Magyar Ifjúság, 1980. május-augusztus (24. évfolyam, 18-35. szám)

1980-05-30 / 22. szám

n nagy visszatérések ...ÉS MINDENNEK TÜKRÉBEN: GEDÓ REMÉNYEI Egy nagy visszatérő, Joe Louis Schmelinget „dorgálja" Nehéz helyzetben kezdte az eszten­dőt a magyar ökölvívás; a ko­rábbi időszak kínos ku­darcsorozatának depresz- szióján 1979 néhány sike­re vajmi keveset tudott változtatni aztán jöttek újabb veszteségek is, az emlékezetes angliai eset és annak felkorbácsolt visszhangja, ami valóság­gal sokkolta a sportágat. És ekkor jött a váratlan bejelentés: olimpiai és kétszeres Európa-bajno- kunk, Gedó György három­évi kihagyás után ismét edzésbe állt, s megpróbál­ja újból kiharcolni az olimpiai részvétel jogát. A hír nagy vihart ka­vart berkeken belül és kí­vül egyaránt; megváltás­ként üdvözölték vagy ele­ve hamvába holt, irreális próbálkozásnak tartották; csodát vártak tőle vagy legyintettek rá. De Gedó visszatérése továbbra is egyik központi kérdése a sportágnak, ami egyben egy alapkérdést is újra felvet: létezik-e, lehetsé- ges-e ennyi kihagyás után a régi sikerek elérése az ökölvívásban? n golyó célt téveszt They never come back — soha nem jönnek vissza. Értelemszerűen inkább úgy fordíthatnám: nincs visz- szatérés! Ősidők óta titok­zatos szfinxként uralkodik a törvény a sportágban, amit egykori nagy bajno­kok dicstelen elbukása tá­maszt alá. Valóban csak nagyon-nagyon kevesek­nek, az igazán kivételesek­nek sikerült megbirkózni e különös, kegyetlen fan­tommal. Az úgynevezett „come back”, azaz vissza­térő mérkőzések szívszo- rongatóan izgalmas, drá- piai* fejezetét alkotják az ökölvívás történetének. Az első ilyen összecsa­pás színhelye Reno, az időpont 1910 júniusa. A századforduló nagy nehéz­súlyú öklözője Jim Jeffris kapaszkodik hat év szünet után ismét a kötelek közé. Veretlen világbajnokként vonult annak idején visz- sza, békésen gazdálkodott azóta is farmján, esze ágá­ban sem volt még egyszer kesztyűt húzni. Igen ám, csakhogy időközben a szí­nes bőrű Jack Johnson lett a világbajnok ... Egy cik­kében maga Jack London indította el a kampányt, hogy „le kell verni az aranymosolyt a nigger ké­péről”, s ettől kezdve sor­ra dobták harcba a nagy fehér reménységeket a tü­neményes képességű, sok tekintetben Clay elődjé­nek tekinthető Johnson el­len, de még csak megin­gatni sem tudták őt tró­nusán. Ekkor, végső két­ségbeesésben támadt az öt­let, hogy vissza kellene hívni a legyőzhetetlen, le­gendás Nagy Jeffet, majd ő megszabadítja Johnson- tól Amerikát. A hév az akkori felkorbácsolt han­gulatban Jeffrist is elkap­ta, ráállt az alkura.. 48 ki­lót leadva (!) ismét ed­zésbe állt és kihívta a baj­noki cím „bitorlóját”. Pattanásig feszült lég­körben került sor a mér­kőzésre, az egész Üj Világ lélegzetvisszafojtva figyeli a küzdelmet, a hatodik menetben a nézőtérről rá is lőnek Johnsonra, szeren­csére a golyó célt téveszt. Hiába azonban a hecc­kampány, a nagy csinnad­ratta, a Nagy Jeff ádáz elszántsága — hat év múl­tán már csak szánalmas visszfénye hajdani önma­gának. Johnson 14 meneten ke­resztül eljátszik vele, az­tán valósággal lemészárol­ja. Csúfos kudarc lett hát a kísérlet vége. Egymilliós hátralék miatt A második nagy come back mérkőzést jó négy évtizeddel később rendez­ték, 1951 októberében. A színhely New York, a Ma­dison Square Garden. Ez­úttal sokak szerint min­den idők legnagyobb ne­hézsúlyúja, Joe Louis pró­bál a kötelek között ismét szerencsét. A „Barna Bom­bázó” 13 évi uralkodás után — huszonötször véd­te meg ezalatt világbaj­nokságát! — szintén ve­retlenül vonult vissza 1949 márciusában^ Igen ám, de másfél év múltán több mint egymillió dolláros hátralék befizetésére ka­pott felszólítást az adóhi­vataltól. Mit volt mit ten­nie, ismét kesztyűt húzott, hogy valahogy összevere- kedje a pénzt. A vissza­térést nagy érdeklődés kí­sérte, s Louis az első bot­lást követően — pontozás­sal kikapott Charlestól — egyre jobban belelendült és hét győzelmet aratott egyhuzamban. Felcsillant a lehetőség a veterán bajnok előtt, hogy ismét vissza­szerezheti a büszke címet, egyetlen ellenfélen kellett már csak túllépnie, hogy ismét a trónért mérkőz­hessen, lényegében ezen az összecsapáson múlt az egész kaland sikere. Amikor megszólal a gong, mindenki őt tartja esélyesnek a nevesincs, kis, tömzsi, egybeszabott olasszal, Marcianóval