Magyar Ifjúság, 1979. szeptember-december (23. évfolyam, 36-52. szám)
1979-12-28 / 52. szám
Kádár János látogatása Pakson Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerdán Paksra, az atomerőmű építkezésére látogatott. Útjára elkísérte Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára és Kovács Antal, a Központi Bizottság osztályvezetője. A vendégeket a Paksi Atomerőmű Vállalat központi épületének bejáratánál meleg szeretettel köszöntötték a munkáskollektíva képviselői, valamint az érdekelt tárcák, a megye és a város vezetői, köztük Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter, Simon Pál nehézipari miniszter, K. Papp József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára és Rigóczky István, a paksi városi pártbizottság első titkára. Az irodaház tanácstermében Szabó Benjámin, az atomerőmű-beruházás kormánybiztosa adott tájékoztatást a hatalmas építkezés helyzetéről. A hatalmas jelző joggal illeti a beruházást: a Duna partján jelenleg ötven vállalat csaknem tízezer dolgozója tevékenykedik, s még vagy további száz vállalat szállítja termékeit Paksra, dolgozik közvetve az atomerőműnek. A Magyarországon páratlan méretű beruházás létesítésére a Szovjetunióval 1966-ban kötött kormányközi egyezmény adott lehetőséget. A helyszíni munkák 1973 végén kezdődtek meg; a mintegy félezer hektárnyi területen hárommillió köbméternyi földet kellett megmozgatni. S csak címszavakban, az elmúlt hat esztendő eredményei: áll az üzemi főépület, a gépház, a reaktorcsarnok, az országos elektromos főhálózat része már az atomerőmű 120 kilovoltos alállomása, üzembe helyezték a Duna partján épült vízkivételi mű hatalmas szivattyúját, fölépült az erőműhöz csatlakozó új lakótelep. Impozáns az elvégzett munka mérlege, de nem hoz kisebb feladatokat a következő néhány esztendő sem: 1985-ben az 1760 megawatt összteljesítményű Paksi Atomerőműnek kell kielégíteni a növekvő hazai villamosenergia-szükséglet mintegy 25 százalékát. S hogy így lesz, arra nemcsak a magyar vállalatok jó munkája a garancia. Az építkezés a szocialista összefogásnak is szép példája: a szovjet tervek és berendezések teszik lehetővé megépítését és üzembe helyezését, számos alkatrészt, részegységet Csehszlovákia készít el, s értékes segítséget kapnak a Pakson dolgozók a különlegesen képzett lengyel vasszerkezeti szerelőktől, hegesztőktől. Hegedűs György, a pártbizottság titkára elmondta, hogy az itt dolgozók mindegyikének szívügye az építkezés: párttagok és párton kívüliek, idős és fiatal munkások segítették-segítik a határidők — gyakran nem könnyű — tartását. Jelentős politikai munkát végeztek a pártszervezetek aktivistái a folyamatos, több műszakos munkarend bevezetése érdekében; a szakmai vezetők számítanak is a kommunisták lendületére, kezdeményezőkészségére. Úgy vélekednek: a feladatok nagyok, de nem elvégezhetetlenek. Szóvá is teszik hát, ha zökkenőt tapasztalnak a vállalatok közötti együttműködésben, ha akadozik az anyagellátás, ha nem megfelelő a munkaszervezés. A pártbizottság titkára arról is tájékoztatta Kádár Jánost, hogy az atomerőmű építkezésén dolgozó kommunisták hozzáláttak a kongresszusi irányelvek megvitatásához, a pártcsoportok nagy része már napirendre tűzte e nagy jelentőségű dokumentum elemzését. A tájékoztatókat követően — a hallottakról a gyakorlatiban is meggyőződve — Kádár János paksi vendéglátói társaságában megtekintette az építkezés legfontosabb színhelyeit. A körvonalaiban már látványosan kirajzolódó gépházépület tetejéről vették szemügyre az elektromos alállomásokat A Dunától húzódó csatornát, a reaktorblokkokat. Az atomerőmű leendő szívénél, a reaktoraknánál, majd a gépháznál, s a turbináknál hoszszabban is elidőztek, nagy érdeklődéssel figyelték a szerelők serény munkáját. (A gépház turbináit a Szovjetunió szállította, a generátorokat azonban már hazulról, a Ganz Villamossági Művektől kapják — az első érkezését éppen a közeli napokban várják.) A munkaterületen szembeötlő volt az igyekezet. Szükség is van rá, hiszen az itt dolgozók teendőit már nem is olyan távoli határidők szorítják: a jövő év végén meg kell kezdeni az atomerőmű üzembe helyezését ahhoz, hogy az 1981—82-es „téli csúcsban” már biztonságosan termeljen villamos energiát az erőmű első, 440 megawattos blokkja. Érthető tehát, hogy az idén meggyorsult munkaütemet a kedvezőtlenebb téli