Magyar Ifjúság, 1979. január-április (23. évfolyam, 1-17. szám)
1979-01-05 / 1. szám
LEVELEK A SZERKESZTŐSÉGHEZ Tájkép — pofon után (Megjelent a Magyar Ifjúság 45. számában, 1978. november 10-én) Lehet, hogy az ügy, amiről írni szeretnék, nem túl népszerű vagy sokszor megtárgyalt, de nem tudtam megállni, hogy magam és néhány társam nevében ne folyamodjak a fiatalok fórumához, a Magyar Ifjúsághoz. A téma az a „bizonyos Faragó-ügy”, amiről számos újság közölt hoszszabb-rövidebb cikket, igen elmarasztalóan írva Faragó Tamásról, aki (hogy miért, nem derül ki) pofon ütött egy volt olimpiai vízilabdázót. Lehet, hogy ismereteim hiányosak, de a dologról csak ebben a hangvételben olvastam, és nagyon kíváncsi volnék a dolgok hátterére, vagyis örülnék, ha megtudhatnám, hogy ezt a többek jelenlétében elcsattant pofont mi váltotta ki? Főleg azért szeretném ezt, mert többféle verziót hallottam közszájon forogni és biztosat szeretnék tudni, azért fordultam pontosan a Magyar Ifjúsághoz. Egyébként én is vízilabdát, úszást, műugrást kedvelő rendszeres uszodalátogató fiatal vagyok, és mivel nem egy alkalommal volt szerencsém Faragóval találkozni (futólagosan) és mint kívülálló ismerem vidám, tréfás egyéniségét, nem tudom elképzelni, hogy valakit nyomós ok nélkül pofon ütne. Nem lenne igazságos, ha megpróbálnám „kimosni” Faragót, mint aki nem is követett el nagy hibát, de az amúgy is forró légkörű találkozók hevében sorsdöntő játékvezetési (valós vagy vélt, nem vagyok hivatott eldönteni) tévedések esetén nem mindenki tud egyformán higgadtan gondolkodni. Az eset megtörtént, ez tény, de nem hiszem, hogy használna a honi vízilabdázásnak (előkelő helyét tekintve), ha egy sportolót azért, mert egyszer elveszti a fejét, mindjárt a sportág „fenegyerekeként” emlegessünk. Bár lehet, hogy ebben az ügyben nem lehetett volna olyan döntést hozni, ami egyértelműen ne váltott volna ki nemtetszést. De ez talán nem a mi, hanem a szövetség feladata, őszintén remélem, hogy kérdésemre megnyugtató választ kapok. Gál István Székesfehérvár * A pofon előzménye: az FTC- győzelemmel végződött FTC— Vasas mérkőzésen, amelyet Markovits vezetett, Faragó kipontozódott, s emiatt a mérkőzés után megkereste a játékvezetőt és megjegyzéseket tett. A bíró feljelentette, fegyelmi tárgyalás következett, ahol Faragót három mérkőzésre eltiltották. A tárgyalás a Komjádi uszodában zajlott, ezt követően az érdekeltek egyaránt a Sportuszodába mentek, ahol a Bp. Honvéd (Markovits Kálmán nemcsak játékvezető, hanem a piros-fehérek edzője is egyben) közösen edzett a Vasassal, Faragó csapatával. Az öltözőben a játékosok érdeklődtek Faragótól a fegyelmi ügyről és feltehetően „fel is bosszantották”. A válogatott játékos ezután nézőket gyűjtött és elégtételt vett Markovitson. Aligha kell magyarázni, hogy egy kitervelten adott pofon nemcsak a sporterkölcsökbe ütköző cselekedet! Az önbíráskodást a törvény mindenütt és mindenkivel szemben bünteti, függetlenül attól, hogy — mint levélírónk utal rá — Faragó felháborodása jogos volt-e, vagy sem. Nem beszélve arról, hogy míg e harag indokai meglehetősen szubjektívak (ki-ki milyen helyzetből ítéli meg őket), addig a pofon ténye, sajnos nagyon is objektív valósága volt vízilabdasportunknak. // Őszintén a futballválságról (Megjelent a