, de nem is azért hajtottunk ... Este tábortűz helyett diszkó volt. Az első este nagy vihar kavarodott, ezért féltek másnap a felnőttek a tűztől meg a mi viháncolásunktól. — A harmadik nap ment el a leggyorsabban. A kereskedelem pszichológiájáról tartottak előadást. Csupa új dologról hallottunk, fotókkal meg magnófelvételekkel aláfestve. Csak nehéz volt így egyszerre megjegyezni mindent. Annyi kiderült, hogy az eladónak nem illik flegmának, fásultnak, közönyösnek, unottnak, felkészületlennek lennie, de amilyennek lennie kell, az nem könnyű dolog ... Megtudtuk azt is, hogy bizony az eladók szókincse lehetne nagyobb is ... szóval ciki a szövegünk néha... — Hát ilyen táborban még nem voltam ... Kicsit fárasztó volt, de hallottunk végre olyasmiről, amit majd a gyakorlaton az áruházban megfigyelhetünk... A többi majd kialakul. A vezető szemével Nádas György, a Skála Áruház személyzeti osztályának vezetője: — A jövőért áldozni kell! Ez a felismerés vezetett minket a tábor megszervezéséhez. Körülbelül hetvenezer forintjába került a Skálának. De ma mindent el kell követni, hogy az ifjúság munkaerőforrásából minél többet meríthessünk. — Mire a mai elsősök végeznek, nyílik a Marx téri áruházunk, hat-hétszáz emberre lesz szükségünk, lehetőleg sok olyanra, akiben a céghez való ragaszkodás, a kereskedői szemléletünk már megalapozódott ... — Ezért kezeljük úgy a tanulóinkat, mintha már a vállalat dolgozói lennének. A kötődés hosszú folyamat eredményeként alakul csak ki, ezért nem árt ezt minél előbb kezdeni. Ehhez át kell lépnünk a saját határainkat. Ezért ismertetjük meg már a tanulókkal jövendő munkahelyüket, úgy, amilyennek látjuk. Tudjuk, hogy nem ideális, de az átlagnál jobb. Alábecsülték a forgalmát és így a munkaerőigényét is. Három évvel ezelőtt nyitottunk, az idén már 1 milliárd 800 millió bevételt terveztünk, de várhatóan úgy 100 millióval megtoldjuk. Ezt az összeget öt év után kellett volna elérnünk. A gyerekek többsége a szakmáját nem tudatosan választja. Nagy részük a három év alatt megszereti. Mi azt akarjuk, hogy a munkahelyet is kedvelje meg. Ezért kötöttünk a másodévesek 90 százalékával tanulmányi szerződést, ezért jutalmazzuk félévenként a legjobban tanulókat, ezért szerveztük ezt a tábort ... És tárgyilagosan A három nap nem a táborozás miatt érdemel szót. Még csak nem is azért, mert a munkahely látta vendégül a tanulóit. A Skála Áruház kezdeményezése a mostanában oly sokat emlegetett munkára nevelésben ad újat. A felfedezés egyszerű: a munkához, a munkahelyhez érzelmileg is kell kötődni. Hogy erre még egy korszerű áruházban is szükség van, igazolja néhány tanuló véleménye: — Kicsi koromban is mindig boltost játszottam, ezért jöttem kereskedelmi pályára. De mint kiderült, nem sokat tudtunk róla... — Nálunk a családban már hagyomány. Én azért választottam, mert szeretek másoknak örömet szerezni. De az áruházról nem sokat tudtam, így zsákbamacska lett volna a munkahelyválasztás. Persze a beilleszkedéshez szükséges teljes kötődéshez a tábor nem elégséges. Mert arról is beszéltek a gyerekek: — A munkatársak néha azt mondják, itt a tanuló, csinálja, ők addig kávéznak, cigiznek... — Van olyan eladó a ruházatinál, aki nem engedi a tanulót törődni a vevővel. Akkor hogyan tanuljuk meg a szakmát? Kár, hogy ezekre a panaszokra a táborban nem akadt fórum. De hát minden kezdet nehéz. Talán majd jövőre szóhoz jutnak a gyerekek is. Az első ilyen táborozás már mutat valamit Hogy a kényelemből végre kimozdulnak a munkahelyek. A Skálában azt mondják, megéri. Eredménye a megalapozott, nyugodt munkaerő-tervezés. És ezért érdemes áldozni. (rege) A Skála pultja mellett Király József pszichológus tanulók társaságában a táborban él