időszakban is tartani, sőt fokozni kívánják. Ezt követően — már a kora délutáni órákban a munkáskollektíva képviselővel, szocialista brigádvezetőkkel, a munkában élenjáró dolgozókkal, termelésirányítókkal, politikai és társadalmi aktivistákkal találkozott a Központi Bizottság első titkára. A kötetlen beszélgetés során szó esett az építkezés életének hétköznapjairól, az eredményekről és gondokról egyaránt. Dombi Imre alapszervezeti párttitkár például a 22. számú ÁÉV ifjúsági szocialista brigádjainak nevében is nyugtázta: már kialakult, gyümölcsöző együttműködésük a helybeliekkel, s a Pakson dolgozó társvállalatok munkásaival. Szigeti József, a turbinaszerelők csoportvezetője ugyancsak az együttműködés fontosságára hívta fel a figyelmet. Varga László hegesztő a szakmabelieknek is címezte mondandóját: a kitűnően képzett, felkészült fiatal hegesztők Pakson megtalálják, megtalálhatják szakmai, emberi boldogulásukat. Kertész András vezető szerelő szerint is keményen meg kell dolgozni a jó fizetésért, s ugyanígy vélekedett Lang Ferenc csőszerelő, aki büszkén adott számot arról: vállalatának Pakson dolgozó brigádjai közül már öten nyerték el az aranykoszorút. Erejük, tudásuk legjavát ígérte társai nevében Jóki János ács brigádvezető csakúgy, mint Szabó Péter művezető és Molnár József hegesztő. Bimbó Attila lakatos szóvá tette: az üzletek nyitva tartási ideje nem igazodik a beruházáson dolgozók munkarendjéhez. Petrovics Béla vezető szerelő az anyagellátás még folyamatosabbá tételét, a szervezés jobbítását sürgette. Kravjánszki Imre főmérnök arról számolt be, hogy sikeres esztendőt tudhatnak majd maguk mögött, hiszen a 22-es építők az idén kétmilliárd forint értékű munkát végeztek. Káldi Zsigmond alezredes és Rábóczki János honvéd hangsúlyozták: az építkezést segítő katonák is szívügyüknek tekintik a paksi atomerőmű mielőbbi átadását. Lovass Gyula főmérnök örömmel említette: kapcsolatuk az építkezés szovjet szakértőivel szoros barátsággá fejlődött. Szabó József pártvezetőségi titkár a kongreszszusi irányelvek kedvező fogadtatásáról számolt be, Halmos Sándor igazgatóságvezető pedig vállalata nevében is kijelentette: a szigorú követelmények ellenére határidőre, jó minőségű munkával készülnek el feladataikkal. Kádár János elöljáróban meleg szavakkal köszönte meg a szívélyes fogadtatást, s átadta a Pakson dolgozóknak az MSZMP Központi Bizottságának üdvözletét. Nagy elismeréssel szólt látogatásának tapasztalatairól, az országos fontosságú létesítmény építésének eredményeiről. Hazánk első atomerőművét nagyszerű példájaként említette a szocialista összefogásnak, a Szovjetunió gazdasági segítségének, a KGST-országok együttműködésének. Az atomerőmű — húzta alá — legnagyobb vállalkozásunk, s jóllehet ma épül, a jövőnek, a holnap nemzedékének is szánjuk. Az energiaellátás fejlesztése népünk jobblétének záloga, gazdasági építőmunkánk kulcskérdése. Éppen ezért fontos, hogy az erőmű — amelyre egész népünk büszke lehet, s amely energiaszükségletünk számottevő részét elégíti majd ki — határidőre elkészüljön. Az építkezés nem gond, nem probléma nélküli, de meggyőződésem — fűzte hozzá —, hogy erőink összpontosításával áthidaljuk a nehézségeket; a Központi Bizottság és a kormány minden segítséget megad a beruházás időre történő megvalósításához. A dinamikus építési ütem azonban csak akkor tartható, ha a munkában részt vevők mindegyike — minisztériumi és helyi vezető, irányító és beosztott — tudása legjavát adja, felelősséggel, becsülettel, tisztességgel végzi dolgát, ki-ki saját területén tesz eleget gyakran nem is könnyű feladatának. A Központi Bizottság első titkára szólt belpolitikai életünk közelgő nagy eseményéről a párt 1980 márciusában összeülő XII. kongresszusáról. Már napvilágot láttak e nagy fontosságú tanácskozás irányelvei, párttagok és párton kívüliek vitatják meg a dokumentumot, vonják meg a legutóbbi kongresszus óta végzett munka mérlegét. A készülődés számos teendője közepette azonban — hangsúlyozta Kádár János — nem szabad megfeledkeznünk mindennapi feladatainkról, hiszen ezek elvégzésében gyökereznek további sikereink. A találkozó záróakkordjaként a Központi Bizottság első titkára emléksorokat jegyzett a 22. számú ÁÉV Killián György, a 26. számú ÁÉV Zrínyi, valamint a Gyár- és Gépszerelő Vállalat Salvador Allende szocialista brigádjának naplójába.