Magyar Ifjúság, 1980. május-augusztus (24. évfolyam, 18-35. szám)

1980-06-06 / 23. szám

12 Paksról — Paksra Újvári Endre építész­­mérnök, az Erőmű Beru­házási Vállalat 29 éves csoportvezetője éppen a munkaterületről jön. A védősisak a fején, nyaká­ban sál, az orkándzseki divatjamúlt, viseltes, mun­karuha.. Az irodában sem vetkőzik le, érzem, ahogy végzünk a beszélgetéssel, megy vissza a reaktortér környékére. Szükséges rossznak tartja a társal­gást. Időt vesz el tanul­mányaitól, a nehézbeton­tól, az építkezéstől. Lát­szik az arcán, ámbár az is lehetséges: nem isme­rem eléggé, s csak külső jelekből ítélek. öt éve végzett a moszk­vai egyetemen. Az első munkahelye: Paks. Szeren­csés véletlen, a diploma átvételének ideje egybe­esik az erőmű építésének kezdésével. Tősgyökeres paksi. Itt született, itt vé­gezte a középiskolát. („Az pedig külön szerencse, hogy Pakson épül az erő­mű, mert minden ebbe a városba húz vissza.”) Szü­leiről gondoskodik, paksi lányt vett feleségül, itt kapott­ lakást. — Tojáshéjjal azon a bizonyos helyen, lehet-e valaki vezető öreg rókák között? — Nem voltam és nem is vagyok vezetője idő­sebb szakiknak. Sajátos a helyzet, az ERBE műsza­ki ellenőre vagyok és egy itteni csoportnak a veze­tője. Velem egykorúaké. — De mégis irányító szerepe van az építők kö­zött. — Az erőmű építésénél másképpen alakul a mű­szaki ellenőrök szerepe, mint más, hagyományos építőipari tevékenységnél. Ott a műszaki ellenőrök a kész munkát veszik át, minősítik, esetleg utasítást adnak a javításra. Pak­son ezt nem lehet meg­tenni. Nekünk, az ERBE szakembereinek az első mozzanattól az utolsóig a helyszínen kell lenni. — A fiatalok gyakran megkapják, hogy az isko­lapadban más... — Persze. Csak az a kü­lönbség, hogy a leggya­korlottabb építőmester sem megy semmire a régi tu­dással, és mi sem a sajá­tunkéval. — Nem túlzás ez? — Minden ilyen „kinyi­latkozásban” van egy ke­vés túlzás is. De atomerő­művet senki sem épített még Magyarországon. Sőt az egyetemen is csak érin­tőlegesen foglalkoztunk biológiai védelemmel vagy a nehézbeton előállításá­nak technológiájával. Ra­gyogó felkészültségű épí­tők jöttek ide, de még ők sem csinálták ezt a gya­korlatban. Mi pedig nem tanultuk az egyetemen. — Ezek szerint, közö­sen kell tanulni is? — így van. — Sokan és sokfelé te­szik fel a kérdést: vajon megéri-e nekünk ilyen költségekkel erőművet épí­teni? Aki gondolkodik, megérti: Paks nekünk a hetvenes évek fordulóján egy kisebb ipari forradal­mat jelent. Nemcsak az építőiparban. Szinte min­den iparág tanult belőle. „Forradalom” zajlott le Bölcskén, ahol a betaní­tott munkásból minősített hegesztő lett, de ugyanezt elmondhatják a gépegysé­geket előállító, nagy gyá­rak mérnökei, munkásai is. A paksi munkák után nem tud ugyanúgy dolgoz­ni az a soproni ember sem, aki egy kis építő­ipari szövetkezetből jött, mert itt milliméterpon­tossággal zsaluzik, az ott­honi negyedméteres „tűré­sek” után. Ez is az erő­mű hatása és a megtérü­lésbe bele kell számol­ni. Újvári Endre tudását is, amit egy életen át ka­matoztathat. Azt már nehezen lehet kiszedni Újvári Endréből, hogy éppen az ő tanul­mányai alapján terjed a műszaki szakemberek kö­rében az új technológia. Az Alkotó ifjúság pályá­zatra benyújtott munkái feltűnést keltettek szak­körökben. Újat hozott, újat mondott. Ezért ala­kult az ERBE-nél két éve az Enrico Fermi brigád, melynek vezetője Újvári Endre lett. Nyolcan tar­toznak a kollektívába, és a megalakulástól kezdve foglalkoznak az 1-es reak­tor építésének tapaszta­lataival. Minden hibát, eredményt feljegyeztek, elemeztek, és tanulmányt készítettek. Munkájukat ér­tékelik, tapasztalataikat, pontosabban következte­téseiket már a 2-es reak­tor építésénél hasznosít­ják. — Vannak gondjai? — Természetesen. Az előbb már említettem, hogy egy újfajta beruhá­zási módszer alakult ki. A tervszolgáltatás folya­matos, és menet közben adódnak a műszaki prob­lémák. — Ezek nem gondok. — Ahogy vesszük. Ta­lán a legtöbb energiámat a lebonyolítói feladatok megtanulása és a pénz­ügyi kérdések elsajátítása vette el. De az az állás­pontom: nem szabad szé­gyellni a kérdéseket! Aki nálam egy kicsivel is többet ért valamihez, at­tól tanácsot kell kérni, ha kőműves, ha mérnök az illető. A csikkek száma jelzi: másfél órája beszélgetünk. — Kikapcsolódás? — Van egy kétéves kis­lányom, vele sokat fog­lalkozom. Még Moszkvá­ban kötöttem értékes ba­rátságokat, velük Pakson és Paksról is tartjuk a kapcsolatot. Szeretek raj­­zolgatni a saját gyönyö­rűségemre. Karikatúráimat a faliújságon teszem köz­szemlére. Ennyi. Újvári Endre nemrégi­ben kapta meg a Kiváló Munkáért miniszteri ki­tüntetést. Hazafi József

Next