Magyar Ifjúság, 1979. szeptember-december (23. évfolyam, 36-52. szám)

1979-12-28 / 52. szám

Kádár János látogatása Pakson Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára szerdán Paksra, az atomerőmű építkezésére lá­togatott. Útjára elkísérte Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára és Kovács Antal, a Központi Bizottság osztályvezetője. A vendége­ket a Paksi Atomerőmű Vállalat központi épületé­nek bejáratánál meleg sze­retettel köszöntötték a mun­káskollektíva képviselői, valamint az érdekelt tár­cák, a megye és a város ve­zetői, köztük Ábrahám Kál­mán építésügyi és városfej­lesztési miniszter, Simon Pál nehézipari miniszter, K. Papp József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára és Rigóczky István, a paksi városi párt­­bizottság első titkára. Az irodaház tanácstermé­ben Szabó Benjámin, az atomerőmű-beruházás kor­mánybiztosa adott tájékoz­tatást a hatalmas építkezés helyzetéről. A hatalmas jel­ző joggal illeti a beruhá­zást: a Duna partján jelen­leg ötven vállalat csaknem tízezer dolgozója tevékeny­kedik, s még vagy további száz vállalat szállítja ter­mékeit Paksra, dolgozik közvetve az atomerőműnek. A Magyarországon párat­lan méretű beruházás léte­sítésére a Szovjetunióval 1966-ban kötött kormánykö­zi egyezmény adott lehető­séget. A helyszíni munkák 1973 végén kezdődtek meg; a mintegy félezer hektárnyi területen hárommillió köb­méternyi földet kellett meg­mozgatni. S csak címsza­vakban, az elmúlt hat esz­tendő eredményei: áll az üzemi főépület, a gépház, a reaktorcsarnok, az orszá­gos elektromos főhálózat ré­sze már az atomerőmű 120 kilovoltos alállomása, üzem­be helyezték a Duna part­ján épült vízkivételi mű ha­talmas szivattyúját, fölépült az erőműhöz csatlakozó új lakótelep. Impozáns az el­végzett munka mérlege, de nem hoz kisebb feladato­kat a következő néhány esz­tendő sem: 1985-ben az 1760 megawatt összteljesít­ményű Paksi Atomerőmű­nek kell kielégíteni a nö­vekvő hazai villamosener­gia-szükséglet mintegy 25 százalékát. S hogy így lesz, arra nemcsak a magyar vállalatok jó munkája a garancia. Az építkezés a szocialista összefogásnak is szép példája: a szovjet ter­vek és berendezések teszik lehetővé megépítését és üzembe helyezését, számos alkatrészt, részegységet Csehszlovákia készít el, s értékes segítséget kapnak a Pakson dolgozók a külön­legesen képzett lengyel vas­­szerkezeti szerelőktől, he­gesztőktől. Hegedűs György, a pártbi­zottság titkára elmondta, hogy az itt dolgozók mind­egyikének szívügye az épít­kezés: párttagok és párton kívüliek, idős és fiatal mun­kások segítették-segítik a határidők — gyakran nem könnyű — tartását. Jelentős politikai munkát végeztek a pártszervezetek aktivistái a folyamatos, több műsza­kos munkarend bevezetése érdekében; a szakmai ve­zetők számítanak is a kom­munisták lendületére, kez­deményezőkészségére. Úgy vélekednek: a felada­tok nagyok, de nem elvé­­gez­hetetlenek. Szóvá is te­szik hát, ha zökkenőt ta­pasztalnak a vállalatok kö­zötti együttműködésben, ha akadozik az anyagellátás, ha nem megfelelő a munka­­szervezés. A pártbizottság titkára arról is tájékoztatta Kádár Jánost, hogy az atomerőmű építkezésén dol­gozó kommunisták hozzá­láttak a kongresszusi irány­elvek megvitatásához, a pártcsoportok nagy része már napirendre tűzte e nagy jelentőségű dokumen­tum elemzését. A tájékoztatókat követően — a hallottakról a gyakor­latiban is meggyőződve — Kádár János paksi vendég­látói társaságában megte­kintette az építkezés leg­fontosabb színhelyeit. A körvonalaiban már látvá­nyosan kirajzolódó gépház­épület tetejéről vették szemügyre az elektromos alállomásokat A Dunától húzódó csatornát, a reak­torblokkokat. Az atomerő­mű leendő szívénél, a reak­toraknánál, majd a gépház­nál, s a turbináknál hosz­­szabban is elidőztek, nagy érdeklődéssel figyelték a szerelők serény munkáját. (A gépház turbináit a Szov­jetunió szállította, a gene­rátorokat azonban már ha­zulról, a Ganz Villamossá­gi Művektől kapják — az első érkezését éppen a kö­zeli napokban várják.) A munkaterületen szembeötlő volt az igyekezet. Szükség is van rá, hiszen az itt dol­gozók teendőit már nem is olyan távoli határidők szo­rítják: a jövő év végén meg kell kezdeni az atomerőmű üzembe helyezését ahhoz, hogy az 1981—82-es „téli csúcsban” már biztonságo­san termeljen villamos ener­giát az erőmű első, 440 megawattos blokkja. Érthe­tő tehát, hogy az idén meg­gyorsult munkaütemet a kedvezőtlenebb téli