Magyar Ifjúság, 1980. május-augusztus (24. évfolyam, 18-35. szám)
1980-05-30 / 22. szám
Egymilliós hátralék miatt A második nagy come back mérkőzést jó négy évtizeddel később rendezték, 1951 októberében. A színhely New York, a Madison Square Garden. Ezúttal sokak szerint minden idők legnagyobb nehézsúlyúja, Joe Louis próbál a kötelek között ismét szerencsét. A „Barna Bombázó” 13 évi uralkodás után — huszonötször védte meg ezalatt világbajnokságát — szintén veretlenül vonult vissza 1949 márciusában. Igen ám, de másfél év múltán több mint egymillió dolláros hátralék befizetésére kapott felszólítást az adóhivataltól. Mit volt mit tennie, ismét kesztyűt húzott, hogy valahogy összeverekedje a pénzt. A visszatérést nagy érdeklődés kísérte, s Louis az első botlást követően — pontozással kikapott Charlestól — egyre jobban belelendült és hét győzelmet aratott egyhuzamban. Felcsillant a lehetőség a veterán bajnok előtt, hogy ismét visszaszerezheti a büszke címet. 59 Nehéz helyzetben kezdte az esztendőt a magyar ökölvívás, a korábbi időszak kínos kudarcsorozatának depreszszióján 1979 néhány sikere vajmi keveset tudott változtatni aztán jöttek újabb veszteségek is, az emlékezetes angliai eset és annak felkorbácsolt visszhangja, ami valósággal sokkolta a sportágat. És ekkor jött a váratlan bejelentés: olimpiai és kétszeres Európa-bajnokunk, Gedó György háromévi kihagyás után ismét edzésbe állt, s megpróbálja újból kiharcolni az olimpiai részvétel jogát. A hír nagy vihart kavart berkeken belül és kívül egyaránt; megváltásként üdvözölték vagy eleve hamvába holt, irreális próbálkozásnak tartották, csodát vártak tőle vagy legyintettek rá. De Gedó visszatérése továbbra is egyik központi kérdése a sportágnak, ami egyben egy alapkérdést is újra felvet: létezik-e, lehetséges-e ennyi kihagyás után a régi sikerek elérése az ökölvívásban? A golyó célt téveszt They never come back — soha nem jönnek vissza. Értelemszerűen inkább úgy fordíthatnám: nincs viszszatérés! Ősidők óta titokzatos szfinxként uralkodik a törvény a sportágban, amit egykori nagy bajnokok dicstelen elbukása támaszt alá. Valóban csak nagyon-nagyon keveseknek, az igazán kivételeseknek sikerült megbirkózni e különös, kegyetlen fantommal. Az úgynevezett „come back”, azaz visszatérő mérkőzések szívszorongatóan izgalmas, drápiai fejezetét alkotják az ökölvívás történetének. Az első ilyen összecsapás színhelye Reno, az időpont 1910 júniusa. A századforduló nagy nehézsúlyú öklözője Jim Jeffris kapaszkodik hat év szünet után ismét a kötelek közé. Veretlen világbajnokként vonult annak idején viszsza, békésen gazdálkodott azóta is farmján, esze ágában sem volt még egyszer kesztyűt húzni. Igen ám, csakhogy időközben a színes bőrű Jack Johnson lett a világbajnok ... Egy cikkében maga Jack London indította el a kampányt, hogy „le kell verni az aranymosolyt a nigger képéről”, s ettől kezdve sorra dobták harcba a nagy fehér reménységeket a tüneményes képességű, sok tekintetben Clay elődjének tekinthető Johnson ellen, de még csak megingatni sem tudták őt trónusán. Ekkor, végső kétségbeesésben támadt az ötlet, hogy vissza kellene hívni a legyőzhetetlen, legendás Nagy Jeffet, majd ő megszabadítja Johnsontól Amerikát. A hév az akkori felkorbácsolt hangulatban Jeffrist is elkapta, ráállt az alkura.. 48 kilót leadva (!) ismét edzésbe állt és kihívta a bajnoki cím „bitorlóját”. Pattanásig feszült légkörben került sor a mérkőzésre, az egész Új Világ lélegzetvisszafojtva figyeli a küzdelmet, a hatodik menetben a nézőtérről rá is lőnek Johnsonra, szerencsére a golyó célt téveszt. Hiába azonban a hecckampány, a nagy csinnadratta, a Nagy Jeff ádáz elszántsága — hat év múltán már csak szánalmas visszfénye hajdani önmagának. Johnson 14 meneten keresztül eljátszik vele, aztán valósággal lemészárolja. Csúfos kudarc lett hát a kísérlet vége, egyetlen ellenfélen kellett már csak túllépnie, hogy ismét a trónért mérkőzhessen, lényegében ezen az összecsapáson múlt az egész kaland sikere. Amikor megszólal a gong, mindenki őt tartja esélyesnek a nevesincs, kis, tömzsi, egybeszabott olasszal, Marcianóval szemben, az első ütésváltások után azonban kiderül : Marciano keményebb, erősebb, dinamikusabb. Louis