szemben; az első ütésvál­tások után azonban kide­rül : Marciano keményebb, erősebb, dinamikusabb. Louis megfáradt, szánal­mas öregember mellette, a drámai végkifejlet csak idő kérdése. Nyolc mene­ten keresztül tart e ver­gődés, amikor a robusz­tus fizikumú Marciano egy taglózó jobbhorga nyo­mán Louis aléltan esik rá a szorító kötelére. Bevé­geztetett. Az adóhátralé­kot ugyan a Kongresszus később elengedte, a ku­darc méltatlanul keserű voltán azonban ez már vajmi keveset enyhített. * Kórházba - a bíróval A színhely most Chica­go, az időpont 1955 decem­bere. A piros sarokban hosszú-hosszú idő után a középsúly valaha élt leg­nagyobb bajnoka, Sugar Ray Robinson, ö három éve mondott véglegesnek tűnő búcsút a szorító vi­lágának az emlékezetes, Maxim elleni mérkőzés után. Miután már tarso­lyában volt a váltó- és középsúly világbajnoksága, gondolta, a félnehézsúlyút is megszerzi magának, és kihívta a védő Maximot. Az ötvenfokos (!!!) me­legben lezajlott mérkőzé­sen — a bírót a kilence­dik menet után hőguta miatt kórházba kellett szállítani — hiába vezetett mindvégig fölényesen Ro­binson, a 13. menet után nem tudott felállni széké­ről, a hétkilónyi vízvesz­teségtől teljesen kiszáradt, így edzőinek fel kellett ad­niuk a küzdelmet. Ezután jelentette be visszavonulá­sát és csapott fel revütán­cosnak Hollywoodban. Szá­mítását azonban nem ta­lálta meg igazán e csil- logó-villogó világban, ezért három év után, 35 éves fej­jel gondolt egy merészet, és visszatért a pofonok bi­rodalmába. Néhány könnyű győze­lem már mögötte van, amikor kihívja a bajnok Bobo Olsont. S Robinson újból bebizonyítja, ha szükség van rá, ő rende­lésre szállítja a csodát; káprázatosán öklöz és a második menetben kiüti Olsont, ezzel visszahódítva a világbajnoki címét, és ezután még jó fél évtize­den keresztül nem is en­gedi ki kezei közül. S az eddigi utolsó nagy visszatérő mérkőzés: New York, 1970 októbere. A szorítóban ismét jelentke­ző pedig' nem más, mint Muhammad Ali. A század talán legtöbb vihart ka­varó, legismertebb, legvi­tatottabb sportolóját há­romévi uralkodása után 1967 elején fosztották meg a világbajnoki címtől, mi­után megtagadta a kato­nai behívóparancsot. Amíg tartott a jogi hercehurca, vizsgálat, tárgyalás, ítélet, a fekete mozlimok papja­ként szinte kizárólag pré- dikálással foglalkozott, mi­közben az árván maradt trónusért féltucatnyian har­coltak. Most viszont, a vi­harok elmúltával újra zöld utat kap a szorítóba, és az első mérkőzésre rögtön a világranglista egyik leg­jobbját, a betonkemény Bonavenát hívja ki. Nos, az első menetek után ki­derül, a fantasztikus köny- nyedség, mozgékonyság, virtuozitás, fölényes játé­kosság immár végérvénye­sen a múlté, mindezzel szemben viszont öklözése letisztultabbá, tudatosabbá, mélyebbé, célszerűbbé vált. Tizennégy meneten ke­resztül őrli, fárasztja, pu­hítja az argentint, aztán az utolsóban háromszor egymás után padlóra küldi, és döntő fölénnyel nyeri a mérkőzést. Badar! - kétszer Az amatőr ökölvívók vi­lága a profikénál jóval ke­vesebb „nagy visszatérést” ismer. A legemlékezete­sebbekét Badari Tibor pro­dukálta, aki kétszer is több mint másfél éves kényszerpihenő után hú­zott kesztyűt, és mindkét visszatérés egy-egy Euró- pa-bajnokságot eredmé­nyezett számára. Miért voltak ilyen kis számban? Egyrészt az ökölvívás versenyszerű űzése szinte aszkétikus, de mindenkép­pen szigorú életmódot kö­vetel. Kár lenne tagadni, nagyon sok földi jóról le kell mondani egy ökölví­vónak, még akkor is, ha nem akar világbajnok len­ni; ha csupán nem sze­retné, hogy a következő versenyen jól elverjék. Nem szabad tetszés sze­rint enni, mert akkor fel­megy a súly, nem szabad szeszes italt inni, dohá­nyozni, minden este korán kell lefeküdni, és még hosszasan lehetne a tilal­makat, előírásokat sorol­ni. Mindez, amíg valaki benne van a gépezetben, talán kevesebb gondot okoz, ezt szokta meg, ez számára az úgy-ahogy ter­mészetes életforma, ám miután belekóstolt a pol­gári életbe ‘és esetleg kel­lemesen érzi magát e kö­töttségektől feloldva — nemigen van ereje egyik napról a másikra lemon­dani minderről és ismét alászállni a „pofonok völ­gyébe” ... Másrészt az ökölvívásban — ez ázt hi­szem, az egyetlen ilyen 59 Az amatőr ökölvívás jelenlegi nagy „újrakezdője”: Gedó György

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék