Magyar Ifjúság, 1980. szeptember-december (24. évfolyam, 36-52. szám)

1980-09-26 / 39. szám

Délután elkapott a tüsszögés. Estefelé gyanúsan kaparni kez­dett a torkom. Estére bedagad­tak a szemeim, és nem kaptam egy deka levegőt sem. Fájt a fejem, folyt az orrom. Utáltam a világot.. — Maga náthás — közölte ve­lem az orvos másnap. — Men­jen haza, tartózkodjon meleg­ben. Kaptam még Novorint, C-vita­­mint, és láz esetére kis Amida­­zophent. Kész. Ennyi? Doktor, hiszen a végét járom! Ismerő­seim aztán kérés nélkül elláttak jó tanáccsal: — Kapj be néhány Chinaci­­zált, jobb az bárminél. — Bírja a gyomrod a Kalmo­­pyrint? Csak az az igazi. — Inhalálj kamillával, és igyál bodza teát. — Istopirin, Salvoseptyl, Su­­perseptyl, nem akarsz egy kis nyugati Aszpirint? — Ne hallgass senkire, a Bay­­renát erre találták ki. Csak nem verik nagydobra! — Én öregem megiszom egy liter forralt bort és amikor el­kezd a víz folyni rólam, érzem, hogy a gyógyulás rögös útjára léptem. Futottak még: eukaliptusz-ola­jos belégzés, forró-hideg fürdő, vénás C-vitamin és napikazolinos szemcsepp... * Elég! Mátyás király bolondja óta kétségtelen, hogy mindenki orvos. Én nem. Én csak náthás. .. „Csak” náthás. És eljutottunk­­századunk legitriviálisa­bb beteg­ségéhez. A nátha legalább éven­te kétszer kijut mindenkinek, be­leértve a csecsemőket is. A nát­hával otthon töltött táppénzes napok száma csillagászati, meg­előzi az összes többi „komoly” betegséget. —­ Furcsa helyzet, annyi bi­zonyos — mondja az üzemor­vosnő. — A Belgyógyászat és a Diagnosztika tankönyvben a nát­ha három oldalt sem tesz ki. És a mindennapi gyakorlatban ez­zel a betegséggel találkozunk a legtöbbet. „Szemétkosár-diagnó­zisnak” is nevezik. Ebbe min­den belefér: torokfájás, orrfo­lyás, tüsszögés, köhögés. Gyógy­szert a tünetek alapján adunk, igaz, orrcsepp és kalmopyrin re­cept nélkül is kapható. Ha a be­teg száraz melegben tartózko­dik, sok folyadékot iszik, a nát­ha rendszerint három nap alatt elmúlik. Nem szeretem, ha a beteg legyint és hősiesen „lábon” akar maradni. Végigfertőzi a műhelyt és velem is újra talál­kozik, csak akkor már egy eny­he vagy súlyosabb szövődmény­nyel jön. Ilyenkor „vetjük be” az antibiotikumokat. Egy közön­séges náthára viszont, ellentét­ben a hiedelmekkel, semmit nem használ. Tény, hogy a nátha és az inf­luenza okozta hiányzás a Szov­jetunióban például a kieső mun­kanapok egyhatoda. Az USA- ban évi egymilliárd dollár vesz­teség, Angliában 40 millió kár­­ba veszett munkaóra. Néhány év­vel ezelőtt készült felmérés sze­rint a Csepel Vas- és Fémmű­vekben a téli hónapokban át­lagban 1500—2500 munkás hiány­zott felső légúti, náthás megbe­tegedések miatt. Ez hozzávető­leg 6000—6500 munkanapkiesést okozott. A sokfajta gyógyszer is jelez valamit. Ha egy betegségre számtalan medicina ajánlatos, akkor félő, hogy a generális or­vosság igencsak hiányzik. — Így igaz — erősíti meg dr. Dömök István, az Országos Köz­egészségügyi Intézet Vírusosztá­lyának vezetője. — Gondolhatja, hogy nem ülünk tétlenül, és nem­csak mi, hanem világszerte nagy apparátusok kutatják a nátha kórokozóit. — Hol tartana­k? — A nátha kórokozói jobbára vírusok. Ezek közül is a leggyako­ribbak a Rhino-vírusok, amelyek­ből jelenleg száztizenegy fajtát is­merünk. Ezenkívül ismerünk még jó néhány víruscsaládot, amelyek egyes tagjai képesek náthát okoz­ni. A vírusok ellen hatékony sze­rekkel nem rendelkezünk. A vírus egy fertőző genetikai információ, amire a hagyományos gyógyszerek nem halznak. A vírusok bejutnak a sejtbe, és pillanatokon belül „át­kódolják” azt. A sejt attól kezd­ve csak „nekik” dolgozik és bő­szen kezdi gyártani a vírusokat. Kész a fertőzés. A náthavírusok

Next