Magyar Ifjúság 46. számában, 1978. november 17-én, 48. számában, 1978. december 1-én, 49. számában, 1978. december 8-án, 50. számában, 1978. december 15-én.) Az argentínai labdarúgó VB-n történt „leszereplésünk” okaival nem kívánok foglalkozni, hiszen erről már egy-két újságíró megírta a véleményét. A felkészítés szakmai munkáját irányító Baróti Lajos szövetségi kapitány pedig önbírálatot gyakorolva, önként lemondott. A szakmai munka eredményességét nagyban befolyásoló néhány negatív jelenségre szeretném a közvélemény figyelmét felhívni, mert úgy gondolom, hogy ezek gátolják a magyar labdarúgás fejlődését és elsősorban e hibák feltárásával és gyors felszámolásával, esetleg rövidebb idő alatt léphetnénk előbbre és indulhatnánk meg a jelenlegi „mélypontról”. Véleményem szeriint, néhányan megsértették a demokratikus centralizmus, a kollektív vezetés elvét, amely a bírálat elfojtásához, illetve az önbírálat elsekélyesedéséhez vezetett. Példaként talán megemlíthetném a „kecskeméti bundázási” ügyet. Ugyanakkor még a mai napig sem történt döntés, illetve nem került nyilvánosságra, ami a tavalyi DVSC— Kazincbarcikai Vegyész mérkőzés szünetében történt, holott „valami történhetett”, mert a bírósági eljárás lefolytatására a pártatlan Egri Járásbíróságot jelölték ki. Így végeredményben az azóta már megszüntetett NB I/B-bajnokság végeredményben az MLSZ részéről lezárult, holott, ha az igazságnak és a szabályoknak megfelelően, gyors ítéletet hoznak, talán másként alakul a feljutás és a helyezések sorsa. Ha egy játékos, illetve hozzátartozója kisebb-nagyobb mértékben vét törvényeink ellen akár itthon, akár külföldön, azt előbb vagy utóbb, de nyilvánosságra hozzák és a sportban is különböző szankciókat alkalmaznak. Ugyanakkor ha a szakvezetők, illetve kedvenceik vétenek, behunyják szemüket. A közismert Nyilasi—Törőcsik VB-kiállítási ügyben is a nyilatkozatok ellenére többször büntettek, s a közvélemény meglepetve vette tudomásul a két játékos egyéves eltiltását a válogatottságtól. Hogyan követelheti meg egy vezető a játékosoktól, hogy minden erővel a mérkőzésekre, illetve a felkészülésre összpontosítson, ha a játékos azt látja, hogy egyesek nem a csapat problémáival foglalkoznak, hanem más ügyeikkel vannak elfoglalva. Elismerve az MLSZ eddigi tevékenységét, egyes területeken elért eredményeit, hiszem és remélem, hogy jobban és többet is lehet tenni a labdarúgósport fejlődéséért. Zöldi László nyugdíjas testnevelő tanár Bp. XII., Hertelendy u. 3. * •Régebben a labdarúgás érdekelt — ma inkább a róla szóló, végre őszinte hangú sorok kötik le figyelmemet. Nagyon örülök annak, hogy a Magyar Ifjúság, amely, azt hiszem, a fiatalság egyik legkedveltebb lapja, helyt ad ilyen témának, ami, gondolom, sok fiatal olvasót érdekel. Jó volt olvasni ismert sportemberek (Grosics, Lakat és Sós) őszinte, nem köntörfalazó nyilatkozatait. Szerintem ezek a cikkek csak segítségére lehetnek e nosztalgiába esett sportágnak. Érthetetlennek tartom, hogy miért nem vették figyelembe a labdarúgás vezetői ezeknek a kitűnő szakembereknek a véleményeit és javaslatait, s miért nem támaszkodtak jobban bizonyára segítőkész munkájukra. A szerkesztésbe nincs szándékom beavatkozni, de egyvalamit még szívesen olvasnék e rovatban: egy interjút az MLSZ vezetőségével