Magyar Ifjúság, 1979. január-április (23. évfolyam, 1-17. szám)

1979-01-05 / 1. szám

LEVELEK A SZERKESZTŐSÉGHEZ Tájkép — pofon után (Megjelent a Magyar Ifjúság 45. számában, 1978. november 10-én) Lehet, hogy az ügy, amiről ír­ni szeretnék, nem túl népszerű vagy sokszor megtárgyalt, de nem tudtam megállni, hogy ma­gam és néhány társam nevében ne folyamodjak a fiatalok fóru­mához, a Magyar Ifjúsághoz. A téma az a „bizonyos Faragó-ügy”, amiről számos újság közölt hosz­­szabb-rövidebb cikket, igen el­marasztalóan írva Faragó Tamás­ról, aki (hogy miért, nem derül ki) pofon ütött egy volt olimpiai vízilabdázót. Lehet, hogy ismere­teim hiányosak, de a dologról csak ebben a hangvételben ol­vastam, és nagyon kíváncsi vol­nék a dolgok hátterére, vagyis örülnék, ha megtudhatnám, hogy ezt a többek jelenlétében elcsat­tant pofont mi váltotta ki? Főleg azért szeretném ezt, mert többféle verziót hallottam közszájon forog­ni és biztosat szeretnék tudni, azért fordultam pontosan a Ma­gyar Ifjúsághoz. Egyébként én is vízilabdát, úszást, műugrást ked­velő rendszeres uszodalátogató fiatal vagyok, és mivel nem egy alkalommal volt szerencsém Fa­ragóval találkozni (futólagosan) és mint kívülálló ismerem vidám, tréfás egyéniségét, nem tudom elképzelni, hogy valakit nyomós ok nélkül pofon ütne. Nem lenne igazságos, ha megpróbálnám „ki­mosni” Faragót, mint aki nem is követett el nagy hibát, de az am­úgy is forró légkörű találko­zók hevében sorsdöntő játékveze­tési (valós vagy vélt, nem va­gyok hivatott eldönteni) tévedé­sek esetén nem mindenki tud egyformán higgadtan gondolkod­ni. Az eset megtörtént, ez tény, de nem hiszem, hogy használna a honi vízilabdázásnak (előkelő he­lyét tekintve), ha egy sportolót azért, mert egyszer elveszti a fe­jét, mindjárt a sportág „fenegye­rekeként” emlegessünk. Bár le­het, hogy ebben az ügyben nem lehetett volna olyan döntést hoz­ni, ami egyértelműen ne váltott volna ki nemtetszést. De ez talán nem a mi, hanem a szövetség feladata, őszintén remélem, hogy kérdésemre megnyugtató választ kapok. Gál István Székesfehérvár * A pofon előzménye: az FTC- győzelemmel végződött FTC— Vasas mérkőzésen, amelyet Mar­­kovits vezetett, Faragó kiponto­zódott, s emiatt a mérkőzés után megkereste a játékvezetőt és megjegyzéseket tett. A bíró felje­lentette, fegyelmi tárgyalás kö­vetkezett, ahol Faragót három mérkőzésre eltiltották. A tárgya­lás a Komjádi uszodában zajlott, ezt követően az érdekeltek egy­aránt a Sportuszodába mentek, ahol a Bp. Honvéd (Markovits Kálmán nemcsak játékvezető, hanem a piros-fehérek edzője is egyben) közösen edzett a Vasas­sal, Faragó csapatával. Az öltö­zőben a játékosok érdeklődtek Faragótól a fegyelmi ügyről és feltehetően „fel is bosszantották”. A válogatott játékos ezután né­zőket gyűjtött és elégtételt vett Markovitson. Aligha kell magya­rázni, hogy egy kitervelten adott pofon nemcsak a sporterkölcsök­be ütköző cselekedet! Az önbí­ráskodást a törvény mindenütt és mindenkivel szemben bünteti, függetlenül attól, hogy — mint levélírónk utal rá — Faragó fel­háborodása jogos volt-e, vagy sem. Nem beszélve arról, hogy míg e harag indokai meglehető­sen szubjektívak (ki-ki milyen helyzetből ítéli meg őket), addig a pofon ténye, sajnos nagyon is objektív valósága volt vízilabda­­sportunknak. // Őszintén a futballválságról (Megjelent a Magyar