megfáradt, szánalmas öregember mellette, a drámai végkifejlet csak idő kérdése. Nyolc meneten keresztül tart e vergődés, amikor a robusztus fizikumú Marciano egy taglózó jobbhorga nyomán Louis aléltan esik rá a szorító kötelére. Bevégeztetett. Az adóhátralékot ugyan a Kongresszus később elengedte, a kudarc méltatlanul keserű voltán azonban ez már vajmi keveset enyhített. * Kórházba - a bíróval A színhely most Chicago, az időpont 1955 decembere. A piros sarokban hosszú-hosszú idő után a középsúly valaha élt legnagyobb bajnoka, Sugar Ray Robinson, ő három éve mondott véglegesnek tűnő búcsút a szorító világának az emlékezetes, Maxim elleni mérkőzés után. Miután már tarsolyában volt a váltó- és középsúly világbajnoksága, gondolta, a félnehézsúlyút is megszerzi magának, és kihívta a védő Maximot. Az ötvenfokos (!!!) melegben lezajlott mérkőzésen — a bírót a kilencedik menet után hőguta miatt kórházba kellett szállítani — hiába vezetett mindvégig fölényesen Robinson, a 13. menet után nem tudott felállni székéről, a hétkilónyi vízveszteségtől teljesen kiszáradt, így edzőinek fel kellett adniuk a küzdelmet. Ezután jelentette be visszavonulását és csapott fel revütáncosnak Hollywoodban. Számítását azonban nem találta meg igazán e csillogó-villogó világban, ezért három év után, 35 éves fejjel gondolt egy merészet, és visszatért a pofonok birodalmába. Néhány könnyű győzelem már mögötte van, amikor kihívja a bajnok Bobo Olsont. S Robinson újból bebizonyítja, ha szükség van rá, ő rendelésre szállítja a csodát, káprázatosan öklöz és a második menetben kiüti Olsont, ezzel visszahódítva a világbajnoki címét, és ezután még jó fél évtizeden keresztül nem is engedi ki kezei közül. S az eddigi utolsó nagy visszatérő mérkőzés: New York, 1970 októbere. A szorítóban ismét jelentkező pedig nem más, mint Muhammad Ali. A század talán legtöbb vihart kavaró, legismertebb, legvitatottabb sportolóját háromévi uralkodása után 1967 elején fosztották meg a világbajnoki címtől, miután megtagadta a katonai behívóparancsot. Amíg tartott a jogi hercehurca, vizsgálat, tárgyalás, ítélet, a fekete mozlimok papjaként szinte kizárólag prédikálással foglalkozott, miközben az árván maradt trónusért féltucatnyian harcoltak. Most viszont, a viharok elmúltával újra zöld utat kap a szorítóba, és az első mérkőzésre rögtön a világranglista egyik legjobbját, a betonkemény Bonavenát hívja ki. Nos, az első menetek után kiderül, a fantasztikus könynyedség, mozgékonyság, virtuozitás, fölényes játékosság immár végérvényesen a múlté, mindezzel szemben viszont öklözése letisztultabbá, tudatosabbá, mélyebbé, célszerűbbé vált. Tizennégy meneten keresztül őrli, fárasztja, puhítja az argentint, aztán az utolsóban háromszor egymás után padlóra küldi, és döntő fölénnyel nyeri a mérkőzést. Badari kétszer Az amatőr ökölvívók világa a profikénál jóval kevesebb „nagy visszatérést” ismer. A legemlékezetesebbeket Badari Tibor produkálta, aki kétszer is több mint másfél éves kényszerpihenő után húzott kesztyűt, és mindkét visszatérés egy-egy Európa-bajnokságot eredményezett számára. Miért voltak ilyen kis számban? Egyrészt az ökölvívás versenyszerű űzése szinte aszkétikus, de mindenképpen szigorú életmódot követel. Kár lenne tagadni, nagyon sok földi jóról le kell mondani egy ökölvívónak, még akkor is, ha nem akar világbajnok lenni, ha csupán nem szeretné, hogy a következő versenyen jól elverjék. Nem szabad tetszés szerint enni, mert akkor felmegy a súly, nem szabad szeszes italt inni, dohányozni, minden este korán kell lefeküdni, és még hosszasan lehetne a tilalmakat, előírásokat sorolni. Mindez, amíg valaki benne van a gépezetben, talán kevesebb gondot okoz, ezt szokta meg, ez számára az úgy-ahogy természetes életforma, ám miután belekóstolt a polgári életbe ,és esetleg kellemesen érzi magát e kötöttségektől feloldva — nemigen van ereje egyik napról a másikra lemondani minderről és ismét alászállni a „pofonok völgyébe” ... Másrészt az ökölvívásban — ez azt hiszem, az egyetlen ilyen a nagy visszatérések ...ÉS MINDENNEK TÜKRÉBEN: GEDÓ REMÉNYEI Egy nagy visszatérő, Joe Louis Schmelinget „dorgálja" Az amatőr ökölvívás jelenlegi nagy „újrakezdője”: Gedó György