arról, hogy milyen hibákat látnak ők a jelenlegi magyar labdarúgásban — milyen tervek vannak e hibák korrigálására, s végül, mikor lesz valóság e tervekből?! Búzás József Vécs, Széchenyi u. 15. leiunta véres katonai terrorját. A tájékoztatóhoz szervesen kapcsolódott az a műsor, amelyben Pablo Neruda chilei és több magyar költő Chilével kapcsolatos versei mellett, polbeat dalok, valamint magnetofonszalagról Allende utolsó szavai és Victor Jara tolmácsolásában néhány mozgalmi dal is elhangzott. Ezután következett az est legjobban várt pillanata, amikor is chilei vendégeink válaszoltak feltett kérdéseinkre. A szemtanúk hitelességével szóltak az 1973. szeptember 11-ével kezdődő és a mai napig is tartó véres terrorról és az egyre erősödő ellenállási mozgalomról. Ők is biztosak benne, hogy Chile hamarosan ismét szabad lesz és méltó módon megemlékezhet Allendéről, Victor Jaráról és azokról a tízezrekről, akik hősi halált haltak egy igaz ügyért. Végezetül pedig megköszönték a magyar fiatalok internacionalista segítségét. A program befejezéseként került sor a Santiago felett esik az eső című színes, francia film vetítésére, amelynek mondanivalója az előzmények ismeretében mindenki számára érthető volt. A film levetítésével a szolidaritási est háromórás programja véget ért, de a vendégek és a magyar fiatalok még sokáig helyükön maradva beszélgettek. Szabó László Sződliget Szolidaritási est A Fővárosi Szerelőipari Vállalat Allende KISZ-alapszervezetét és Sződliget község fiataljait évek óta baráti szálak fűzik össze. Részt vettünk egymás politikai, kulturális és sportmegmozdulásain, amelyek közül az Allendealapszervezet által nemrég rendezett chilei szolidaritási est volt a legemlékezetesebb. A vállalat kultúrtermét zsúfolásig megtöltötték a FŰSZER és a meghívott testvér KISZ-szervezetek képviselői, ötletesek voltak a rendezvény dekorációi: Allende és Corvalán arcképe, chilei zászlók, valamennyit a vállalat ügyes kezű fiataljai készítették. A szolidaritási est első részében rövid ismertető hangzott el Chiléről. Többek között kiemelte az 1970. évi választásokon győztes Salvador Allende által vezetett kormány eredményeit a nyomor felszámolásában és elítélte a chi Hová lett a gyapai focipálya ? A Paks Gyapa-pusztán volt egy nyilvántartott futball pálya, amit felszántottak. Megígérték, hogy építenek egy újat. Ennek már öt éve. A pálya többszöri kérésünk ellenére sem készült el. Benkő Péter klubvezető-helyettes, gyapai KISZ-alapszervezet * Az illetékesek válasza: A Paks Gyapa-pusztán levő sportpályát azért kellett megszüntetni, mert a pálya felett áthaladó magasfeszültségű vezeték nyári vihar esetén életveszélyt jelentett. A Paksi Állami Gazdaság kerületi igazgatója személyes beszélgetés során közölte, hogy a KISZ-szervezettel közösen az új sportpályát már kijelölték. A novemberben megtartott ifjúsági parlamenten a gazdaság és a KISZ-szervezet megegyezett: 1979-ben új sportpályát kapnak a fiatalok, s ezzel a sportolási lehetőség biztosítva lesz. A nagyközségi sportbizottság minden évben megteremti a sportolási lehetőséget a község területén levő összes vállalat, hivatal, üzem és gazdaság részére kispályás labdarúgás, férfi—női kézilabda, sakk, kosárlabda, atlétika stb. sportágban. Tóth Lajos szakág, szerv vezető, Paks 35