Ifjúság 46. számában, 1978. november 17-én, 48. számában, 1978. december 1-én, 49. számában, 1978. decem­ber 8-án, 50. számában, 1978. de­cember 15-én.) Az argentínai labdarúgó VB-n történt „leszereplésünk” okaival nem kívánok foglalkozni, hiszen erről már egy-két újságíró meg­írta a véleményét. A felkészítés szakmai munkáját irányító Baró­­ti Lajos szövetségi kapitány pe­dig önbírálatot gyakorolva, ön­ként lemondott. A szakmai munka eredményes­ségét nagyban befolyásoló néhány negatív jelenségre szeretném a közvélemény figyelmét felhívni, mert úgy gondolom, hogy ezek gátolják a magyar labdarúgás fejlődését és elsősorban e hibák feltárásával és gyors felszámolá­sával, esetleg rövidebb idő alatt léphetnénk előbbre és indulhat­nánk meg a jelenlegi „mélypont­ról”. Véleményem szeriint, néhányan megsértették a demokratikus centralizmus, a kollektív vezetés elvét, amely a bírálat elfojtásá­hoz, illetve az önbírálat elsekélye­­sedéséhez vezetett. Példaként ta­lán megemlíthetném a „kecske­méti bundázási” ügyet. Ugyanak­kor még a mai napig sem történt döntés, illetve nem került nyil­vánosságra, ami a tavalyi DVSC— Kazincbarcikai Vegyész mérkőzés szünetében történt, holott „valami történhetett”, mert a bírósági el­járás lefolytatására a pártatlan Egri Járásbíróságot jelölték ki. Így végeredményben az azóta már megszüntetett NB I/B-bajnokság végeredményben az MLSZ részé­ről lezárult, holott, ha az igaz­ságnak és a szabályoknak meg­felelően, gyors ítéletet hoznak, ta­lán másként alakul a feljutás és a helyezések sorsa. Ha egy játékos, illetve hozzá­tartozója kisebb-nagyobb mérték­ben vét törvényeink ellen akár itthon, akár külföldön, azt előbb vagy utóbb, de nyilvánosságra hozzák és a sportban is különbö­ző szankciókat alkalmaznak. Ugyanakkor ha a szakvezetők, il­letve kedvenceik vétenek, be­hunyják szemüket. A közismert Nyilasi—Törőcsik VB-kiállítási ügyben is a nyilatkozatok ellené­re többször büntettek, s a közvé­lemény meglepetve vette tudo­másul a két játékos egyéves eltil­tását a válogatottságtól. Hogyan követelheti meg egy vezető a játékosoktól, hogy min­den erővel a mérkőzésekre, illet­ve a felkészülésre összpontosítson, ha a játékos azt látja, hogy egye­sek nem a csapat problémáival foglalkoznak, hanem más ügyeik­kel vannak elfoglalva. Elismerve az MLSZ eddigi te­vékenységét, egyes területeken el­ért eredményeit, hiszem és remé­lem, hogy jobban és többet is le­het tenni a labdarúgósport fej­lődéséért. Zöldi László nyugdíjas testnevelő tanár Bp. XII., Hertelendy u. 3. * •Régebben a labdarúgás érde­kelt — ma inkább a róla szóló, végre őszinte hangú sorok kötik le figyelmemet. Nagyon örülök annak, hogy a Magyar Ifjúság, amely, azt hiszem, a fiatalság egyik legkedveltebb lapja, helyt ad ilyen témának, ami, gondolom, sok fiatal olvasót érdekel. Jó volt olvasni ismert sportem­berek (Grosics, Lakat és Sós) őszinte, nem köntörfalazó nyilat­kozatait. Szerintem ezek a cik­kek csak segítségére lehetnek e nosztalgiába esett sportágnak. Érthetetlennek tartom, hogy miért nem vették figyelembe a labda­rúgás vezetői ezeknek a kitűnő szakembereknek a véleményeit és javaslatait, s miért nem támasz­kodtak jobban bizonyára segítő­kész munkájukra. A szerkesztésbe nincs szándé­kom beavatkozni, de egyvalamit még szívesen olvasnék e rovat­ban: egy interjút az MLSZ veze­tőségével