idő­szakban is tartani, sőt fo­kozni kívánják. Ezt követően — már a kora délutáni órákban a mun­káskollektíva képviselővel, szocialista brigádvezetők­kel, a munkában élenjáró dolgozókkal, termelésirányí­tókkal, politikai és társa­dalmi aktivistákkal találko­zott a Központi Bizottság első titkára. A kötetlen be­szélgetés során szó esett az építkezés életének hétköz­napjairól, az eredményekről és gondokról egyaránt. Dombi Imre alapszervezeti párttitkár például a 22. szá­mú ÁÉV ifjúsági szocialis­ta brigádjainak nevében is nyugtázta: már kialakult, gyümölcsöző együttműködé­sük a helybeliekkel, s a Pakson dolgozó társvállala­tok munkásaival. Szigeti Jó­zsef, a turbinaszerelők cso­portvezetője ugyancsak az együttműködés fontosságára hívta fel a figyelmet. Var­ga László hegesztő a szak­mabelieknek is címezte mondandóját: a kitűnően képzett, felkészült fiatal he­gesztők Pakson megtalálják, megtalálhatják szakmai, emberi boldogulásukat. Kertész András vezető sze­relő szerint is keményen meg kell dolgozni a jó fi­zetésért, s ugyanígy véleke­dett Lang Ferenc csőszere­lő, aki büszkén adott szá­mot arról: vállalatának Pakson dolgozó brigádjai közül már öten nyerték el az aranykoszorút. Erejük, tudásuk legjavát ígérte társai nevében Jóki János ács brigádvezető csakúgy, mint Szabó Péter művezető és Molnár József hegesztő. Bimbó Attila la­katos szóvá tette: az üzle­tek nyitva tartási ideje nem igazodik a beruházáson dol­gozók munkarendjéhez. Petrovics Béla vezető sze­relő az anyagellátás még fo­lyamatosabbá tételét, a szer­vezés jobbítását sürgette. Kravjánszki Imre főmérnök arról számolt be, hogy si­keres esztendőt tudhatnak majd maguk mögött, hiszen a 22-es építők az idén két­milliárd forint értékű mun­kát végeztek. Káldi Zsig­­mond alezredes és Rábóczki János honvéd hangsúlyoz­ták: az építkezést segítő ka­tonák is szívügyüknek te­kintik a paksi atomerőmű mielőbbi átadását. Lovass Gyula főmérnök örömmel említette: kapcsolatuk az építkezés szovjet szakértői­vel szoros barátsággá fejlő­dött. Szabó József pártve­zetőségi titkár a kongresz­­szusi irányelvek kedvező fogadtatásáról számolt be, Halmos Sándor igazgatóság­vezető pedig vállalata nevé­ben is kijelentette: a szigo­rú követelmények ellenére határidőre, jó minőségű munkával készülnek el fel­adataikkal. Kádár János elöljáróban meleg szavakkal köszönte meg a szívélyes fogadtatást, s átadta a Pakson dolgozók­nak az MSZMP Központi Bizottságának üdvözletét. Nagy elismeréssel szólt lá­togatásának­ tapasztalatai­ról, az országos fontosságú létesítmény­­ építésének eredményeiről. Hazánk el­ső atomerőművét nagysze­rű példájaként említette a szocialista összefogásnak, a Szovjetunió gazdasági se­gítségének, a KGST-orszá­­gok együttműködésének. Az atomerőmű — húzta alá — legnagyobb vállalko­zásunk, s jóllehet ma épül, a jövőnek, a holnap nem­zedékének is szánjuk. Az energiaellátás fejlesztése népünk jobblétének záloga, gazdasági építőmunkánk kulcskérdése. Éppen ezért fontos, hogy az erőmű — amelyre egész népünk büsz­ke lehet, s amely energia­­szükségletünk számottevő részét elégíti majd ki — határidőre elkészüljön. Az építkezés nem gond, nem probléma nélküli, de meg­győződésem — fűzte hozzá —, hogy erőink összponto­sításával áthidaljuk a ne­hézségeket; a Központi Bi­zottság és a kormány min­den segítséget megad a be­ruházás időre történő meg­valósításához. A dinamikus építési­ ütem azonban csak akkor tartható, ha a mun­kában részt vevők mindegyi­ke — minisztériumi és he­lyi vezető, irányító és be­osztott — tudása legjavát adja, felelősséggel, becsü­lettel, tisztességgel végzi dolgát, ki-ki saját területén tesz eleget gyakran nem is könnyű feladatának. A Központi Bizottság első titkára szólt belpolitikai életünk közelgő nagy ese­ményéről a párt 1980 már­ciusában összeülő XII. kongresszusáról. Már nap­világot láttak e nagy fon­tosságú tanácskozás irány­elvei, párttagok és párton kívüliek vitatják meg a do­kumentumot, vonják meg a legutóbbi kongresszus óta végzett munka mérlegét. A készülődés számos teendő­je közepette azonban — hangsúlyozta Kádár János — nem szabad megfeled­keznünk mindennapi fel­adatainkról, hiszen ezek el­végzésében gyökereznek to­vábbi sikereink. A találkozó záróakkordja­ként a Központi Bizottság első titkára emléksorokat jegyzett a 22. számú ÁÉV Killián György, a 26. szá­mú ÁÉV Zrínyi, valamint a Gyár- és Gépszerelő Vál­lalat Salvador Allende szo­cialista brigádjának napló­jába.

Next