arról, hogy milyen hi­bákat látnak ők a jelenlegi ma­gyar labdarúgásban — milyen tervek vannak e hibák korrigá­lására, s végül, mikor lesz való­ság e tervekből?! Búzás József Vécs, Széchenyi u. 15. lei­­unta véres katonai terrorját. A tájékoztatóhoz szervesen kap­csolódott az a műsor, amelyben Pablo Neruda chilei és több ma­gyar költő Chilével kapcsolatos versei mellett, polbeat dalok, va­lamint magnetofonszalagról Al­­lende utolsó szavai és Victor Jara tolmácsolásában néhány mozgal­mi dal is elhangzott. Ezután kö­vetkezett az est legjobban várt pillanata, amikor is chilei vendé­geink válaszoltak feltett kérdé­seinkre. A szemtanúk hitelességé­vel szóltak az 1973. szeptember 11-ével kezdődő és a mai napig is tartó véres terrorról és az egy­re erősödő ellenállási mozgalom­ról. Ők is biztosak benne, hogy Chile hamarosan ismét szabad lesz és méltó módon megemlé­kezhet Allendéről, Victor Jaráról és azokról a tízezrekről, akik hősi halált haltak egy igaz ügyért. Vé­gezetül pedig megköszönték a magyar fiatalok internacionalista segítségét. A program befejezéseként ke­rült sor a Santiago felett esik az eső című színes, francia film ve­títésére, amelynek mondanivaló­ja az előzmények ismeretében mindenki számára érthető volt. A film levetítésével a szolidari­tási est háromórás programja vé­get ért, de a vendégek és a ma­gyar fiatalok még sokáig helyü­kön maradva beszélgettek. Szabó László Sződliget Szolidaritási est A Fővárosi Szerelőipari Válla­lat Allende KISZ-alapszervezetét és Sződliget község fiataljait évek óta baráti szálak fűzik össze. Részt vettünk egymás politikai, kulturális és sportmegmozdulá­sain, amelyek közül az Allende­­alapszervezet által nemrég ren­dezett chilei szolidaritási est volt a legemlékezetesebb. A vállalat kultúrtermét zsúfo­lásig megtöltötték a FŰSZER és a meghívott testvér KISZ-szerve­­zetek képviselői, ötletesek voltak a rendezvény dekorációi: Allende és Corvalán arcképe, chilei zászlók, valamennyit a vállalat ügyes kezű fiataljai készítették. A szolidaritási est első részében rö­vid ismertető hangzott el Chilé­ről. Többek között kiemelte az 1970. évi választásokon győztes Salvador Allende által vezetett kormány eredményeit a nyomor felszámolásában és elítélte a chi­ Hová lett a gyapai focipálya ? A Paks Gyapa-pusztán volt egy nyilvántartott futball pálya, amit felszántottak. Megígérték, hogy építenek egy újat. Ennek már öt éve. A pálya többszöri kérésünk ellenére sem készült el. Benkő Péter klubvezető-helyettes, gyapai KISZ-alapszervezet * Az illetékesek válasza: A Paks Gyapa-pusztán levő sportpályát azért kellett megszün­tetni, mert a pálya felett áthala­dó magasfeszültségű vezeték nyári vihar esetén életveszélyt jelentett. A Paksi Állami Gazdaság ke­rületi igazgatója személyes be­szélgetés során közölte, hogy a KISZ-szervezettel közösen az új sportpályát már kijelölték. A novemberben megtartott if­júsági parlamenten a gazdaság és a KISZ-szervezet megegye­zett: 1979-ben új sportpályát kap­nak a fiatalok, s ezzel a sportolási lehetőség biztosítva lesz. A nagyközségi sportbizottság minden évben megteremti a spor­tolási lehetőséget a község terüle­tén levő összes vállalat, hivatal, üzem és gazdaság részére kispá­lyás labdarúgás, férfi—női kézi­labda, sakk, kosárlabda, atlétika stb. sportágban. Tóth Lajos szakág, szerv vezető, Paks 35

Next